Az orosz bábok
- Részletek
- Kategória: 2017. január
- Írta: SERGE HALIMI
- Találatok: 6267
1950. február 9-én, a hidegháború legkeményebb korszakában, egy akkor még ismeretlen republikánus szenátor így kelt ki magából: „A kezemben van egy kétszázöt nevet tartalmazó lista. A külügyminiszter jól tudja, hogy a rajta szereplők mind tagjai a Kommunista Pártnak – és mégis ők határozzák meg az ország külpolitikáját.”[i] Joseph McCarthy ezzel a – gonosz és becstelen – mondatával beírta magát az Egyesült Államok történelmébe. Ez a lista nem létezett, de az antikommunista hisztéria és a tisztogatások igenis léteztek. Több ezer amerikai életét törték darabokra.
A «rottamatore»-ét
Hillary Clintonnak az amerikai elnökválasztáson elszenvedett veresége óta New York, London vagy Párizs lapkiadó fejedelmei felfedeztek egy ijesztő igazságot: a média hazudik. Persze nem ők: a többiek. Így az amerikai ultrajobboldalhoz közeli honlapok vagy a Macedóniából érkező obskúrus blogok és más trollok, akik rengeteg hamis hírt terjesztenek például azt, hogy az igazságügyminiszter elrendelte, hogy „azonnal töröljenek minden tetoválást, amely a konföderációs zászlót jelképezi”, vagy hogy a pápa Donald Trumpot támogatja, Clinton asszony pedig egy, a washingtoni Comet Ping Pong pizzéria hátsó szobájában működő pedofil hálózatot irányít. Ezek a hatásvadász írások, amelyek a Facebookon, Twitteren és a Google-on terjednek, szerintük eltorzítják azoknak az egyszerű lelkeknek az ítélőképességét, akik nem olvassák a New York Timest.
Svédország 1999. január 1-jén a nők elleni erőszak megszüntetése
Az ökológiai átmenet feltételezi, hogy fogyasztóként választási helyzetekkel szembesülünk. Igen ám, de milyen alapon válasszunk? Hogyan különböztessük meg a jövő társadalmában kielégíthető jogos szükségleteket az önző és ésszerűtlen szükségletektől, amelyek kielégítéséről le kell mondanunk? Ezzel a kérdéssel foglalkozik az energiaszakértők
Nehéz pontos képet alkotni arról, milyen lesz Donald Trump külpolitikája. A leendő elnök sem írott dokumentumokban, sem beszédeiben nem részletezte erre vonatkozó szándékait. Sokan vélik úgy, hogy megközelítése kevés információra alapul, nem koherens, a sajtó hangzatos címeire épül, valamint üzletemberi tapasztalataira. Néhány interjú vagy a kampány során tett kijelentései és újabban kormánya tagjainak kiválasztása révén némileg tisztul a kép. Trump-nak talán nem eléggé kiérlelt, de viszonylag koherens víziója van a világról, s benne az országa helyéről. Ez a vízió eltér a Washingtonban mérvadónak tekintett szakemberek vagy politikai vezetők nagy részének víziójától.
Európában most zajlik (pl. Franciaországban erőteljesen) a felsőoktatás strukturális átszervezése és újragondolása. A jelenség tehát nem magyar sajátosság, hanem általánosabb európai trendről beszélhetünk. Kétségtelen, hogy egy olyan politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális, vallási stb. átalakulási időszakban élünk, amely értelemszerűn érinti a felsőoktatást is. Nemzeti viszonylatban ez egy hatalmas intézményi struktúra, amelyet egy felgyorsult világban fentről lefele haladva úgy igyekeznek megváltoztatni, hogy miközben a felső szinteken semmi nem változik, nincsen semmiféle mentális áthangolódás, nyomokban sincs meg a rövidebb vagy hosszabb távú vízió, addig lent, az alapoknál mindent felforgatnak. 
A barátságot, egészen napjainkig, az olyan életre-halálra szóló nemes kapcsolat testesítette meg, mint például a görög mitológiai Akhilleuszé és Patroklészé, vagy –a közelebbi múltban – az olyan, együtt alkotóké, mint volt például Montaigne és La Boétie. 
A vízből a hálót együtt húzzuk ki a partra, 
