hu | fr | en | +
Accéder au menu

Fekete Duna keringő

JPEG - 427.7 kio

Milyen a magyar nemzettudat? A két nagy jobboldali párt különböző történelemszemlélet alapján határozza meg, mely azután kihat politikai és szociális programjukra és a társadalom számára javasolt „értékeikre”. Ezek az „értékek” a rocktól a lovasbemutatókig terjedő ellen-kultúrában is kifejezésre jutnak.

Borotvált koponyák, Conant, a barbárt idéző hosszú haj, gót motívumokkal teli trikók, tölténytartók, jókora, halálfejes gyűrűk, míves tetoválásokkal ékesített, kigyúrt karok, a kezek ügyében dobozos sörök... A „metálosok” mindenütt egyformák. Elég sokan gyűltek össze itt a Balaton-parti kisvárosban ezen a 2016. augusztus közepi estén, a csupa üveg csarnokhoz támaszkodó szabadtéri színpadon rendezett koncerten, ahol egyelőre a zenekar képeivel díszített emléktárgyakat és persze sört árusítanak. Mint mindenütt. Kivéve, hogy itt több családot látni, mint általában, és hogy egyesek trikóján első pillantásra furcsának tűnő térképek láthatók, különös feliratokkal, amelyekről csak később derül ki, hogy a rovásírás betűiből állnak. Mintegy nyolcszázan jöttek el a Kárpátia nevű „nemzeti rock” együttes koncertjére. A színpad mélyén hatalmas madár stilizált csontvázának rajza: címereken szereplő sasokra emlékeztet, de valójában a mitikus turulmadárra utal, amely a magyarokat az ősi hiedelmek szerint a dunai síkságok meghódítása során kísérte és vezérelte.

Érkezik a zenekar. Gitárok, basszusgitár, dobfelszerelés: a klasszikus felállás. A dalok rövidek, lendületesek, magukkal ragadóak. Petrás János, a basszusgitáros és énekes – borotvált fej, büszke bajusz – sztárhoz illő öntudattal áll a színpadon. A gitáros hosszú haját dobálja. A közönség tagjai mereven kinyújtott mutató- és kisujjal mutatják feléjük az ördög jelét, ami a metál-koncerteken a helyeslés univerzális kifejezése. Szóval tényleg semmi meglepetés, amíg hirtelen ki nem bontják a zászlókat, ahogy a futballmeccseken szokás. Vannak köztük kisebbek, helyenként gyerekek kezében, és méltóságteljes lassúsággal lengetett hatalmasak. Legtöbbjük mibenléte rejtélyes számomra, mert a magyar zászlóra nemigen hasonlítanak. Némelyik talán, részben, de a piros, fehér, zöld csíkok közepette azokon is két, címert hordozó angyal látható. Mint kiderül, ez a magyar királyság zászlaja.

Más zászlókon piros és fehér csíkok különböző variációi láthatók; ezek a heves szélsőjobbtól idegenkedő polgárokból többnyire fuldokló dühöt váltanak ki. Részben azért, mert a magyar királyságot megalapító Árpád-dinasztiának tulajdonított színeket azok viselik és alkalmazzák, akik kizárólag önmagukat ismerik el igaz magyaroknak; de elsősorban azért, mert ezek a színek az 1939-ben alapított magyar nyilaskeresztes mozgalmat idézik, mely 1944 októbere és 45 márciusa között nagyon is aktívan vett részt egyes társadalmi csoportok, elsősorban a zsidók elpusztításában. Magyarországon több mint félmillió zsidót gyilkoltak meg, illetve deportáltak Auschwitzba. A számomra legtitokzatosabb zászlókon pedig kék és sárga csíkok láthatók, egy nap és egy hold társaságában: ezek mibenlétére csak a koncert vége felé derül majd fény.

A hangulat családias, s ugyanakkor buzgó és lelkes. Nekem úgy tűnik, hogy folyton ugyanazt a harcias, de táncos dalt halljuk, noha a gitáros rendszeresen lírai szólókba bocsátkozik. A show-műsort lényegében a közönség szolgáltatja, amely torka szakadtából fújja a refréneket. A 2003-ban alapított Kárpátia igazi jelenség. A hihetetlenül népszerű zenekar (mintegy száz koncertet adnak évente) «igazságot» követel Magyarországnak; az egyik albumuk címe is ez. Igazságot a királyság felszámolását szentesítő 1920. június 4-i trianoni békeszerződés ellenében, amelynek megkötésével területének kétharmadát és lakosságának három-ötödét veszítette el az ország.

