hu | fr | en | +
Accéder au menu

Venezuela: kérdőjelek a választások után

JPEG - 58 kio

December 6-án parlamenti választásokat tartottak a dél-amerikai országban, ami politikai fordulatot hozhat. Az ellenzéki Demokratikus Egység Kerekasztala (MUD) a 167 mandátumból 110, a chávezista kormánypárt, a PSUV által irányított, a kommunisták által is támogatott választási szövetség, 55 helyet szerzett. Az őslakósok három képviselőjének támogatásával az ellenzéknek kétharmados többsége van a törvényhozásban. A MUD a szavazatok 53,1, a baloldali erők 44,1 százalékát kapták. Az ellenzéki jelöltek győzelme miatt, a kormány által aránytalanul kialakított egyes választási körzetek eredménye több helyen visszájára fordult. A részvétel 74 százalékos volt. Figyelmeztetést jelentett, hogy 2013. áprilisában, Hugo Chávez halála után tartott elnökválasztáson már szoros eredmény született. Nicolas Maduro a voksok 50,6, ellenfele, Henrique Capriles Radonski 49,1 százalékát kapta.

A MUD tucatnyi, gyakran változó szervezetből álló laza választási blokk, amit csak a baloldali rendszer megbuktatásának szándéka, és nehéz kompromisszumok tartanak össze. Egyes pártok programjában a radikális jobboldali, a kereszténydemokrata és a neoliberális nézetek mellett a szociáldemokrata célok is megtalálhatók.

A választási eredmény következményeit egyelőre nem lehet megjósolni. Kétharmados többségével, a MUD nemcsak a Chávez által megvalósított szociális törvényeket tudja eltörölni, de lényeges gazdasági és politikai változásokat is végrehajthat. A kormány ugyan Maduro irányítása alatt marad, de a képviselők elutasíthatják a költségvetést és korlátozhatják az államfő külföldi utazásait. Leválthatják a Legfelső Bíróság valamint az Országos Választási Bizottság tagjait és lehetővé válik az elnök visszahívását kezdeményező népszavazás kiírása is.

A választások után tartott első beszédében, Nicolas Maduro elismerte a vereséget, amit elsősorban az ország ellen folytatott „gazdasági háborúval” indokolt. Az USA és Venezuela kapcsolatát 2008 óta tartós feszültség jellemzi és a diplomáciai kapcsolatok alacsonyabb szintre kerültek. 2015 márciusában tett washingtoni nyilatkozat szerint, „Venezuela különleges veszélyt jelent az USA biztonságára”. Egyidejűleg a dél-amerikai ország több állampolgára ellen, „az emberi jogok súlyos megsértése miatt” intézkedéseket jelentettek be. A politikai viszony romlása azonban a gazdasági kapcsolatokat kevésbé érintette. Venezuela legfontosabb partnere változatlanul az Egyesült Államok, ahová napi átlagban mintegy 700.000 hordó kőolajat exportálnak. Caracas elleni lépések azonban nem hasonlíthatóak Allende chilei elnök megbuktatását megelőző felforgató akciókhoz, Pinochet tábornoknak a CIA által támogatott puccsához vagy Kuba ellen több mint öt évtizede tartó amerikai embargóhoz.

Chávez elnök megbuktatására irányuló, 2002-ben történt államcsínykísérlet óta a venezuelai rendszer a neoliberális erők és a média célkeresztjébe került. A támadások szándéka az ország destabilizációja, gazdasági káosz és a vezetők lejáratása volt. „NED” (Adakozás a demokráciáért) amerikai alapítvány húszmillió dollárral támogatta a venezuelai kormányellenes szervezeteket.

