A nemzetközi mérések alapján készült elemzések szerint egy magyar gyermek sorsa 85 százalékban eldől születése pillanatában. Európában egyetlen olyan ország nincs, ahol az oktatás nemhogy csökkentené a gyerekek közötti egyenlőtlenséget, hanem még növeli. A kormányzat ennek okát elsősorban a kistelepülési iskolák gyenge teljesítményében látja. Az EMMI 3 378 (1) előterjesztése a Differenciált közszolgáltatás bevezetése tervezete szerint új iskolaközpontok létrehozását célozza meg, amely lehetővé tenné a hátrányok csökkentését. Az ősszel helyettes államtitkári támogatással megkezdődött az iskolaigazgatók „felkészítése” az esetleges átszervezésre. A KLIK állítása szerint 150-180 iskolaközpontot szeretnének kialakítani (2) . Az alacsony létszámú oktatási intézmények felszámolása a cél, a Kormányfői ígéretet megtartva, hogy minden településen lesz legalább alsó tagozatos iskola. A kormányzat legfőbb célja a lehető legtöbb pénz megtakarítása a közszféra kiadásaiból. A 7-8. osztályok megszüntetése azon településeken, ahol évfolyamonként csak egy osztály működik, nagyon minimális nyereséget hozna évente.
Egy korábbi tanulmány szerint (3) , ha az intézményekben tanulók létszámának alsóhatára 150 fő lenne, akkor a közoktatásra fordított kiadások 2 százalékot takarítanák meg. Ha az iskolákban a tanulói létszám alsóhatárát 200 főben határoznák meg, akkor a közoktatásra fordított költségek alig 3,5 százalékot takarítanák meg. Ha figyelembe vesszük, hogy ezekben a megtakarításokban nincs benne a tanulókat szállító autóbuszok költségei és fenntartása, akkor ez az érték még kisebb arányt mutatna. Egy-két stadion áráért miért kell minden hetedik tanulót érintő változást végrehajtani a közoktatásban?
Klebelsberg Kunó a tanyasi iskolák alapításának egyik legnagyobb támogatójának számított, most az ő neve alatt építenék le a kistelepülések oktatási intézményeit. A tervezet a múlt század hetvenes éveiben megszüntetett tanyasi iskolák felszámolására emlékeztet: titkolózás, társadalmi egyeztetés hiánya.
A tervek szerint a kistelepülések 7-8. osztályait számolnák fel és autóbusszal vinnék őket a központi iskolákba. Ha 6. osztályig helyben maradhatnak a kistelepülések tanulói, akkor ez azt jelentené, hogy iskolaszerkezet változás is be fog következni, hiszen az alsó tagozatot 6. osztályig szeretnék kitolni. Feltehetően ezzel párhuzamosan vezetnék be a 9 osztályos oktatást is. Az új tankönyvek a teljes generációja a következő tanévben fog megjelenni. 2018-ra pedig új tantervet és új tankönyveket kell majd ismét készíteni az iskolaszerkezet változása miatt?
Ha változik az iskolaszerkezet, akkor előbb a pedagógusképzésen kellene változtatni, hiszen a tanítóknak új kihívással kellene szembenézni a 6 osztályos alsó tagozattal.
A hivatkozási alap a benyújtott tervezet szerint az, hogy nem jut minden tanuló azonos ellátáshoz. A KLIK létrehozásának az volt az alapja, hogy biztosítsa minden intézményben az azonos ellátást. Ezek szerint akkor a KLIK nem tudja alap feladatát ellátni (ez önellentmondás a kormány eddigi politikájával)?????
Hivatkozási alap még a közeljövőben várható felső tagozatos szaktanárok hiánya, elsősorban a természettudományos tantárgyakból. Az utolsó öt évben nappali tagozaton az országban annyi fizika és kémia szakos tanár szerzett diplomát, mint az 1988-as évben kibocsájtott fizika kémia szakos tanárok 20%-a. A szakemberek erre a tendenciára már régen hivatkoznak, még a bolognai rendszer bevezetése előtt jelezték ezt a problémát. Megoldási javaslattal is éltek. A tanárképzést műveltségterületek szerint kellene átalakítani. Minden probléma megoldódna és a természettudományos rendszerszemlélet is teret kapna, ami komoly hiányosságként mutatkozott az utóbbi időszak PISA méréseiben.
