Az USA kész kockáztatni?

trump es clintonKöztudott, hogy az USA-ban nem mindig az a jelölt lesz az elnök, akire a legtöbben szavaznak. Az is közismert tény, hogy a Fehér Házért folyó versenyben az államok háromnegyedét egyáltalán nem veszik figyelembe – közülük is pontosan azokat, ahol a választási eredmények eldőltnek látszanak. Azt is mindenki tudja, hogy az elítéltek − közel hat millióan! − nem szavazhatnak. Az se ismeretlen, hogy a választók 11%-ának nincsenek személyi dokumentumai, így ők sem gyarapítják a szavazók sorát. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a pénz, a média, a lobbyk, a választókörzetek meghatározása, mind erősen torzítja az ország demokratikus képviseletét[1]. Ráadásul: maga a választási rendszer elképesztő előnyt biztosít a szokásosan versengő két nagy pártnak. Bátran állíthatjuk tehát, hogy a rendszer csal...

Tüntetések Németországban az EU kereskedelempolitikája ellen – Százezrek vonultak az utcára a TTIP és a CETA ellen

20151010 ttip demo berlin mKi gondolta volna, hogy éppen Németországban jöhet létre a TTIP és a CETA ellen egy rendkívül erős és széles politikai alapokon nyugvó tiltakozó mozgalom? Szeptember 17-én hét német nagyvárosban voltak megmozdulások, amelyeken a szervezők szerint 320 ezer, a rendőrség szerint 190 ezer ember vett részt. Egy évvel korábban Berlinben 250 ezer részvevővel már lezajlott egy országos demonstráció.

Sárga veszedelem Franciaországban?

FranceChine 546x291Miközben hatszor annyi francia befektetés valósult meg Kínában, mint kínai Franciaországban, Pekingben mégsem siránkoznak, hogy: „Segítség, Franciaország felvásárolja Kínát!”. Pedig jó tudni, hogy csak azért kapnak teret a külföldi beruházások Franciaországban, mert nincs az országnak egy valamire való iparpolitikája.

A nép semmibevevésének művészete

Ambrogio Lorenzetti 002Szinte nincs is olyan jelölt a 2017-es francia elnökválasztáson indulók sorában, aki így vagy úgy ne tervezné az V. Köztársaság intézményrendszerének megreformálását. Jóllehet a francia demokrácia egy sor parlamenti képviselő, tudományos kutató és aktivista egybehangzó állítása szerint mély válságban van, egyáltalán nem lehetetlen, hogy a baj még a gyanítottnál is sokkal súlyosabb, és hogy valójában egy merőben új politikai rendszer alattomos kiépítéséről van szó. Ez az új politikai rendszer, amelynek Európa a laboratóriuma, nem egyéb, mint az országnak közönséges cégmenedzselésként való kormányzása[1].