A Kárpátia eszménye egy a fantáziában élő „tiszta” ország

Az ember azt gondolná, hogy csaknem egy évszázaddal később már sikerült túllépni ezen a kétségtelenül hatalmas megrázkódtatáson. De nem így van. «Nagy-Magyarország mennyország», idézi Petrás János a színpadon a dalt, amelyet édesanyja énekelt neki. A zenekar neve is arra utal, hogy a Kárpátok hegyei annak idején Magyarországhoz tartoztak. Egyszeriben jobban értjük a nézők trikóin látható rajzok egy részét is: ezt a hajdani Magyarországot ábrázolják. Amikor pedig két akkord hallatán az egész közönség egy emberként felemelkedik, és meglepő ünnepélyességgel vigyázzba merevedik, egy pillanatig azt hiszem, hogy a magyar himnuszt fogom hallani. De tévedek: az erdélyi (székely) himnuszt játsszák, a Kárpátok között fekvő, ma Romániához tartozó régióét. Fiktív himnusz, amely egy népszerű operettből származik, de mindenki ismeri, nem csak a Kárpátia hű közönsége. A kék-sárga zászló pedig az elveszített Erdély zászlaja. Petrás János látható élvezettel emlékezteti a közönséget, hogy a Kárpátiát a „történelmi Magyarország” legtöbb országában letiltották a színpadokról. Elég megragadó dolog, amikor egy koncert lassan politikai gyűléssé alakul át. És meglepő, hogy egy efféle buzgó hazafiság összehozhat egy jórészt modernnek látszó harmincasokból álló közönséget – mint ahogy az is váratlan volt, amikor Franciaországban a „Menet mindenkiért” melegházasság-ellenes mozgalom Frigide Barjot-t (1) választotta szóvivőjének.

Petrás János ugyanilyen sodró lendülettel énekel az 1956-os felkelésről, dicsőíti azok bátorságát, akik szembeszálltak a „kommunista diktatúrával”, és ünnepli a nyilaskeresztesek vezetőit, akiknek nagy részét a Vörös Hadsereg győzelme után árulás vádjával kivégezték. A közönség egy emberként lelkesedik, egyetérteni látszik azokkal, akiknek köszönhetően az Auschwitzba küldött zsidók harmada magyar volt. Senki sem tiltakozik, pedig a Kárpátia nem leheletfinom utalásokkal dolgozik, és fellépéseit nem egy szűkkörű közönség látogatja. Hazaszeretetük a nyilaskeresztesek által hirdetett hungarista nemzetkoncepción nyugszik, és vagánykodó gyűlölettel jár együtt mindenkivel szemben, aki „nem magyar”: az internacionalista kommunistákkal, kicsit hallgatólagosabban a zsidókkal és általában minden idegennel szemben, beleértve a liberalizmus híveit, akik a magyarságtól idegen termékeket és értékeket próbálnak meghonosítani az országban.

Petrás János eszménye az archaikus Magyarország, a fantáziájában élő „tiszta” ország, amelynek szeretett földjét, a fegyverek erejével meghódító harcosok leszármazottai népesítik be. Budapesten előszeretettel mesélik, hogy a városban nincs 96 méternél magasabb épület, s hogy ezzel az építők a 896-os év előtt tisztelegnek, amikor a magyar törzsek, az addig itt élőket legyőzve, a hódítás (magyarul honfoglalás) megpecsételéseként letelepedtek a Duna síkságain, Pannóniában. A „kiválasztott” nép ősi értékeit meg kell őrizni, ahogyan a kiválasztottság szimbólumait is: a turult, amelynek szobrokat emelnek mindenütt, ahol magyar kisebbségek élnek, Romániától Ukrajnán keresztül Ausztriáig; a rovásírást, amelyet egyes régiókban egészen 1850-ig használtak, s amely mostanában ismét felbukkant néhány szélsőjobboldali település helységnévtábláin; de a keresztény vallást is, amely István királyhoz kapcsolódik, aki 1000-ben megalapította a királyságot, és szentté avatása után ő lett a hon patrónusa.

