Banglades az iszlamista erők fokozódó nyomása alatt

Kategória: 2016. november
Írta: Jean-Luc Racine
Találatok: 2648

map BDAddig a napig az iszlamista erőszakcselekmények a célzott, egyedi gyilkosságokra korlátozódtak. A 2016. július 1-én egy dakkai vendéglőben elkövetett, több mint húsz halottat követelő lövöldözés azonban újra felélesztette a kételyeket Banglades jövőjéről. Nyilvánvalóvá vált a kapcsolat a merénylet tanult középosztályból származó elkövetői és az Iszlám Állam (IS) szervezete között, amely hamarosan magára vállalta a merényletet. A 169 millió lakosú országnak, ahol az átlag életkor 25 év, és 89 százalék a muzulmánok aránya, egyszerre kell szembenéznie az egymáshoz szorosan kapcsolódó identitás- és politikai válsággal. Az előbbi az iszlám és az állam kapcsolatára, valamint az 1971-es függetlenségi háborúból örökölt törésekre utal. Az utóbbit életben tartja az ádáz szembenállás a Bangladesi Nemzeti Párt (BNP), a Dzsámát-e-Islami és az Awami Liga között, amelyhez a miniszterelnök asszony, Sheikh Hasina is tartozik. Ő pedig az iszlám elleni harcot arra használja fel, hogy meghiúsítson minden politikai ellenállást.

Egy szekuláris demokrácia születése

Hogy megértsük a jelen válságait, vissza kell nyúlnunk Banglades nemzetének rövid, de hányattatásokkal teli, zaklatott történelméhez (ld. kronológia). 1947-ben az indiai gyarmatbirodalom felosztásából született meg India és a két részből álló Pakisztán, amelynek keleti fele hamarosan mellőzöttnek érezte magát a Nyugat-Pakisztánban működő központi hatalom részéről. Amikor Kelet-Pakisztán erősebb autonómiájának követelői 1970-ben megnyerték a törvényhozói választásokat, Islamabad vezetői próbálták megakadályozni tényleges hatalomra jutásukat. A Mudzsibur Rahman által vezetett Awami Liga visszaszorításához a pakisztáni erők a helyi milíciákra, a Razakarokra támaszkodtak, amelyek tagjaikat a Dzsámát-e-Islami nevű iszlamista párthoz közelálló csoportok tagjai közül toborozták. A katonai támadások, a tömegmészárlások, az értelmiségiek likvidálása, valamint a Razakarok és cinkosaik által rendszeresen végrehajtott erőszakos cselekmények több százezer áldozatot[i] követeltek és hatalmas menekültáradatokat idéztek elő.

Az indiai hadsereg intervenciójának köszönhetően végül győztek a szeparatisták és 1971 decemberében megszületett Banglades.

A létrejövő szekuláris (tehát bármiféle államvallást elutasító) és a szocialista eszmékhez közelálló demokrácia miniszterelnökét, Mudzsibur Rahmant, a « nemzet atyját » 1975-ben meggyilkolták egy katonai államcsíny során, amely Ziaur Rahman tábornokot juttatta hatalomra. Utóbbi a Bangladesi Nemzeti Párt (BNP) alapítójaként a nacionalizmus és az ország vallási identitásának kártyáit játszotta ki. Ő maga is gyilkosság áldozata lett egy katonai puccs során, melyet a hadsereg tisztjei kezdeményeztek.

Ötven évvel később, számos fordulat után, miközben civilek és katonák követték egymást a hatalomban, a bangladesi politikai színtér – bár sok politikai pártot tömörít –, továbbra is két fő erő körül szerveződik, amelyeket az 1990-es évek óta “vasladyk” irányítanak. A BNP élén Khaleda Zia, Ziaur Rahman tábornok özvegye kétszer volt miniszterelnök (1991-1996 és 2001-2006 között). Az Awami Liga vezetője, Sheikh Hasina, Mudzsibur Rahman lánya 2009 óta miniszterelnök, miután az volt már 1996 és 2001 között is. A Dzsámát-e-Islamit a függetlenség kivívása után betiltották, mert kompromittálódott a felszabadító háború során. A katonák azonban lassanként rehabilitálták, és a BNP is próbált a kedvében járni, többször választási szövetséget kötött vele, majd a hatalom gyakorlásába is bevonta.

