Amerikai előválasztások: a fekete többségű Hinds megye seriffet választ

Kategória: 2016. január
Írta: Raphaël Kempf
Találatok: 3337

sh2015. augusztus 4-én, a helyi előválasztások napján egyetlen mondatot szajkóztak megállás nélkül az egyik legszegényebb mississippii megye, Hinds helyi rádiói : „Most arra szavaztok, hogy ki fog bekasznizni titeket!”. Ezzel az ütős érvvel próbálják az embereket rávenni arra, hogy részt vegyenek a helyi előválasztásokon, melynek során nem csak az új seriff személyéről, de egy sor egyéb kérdésről is kikérik a polgárok véleményét.

Az első kérdés: kívánnak-e részt venni a demokrata vagy republikánus előválasztáson? Amennyiben a válasz igen, a választólistára való feliratkozáskor elegendő, ha az illető a közös helyiségben odamegy kedvenc pártja asztalához és átveszi a szavazólapot. A demokratáknál ez például egy négy oldalas dokumentum, amelyen tizenhárom lehetséges betöltendő poszt szerepel: kormányzó, kormányzóhelyettes, szenátor, állami képviselő, közlekedési biztos, közszolgáltatási biztos, ügyész, adóvégrehajtó, bírósági jegyző, rendőrbiztos stb[1]. Ilyen körülmények között nehéz megismerni minden egyes jelölt egyéniségét és programját.

 

Új Jim Crow rendszer[2]

Hindsben, Mississippi állam legnépesebb megyéjében, ahol a főváros, Jackson is található, a helyi előválasztások az általános választások eredményét is meghatározzák. A többségében fekete bőrű lakosság (a 245 000 lakosú megye 69 százaléka) rendre a demokrata jelölteket hozza ki győztesnek. Az államban egyébként többségben lévő republikánusoknak, vagy a „függetleneknek” itt semmi esélyük. Így aztán, hacsak nem következik be valami váratlan fordulat, a 2016. novemberi választás is a megszokottak szerint fog alakulni: a demokraták jelöltjei kerülnek ki győztesen.

A tét fontossága ellenére a szavazóhelyiségek – amelyek gyakran egy templomban, néha egy-egy iskolában vagy tűzoltólaktanyán kapnak helyet – nem vonzanak tömegeket: a részvétel ez évben sem haladta meg a 28 százalékot. Minderről Charles Lewis és Montrell Williams, két harmincas éveiben járó afroamerikai férfi is számot adhat, akik Jackson belvárosának egyik szegény negyedében álldogálnak „republikánus előválasztások” feliratú asztaluk mögött. „Ez aztán nehéz nap volt!” – veti oda ironikusan Williams a reménytelenül üres felvételi listát lobogtatva: 550 regisztrált választóból csupán 162 jött el, és közülük is mindössze ketten vettek részt a republikánus előválasztáson. Williams csakis a „100 dolláros csekk” miatt jött ma el: ezt a republikánus párt azoknak osztja ki, akik a választás napján a szavazópontokon dolgoznak. Montrell Williams ugyanis – csakúgy, mint Charles Lewis és munkatársuk Keonda Rankin – a demokratákra szavaz…

A hosszú jelöltlista ellenére egy bizonyos posztról a szavazóknak mindig megvan a határozott véleménye: ez pedig nem más, mint a seriffé. Egy, az állampolgárok által ismert fontos személyiségről van szó, aki gyakran megszólal a helyi médiában. Nem csak a megyei rendőrség vezetője, tehát biztosítja a mindennapi rend fenntartását (előállítási joggal rendelkezik), hanem ellátja a fogházak irányításának feladatát is, ahol a gyanúsítottak bírósági perük lefolytatására várnak. Lewis és Williams ezzel nagyon is tisztában vannak: rövid ideig mind a ketten ültek a raymondi börtönben (Lewis három hétig, Williams két napig), amelyet a mostani és egyben újra induló seriff, a demokrata Tyrone Lewis igazgat.