Mindez csinos egyvelegbe olvad össze a nemzeti identitásra épülő rockzenében, amelyet a 2000-ben alapított, rövid életű, de annál befolyásosabb Pannon Rádió hozott divatba. A Kárpátia nincs egyedül, ugyanehhez a csoportozathoz tartozik például a Romantikus Erőszak nevű zenekar is, amely szintén egy meghatározott történelemképet jelenít meg. „Az én álmom a már évszázadok óta létező független és erős Magyarország, melyet magyarok vezetnek és önigazgatással kormányoznak (2) , nyilatkozza az énekes, nyakán „éljen a haza” feliratú tetoválás díszeleg. A „romantikus erőszak” megjelölés jól jeleníti meg a mozgalom jellemző vonásait. Az erőszak nyilvánvalóan a fennálló renddel való szakítás fennen hirdetett eszköze; a romantika valamivel kevésbé spontán képzettársításnak tűnik. És mégis, mintha ez a frenetikus, táncos kedvű nacionalizmus bizonyos eszményeket is hordozna. Nosztalgikusan, de modern nyelven egyfajta hősiességet, a férfias értékekhez való visszatérést hirdeti, s testvériségbe igyekszik kovácsolni híveit, akik készek ideológiai vagy másmilyen harcra is ezért a közösségért.

Mindebből egy valami hiányzik szinte teljesen: a szociális kérdések. Ráadásul a szövegeken átüt egy olyan történelemszemlélet, amely hajlik arra, hogy kizárólag a Magyar Népköztársaság korszakát minősítse „megszállásnak”, a Reich csapatainak 1944-től kezdődő jelenlétét nem, és szívesen megfeledkezik arról a két hosszú időszakról is, amikor az országot előbb a török birodalom, majd Bécs foglalta el.

JPEG - 345.3 kio

„Trianon” alapvetően kétértelmű rögeszméje igen sokakat kísért. Horthy Miklós (1920 és 1944 között a tengelyhatalmakkal szövetséges királyság kormányzója) ugyanis újratárgyalta a szerződést Hitlerrel és Mussolinivel, hogy 1940-ben, a korábban, 1918-ban románná lett területek egy része ismét Magyarországé lehessen. E területeket a háború után újra felosztották és a kommunista korszakban nem esett több szó Trianonról. Ma sok autó hátsó szélvédőjén virítanak a Nagy-Magyarországot (1867-1918) ábrázoló matricák, noha azok tulajdonosai nem feltétlenül szélsőjobboldali meggyőződésűek.

Ezekben a megnyilvánulásokban egy újabb keletű „megszállásnak”, a kapitalizmus magyarországi jelenlétének elutasítása is kifejezésre jut. „Nagy-Magyarország” a nemzet- és népszuverenitás nagyrészt képzelt, de annál emlékezetesebb korszakát is felidézi. El kell ismerni, hogy az ország jócskán megszenvedte a nyugati „nyitást”. Az 1990-es években kormányzó szocialista-liberális koalíció rezzenéstelenül engedelmeskedett a Nemzetközi Valutaalap követelményeinek, és szigorú költségvetési megszorításokat alkalmazott. A munkanélküliség ugrásszerűen megnőtt. 2004-ben, az EU-csatlakozás évében a nagyvállalatok és a bankok 80%-a külföldi tulajdonban volt. Ha ehhez hozzátesszük a nagy port felvert korrupciós ügyeket, nyilvánvaló, hogy a baloldali elit a lakosság széles köreiben csak megvetést és bizalmatlanságot kelthet, ahogyan a piacok liberalizálásával megígért boldogság ígérete is.

Attila kedves unokái

A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség, Orbán Viktor miniszterelnök pártja ezen a ponton, ebben az elutasításban csatlakozott a Kárpátia világképéhez (3) . 2010-ben, amikor nyolc év után ismét hatalomra került, Orbán nemcsak a „nemzeti összetartozás” napjává nyilvánította június 4-ét, a trianoni békeszerződés aláírásának napját, de azt is kívánta, hogy e megemlékezés a „nemzeti identitás” megerősítését szolgálja. Később magyar állampolgárságot ajánlott a régebben Nagy-Magyarországhoz tartozó vidékeken élő kisebbségek tagjainak, vagyis mintegy két-három millió embernek. Ezzel nemcsak az irredentizmust pátyolgatja, hanem az állampolgárság fogalmának etnicizálását is megerősíti, s a nyilas időkből visszacsengő „Hungária egyesült földjeit” idézve „magyar eurorégiók” megteremtését helyezi kilátásba. A szenvedélyes „magyarsághoz” az idegen (európai) törvények elvetése, a „gazdasági hazafiság” és az illiberalizmus gondolata társul (4) . Emellett szenvedélyes antikommunizmusa egyenesen elvezeti az 1956-os budapesti felkelés „mártírjainak” magasztalásához.