1972-ben az ország alkotmánya négy alapelvet hirdetett meg: a nacionalizmus, a szocializmus, a demokrácia és a szekularizmus elvét. A « szekularizmus » fogalma 1977-ben eltűnt, és az iszlám 1988-ban államvallás lett. 2011-ben a Legfelső Bíróság visszaállította ugyan a szekularizmust, de Hasina miniszterelnök asszony nem merte megkérdőjelezni az iszlám és az állam közötti kapcsolatot. Az állandó feszültség a két nagy párt között és az általános sztrájkra felszólító ellenzékiek erőszakos elhallgattatása oda vezetett, hogy a BNP bojkottálta az 2014-es választásokat. A győzelmet így az Awami Liga szerezte meg, egy közel százötven halottat követelő kampány végén.

Véres játszmák a külföldi befektetőkért

A bangladesi hatóságok e feltűnően erőszakos politika dacára egy « mérsékelt és demokratikus muzulmán » ország képét igyekeznek ápolni. Ez a stratégia arra szolgál, hogy ösztönözzék a nemzetközi támogatást és a külföldi befektetéseket. Számos szociális mutató, amely nagyon rosszul állt közvetlenül a függetlenség kivívása után, azóta javult. A gyermekhalálozás például az 1990-es 100 ‰-ről 2012-re 33 ‰-re csökkent. A várható élettartam eléri a 72 évet, szemben Indiával, ahol csak 68 év; és a szegénység is nagymértékben enyhült, még ha a népesség közel negyedét érinti ma is. Persze maradtak még sötét foltok: elégtelen táplálkozás bizonyos régiókban, a foglalkoztatás és az oktatás hiányosságai, túlságosan alacsony női bérek.

Pedig a gazdasági növekedés tíz éve meghaladja az évi 6%-ot. Banglades a világ második ruhaexportőre lett Kína után. Ugyanakkor a konfekciós műhelyeknek helyet adó Rana Plaza tragédiája, amikor is 2013-ban Dakkában az épület összeomlása következtében több mint 1000 ember halt meg, rámutatott, mekkora árat fizetnek a « textilipar rabszolgái » azért, hogy országuk odacsábítsa a nagy nemzetközi márkákat és alvállalkozóikat. A külföldi befektetések hajszolása adja a magyarázatot arra is, hogy az egymást követő kormányok nem vesznek tudomást a radikális iszlám előretöréséről, amelynek első jelei az 1990-es években mutatkoztak meg.

A Dzsámát-e-Iszlami és diák tagozatának vezetősége a « csendes forradalom » módszerét választotta, azaz az intézmények iszlamizációját oly módon, hogy ezekbe beszivárogva felülről próbálják átalakítani a társadalmat. A régi tagok közül azonban sokan lényegesen radikálisabb szervezetekhez csatlakoztak, amelyek változatos célpontokat jelöltek ki maguknak: értelmiségieket, politikusokat, civil szervezeteket, vallások gyakorlóit, népi művészetek művelőit.

Afganisztánból visszatérő harcosok létrehoznak egy csoportot, ebből születik 1998-ban a Dzsámát-ul-Mudzsaahidin Bangladesh (JMB), egy második generációs mozgalom, melynek fő célja az ország átalakítása iszlám állammá, míg egyik fiókszervezete, a Jagrata Muslim Janata Bangladesh (JMJB) a tálibok vigilantizmusából[ii] merít ihletet. A JMBJ vezére, Bangla Bhai terror alatt tartja az észak-nyugati régiót, a BNP mégis eltűri, mert üldözi az illegális kommunistákat is.

Ez a hozzáállás azonban megváltozik, amikor 2005. augusztus 17-én a JMBJ az ország 64 körzete közül 63-ban bombamerényletes hadjáratot indít. A nemzetközi nyomás fokozódik, és Khaleda Zia, az akkori miniszterelnök kénytelen letartóztatni a JMB és a JMJB vezetőit. 2006-ban egy átmeneti kormány rendelkezésére halálra ítélik, majd 2007-ben kivégzik őket. Megjelennek azonban más, nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező szervezetek, mint például a Hizb ut-Tahrir Bangladesh, amelyet egy egyetemi tanár alapított 2001-ben, vagy az Ansarullah Bangla Team, amely 2007-ben tűnt fel egy, az Al Kaidához köthető web-oldalon.

Kiéleződő feszültségek

A radikális csoportok elburjánzása különböző történelmi utak eredőjeként következik be, eltérő szociológiai alapokon, kezdve a medreszék deobandi (délkelet-ázsiai mereven szigorú iszlám) ihletésű, hagyományhű köreitől a középosztálybeli diákokig, akik a dzsihadizmus útjára tévednek.