Ha valakit az Egyesült Államokban bűncselekmény miatt elítélnek, attól gyakran állampolgári jogait is megvonják[3]. Bizonyos államokban, mint Kentucky vagy Virginia, a megvonás végleges is lehet. A szavazástól való eltiltás jelenleg a feketék 7,7 százalékát érinti, s ez arra indította Michelle Alexander jogi egyetemi tanárt, hogy a szegregációt bevezető törvényekre utalva tiltakozzon az ún. „Új Jim Crow rendszer” ellen[4]. Múltjuk ellenére Lewis és Williams azért vehetnek részt a szavazáson, mert csak kisebb szabálysértésen kapták rajta őket. Igencsak kritikusak a jelenleg újra induló Tyrone Lewis-szal szemben, aki lecsukatta őket, ezért egy másik komoly jelöltre, Victor Masonre szavaztak, aki a megyei börtönök katasztrofális igazgatásának kritikájával kampányolt.

Hinds lakosainak körében Lewis seriff népszerűségét növeli, hogy „környékbeli gyerek”, jópofa és szimpatikus, de ha kell szigorú és kemény. Jacksonban nőtt föl, a helyi egyetemen tanult kommunikációt, utána a jacksoni rendőriskolába kezdett járni, majd a 90-es évek elején rendőrtisztté avatták . 2011-ben elhatározta, hogy indul a demokrata előválasztásokon a seriffi posztért: a húsz éve hivatalban lévő Malcolm McMillin felett aratott győzelme történelmi jelentőségű volt, ugyanis Hinds megyének 1840-es létrejötte óta még soha nem volt fekete bőrű, vagy kisebbségből származó seriffje.

Pontosan ezért vett részt annak idején kampányában Lucius Wright, a nyugalmazott katonából lett üzletember: „Itt azok nagy része, akiknek meggyűlik a baja az igazságszolgáltatással, fekete. Ahhoz, hogy tiszteletben tartsák a jogainkat, egy olyan valaki kellett nekünk, aki azonosulni tud velünk. Vagyis Lewis-ra.”

A Lucius Wright által használt „nekünk” Jackson egykori polgármesterének, a 2014-ben, mandátuma elején szívrohamban meghalt Chokwe Lumumbának aktivista támogatóira utal. Az 1947-ben Detroitban Edwin Finley Taliaferro néven született Lumumba az amerikai feketék nacionalista mozgalmának fontos alakja volt. A Lumumba nevet az 1960-as években vette fel az 1961-ben meggyilkolt kongói vezető tiszteletére, és 1971-ben Mississippiben telepedett le azzal a céllal, hogy egy független fekete köztársaságot hozzon létre. 2013-ban a különböző polgárjogi szervezetek támogatásának köszönhetően Jackson polgármesterévé választották , és sikeres népszavazásra bocsátotta többek között az adóemelés kérdését, ami nem kis teljesítmény egy olyan országban ahol a közkiadások és az adó elleni harc nemzeti dogma.

A Chokwe Lumumba politikai hagyományait folytató személyektől érkező támogatás ellenére Tyrone Lewis nem igen látszik törődni a faji kérdéssel és a bebörtönzöttek jogaival. „Nem azért jelöltettem magam, hogy én legyek az első fekete seriff, hanem azért, hogy Hinds megye valaha volt legjobb seriffévé váljak. A „faji kérdés” nem kérdés. Csupán az számít, hogy a lakosságnak biztosítani tudjuk azt az életminőséget, amelyet megérdemel – nyilatkozta nekünk. Kampányában Tyrone Lewis eredményeinek magyarázása helyett inkább a róla kialakult képet igyekezett szépítgetni, annál is inkább, mivel a pártok jelöltjeiknek nem írnak elő követendő programot, nemhogy föderális, de még állami szinten sem.