Semmi meglepő nincs hát abban, hogy Orbán kormánya kitüntette Petrás Jánost. Kivéve talán, hogy ő komponálta egy 2007-ben alapított és 2009-ben feloszlatott, illendően betiltott, de kitűnően megtűrt katonai jellegű milícia himnuszát. A Vona Gábor elnökölte Magyar Gárda a hagyományok, a nemzeti kultúra és… a lakosság oltalmazását tűzte ki céljául. Alapító nyilatkozata szerint a Gárda a védtelen Magyarország fizikai, lelki és szellemi védelmezésére jött létre.

Petrás János kitüntetése remekül illusztrálja a Jobbik és a Fidesz közelségét, ám a magyar identitás meghatározásában a két párt között azért vannak különbségek. Vona „Attila kedves unokáiként” szólítja meg híveit, akik a 2014-es országgyűlési választáson a szavazatok 20,5%-át biztosították a pártnak. A Kurultáj fesztivál, amelyet először 2010-ben rendeztek meg Kazahsztánban, éppen a hunok leszármazottait kívánja egybegyűjteni. (5) A „törzsi gyűlést” (az eredeti török kifejezés fordítása) azóta minden év augusztusában megtartják Budapesttől 120 kilométerre, Bugac mellett a pusztán, tizenkét nemzet, 27 etnikai csoport és 250 000 néző részvételével, mint „Európa legnagyobb hagyományőrző eseményét” (6) . Az országgyűlés alelnöke vállalta a védnöki tisztet a rendezvényen, amelynek célja, mint azt kifejtette, a mongol-török eredetű népek – ide tartozik a hun is – közötti testvériség érzésének megerősítése.

Hosszasan gyalogolunk egy erdőn keresztül vezető utacskán. A bejáratnál egy csomó Harley-Davidson. Feltehetően itt ünnepelnek a Gój motorosok (7) is. Honnan ez az elnevezés? Egyszerű tréfa – feleli az alapító, aki Nagy-Magyarországot viseli a nyakában lógó láncon, és általában Szent koronával díszített dzsekiben jár. Az egyesület motoros kirándulásokat szervez, többek között Trianon emlékére. A Gój motorosok elég nagy népszerűségnek örvendenek, és állítólag gyakran kísérnek politikusokat is.

Ingyen lépünk be a fesztivál területére egy óriás Attila szigorú pillantásától kísérve, akinek komor mása egy hatalmas szabad térségen emelkedik. Por van és hőség, nyáron nem ritka a 40 fok errefelé. De nem csak ettől szédülünk. A jurták félig nyitott bejáratában felderengő színes szőnyegek és a mongol emléktárgyakat meg ősi nyilakat árusító standok között nyakláncokkal, karperecekkel, amulettekkel ékes férfiak járnak-kelnek, rajtuk hímzett mellények, orosz nyakú ingek, bő fehér gatyák, hosszú bőrkabátok, ékkövekkel kirakott kerek fejfedők, szőrmék, olykor még fegyverzet vagy közvetlenül a meztelen felsőtesten viselt állatbőrök is. Hosszú haj, fülbevalók, tetoválások, pökhendi bajuszok. Kevés „civil ruhás” ember van itt, nomád hódítók hasonmásai között haladunk előre. A nőkön népviseleti szoknyák, vagy bocskai kabátkák, amelyeket a Habsburg-ellenes XVII. század eleji felkelést vezető erdélyi fejedelemről neveztek el.

Össze-összerezzenünk egy szabályosan ismétlődő zaj hallatán. Az ember azt hinné, lövések, de csak ostorpattintások. Hosszú ostorok, nyilvánvalóan nehéz velük bánni, inkább fegyverek, mintsem eszközök, és sokan, ritmikusan pattintgatják őket. Ütőhangszereket is hallani mindenfelé, főként dobokat: a jó hangulatból csak nem lesz önkívületi állapot?

