A napi sikerpropagandára épülő kormányzati kommunikáció rendre arról szól, hogy 2010. óta nem hogy kivontak, de milliárdokat tettek bele a hazai közoktatás fejlesztésébe. A valódi tények és adatok azonban egészen másról tanúskodnak. Az eddig rendszeresen megjelenő Statisztikai Tájékoztató Oktatási Évkönyv 2015. azt jelzi, hogy a rendszerváltás óta először ment az oktatásra fordított kiadások aránya a Bruttó hazai Termék (GDP) 4 százaléka alá, hiszen még 2010-ben is − a legnagyobb gazdasági válság közepén − 4,8 százalék volt ez az arány. Mind az államháztartás kiadásai, mind a GDP-arányos kiadások hatalmas kiadáscsökkenést mutatnak, így nem lehet fejlesztésekről beszélni a közoktatásban.
A kormányzati kommunikáció legfőbb állításait az alábbiakban szembesítjük az évkönyvben szereplő adatokkal. Az EMMI (Emberi Erőforrások Minisztériuma) kiadásában megjelent évkönyv meghatározó tényei és számsorai a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) államháztartásra vonatkozó adataiból származnak. (A kötetet összeállította: Hagymásy Tünde-Csécseiné Máriás Emőke és Könyvesi Tibor.)
Az adatok és tények sorát egy összegzéssel, érzelmeket sem nélkülöző magánvéleménnyel zárjuk.
1.„Soha nem látott fejlesztés a közoktatásban.”
Egy gyermekre/tanulóra jutó oktatási költségvetési kiadás Ft-ban
Az egy gyermekre/tanulóra jutó oktatási költségvetési kiadások 2009-ben és 2013-ban, valamint a 2013-as árakon számolt értékek különbsége Ft-ban. (Az egy főre jutó költségvetési kiadások adatainak forrása: Csécsiné, Hagymásy és Könyvesi 2015, 175. o.)
Közoktatásra fordított kiadások alakulása /milliárd forintban
2015-ös évnek csak a tervezett kiadásairól, és nem a tényadatairól lehet csak beszélni:
Forrás: http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qli034.html
Ha a GDP-hez, a gazdaság teljesítőképességéhez mérjük, akkor még elkeserítőbbek az adatok:
A magyar oktatásra fordított költségvetési kiadások 1990. és 2013. között; a kiadások folyó áron (millió Ft-ban), és az oktatási kiadások GDP-hez viszonyított aránya alapján.(Forrás: Csécsiné, Hagymásy és Könyvesi 2015, 172. oldal, az eredeti tartalmat nem érintő egyszerűsítéssel.)
2.„A tanulók és pedagógusok terheinek növekedése nem jelentős.”
Egy felső tagozatos tanulónak 2012. előtt 910 órája volt, 2015-ben pedig átlagban 1134 órája van egy tanév alatt. Ez nem kevesebb, mint 24 százalékos növekedést jelent. A PISA mérésekben mintaként emlegetett Finnországban ez az átlag 750-800 óra közötti. A tanévenkénti 1134 óraszámmal az OECD átlag felett vagyunk, a régi óraszámokkal pedig valamivel az OECD átlag alatt voltunk.
3.„A pedagógusok terhei nem nőttek jelentősen.”
2008-ban 20 óra volt a köztelező óraszám, majd 22 órára megemelték. 2012-ben 22-26 óra között határozták meg a kötelező óraszámot. A PDSZ statisztikája szerint ma 25 órára jön ki az egy pedagógusra jutó átlag óraszám, amivel kb. 14 százalékkal nőtt a munkateher. Emellé jön az ingyenes helyettesítés (nem lecsúsztatható, mint a köztisztviselőknél), illetve a kötelező 32 órás bent tartózkodás. Ez utóbbit is figyelembe véve a munkaterhek 45 százalékkal nőttek.
4.„Soha nem látott béremelés.”
Fontos tisztázni: egyetlen tiltakozás között sem szerepelt a pedagógusok béremelése, csak a pedagógiai munkát segítők (pl. iskolatitkárok, adminisztrátorok) béremelését követelték. Utóbbiak alapbére 2008. óta egyetlen fillérrel sem emelkedett, jövedelmük csak a minimálbért követte. Ennek köszönhetően ma minimálbéren dolgozik a pedagógiai munkát segítő alkalmazottak 60 százaléka. (Nekik még zsebből sem fizetnek, mint nagyon sok helyen a versenyszférában.)