 

Imádkozunk, hogy a mi seriffünk nyerjen a választásokon

Lewis seriffel legközelebb egy vásáron futottunk össze, amit hogy, hogy nem, a rendőrség szervezett néhány nappal a választások előtt. A seriff biztosított bennünket, hogy nem kampányeseményről van szó: „A rendezvényt kizárólag a közösség érdekében szervezzük meg évről-évre: célunk, hogy erősítsük a bűnmegelőzést, a biztonságot, illetve a rendőrség és a lakosság közötti kapcsolatokat.” A jól hangzó beszéden túl az est főleg az evés-ivásról, a videojátékokról és a zenéről szólt. A koncert előtt a közönség egy lelkipásztor szívhez szóló prédikációját hallgathatta meg: „Nagyszerű, hogy itt lehetek és támogatásomról biztosíthatom seriffünket, Tyrone Lewist. Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Jézus nevében imádkozunk ma este seriffünkért, kérjük Istent, hogy segítse őt győzelemre, és imádkozunk minden rendőréért. Örvendezünk, hogy a bűnözés visszaszorulóban van Hinds megyében. Ó, Istenem, dicsőség neked azért az emberért, akit erre rendeltettél. Ámen. Ámen. Ámen.” E feltüzelő bevezető után az est tömzsi hőse lépett a színpadra ingujjban. Előbb a szavazókat buzdította „még négy évre , majd a hidratálás fontosságára hívta fel a figyelmet tekintettel a déli vidéken tapasztalható augusztusi perzselő hőségre.

Arról már nem szól a fáma, hogy az eseményt a seriffi közpénzekből vagy a jelölt saját zsebéből finanszírozta -e. Akárhogy is, Tyrone Lewisnak van miből kampányolnia: a politikai finanszírozásról szóló nyilvános kimutatások szerint a jelöltek közül messze ő kalapozta össze a legtöbb pénzt. Több mint 80 ezer dollárrról rendelkezett, míg közvetlen ellenfelének, Victor Masonnek csak 20 ezer dollárnyi adományt sikerült összegyűjtenie az előválasztás napjáig. Az átláthatóság kötelez: a jelentésekben nyilvánosságra kerül az adakozók neve és az adomány összege is. Lewis seriff legfontosabb támogatói közt ott vannak a város legnagyobb ügyvédi irodái, amelyek közül egyik sem akart kérdéseinkre válaszolni.

Lewis az összegyűlt pénznek köszönhetően számos hirdetőtáblát tudott elhelyezni az utak mentén, a televíziók és a helyi rádiók pedig megállás nélkül őt reklámozzák. Egy biztosítási és egy autós hirdetés között tehát Lewis seriffet láthatják a nézők, amint jó családapaként pózol gyermekei körében. Hatéves forma fia apját félbeszakítva, „Keményen bánik a bűnözéssel!” felkiáltással buzdítja szavazásra a nézőket.

Az Egyesült Államok legtöbb megyéjében gyakran a seriff- és ügyészjelöltek egész politikai programja merül ki ebben a szlogenben. Ha valaki azt akarja, hogy megválasszák, igyekeznie kell megmutatni, hogy a hivataláról leköszönő nem volt elég keménykezű és hagyta, hogy elharapózzon a bűnözés. A jelölteket ebben nagyban segíti a helyi média, amely aránytalanul sok bűnesetről közvetít: az esti hírekben rendre félelemkeltő felvételeket sugároznak az ezt vagy azt a bűnügyi helyszínt körbeálló fegyveres rendőrökről, mellette a nyomozók elől menekülő gyanúsított fényképével, órákig bizonytalanságban tartva így az egész megyét.