Ebben a kontextusban az Awami Liga 2009-es visszatérése a hatalomba és az 1971-es háborús bűnösök keresésére indított hajsza, amelyet a következő évben indítanak el, ismét kiélezi a feszültségeket. 1973-ban létrehoztak ugyan egy bíróságot, hogy ítélkezzen a konfliktus során elkövetett “háborús bűnök, a népirtás, az emberiség elleni bűntettek” felett. Egy évvel később azonban egy háromoldalú egyezmény, amelyet India, Pakisztán és Banglades a háborús örökség felszámolására írt alá, arra késztette Mudzsibur Rahmant, hogy de facto amnesztiát nyújtson a pakisztáni erők bangladesi kollaboránsainak. Évtizedekkel később lánya kampányt indított a perek újraindítására. A 2009-ben újra felállított « nemzetközi bíróság », melyet az Amnesty International és a Human Rights Watch is kritikával illetett a védelemnek biztosított jogok elégtelensége miatt, valójában csak bangladesi bírákból állt. Első ítéletei kifejezetten a Dzsámát-e-Iszlami vezetőire vonatkoztak, akik részesei voltak az 1971-es mészárlásoknak, köztük a párt főtitkárhelyettesére, Abdul Kader Mullahra, akit 2013 decemberében felakasztottak, és főtitkárára, Ali Ahszán Mohamed Mudzsahidra, akit 2015 novemberében végeztek ki, egyidőben a BNP egyik vezetőjével, Szalahuddín Káder Csoudurival.

Sokatmondó Mullah esete: a « mirpuri mészárost » (Mirpur a főváros egyik negyede) 2013 februárjában először életfogytiglani börtönre ítélték, ami tömeges tiltakozásokat váltott ki, és a kivégzését követelő Shahbag (egy tér neve Dakka központjában) mozgalom megszületéséhez vezetett. Az internetes fórumok fiataljainak ez az aktív, a nacionalizmust és az iszlámellenességet ötvöző mozgósítása, amely nem nélkülözi az « arab tavasz » megmozdulásainak hangulatát, a Dzsámát-e-Iszlami betiltására szólított fel. A békés tiltakozásra iszlamista szervezkedés és erőszakhullám válaszolt, amit a kormány keményen elfojtott. A Sahbag mozgalom a politikai rendszert is bírálta, amelyet aláaknáztak a szélsőségesek összecsapásai, az önkényuralom és a korrupció.

2016 szeptemberében kivégezték Mir Kazim Alit, a Dzsámát-e-Iszlami egyik finanszírozóját és vezetőjét, az Al-Badr milícia volt vezérét, aki 1971-ben együttműködött a Razakarokkal és a palesztin hadsereggel. A kivégzés tiltakozást váltott ki Islamabad részéről. Dakka visszavágásként azzal vádolta Pakisztánt, hogy beavatkozik a belügyeibe, és védelmébe vesz egy háborús bűnöst. Sheikh Hasina élt az alkalommal, hogy bojkottálja a Dél-ázsiai Regionális Együttműködési Szövetség csúcstalálkozóját, követve ezzel Indiát és Afganisztánt, amelyek a kasmíri katonai tábor ellen végrehajtott támadás és az újra elharapódzó kabuli merényletek után sérelmezték, hogy földjükön pakisztáni dzsihadisták tevékenykednek. Pakisztán kénytelen volt lemondani a 2016-os csúcstalálkozót, amelynek házigazdája lett volna.

Radikalizálódó iszlamista erők

Az utóbbi évek e feszültségterhes kontextusában jelentek meg az iszlámellenesnek tartott személyiségek elleni gyilkosságok. Közel húsz évvel Taslima Nasrin írónő kényszerű száműzetése után az első, aki 2013-ban a célkeresztbe került, Ahmed Radzsib Haider volt, egy blogger, aki vállalta ateizmusát. 2014-ben és 2015-ben a gyilkosságok a letartóztatások ellenére egyre sűrűsödtek, és a célba vett személyek névsora is egyre hosszabb lett. A bloggerek után kiadók, liberális értelmiségiek, militáns homoszexuálisok és transzszexuálisok kerültek sorra, célponttá vált mindenki, aki a szunnita szélsőségesek célkeresztjébe került: sííta mecsetek, keresztények, hindu papok, de két külföldi is, egy japán és egy olasz – mintegy ötvenre tehető az áldozatok száma összesen. Bár a gyilkosok bangladesiek voltak, új jelenségként akcióikat magára vállalta az Al- Kaida és az Iszlám Állam szervezete.