Az egyik jurtán Atatürk hatalmas fényképe, de úgy tűnik, zárva van. Egy másikban a világ legnagyobb termetű ír kutyái láthatók. De nem mehet be bárki bárhová. Amikor odalépünk az egyik jurta elé, ahova láthatóan beengedik a nézőket, a kárpit leereszkedik, és a fogadó ember megkérdezi, mit akarunk látni. Lendületesen válaszoljuk, hogy hiszen éppen azért szeretnénk bemenni, mert nem tudjuk. Hűvösen feleli, hogy pontosan ezért nem fog minket beengedni. Hát, jó...

Számos rendőrt látni, és fekete ruhás férfiak járkálnak mindenütt, akiken az egyetlen színfolt egy piros-fehér-zöld szegély: erősen emlékeztetnek a Magyar Gárda tagjaira. Zászlók lobognak. Ujgurok, türkmének, csuvasok, törökök, kirgizek, jakutok... maga a közönség is érdekes látványosság. De a tömeg a fesztivál programjára kíváncsi, a nagyszínpadtól a „csatatérig”, a dobokkal kísért sámánokra, a magyar folklórra, a dudákra, a kardvívókra, a lovasbemutatókra. Még nemzetközi konferenciákat is tartanak az eurázsiai nomád civilizációkról.

A Kurultáj ugyanis részben turanista gyorstalpaló. A szó eredetileg az urál-altáji nyelvcsaládot jelölte (török és finnugor nyelvek), majd pedig egy olyan politikai ideológiát, amely a Közép-Ázsiából származó népek közötti rokonságtudatot hangsúlyozta. Az elmélet a két világháború között széles körben elterjedt, ebből táplálkozott a magyar nyilasok hungarizmusa. Ma a Jobbik (8) képviseli a leginkább. Két vezetőjük is tulajdonos egy archaizáló motívumokkal díszített ruhadarabokat és tartozékokat gyártó vállalkozásnak. A Jobbik aktivistái egyébként a fesztiválon is berendeztek egy standot.

Az V. században Közép-Ázsiától Közép-Európáig terjedő birodalmat létrehozó Attila unokájának mondani magunkat meglehetősen sajátos identitást jelez, ami meglehetősen eltér a Fidesz által hirdetettől. Igaz, hogy a 2011-es Orbán-féle új alaptörvény is kulturális fogalmakkal határozza meg a nemzetet, de az egység jelképének a magyar királyok szent koronáját tartja, a társadalom fő pilléreinek pedig a kereszténységet és a családot.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom, amely önmagát inkább közösségként mint pártként határozza meg – egyik vezetője Szilágyi György szerint – szintén hivatkozik a kereszténységre. Ennek ellenére kultúrája és hívei inkább újpogányként jellemezhetők, a természet mágikus, ősi erőihez kapcsolódó szellemiséghez kötődnek. Elfordulnak a „Nyugattól”, amely a trianoni békeszerződéssel elárulta Magyarországot, és a feltételezett nemzeti gyökereikhez közel állónak tartott ázsiai népeket tekintik „természetes” szövetségeseiknek. A Jobbik három európai parlamenti képviselőjének egyike „nagy turáni szövetséget” hirdetett Magyarország és a közép-ázsiai „vörös kánságok” között, és Recep Tayyip Erdogan Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) a Jobbikot meghívta Törökországba a 2014-es elnökválasztás első fordulójának eredményhirdetésére. A Jobbik ellenséges érzelmeit a cigányoknak tartogatja, noha a párt honlapja leszögezi, hogy nem magukkal a cigányokkal van bajuk, hanem azzal, hogy a rossz társadalmi és kulturális körülmények áldozataiként károsan hatnak a közösségre. Nincs viszont kifogásuk az iszlám ellen, amely Vona Gábor szerint „az emberiség utolsó reménye a globalizmus és a liberalizmus sötétjében” (9) .