De hogy ne játszunk zsákbamacskát:
A rendszerváltás legnagyobb béremelése 2,5 százalék nettó béremelést jelentett!
5.Iskolák felszámolása, bezárása
2002-2010 között 14 276 pedagógus álláshely szűnt meg, amely az összes álláshely 8,5 százaléka.
2002-2010 között a tanulólétszám 8,1 százalékkal csökkent.
2002-2010 között a tanulócsoportok létszáma 8,89 százalékkal csökkent.
2002-2010 között 406 iskolát vontak össze az önkormányzatok, ez 3,8 százalékos csökkenés. Mindössze 4 olyan település volt Magyarországon, ahol az iskolai oktatást teljesen felszámolták a nagyon alacsony tanulói létszám miatt. Ha figyelmesen követjük az adatokat akkor az látszik, hogy a tanulók száma, a pedagógusok létszáma és az iskolai csoportok száma azonos arányban csökkent.
Az EMMI 3378-as számú előterjesztése (1) (2015. június 15) a „Differenciált közszolgáltatás” bevezetésének tervezete szerint új iskolaközpontok létrehozását célozza meg. Tavaly ősszel helyettes államtitkári támogatással megkezdődött az iskolaigazgatók „felkészítése” az esetleges átszervezésre. Az új iskolaközpontok létrehozása azt jelentené, hogy az évfolyamonként csak egy osztállyal rendelkező intézményekben a 7. és 8. osztályok megszűnnek. Rendkívül magas, mintegy 1 500 körüli azoknak az iskoláknak a száma, ahol évfolyamonként egy osztály van. Magyarán: ez az intézkedés minden ötödik tanulót érinteni fog, vagy utazóként vagy befogadóként. Becslésem szerint legalább 10 000 pedagógus álláshely kérdőjeleződik meg. E létszám közel felét nyugdíjba küldik, a másik része az állását veszíti, vagy áthelyezik.
Ha ez a tervezet megvalósul, akkor ez arányában sokkal nagyobb létszámleépítést fog eredményezni, mint ami 2002-2010. között történt. (Az akkori pedagógus létszám leépítést a tanulók számának csökkenése indokolta.)
Összegzés
A kormányzat kommunikációja egyértelműen arra irányul, hogy a társadalmat szembefordítsa a pedagógusokkal. Akár jogos is lehet a félelem, hiszen tantervekről, autonómiáról, szabad gondolkodásról, és legfőképpen a tanulói terhek drasztikus csökkentéséről van szó. Ez pedig alapjaiban ássa alá a FIDESZ társadalom-átalakítási, vagy inkább társadalom-leépítési terveit… Ha a jövő társadalmát akarná építeni, akkor a felsőoktatásba bejutók számát, nem a szakmunkástanulók számát növelné. A felsőoktatásban a duális képzés megindult, aminek legalább van értelme. A szakmunkásképzés átalakításának azonban az a legfőbb célja, hogy ingyenes munkaerőhöz juttassák a cégeket, vállalatokat. Az iparkamara javaslatokat tesz, de nem tudja megmondani, hogy 3 év múlva mennyi és milyen végzettségű szakemberre lesz szükség. A kamara azt se tudja megmondani, hogy milyen korszerű, a jövőben is használható ismeretekkel kell rendelkeznie a tanulónak a szakma elsajátítása után. Akkor milyen alapon szól bele a képzési rendszerbe? A kamara retrográd szerepet tölt be. Zsákutcába juttatja és a felemelkedés lehetőségétől teljesen elzárja a diákokat, hiszen a nem szakmai tárgyak óraszámát heti 11 órában határozza meg. (Ebből is 5 testnevelés.) Ez nem más, mint a szakmunkás tanulók röghöz kötése!
Érdemes röviden szólni a Köznevelési Kerekasztalról, ahová mindenkit meghívtak, csak a szakmát nem. Ha valóban a tanterveket akarják felülvizsgálni, akkor miért nem az olyan szakmai szervezetekkel ülnek le egyeztetni, mint a Magyar Tanárok Egyesülete, a Történelem Tanárok Egyesület, az ISZE (Informatika Tanárok Szervezete), a Matekháló, a Magyar Pedagógia Társaság stb. Ők valóban a szakmát képviselik.