Miután az illetőt elfogták, a polgárok a seriff honlapján ellenőrizhetik, hogy be is börtönözték-e. Mint sok más amerikai kollégája, Tyrone Lewis is biztosítja, hogy a megyei börtönökben fogva tartott összes személy adatlapját online meg lehessen tekinteni[5]. Az oldalon elérhető e személyek fényképe és sok más adata is (születési idő, magasság, testsúly, „faj”, lakcím, a letartóztatás ideje és a felrótt bűncselekmény), holott a bíróság még el sem ítélte őket, csupán gyanúsítotti státuszban vannak, tehát megilleti őket az ártatlanság vélelme. Amennyiben börtönbüntetést szabnak ki rájuk, a fogvatartottakat egy állami börtönbe szállítják át. Ebben az esetben a mississippii büntetésvégrehajtási hivatal honlapjáról megtudhatjuk, hol töltik büntetésüket. Szabadulásukkor pedig – bizonyos bűncselekmények, úgymint szexuális erőszak esetében – az állampolgárok a volt elítélt új lakcímét is megismerhetik.

Lewis seriff honlapja valós időben követi az eseményeket: azonnal frissül, amint egy személyt letartóztatnak, majd bebörtönöznek[6]. Az Egyesült Államokban az előzetes letartóztatás külön bírói hatáskörébe tartozik, aki miután megvizsgálta a letartóztatás jogosságát, dönt arról, hogy a gyanúsított szabadlábra helyezhető-e óvadék ellenében, s ha igen, mekkora legyen ennek összege. A „kihallgatás” (az ügyész vádemelése, a védelem álláspontja és a bíró ítélethozatala) gyakran kevesebb mint egy percig tart.

 

Egy 13 éves diák

Tyrone Lewist ellenfelei részéről igen heves kritikák érték a börtönök inkompetens igazgatásáért, amit két jelentés leplezett le kevéssel a kampány kezdete előtt. 2014 októberében egy polgárokból álló bizottság látogatást tett az egyik börtönben és megállapította, hogy „a börtönőr hiánya miatt leginkább úgy tűnt, mintha maguk a fogvatartottak felügyelték volna a börtönt”. A bizottság véleménye szerint Lewis seriff „alkalmatlan” a börtön igazgatásra és a polgárok védelmére a bebörtönzöttekkel szemben[7]. Mandátuma ideje alatt valóban több szökés is nagy felháborodást keltett. Egyébként a harmadik demokrata jelölt, a szintén rendőrkarriert befutott Anthony P. Thomas kifejezetten e szökésekre alapozta kampányát, ugyanis szerinte „a szökések miatt emelkedtek a megyében a biztosítási díjak”.

2015 májusában a szövetségi igazságügyi minisztérium miután részletes vizsgálatot végzett, kiadott egy jóval alaposabb jelentést a megyében található börtönökről[8]. Ennek végső megállapításai igencsak elszomorítóak: a nem működő zárakon, kamerákon és riasztókon kívül a jelentés leginkább azt emeli ki, hogy a fogvatartottakat semmi nem védi a fegyőrök és a többi elítélt erőszakos cselekedeteitől. A jelentés több olyan esetről is említést tesz, amikor a fegyőrök tasert (elektromos kisüléssel működő bénító pisztolyt) használtak jogtalanul, vagy amikor a fogvatartottat nem engedték ki a bíróság által meghatározott időpontban. Így fordulhatott elő az az eset is, amikor egy 13 éves diákot – a jelentés nem tesz említést letartóztatásának miértjéről – szabadlábra helyezésének időpontjához képest 70 nappal később engedtek ki. A vizsgálatot végzők a mintegy száz esetből tizenkettőt illegálisnak ítéltek meg. „A fax, amire a bírósági végzések érkeznek, néha meghibásodik vagy kifogy belőle a papír” mentegetőzött a seriff irodája.

E borzalmas eredmény tükrében aligha meglepő, hogy Lucius Wright, Tyrone Lewis régi támogatója idén úgy döntött, Victor Mason mellett kampányol, akinek leginkább szakmai hozzáértését becsüli. A mintegy harminc éven át rendőrtisztként dolgozó seriffaspiráns még az FBI-akadémiára is járt, ami hívei szerint nagy előnyt jelent.