Az út a „jobb Magyarország” felé e többé-kevésbé átlényegített hagyományokhoz való visszatérésen át vezet, amelyek szemben állnak a „nyugati” modernséggel, átitatják őket a középkori képzelgések, és a férfiasságot, a had tagjai közötti testvériséget, a hősiességet, a természet elemi erőihez fűző kötelékeket dicsőítik. Miközben egy szabadtéri kávézó asztalánál próbálunk magunkhoz térni a Kurultáj kulturális sokkjából, mellettünk két bőségesen teletetovált magyar, szárnyaló dicshimnuszba bocsátkozik a legendás betyárokról, az ő értelmezésükben Robin Hooddal rokonítható útonállókról, akik kifosztották a gazdagokat, elrabolták, de lenyűgözték a nőket, és mindenestől lóháton száguldó hódítóknak tekinthetők. A becsületes banditák... Nagyvonalúság, önkéntes törvényen kívüliség, erő és igazságérzet: íme a turáni hős megannyi magától értetődő jó tulajdonsága.

A Jobbik jelszavaiban visszatérő „színmagyarság” a Nyugat, a liberalizmus, az Európai Uniótól való függés elvetését jelenti, helyette az erős, szolidáris és spirituális bár az „eurázsiaiságban” gyökerező magyarság identitást fogadják el. Mindez együtt eléggé romantikus, de a hitelesség és az erkölcs vonásait sem nélkülöző eszményt alkot. A jövőt nem lehet megállítani, állapítja meg honlapján a fiatalok körében népszerű Jobbik. Az egyetemisták 33%-a szavaz rá vagy szimpatizál vele. Meglepő módon a jövő felé az út a közszolgálatok helyreállításán és a közjó fogalmán át vezet, és fontos eleme a nemzeti erőforrások fejlesztése, ami „magában foglalja a nemzet fizikai és szellemi állapotát, a hazafias érzést és a szolidaritást (…) valamint az ivóvíz-szolgáltatást és a közlekedési infrastruktúrát is”.

Ebben a kontextusban a „középkorozás” nem annyira az ország gyökereihez való visszatérés vágyát, inkább egyfajta egyéni és közösségi kiteljesedés keresését fejezi ki. Az élet értelmének kutatása, hogy az ne a pénztől és a piactól függjön, ahol az egyén egy szilárd, de a transzcendenciára nyitott világba illeszkedhet be – lehet, hogy ezzel magyarázható bizonyos videó-játékok, fantasztikus elbeszélések és az olyan tematikus parkok sikere is, mint Philippe de Villiers vendée-i Puy du Fou parkja. És ahogyan a kereszténységhez tartozás annak idején minden más hovatartozáshoz képest elsőbbséget és meghatározott értelmezést akart kifejezni, a Kurultáj és a turanizmus is egy tágabb egészbe igyekszik „hazát”foglalni, ahol a közösség fontosabb, mint az országhatárok.

Múltba révedés: a boldog jövő felé vezető út?

Más szóval, a hazafi mintegy felolvad egy nemzetek feletti népben, amellyel azonosulni igyekszik. Ez a választás indítja arra, hogy a múltat jelenítse megjövőként, olyan felsőbbrendű értékek nevében, mint a szellemiség, a gyengék védelme, a személyes érdekek meghaladása, amelyeknek a modern kor, és kivált a demokrácia és a kapitalizmus a megsemmisítésére törekszik (10) .

Ezek az elképzelések nemcsak az identitás-alapú, reakciós és konzervatív jobboldal, hanem a magukat progresszívnak nevező mozgalmak képzeletvilágában is megjelenhetnek: így találkozhatunk ezekkel az értékekkel egyes alternatív életmódokat kereső csoportoknál, vagy bizonyos, gyakran kisebbségi kulturális értékeket képviselő és védő egyesületeknél vagy a kapitalista művészetből eredő „nárcizmussal” az erkölcs nevében szembeszálló csoportoknál.

Magyarországon a boldog jövő forrásaként felfogott múlthoz való visszatérés annál inkább meghallgatásra talál, mivel két egymással versengő párt is képviseli. Különbözőségeik talán kevesebbet is nyomnak a latban, mint hasonlóságaik. Az „1956-os mártírok” emlékére Orbán egy rockzenésztől, Desmond Childtől rendelt ünnepi indulót, aki magyar szülők Amerikában született fiaként a közelmúltban kapott állampolgárságot. Child dicsősége volt már nagyobb is, amikor az extravagáns Alice Coopernek vagy a Kissnek komponált, és nem arra buzdította hallgatóságát, hogy „kéz a kézben haladjon hőseink nyomdokán” (11) . A legmeglepőbb persze az, hogy a Fidesz, amely nem enged a hagyományos férfi-nő család kizárólagosságából, egy másik férfival házasságban élő meleg aktivistával kompromittálta magát.