Ahogy az utóbbinak nőtt az ereje, úgy marginalizálódott az Al-Kaida, amelyet már Oszama Bin Laden 2011-es halála meggyengített. Válaszul a szervezet új vezére, Ajman Al-Zawahiri 2014 szeptemberében bejelentette, hogy létrehozza az « Al-Kaida szent háborúban az indiai subkontinensen » (AQIS) elnevezésű szervezetét. Banglades már ekkor különleges figyelemben részesült. Az ország függetlenségének kikiáltását Al-Zawahiri árulásnak tekintette, mivel az «umma (az iszlám közösség) meggyengült a szubkontinensen», és felszólította a bangladesi « testvéreket », hogy lázadjanak fel a keresztesek és cinkosaik ellen. Míg az AQIS (és a hozzá kötődő bangladesi Ansar Al-Islam terrorszervezet) bloggerek és liberálisok meggyilkolását vállalta magára, az Iszlám Állam szervezete a harc kiterjesztésére szólított fel a múltban és jelenleg is hatalmon lévő « hitehagyottak » ellen. Ide tartozik az Awami Liga, de a BNP is, sőt, maga a Dzsámát-e-Islami is – ami sokat elárul az iszlamista áramlatok közötti ádáz harcokról.

A július 1-i mészárlás heves vitákat váltott ki Bangladesben. Miközben az Awami Liga és a BNP kölcsönösen egymást vádolta, a sajtó kommentátorok főleg a hatalom hárító politikáját bírálták, amely tagadja az IS és az Al-Kaida jelenlétét az országban. A Daily Star című napilap – amely mindig élesen bírálta a hatalmat – főszerkesztője kifejtette, hogy mindkét pártot egyformán terheli a felelősség: a BNP-t, mert játékot űzött «az ország politikai és kulturális ethoszával », és az Awami Ligát is, mert folyamatosan «igyekezett elterelni a figyelmet az iszlamista veszélyről». A legfontosabb kérdés továbbra is az, hogy milyen formát ölt a későbbiekben ez a veszély: megmarad, mint ma, pusztító terrorcselekmények lehetőségének? Vagy alapvetően forgatja majd fel a rivalizálásokban elfáradt politikai rendszert?

A szerző a Nemzeti Tudományos Kutatóközpont (CNRS) emeritus kutatási igazgatója. Senior kutató, Ázsia Központ, Párizs

Fordította: Margittai Ágnes  

 

Egy ország rövid, de hányatott történelme

1947. Az Egyesült Királyság felügyeli indiai gyarmatbirodalmának vallási alapú felosztását. Augusztus 14-én megalakul a független Pakisztán, melynek két részét, Nyugat-Pakisztánt és Kelet-Pakisztánt 1600 km választja el egymástól.

1949. Mudzsibur Rahman megalapítja az Awami Ligát, amely Kelet-Pakisztán függetlenségéért küzd.

1970. Az Awami Liga megnyeri a választásokat. A pakisztáni vezetők azonban nem hajlandók elismerni a választások eredményét.

1971. március. Mudzsibur Rahmant letartóztatják, Nyugat-Pakisztán heves katonai támadást indít.

December. A szeparatisták, az indiai hadsereg támogatásával, legyőzik a nyugat-pakisztáni erőket. Megalakul a Bangladesi Népköztársaság. 

1975-1990. Sorozatos katonai puccsok.

1991. március. Khaledi Zia asszony vezetésével a választásokat a Bangladesi Nemzeti Párt (BNP) nyeri meg.

1996. Az Awami Liga nyeri meg a választásokat és hatalomra juttatja Sheikh Hasina Wazed asszonyt (Mudzsibur Rahmant leányát).

2001. A Bangladesi Nemzeti Párt megnyeri a választásokat.

2006. január 6. Az Awami Liga visszaszerzi a hatalmat.

2013. április 22. Abdul Hamidot (Awami Liga) egyedüli jelöltként, köztársasági elnöknek választják.

Április 24. Egy Dakka melletti textilgyár, a Rana Plaza összeomlása több mint ezer ember halálát okozza.

2014. január 5. A véres erőszakcselekményekkel kísért törvényhozói választásokon az Awami Liga győz.

2016. január. Két diákot halálra ítélnek Ahmed Radzsib Haider ateista blogger 2013-as meggyilkolásáért.

Július 1. Az Iszlám Állam szervezete által vállalt merényletnek huszonnégy halálos áldozata van Dakkában.

[i] A halálos áldozatok száma erősen változik a különböző források szerint, az alsó határ 300 ezer, a felső határ pedig 3 millió. Lásd David Bergman : The Politics of Bangladesh’s Genocide Debate, The New York Times, 2016. április 4.

[ii] Vigilantizmus vagy önbíráskodás : egy személy vagy egy csoport, minden legális kereten kívül, határoz meg és próbál érvényesíteni igazságossági elvárásokat.