Victor Mason egész kampánya során erősen támaszkodott e két jelentésre. A választáson való indulását is egy börtön előtt jelentette be, miután ostorozta a leköszönő seriff által létrehozott „káoszt” és hangsúlyozta a szökéssel járó veszélyeket. Az igazságügyi minisztérium jelentését trófeaként lobogtatva fáradhatatlanul szajkózta biztonságról szóló beszédét a templomoktól kezdve, a nyilvános gyűléseken és a Facebookon keresztül, egészen a televíziós stúdiókig...

Kampányában számos önkéntes vett részt. Egy héttel a választások előtt egy Jacksontól nyugatra eső autópálya-kereszteződés közelében emelkedő kis dombon találjuk őket egy autószerviz melletti nagy, fehér, jellegtelen, gyalog vagy biciklivel szinte megközelíthetetlen raktárépületben, a főhadiszállásukon. Azon az estén mintegy harminc ember foglalt helyet a kék-fehér-piros zászlók és a Victor Mason képével díszített plakátok alatt. Egy tábla büszkén hirdeti: „Már csak egy hét a győzelemig!”. Keyshia Sanders kampányigazgató határozott energiával vezeti a gyűlést: mintegy húsz perc alatt beszámol a legutóbbi adományokról, meghatározza a heti programot, kiosztja a feladatokat és megismételi, hogy mely városnegyedekben kell a választókhoz bekopogtatni.

Keyshia Sanders nem kívánja taglalni az okokat, miért vezeti önkéntesen a kampányt. Csupán annyit árul el, hogy élettársa rendőr. Ebből ugyan még nem kell elhamarkodott következtetéseket levonni, de rövid mérlegelés után megállapíthatjuk, hogy a karrierérdekek vagy a családi kapcsolatok gyakran befolyásolják, hogy kit választanak meg seriffnek. Egy újonnan beiktatott seriff ugyanis dönthet úgy, hogy lecseréli hivatala összes alkalmazottját. A térségre jellemző módon a nyilvános viták legfőbb helyszínei a templomok, ide szervezik tehát a politikai fórumokat is (ezek mindig a lelkész imájával kezdődnek, aki arra kéri a hívőket, hogy imádkozzanak a jelöltekért és a demokráciáért). Az egyik ilyen fórumon szemtanúi lehettünk, amint két padsort is megtöltöttek azok az illedelmesen ülő rendőrök, akik főnökük, Tyrone Lewis beszédét jöttek megtapsolni.

 

Kértük és ki is harcoltuk a halálbüntetést

Az ügyészeket is választás útján nevezik ki. Shaunté Washington nyíltan vállalja, hogy miért is vesz részt a kampányban. A 36 éves nő 2010 óta ügyészhelyettes, tehát csakis Robert S. Smith hivatala alatt szolgált, aki 2008 óta körzeti ügyész és most harmadik mandátumáért száll versenybe. Washington nem rejti véka alá Robert S. Smith iránti csodálatát, aki véleménye szerint „közvetlen” és „mindig megtalálja a büntetés és a kegyelem közti középutat”. Az ügyészi hivatást „missziónak, mintegy lelki pásztori feladatnak” írja le, és „repes a boldogságtól”, hogy Smith-szel dolgozhat. Így számára teljesen természetes, hogy nyár derekán szórólapokat osztogat a templomokban és becsenget minden ajtón, hogy polgártársait főnöke újraválasztására ösztönözze. Családját is arra buzdítja, hogy segítsenek neki választási plakátokat kihelyezni. A tét nem kicsi: „Ha Stanley Alexander nyer, elvesztem az állásom.”

