Erőskezű férfiak és a politikai haszon
- Részletek
- Kategória: 2016. február
- Írta: SERGE HALIMI
- Találatok: 5945
December 17-én Vlagyimir Putyin orosz elnök nyíltan bókolt az amerikai republikánus előválasztások egyik jelöltjének, a New York-i milliárdos Donald Trumpnak. „Tehetséges és briliáns” emberként jellemezte őt, és az „elnökválasztások egyik esélyesének” nevezte. Donald Trump egyáltalán nem utasította vissza ezt a nyilvános dicséretet, pedig ez hátrányos is lehet számára egy olyan a pártban, ahol nagyon sok neokonzervatív azon morfondírozik: Iránt vagy Oroszországot utálja-e jobban… Donald Trump szívélyes válaszában Putyint az „ország valós vezetőjének, energikus vezérének” titulálta, aki alapvetően különbözik attól, „akit mi itthon ismerünk”. Trump azt is megígérte, hogy ha az Egyesült Államok elnöke lesz, akkor majd „jó kapcsolatot ápolnak”.
Tizenegy nap alatt összesen 434 filmet mutatnak be az idei berlini filmfesztiválon. Ennyi filmet természetesen senki sem képes megnézni, így az ember a szerencséjére és az előérzetére van utalva. A hivatalos versenyprogramot a „glamour”, a csillogás és a sztárkultusz veszi körül, de azért ott sem csak hollywoodi stílusú filmeket vetítenek. Az első hét legizgalmasabb versenyfilmje Boszniából érkezett Berlinbe. A Halál Szarajevóban című film, Danis Tanovic rendezése egyszerre humoros és tragikus remeklés. A történet egyetlen napon, 2014. június 28-án játszódik Szarajevóban. Az Európai Unió nagy megemlékezést szervez a száz esztendővel azelőtti merénylet alkalmából. Természetesen a megbékélés szándékával, az európai egységet ünnepelve. A tervezett helyszín egy ötcsillagos szálloda a volt Tito marsall sugárúton, ahol a nevezetes szarajevói villamos is jár.
A napi sikerpropagandára épülő kormányzati kommunikáció rendre arról szól, hogy 2010. óta nem hogy kivontak, de milliárdokat tettek bele a hazai közoktatás fejlesztésébe. A valódi tények és adatok azonban egészen másról tanúskodnak. Az eddig rendszeresen megjelenő Statisztikai Tájékoztató Oktatási Évkönyv 2015. azt jelzi, hogy a rendszerváltás óta először ment az oktatásra fordított kiadások aránya a Bruttó hazai Termék (GDP) 4 százaléka alá, hiszen még 2010-ben is − a legnagyobb gazdasági válság közepén − 4,8 százalék volt ez az arány. Mind az államháztartás kiadásai, mind a GDP-arányos kiadások hatalmas kiadáscsökkenést mutatnak, így nem lehet fejlesztésekről beszélni a közoktatásban.
Talán ne is beszéljünk többet a jogról és a munka törvénykönyvéről, hiszen csak nyugtalanítják a tulajdonosokat és alkalmazottakat, akik a sok merev előírást és szabályt okolják a munkanélküliségért! Ideje leegyszerűsíteni az egészet és visszatérni néhány lényeges alapelvhez – halljuk mindenfelé manapság. Mégis, miközben meg akarjuk szüntetni és le akarjuk egyszerűsíteni törvényeinket, talán jó lenne látni, hogyan és miként is alakultak ki azok. Semmi nem történik véletlenül. Ahogyan egy ökoszisztémában általában minden elem használható valamire, végül is az egész, a maga összességében, hasznos mindenkinek.
A cím félrevezető, betegsége miatt Michael Moore személyesen nem tudott részt venni Berlinben a Mit szálljunk meg legközelebb? című filmje európai premierjén. De a film előtt bemutatott videó üzenetével máris elnyerte a berlini közönség viharos tetszését. Moore elmondta, hogy mennyire szereti Németországot, mennyivel egészségesebbnek tartja a német szociális modellt az amerikai kapitalizmusnál. Német ember ilyet az elmúlt hetven esztendőben nemigen hallott amerikaiaktól. Mindig a németeknek, és általában az európaiaknak kellett tanulniuk a tökéletesnek tartott Egyesült Államoktól. S erre jön egy sikeres amerikai filmes, ismert politikai aktivista, és azt mondja, dehogy srácok, nekünk kellene tőletek tanulnunk igazságosabb társadalmat, egészségügyet, oktatást, általában társadalompolitikát. 
Van abban valami tragikomikus, ha a feldühödött dolgozók letépik a tőke embereiről az inget, akik aztán rongyokká cibált márkás gúnyáikban, kerítést mászva, árkon-bokron át menekülnek. Ez történt az Air France dolgozóinak október eleji harcias megmozdulásán, melynek jeleneteit több millióan láthatták a tv-híradókban. Ha ironizálni akarnánk, azt mondhatnánk, hogy a HR menedzser és társa rossz pillanatban volt rossz helyen. Valamennyien tudjuk: ennél többről van szó… 
A Hellfire levegő-föld rakéta kiemelt szerepet játszik az amerikai antiterrorista arzenálban. A Lockheed Martin gyártja már az 1980-as évek elejétől, de a Hellfire kapott egy második esélyt is. Modernizálták a páncéltörő lövedékét: helikopterről, vagy drónról is kilőhetővé tették, így a Lockheed levegő-föld rakétája most komoly feladatokat lát el az amerikaiak jemeni, pakisztáni afganisztáni, iraki vagy szomáliai gyilkolási sorozatában. A fegyverkereskedők jól ismert „önzetlensége” magyarázza, miért is vállalkozott oly lelkesen a Lockheed az európai szövetségesek betanítására, a külügyminisztérium támogatásával. 2014. elején, az „emberbarát technika” betanítási folyamata keretében, a gyártó légipostai csomagként adott fel egy Hellfire-t, hogy az részt vehessen egy spanyolországi NATO hadgyakorlaton. A „baráti esemény” után újra becsomagolták, hogy visszaküldjék Floridába. Sajnos, nem minden úgy történt, ahogy előre eltervezték
A demokrácia ugyanúgy járt, mint a béka. Mert ha egy békát forrásban lévő vízbe dobunk, akkor minden erejét megfeszítve kiugrik és így megmenekül. Ha viszont hideg vízbe tesszük és lassan elkezdjük felmelegíteni a vizet, akkor a béka észrevétlenül hagyja magát megfőzni. Nagyon sok jelenség összhatásaként alakult ki az a helyzet, amelyben a demokrácia észrevétlenül „főzni” hagyja magát, épp fordítva, mint egy államcsíny esetében, amikor a katonák látványosan átveszik a hatalmat, az ellenzék tagjai közül sokakat mindenki szeme láttára letartóztatnak miközben a rádiókban megállás nélkül katonai indulókat, mondjuk a Sambre-et-Meuse-t játsszák. Ahogy nem okos dolog a forrásban lévő víz buborékjait vádolnunk a béka haláláért, a demokrácia hiánya okozta károk sem tűnnek azonnal a szemünkbe, tulajdonképpen csak ellenfényben válnak láthatóvá. Már sok szó esett és részleteiben elemezték a lábas alatti tűzet tápláló üzemanyagokat. Ezzel szemben – a média jellemző gyakorlata révén – kevés szó esik a társadalmi légkört elöntő érzelmek szerepéről, miközben nem vesszük észre milyen romboló hatása van ennek a demokráciára is, és a gondolkodási, elemzési képességeinkre is.
