A szabadkereskedelem elutasítása

paris manif anti tafta 1Az Öntudatos éjszaka (Nuit debut[1]) nevű mozgalom szervezésében (amely egy fontosnak ítélt ügyért való folyamatos, rendíthetetlen kiállást jelképezi – a szerk.) naponta összegyűlő francia tüntetők azt remélik, hogy különféle harcaik és tiltakozásaik végül is sikeresen egyesülnek majd. Ez egyértelműen növelné a mozgalom elismertségét és vélhetően mozgósítaná a kevésbé fiatalokat és a kevésbé iskolázottakat is, ugyanakkor beleilleszkedne a nemzetközi mozgalmak áramlatába. Egyik megmozdulásuk fő témája, a szabadkereskedelmi megállapodások elleni tiltakozás[2] éppen ezt a kettős célt hivatott elérni.

Kötélhúzás Venezuelában

venezuela manifestation referendumA 29 millió lakosú dél-amerikai országban tartós politikai, gazdasági és alkotmányos válság zajlik. Chávez elnök megbuktatására irányuló, 2002-ben történt államcsíny óta a venezuelai szocialista kísérlet a neoliberális erők és a média célkeresztjébe került, ami az ország destabilizációjára, gazdasági káoszra és a vezetők lejáratására irányul. A múlt év december 6-án tartott parlamenti választások új fejezetet jelentettek, mert az elődje karizmáját és népszerűségét nélkülöző Nicolas Maduro által vezetett kormány elvesztette parlamenti többségét. Tizenhat év óta először fordult elő, hogy a baloldal kisebbségbe került a caracasi parlamentben és az ellenzéki Demokratikus Egység Kerekasztala (MUD) kétharmados többséget szerzett.

A művészet mindenkié, a gazdagság csak keveseké

sadie coles art London az 1960-70-es években a lázadás szellemét jelentette, a miniszoknyától kezdve a punk mozgalomig és ma is egy sajátos avantgárd képviselője. Nemcsak divatossá tette a kortárs művészetet, de míg korábban úgy hittük, hogy a művészet kizárólag egy kényes elité, a mai londoni művészvilág azt hirdeti, hogy a művészet korlátok nélkül mindenkié, sőt a társadalmi változások szükséges eszköze.

 

Botrány Csajágaröcsögén – Egy francia regény nyelvi háttere

Clochemerle a Livre de Poche címlapja 2Sokan olvasták nálunk az ötvenes-hatvanas években a francia Gabriel Chevallier (1895 ‑ 1969) Clochemerle című 1934-es regényét[i]. A könyv, amely magyarul „Botrány Clochemerle-ben” címen jelent meg[ii], annakidején Franciaországban is nagy siker volt: csaknem hárommillió példányban kelt el, és legalább huszonhét nyelvre fordították le. A sikerre – amelybe nyilván az 1948-ban bemutatott azonos című film is jócskán belejátszott – nem is annyira a méltatlanul elfelejtett szerző kétségbevonhatatlan nyelvi fantáziája és írói tehetsége a magyarázat, sokkal inkább az a tény, hogy az ironikusan ábrázolt istenháta-mögötti burgundiai falu[iii] egyben az egész III. Köztársaságnak is görbe tükre. A cselekmény 1922 októberében indul, és rá egy évre, 1923 októberében fejeződik be (nem számítva az 1933-ra időzített utolsó fejezetet). Gabriel Chevallier tehát közvetlenül az első világháború utáni évekbe helyezi a Clochemerle-ben történteket, vagyis abba a viszonylag boldog időszakba, amikor még elevenek a gazdasági felvirágzásnak a harmincas évek elejére már erősen megfakult illúziói.

Jack London, a harcos mesélő

londonJack London 1903-ban, 27 évesen egy állatról szóló regényt jelentet meg, „A vadon szavá”-t[i] (The Call of the Wild). Mint az ugyanebben az évben megjelent „A mélység” (The People of the Abyss) – a kelet-londoni (East End) nyomorúságos világáról szóló elbeszélés – ez a könyve is a 'kőkemény' időkről számol be, de a képzelet segítségével. Buck – „hetven kiló önérzet és fenség”– a háziállati státuszából kiszakított, s az aranyláz közepén szánba fogott kutya történetén keresztül két világnézet csap össze: a tudás és a szerződések civilizációja, valamint „a bunkósbot és az agyarak” nyers erőszakára épülő világoké. Az első korrumpáló, a második barbár. A két világ egymás elleni harca furcsa öntudatra ébredéseket szül, némelyek tisztán érzelmiek, a többiek politikaiak jellegűek.

Mert nem csak az EB és a Brexit téma ma Európában...

Helyszíni tudósítás/10

Párizs, 2016. június 24.

 

Renault Peugeot CitroenEngedélyezni - betiltani - mégis engedélyezni. Kedden és szerdán ezek voltak a csütörtökre meghirdetett tüntetéssel kapcsolatos döntésre képtelen kormány kommunikációjának kulcsszavai. A múlt heti hatalmas tüntetésre való reakcióról és a növekedő erőszak orvoslásáról tétovázott napokig az elnök, a miniszterelnök és a belügyminiszter.