Stanley Alexander Mississippi főügyészének helyettese és agresszív kampányt folytat egyetlen ellenfele, Robert S. Smith ellen. Engedékenységgel vádol bennünket. Ez viszont hazugság: hiszen kértük és ki is harcoltuk a halálbüntetést!” – tiltakozik a fiatal ügyészhelyettes nő James Hutto esetére utalva, akit gyilkosság miatt ítéltek halálra 2013-ban. Robert S. Smith úgy érzi, az ítélet kemény munka eredménye: „Meg kellett győzni az esküdtszéket, hogy ne féljen a halálos ítélettől. Ez viszont nem volt könnyű feladat, ugyanis sokakat visszatartanak morális meggyőződéseik.”

A leköszönő ügyész, aki anno a demokraták színeiben indult, egész kampánya alatt szigorúságát hangoztatta. Hirdetésein, amellyel elárasztotta a helyi sajtót, ő maga és egy egyszerű jelmondat („Az eredmény magáért beszél”) látható a mintegy harminc főt számláló csoportkép felett, amelyet azon személyek alkotnak, akiket a legsúlyosabb büntetéssel sújt(at)ott. A halálsoron várakozó James Hutto természetesen e dicsőségtábla első sorában látható. S hogy valóban elnyerje a választók bizalmát, a hirdetés ezekkel a szavakkal zárul: „Több mint 11 000 ítélet” – egy 245 000 lakosú megyében.

Stanley Alexander volt viszont az, aki a számháborút elkezdte. Azzal vádolja Robert S. Smith-t, hogy csupán mintegy száz esetben indított tárgyalást, hogy nem kért eléggé súlyos büntetéseket és hogy túl sok ügye van függőben. Érvelése a már megszokott: „Elég a bűnből!” – kiáltja kampányfilmjében, amelyben megígéri, szigorúbb lesz, de azt is mondja, hogy „a nem erőszakos cselekményt elkövető, büntetlen előéletű elítélteknek adni kell egy második esély”.

A Robert S. Smith hivatala által kezdeményezett bűnügyi perek csekély és a kirótt büntetések nagy száma közötti különbség tökéletesen tükrözi az Egyesült Államok igazságügyi rendszerének működését: az ügyek nagy része azzal zárul, hogy az ügyész és a védelem megegyeznek egymás között a bűnösséget és a büntetést illetően. A „bűnösnek vallja magát” rendszerben az erőviszonyok nem kiegyenlítettek, az ügyész ugyanis nagyobb hatalommal rendelkezik, mint a védelem (pl. az információhoz való hozzáférés terén)[9]. E rendszer – melyet számos kritika ért – döntő szerepet játszott abban, hogy a bebörtönzöttek száma az elmúlt három évtizedben rendíthetetlenül emelkedett.

Barack Obama egyébiránt mandátuma utolsó évének programjába emelte az igazságügy reformját. Ő az első olyan hivatalban lévő elnök, aki el látogatott egy szövetségi börtönbe – 2015 júliusában – és a Színesbőrűek Előrelépésének Országos Egyesülete (National Association for the Advancement of Colored People, NAACP) előtt július 14-én tiltakozott „az amerikai büntetőjogi rendszer hosszú és igazságtalan története” ellen, amely „túl sok esetben” „közvetlen csatornaként működik a rossz és alulfinanszírozott iskolarendszer és a túltelített börtönök között” .

Az állami szinten legfőképp költségvetési okokból bevezetett, a feltételes szabadlábra helyezést megkönnyítő törvények[10] egyre inkább megkérdőjelezik a Mississippire is annyira jellemző tömeges bebörtönzések értelmét[11]. 2015. október 1-jén republikánusok és demokraták közösen terjesztettek elő egy törvényjavaslatot a Szenátusban a minimális büntetési határok csökkentéséről, amellyel igyekeznek megfordítani a jelenlegi tendenciákat és ezáltal csökkenteni a jellemzően kábítószerügyekben hozott aránytalan büntetések hosszát.