Budapesten szinte ezzel egy időben zajlott a Pepsi által fémjelzett, a legnagyobb európainak hirdetett Sziget rockfesztivál, megfizethetetlenül drága jegyekkel. Egyre kevesebb magyar fiatal jár oda.

A határok változnak

JPEG - 292 kio

1640. A mohácsi vereség után (1526) Magyarország három részre szakadt: a királyi Magyarország, amelyet a Német-római Birodalomhoz tartozó Habsburgok kormányozták; Magyarország központi területe, amelyet az Oszmán Birodalom foglalt el; és a független Erdély, amely az Oszmán Birodalom vazallusa volt. 

JPEG - 496.7 kio

1867. Az 1848-as függetlenségi megmozdulások végül az 1867-es „osztrák-magyar kiegyezéshez” vezettek, melyből megszületett az Osztrák-Magyar Monarchia. A birodalom két részből állt, a Magyar Királyság függetlenedik Bécstől és helyreállítják az ezredik évi „történelmi” Magyarországot.

JPEG - 412.1 kio

1920. Az első világháború és a Trianon után, Magyarország 325 000 négyzetkilométer helyett 93 000 négyzetkilométeres területű országgá válik. Horvátország, Szlovákia, Erdély… azok a területek, ahol a magyarok kisebbségben voltak, Csehszlovákiához, Romániához, Jugoszláviához és Ausztriához kerülnek. Az ország elveszíti a tengeri kijáratát, összes bányáját, stb.

JPEG - 426.8 kio

1940-1944. Az 1939-es Szlovákia hátrányára történő első terület visszaszerzés után, Horthy admirális 1940-ben eléri német és olasz szövetségeseinél, Észak-Erdély visszaintegrálását.

JPEG - 452.3 kio

2016. A második világháború végén a szovjet hadsereg visszaállította1938-as román és jugoszláv határokat. Ezt erősítette meg az 1947-es Párizsi Békeszerződés.

Evelyne Pieiller

Köböl Anna

(1A „Manif pour tous” 2012-ben és 2013-ban több százezres tüntetéseket szervezett. A szóvivő – humorista, rendezvényszervező és katolikus aktivista – álneve Brigitte Bardot-ra utaló provokatív szójáték. https://fr.wikipedia.org/wiki/Frigide_Barjot - a ford.

(2lásd Salomé Legrand: ’Violence romantique’, le rock hongrois qui aide ’à résister contre Bruxelles’ [Romantikus Erőszak, a magyar rock, mely segít ellenállni Brüsszelnek], Trans’Europ Extrêmes, 2014. május 18. blog.francetvinfo.fr

(3G.M. Tamás: Hongrie, laboratoire d’une nouvelle droite [Magyarország, az új jobboldal laboratóriuma], Le Monde diplomatique, 2012. február

(4Viktor Orbán pourfend le libéralisme occidental [Orbán Viktor elítéli a nyugati liberalizmust]. Courrier international, Párizs, 2014. augusztus1.

(5A hunok több évszázaddal megelőzték az Uralból érkező magyar törzseket. Félelmetes hódítókként, „barbár” rítusokat ünneplő pogányokként a kollektív képzelet rokonságba hozta egymással a két népet.

(6Lásd: Kurultaj.hu

(7A gój szó jelentése a héber és a jiddis nyelvben: „nem zsidó”.

(8Törökországban a pánturkizmus híveiként a Szürke Farkasok utódai, az ultranacionalisták hivatkoznak rá. Az ifjútörök panturanizmus vezetői annak idején csatlakoztak Atatürkhöz.

(9lásd Corentin Léotard: Une extrême droite qui n’exècre pas l’islam [Egy szélsőjobb, amely nem átkozza az iszlámot], és Jean-Yves Camus: Des extrêmes droites mutantes [A mutáns szélsőjobb mozgalmak], Le Monde diplomatique, 2014 április és 2014 március.

(10A Jobbik Facebook-oldalán.

(11Joël le Pavous : L’hymne à la liberté commandé par Orbán se fait descendre en Hongrie [Magyarországon erősen kritizálják az Orbán által megrendelt „himnusz a szabadsághozt”] , Rue89, 2016. augusztus 24.

Megosztás