2016. július 15-16 éjszaka, a török hadsereg egy része megpróbálta átvenni a politikai hatalmat. A puccskísérlet ugyan elbukott, de Törökország krónikus problémái továbbra sem oldódtak meg, így nehéz elképzelni, milyen lépésekre szánja el magát Recep Tayyip Erdoğan elnök.
Rövid ismertetés a polgárháborús helyzet kialakulásáról.
1920. augusztus. 10.: A Sévres-i Szerződés egy önálló Kurdisztán létrehozásáról dönt.
1923. július 24.: A Lausanne-i Megállapodás elveti a kurdok jogainak figyelembe vételét.
1978. november 27.: Megalakul, Abdullah Öcalan „Apo” vezetésével, a Kurdisztáni Munkáspárt a PKK.
1984. augusztus: A PKK felkelés kezdete.
1992. október-november: A török hadsereg támadást indít iraki területen, amelynek több ezer civil áldozat van.
1993. július 15.: Betiltják az 1990 júniusban alapított a Népi Munkapártot (HEP). A kurd parlamenti képviselők a Demokratikus Párt (DEP) keretében alkotnak csoportot, amit majd 1994-ben szintén felszámolnak. Minden kurdbarát politikai pártnak ez lesz a sorsa egészen 2013-ig.
1995. március: Jelentős török katonai támadás (35 000 katona) azzal a céllal, hogy észak Irakban felszámolják a kurdok hátországi támogatását.
1999. február: Kenyában a török, amerikai és izraeli titkosszolgálatok együttműködésével elfogják Abdullah Öcalant. Júniusban halálra ítélik, majd ezt életfogytiglanik tartó börtönbüntetésre változtatják.
2000. február 9.: A PKK bejelenti a fegyveres harcok végét.
2002. április: A PKK hivatalosan felveszi a Kurdisztáni Kongresszus a Szabadságért és a Demokráciáért (Kadek) nevet, felhagy a marxista-leninista elvek követésével és megerősíti, hogy a kurd követeléseket békés úton és legálisan kívánja elérni.
2004. június: A PKK újraindítja a gerillaharcokat, és majd 2006-ban hirdetik meg a fegyverszünetet.
2013. március: Miután 2012. decemberében megkezdődtek a tárgyalások a török kormánnyal, a lázadás vezetője fegyverszünetre hívott fel, amit történelmi lépésnek nevezett meg.
2013. október: Megalakul a Népi Demokratikus Párt (HDP).
2015. szeptember – 2016. június: A kurd milicisták által vezetett dél-keleti régió városai közül többet visszafoglal a török hadsereg.