E tendenciák azonban még nem érték el Hinds megyét, ahol is az ügyészaspiránsok közötti vita gyakran csak a számok körül forog, s olyan esetekre összpontosul, amelyeket kizárólag ők ismernek. Mielőtt ügyésszé vált volna, Robert S. Smith büntetőjogi ügyvédként dolgozott és gyakran az akkor helyettes ügyészként dolgozó Stanley Alexanderrel szemben kellett a gyanúsítottakat vagy a vádlottakat védenie. Ezek az emlékek alkalmanként egészen zavarba ejtő vitákat eredményeznek: Smith azt vetette Alexander szemére, hogy egyszer túl kevés büntetést ajánlott fel ügyfelének cserébe azért ha az elismeri bűnösségét, ami a helyettes ügyész gyengekezűségét bizonyítja. A kérdéses esetben Smith ügyfelének, akit gyilkossággal vádoltak, Alexander huszonöt év börtönt ajánlott fel, aki ezt inkább elfogadta, mintsem hogy az életfogytiglant kockáztassa az esküdtszék előtt...

Ezek az érvek láthatólag meggyőzték a választókat: Robert S. Smith a szavaztok 70 százalékát nyerte el a demokrata előválasztáson. Az általános választásokon, 2015 novemberében egyetlen republikánus ellenfele sem volt, tehát hivatalban maradt egy harmadik mandátumra. Győzelmét augusztus 4-én ünnepelte közeli hozzátartozói és munkatársai körében Jacksonban egy ismert belvárosi szórakozóhelyen bluesszámokat énekelve (Mississippi kötelez).

 

Nem sok rasszizmus-ellenesség

A Victor Mason főhadiszállásán szervezett választási estre már sokkal több ember gyűlt össze: az egyen-pólóba öltözött néhány száz önkéntesen kívül ott volt a helyi média is, amely kíváncsi volt, hogy a kihívó győzedelmeskedik-e. Már késő estére járt, amikor Tyrone Lewis seriff veresége véglegessé vált. Elsőként az állami választás eredményeit jelentették be. A kampánycsapat kővé meredve vette tudomásul, hogy a két tapasztalt politikust megelőzve a kamion sofőr Robert Gray lett Mississippi demokrata kormányzójelöltje, mégpedig úgy, hogy ő maga nem szavazott, mert nem csak erre nem volt ideje, de arra sem, hogy kampányoljon. Később az egybegyűltek kitörő örömmel fogadták Victor Mason győzelmét. A szavazatok majdnem 53 százalékát kapta meg, szemben a jelenlegi seriff 44 százalékával és Anthony P. Thomas 3 százalékával.

A Demokrata Párt hivatalos jelöltjeként azóta Victor Mason nagy arányban, 72 százalékkal nyerte meg a november 3-i választásokat, az őt követő független[12] jelölt, Les Tannehill 19 százalékával és a republikánus jelölt, Charlotte Oswald 9 százalékával szemben. Ő lett tehát a megye történetének második fekete seriffje.

Ettől azonban még nem fog változás beállni. A 2014-es fergusoni eset óta, amikor is egy fehér rendőr megölte a Michael Brown nevű fekete tinédzsert, a rendőri erőszak és a rasszizmus központi témává váltak az Egyesült Államokban. Hinds megye jelöltjei azonban gondosan kerülték ezt a témát. No, nem mintha a polgárok közömbösek lennének ezzel kapcsolatban: Williams, Charles Lewis és Keondra Rankin például napestig sorolhatnák, hányszor igazoltatta őket alaptalanul a rendőrség. Egyhangúan azt állítják, hogy sok rendőrnek már az is szabálysértés, ha „egy fekete volánhoz ül”. Mikor a kampány során egy helyi talk-show két fiatal, fekete műsorvezetője a témáról kérdezte, Victor Mason nem rejtette véka alá, hogy nem sok rasszizmus-ellenesség szorult belé , sőt, ízig-vérig rendőr: „Ha éppen vezetnek, és arra szólítják fel önöket, hogy álljanak meg, ne ellenkezzenek, kapcsolják ki a rádiót és állítsák le a motort. Normál esetben a rendőr illedelmesen odamegy önökhöz. A legrosszabb dolog, amit tehetnek, ha azt kérdezik tőle: ’Most meg miért állított meg?’.