A baloldali erőket ért választási vereség okai között meghatározó jelentőségű, a társadalmi és szociális reformok alapját jelentő kőolaj árának 100 dollár/hordó feletti értékről 50, sőt 35 dollárra történt zuhanása. A gazdaság strukturális válságban van és az export egyedüli forrása, a leromlott állapotú kőolajipar. A december 6-i kudarchoz hozzájárult, hogy a szegények arányát 55-ről 21 százalékra csökkentő, Chávez által kezdeményezett „bolivári forradalom” kifulladt. A jelenlegi helyzetben a kormány már nem képes a költségvetés negyven százalékát szociális és jóléti célokra fordítani, mint az korábban történt. A munkásnegyedekben fokozódott az elégedetlenség, mert az alapvető közszükségleti cikkek beszerzése nehézségekbe ütközik. Az infláció elérte a kétszáz százalékot. Meggyengültek a kormányzatot támogató társadalmi mozgalmak és az államapparátust átszövi a korrupció. Chávez helyére lépő Nicolas Maduro ugyan állandóan elődjére hivatkozik, de nem rendelkezik a volt elnök karizmájával és népszerűségével. Megfigyelők szerint, a PSUV vezetése is megosztott. Nehezíti Maduro helyzetét, hogy a ”civil” elnöknek figyelembe kell vennie a hatalom fontos pillérének számító fegyveres erők érdekeit.

Nem lehet felmérni az esetleges politikai változások nemzetközi hatásait, ami elsősorban Kubát érintheti. A szigetország legfontosabb gazdasági partnere Venezuela, amellyel a kereskedelmi forgalom 35 százaléka bonyolódik. A MUD többször jelezte, hogy ellenzi a „szolidaritáson” alapuló gazdasági kapcsolatokat. Caracas kedvezményes áron naponta 105.000 hordó kőolajat szállít a szigetországnak, ami a szükségletek 60 százalékát fedezi „Venezuela „ellentételként” kubai szakemberek (orvosok, ápolók, tanárok, edzők stb.) szolgálatait veszi igénybe. Számuk jelenleg mintegy 30-35.000 fő lehet. Az egészségügyi személyzet gyors eltávolítása azonban súlyos gondokat okozna, mert jelenleg a kubaiak biztosítják a 31 milliós ország lakossága mintegy felének az ellátását. Egy jobboldali kormány megválasztása esetén, veszélybe kerülhet több regionális szervezet tevékenysége is. Ez elsősorban a radikális baloldali politikát folytató államok ALBA valamint a kedvezményes áron venezuelai olajat importáló országok Petrocaribe tagjait érintheti.

A jobboldali erők latin-amerikai erősödését mutatja Cristina Fernandez asszony által irányított, argentin középbal irányzatú kormány néhány héttel korábban történt bukása. Az ellenzéki támadások össztűzébe került Dilma Rouseff brazil államfő is. Mindkét ország a társadalmi különbségek csökkentésére irányuló, elkötelezett szociális politikát folytatott. A jobbratolódás miatt azonban megnövekedhet Washington és a neoliberális erők befolyása a régióban.

A baloldal ellentámadását jelzi, hogy december 11-én rendkívüli kongresszus tartott Venezuelai Egyesült Szocialista Párt (PSUV), ahol Nicolas Maduro a bolivári forradalom folytatását ígérte. A szociális lehetőségek bővítése érdekében új, közvetlenebb elosztási rendszert helyezett kilátásba. A fontosabb közüzemeket a dolgozók irányítása alá helyeznék. Szükségesnek tartotta Chávez egykori javaslatának a „3R”-nek (csak spanyol nyelven) az újraindítását: felülvizsgálat, kiigazítás és új lendület. Elutasította az ellenzéknek egyes elítéltek amnesztiájára vonatkozó követelését. Emlékeztetett arra, hogy a forradalmi erők már több válsággal sikeresen megküzdöttek. Maduro hangsúlyozta, hogy csak a szocializmus biztosíthatja a jólétet.

Az új összetételű parlament első ülése január 5-én lesz. A kormány határozott álláspontja miatt kétséges, hogy az élesen szembenálló politikai erők között bármilyen kompromisszum létrejöjjön. Az eseményeket azonban befolyásolhatja a hadsereg álláspontja és az esetleges külső nyomás. A venezuelai szocialista kísérlet nehéz időszaka következik…

Kovács Gábor

Megosztás