Azt mondja a kormányzati propaganda, hogy nincs visszatérés a 2010. előtti állapotokhoz. Szeretném jelezni, hogy már visszatértünk, de nem az ezredforduló elejére, hanem a II. világháború előtti oktatási rendszerhez… Hit- és erkölcstant ma magasabb óraszámban tanulnak gyermekeink, mint informatikát.
Tanárok és szakemberek sokasága fogalmazta meg mélységes elégedetlenségét a tankönyvekkel kapcsolatban. A világon sehol nem fordult még elő, hogy 3 hónap alatt írtak meg egy teljes tankönyvcsaládot, amelyekből aztán azonnal, kipróbálás nélkül tanítani kellett. Az az igazság, hogy még a kormány által kiadott tantervi követelményeknek sem felelnek meg ezek a könyvek. Ha igazán a tanulók érdekeit nézték volna, akkor most nem kifogásolható tartalmú tankönyveken idegeskedne pedagógus, diák és szülő.
Azt mondják, nem tankönyvet, hanem tantervet kell tanítani. Ennek örülnének is a pedagógusok ─ ha lenne elegendő papír, fénymásoló, és ehhez szükséges patron. Akkor legalább a gyenge tankönyv és a még gyengébb munkafüzetek helyett feladatsorokat tudnának összeállítani és kiosztani. De ne ábrándozzunk: még WC papír sincs, nem hogy A4-es írólap. A kiégett izzót is csak 3 hónap alatt képesek kicserélni. Se pénz, se posztó: az intézmény vezetőknek még döntési jogkörük sincs az új alkalmazottak felvételéről, a nyugdíjba vonulók helyettesítéséről – hogy a többit ne is soroljuk.
Az eddig megjelent nyílt levelek − véleményem szerint − a felszínt kapirgálják. Fölsorolják a jelenségeket és a nyilvánvaló hibákat amúgy rendkívüli alapossággal, de semminek nem kérdeznek rá az okára. Semmit nem írnak arról, hogy mi van a napi iskolai életet megkeserítő jelenségek mögött. Ami a nyílt levélben van, az inkább egy panasztömeg. Nem a meghatározó folyamatokat, elképzeléseket és struktúrákat veszik célba, nem a bajok gyökerét akarják kigyomlálni, hanem csak a tüneteket sorolják. A kormány pedig mindent kommunikációval próbál elfedni, sőt elszabotálni. Nem mondják ki, hogy a problémák mögött ott van az oktatásirányítás radikális központosítása. Nem szólnak semmit a tartalmi szabályozás centralizálásának súlyos következményeiről. Elhallgatják, hogy a fejlesztési folyamatok leálltak az oktatásban. És amiről a legnagyobb hallgatás tapasztalható, az szegregáció, a kirekesztés megszüntetése. Szomorú, hogy ez a követelések közül is szinte teljesen eltűnt.
Nincs mit szépíteni: a hatalom minden, a modern társadalmak oktatási rendszereire jellemző autonómiát megszüntetett, vagy súlyos korlátok közé szorított. Világossá vált, hogy az oktatás egyeztetési és döntési fórumairól kizárják annak alapvető és legfontosabb szereplőit.
Megérett a magyar közoktatás egy újabb rendszerváltásra.
2009-ben
inflációval aktualizált értéke
2013-ban
tény
2013-ban
különbség 2013-as árakon
Óvoda 608 570 713 013 679 271
• 33 742Általános iskola 584 836 685 205 600 484
• 84 721Középfokú oktatás 540 752 633 556 438 706
• 194 850Felsőfokú oktatás 935 914 1 096 536 884 406
• 212 130
2008-ban
inflációval aktualizált értéke
2014-ben
tény
2014-ben
különbség
Az államháztartás konszolidált funkcionális kiadásai 1 572 1 918 1 721 -196
2008-ban
inflációval aktualizált értéke
2015-ben
2015-re
tervezet
különbség
Az államháztartás konszolidált funkcionális kiadásai 1 572 1 913 1 610 -303
2008
inflációval aktualizált értéke
2014-ben
tény
2014-ben
emelkedés
Bruttó jövedelmek Ft 204 600 249 202 245 933 -0,7%
Nettó jövedelmek Ft 124 149 157 174 161 086 +2,5%