Azám, de a rendőrök „általában” nem illedelmesek, és az igazoltatás sokszor balul sül el. A Black Lives Matter (Számít a feketék élete) mozgalom tagjai azon nem is kevés eset ellen tiltakoznak, amikor rendőrök fegyvertelen fekete állampolgárokat ölnek meg, és akiket ezért nem igen zaklat később az igazságszolgáltatás. Saint-Louis ügyészét – kinek hatásköre Fergusonra is kiterjed – igen éles kritikák érték, amiért nem megfelelően járt el a Michael Brownt lelövő rendőr esetében, lévén hogy az ügy felmentéssel végződött. „A Ferguson-ügy rávilágított arra, hogy mennyire nem mindegy, kit választanak meg az állampolgárok a rendfenntartó erők és az ügyészség képviselőinek” – állapítja meg John Nichols újságíró, majd felhívja figyelmünket arra a „kínos politikai igazságra, hogy Saint-Louis ügyésze bizony demokrata. [13] .

 

Fordította: Kristóf István

 


[1]Lásd Serge Halimi és Loïc Wacquant, « Démocratie à l’américaine » [Demokrácia amerikai módra], Le Monde diplomatique, 2000. december.

[2] Azoknak a törvényeknek a neve, amelyek kereteket adtak a rasszista szegregációnak az „Elkülönítve, de egyenlően” elv nevében, az USA Déli államaiban. E törvények legtöbbje hatályban maradt egészen az 1964-es polgári jogi törvények (Civil Rights Act) bevezetéséig – a ford.

[3]Lásd Serge Halimi és Loïc Wacquant, « Quand l’Etat pénal exclut quatre millions d’électeurs » [Amikor a büntető Állam négymillió szavazót zár ki], Le Monde diplomatique, 2000. december.

[4]Michelle Alexander, The New Jim Crow: Mass Incarceration in the Age of Colorblindness, [Az új Jim Corw: Tömeges bebörtönzés a színvakság korában], The New Press, New York, 2010.

[5] « Hinds County - Inmate Search », www.co.hinds.ms.us [Hind megye – keresés a fogvatartottak listájában]

[6] V.ö. Nick Pinto, « The Bail Trap » [Az óvadékcsapda], The New York Times Magazine, 2015. augusztus 13.

[7] « Jail », rapport du grand jury, Cour de circuit du comté de Hinds [„Börtön”, a nagy esküdtszék jelentése, Hinds megye, megyei bíróság], 2015. október 2.

[8] « Investigation of the Hinds County adult detention center », Département américain de la justice, Division des droits civils [„Hinds megye felnőtt börtönének vizsgálata”, Az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériumának Polgári jogi Osztálya ] , Washington, DC, 2015. május 21.

[9]V.ö. Jed S. Rakoff szövetségi bíró: « Why innocent people plead guilty » [Miért vallják magukat bünösnek az ártatlanok ], The New York Review of Books, 2014. november 20.

[10]Hadar Aviram, Cheap on Crime : Recession-Era Politics and the Transformation of American Punishment [Spórolás az igazságszolgáltatásban: a recessziós éra politikája és az amerikai büntetőjogi rendszer átalakulása], University of California Press, Oakland, 2015.

[11] « Justice Reform in the Deep South » [ Igazságügyi reform Délen], New York Times, New York, 2015. május 18.

[12] Ahhoz, hogy egy „független” seriffjelölt lehessen, ötven elektori aláírást kell összegyűjtenie. Ha az ügyészi posztra pályázik, száz elektori aláírást kell összegyűjtenie.

[13]John Nichols: « An inconvenient political truth: that St. Louis prosecutor is a Democrat » [Kellemetlen politikai igazság: St. Louis ügyésze demokrata], The Nation, New York, 2014. november 26.