A harmadik indok, hogy az integrációt jobban elő tudják segíteni az iskolaközpontokban (szakemberek, felszereltség stb.). Az én megítélésem szerint az ilyen típusú integráció még több konfliktus, etnikai ellentét forrása lesz. Ha integrálni akarunk, akkor miért nem első osztálytól kezdjük meg ezt, amikor még sokkal fogékonyabbak a gyerekek egymás elfogadására? Nahalka István tanár úr kutatásai szerint már 4. osztályban nagyon nagy különbségek alakulnak ki a tanulók teljesítményei között. Ha ezeket a különbségeket csak 7. osztályban kezdjük el tudatosan csökkenteni, az az intézményeken belül komoly ellentétek forrása lesz, és feltehetően a szülők ismételten a lábukkal fognak szavazni az iskolacentrumok esetében (még nagyobb lesz a hatosztályos gimnáziumba az elvándorlás aránya). Csak halkan jegyzem meg, hogy volt egy polgármester, akit úgy hívtak, hogy Lázár János, és Hódmezővásárhelyen sikeresen hajtotta végre (igaz vérrel és verejtékkel) az integrációt. A kompetenciamérések tanúsága szerint a hódmezővásárhelyi eredmények nagyon komoly javulást mutatnak. Talán meg kellene kérdezni Tőle, hogy mit és hogyan csinált, ha már integrálni akar a kormány.
A legfontosabb ellenérv a település elveszti népességmegtartó erejét, ha a gyerekeket az iskolába is buszoztatni kell. Azokon a településeken, ahol az iskola bezárt, vagy csak az alsó tagozatos oktatás maradt meg, ott a telekárak azonnal felére, harmadára estek vissza, és megindult a népesség átrendeződése. Vagy a település elhalása, lassú leépülése következett be, vagy a más településekről kiszorított szegényebb rétegek jelentek meg és rohamos tempóban szegregálódot a település. A skandináv vagy németországi modell nem alkalmazható, hiszen ha ott megszűnt az iskola, attól még a település vígan fejlődött. Nálunk viszont a település lejtőre kerül az iskola megszűnése után (nem tudom az okát, talán a szociológusok meg tudnák magyarázni).
Kiket fog érinteni a tervezett változás, ha a kormányzat rábólint az EMMI javaslatára?
1200-1500 közé tehető azon iskolák száma, ahol évfolyamonként egy osztály van. Minden ötödik tanulót érinteni fog vagy utazóként, vagy befogadóként. Becslésem szerint 3000 pedagógus lesz érintve, ennek közel fele vagy nyugdíjba fog kerülni, vagy az állását fogja elveszteni, a másik fele pedig áthelyezésre kerül.
Iskola összevonásokra 2002-2010között is tettek kísérletet, de azok közel sem voltak ennyire kidolgozottak és az összevonások, az iskolai hálózat töredékét érintette a mostani tervezettel ellentétben. Természetesen vannak olyan kistelepülések, ahol 10 fő alatti osztálylétszámok vannak, de nem szabad általánosítani, hiszen ezen iskolák száma alig éri el a 0,5 százalékot.
Ilyenkor jönnek azok a mondatok, hogy akkor mondjunk mást, ami enyhítene a meglévő gondokon. Én csak néhány jelzés értékű dolgot szeretnék felvetni:
- A párbeszéd megint elmaradt az érintettekkel.
- Vissza kell adni az elvont pénzeket az oktatásnak. A lenti táblázat talán mutatni fogja mekkora mérvű pénzkivonás történt az elmúlt időszakban
Azt hiszem, ez az adatsor nem szorul semmilyen magyarázatra.
- A rendkívül kötött tantervi szabályozás nem szolgálja a leszakadók felzárkóztatását, hanem csak a sikertelenségüket fogja növelni.
- A tanulók fejlődését és a pedagógusok hozzáadott értékét kellene mérni és csak harmadsorban a tanulói teljesítményeket.
- A leszakadó területekre, a szegregálódó intézményekbe a legnagyobb tudású és ebből következően a legjobban fizetett pedagógusoknak kellene kerülni. Az Észak-Európai államokban a leszakadó térségben tanítók 40-50 százalékkal magasabb a keresetük, mint a „normál” körülmények között dolgozó társaiké.
- A pedagógusképzést és a pedagógusok átképzését komoly pénzeszközökkel támogatni kellene, hogy az integrálásra kerülő tanulókat megfelelő felkészültséggel tudják segíteni, fejleszteni.
Ha ezek megvalósulnának, akkor talán nem hangoznának el a Kósa Lajos által elég szerencsétlenül megfogalmazott mondatok. (5)
Ha a leszakadó térségeket fejleszteni akarjuk, akkor az oktatás önmagában semmit nem fog tudni változtatni a helyzeten, csak akkor ha a foglalkoztatást, egészségügyet, szociális kérdést és az oktatást egy rendszerben tudjuk kezelni.
Az előadás 2016. január 23-án hangzott el a Rendszerváltás - ezt akartuk? beszélgetéssorozat keretében A vidék tudatos leépítése című rendezvényen. Meghallgatható itt: https://youtu.be/I4ausE5jslk?t=4218
Egy gyermekre/tanulóra jutó oktatási költségvetési kiadás Ft-ban[iv]
2009-ben 2009 és 2013 közötti inflációval növelve 2013-ban A 2013. és a 2009. évi értékek különbsége 2013-as árakon
Óvoda 608 570 713 013 679 271 -33 742
Általános iskola 584 836 685 205 600 484 -84 721
Középfokú oktatás 540 752 633 556 438 706 -194 850
Felsőfokú oktatás 935 914 1 096 536 884 406 -212 130
