„Amerika az első”
- Részletek
- Kategória: 2017. február
- Írta: SERGE HALIMI
- Találatok: 4782
Donald Trump már a beiktatási beszédében szakított elődjeivel. Erőteljes hangon, öklét felemelve tett ígéretet, hogy ezentúl „America First”, azaz Amerika lesz az első, így lehet összefoglalni „az országot irányító új elveket”, és bejelentette, hogy az USA által immár több mint hetven éve kialakított nemzetközi rendszernek ezentúl ezt az elvet kell szolgálnia. Ha nem ezt teszi, akkor Amerika lassan elsorvad. Az őszinteség ilyen foka megzavarta más nemzetek, történetesen az európaiak nyugalmát, akik szeretnének továbbra is hinni egy demokratikus „atlanti közösség” létezésében, melyet a kölcsönösen előnyös megállapodások irányítanak. Donald Trump azonban levetette az álarcot. Egy szerinte nullaösszegű játékban, Amerika nyerni akar, ráadásul annyira, „mint még soha”: a piaci részesedést, a diplomáciát és a környezetvédelmet illetően is. Jaj, a legyőzötteknek, vagyis a bolygó összes többi lakójának!
Egy barátság, amely megváltoztatta a világot. Ezzel a mottóval hirdetik az óriásplakátok Berlinben Az ifjú Karl Marx című film március elejére tervezett bemutatóját. A németországi forgalmazás előtt a film világpremierjét a berlini filmfesztiválon, a legendás hírű Friedrichstadt-Palastban tartották meg vasárnap este. A leginkább táncos-zenés műsorairól ismert színházban kétezer ember előtt vetítették le Raoul Peck francia-német-belga koprodukcióban készült alkotását. A vetítés és az alkotók azt követő ünneplése éjfélig tartott, mégis alig akadt valaki, aki idő előtt távozott volna. A kétezres közönség ovációját látva szomorú volt arra gondolnom, hogy, Magyarországon nagy valószínűséggel be sem mutatják ezt a filmet. Igaz, Berlinben a helyén maradt a két barát, Marx és Engels ikonikus szobra a város szívében, és az emlékük előtt tisztelgő utcaneveket sem változtatták meg úgy, ahogy azt a balkáni gondolkodású, primitív politikusok szokták Kelet-Európában. 
Enyedi lldikó személyében ismét magyar filmrendező – és ismét női filmrendező – nyerte el a berlini filmfesztivál legnagyobb díját. A város címerállatáról elnevezett Arany Medvét 1975-ben Mészáros Márta kapta az Örökbefogadás című filmjéért. És bár a magyar filmek azóta több értékes díjat elhoztak a Berlinaléről, a mostani magyar Arany Medvére mégis negyvenkét évet kellett várni. A díj nyerteseinek névsora kis túlzással az elmúlt hét évtized egyetemes filmtörténetét is megjeleníti. Pasolini, Antonioni, Fassbinder, Polanski, Godard, de Sica, Menzel, Costa-Gravas, Forman, Ang Lee mind elnyerték. 
Dacolva a fagypont alatti hőmérsékletekkel, csaknem két hónapig több mint egymillióan tüntetettek Dél-Koreában Pak
A három éve alakult spanyol baloldali párt II. kongresszusát február 11-12-én tartották a madridi Vistalegre csarnokban, amelyen mintegy 9.000 aktivista volt jelen. A Podemos a harmadik legnagyobb politikai erő Spanyolországban. Befolyását mutatja, hogy a múlt évben tartott választásokon az Izquierda Unidával (IU) valamint több regionális párttal létrejött Unidos Podemos választási koalíció több mint ötmillió szavazatot kapott és 71 mandátumot szerzett a korteznek nevezett parlamentben. 
Dr. Ángyán József professzor úr, elkészült a Somogy megyei állami földek eladását részletesen bemutató elemzésével. Mint az közismert, a rendszerváltás óta, lépésről lépésre sikerült helyreállítani a nagybirtokrendszert és az ezzel járó vidéki kiszolgáltatottságát, elmaradottságot, az uram-bátyám viszonyokat. Természetesen sok külföldi tulajdonos is kapott földet a FIDESZ kormányzattól. Visszatértünk Ady Endre korába, nagyon pontosan 1911-be:
Nagyon vékony anti-rasszista, anti-kolonialista máz borítja csupán nyugati társadalmainkat, ahol semmi sem lehetetlen. Tekintsünk csak Trump „menekült-politikájára”, vagy a Le Pen jelenségre. Még a legjobb, amit tehetünk, ha valamiféle sötét optimizmussal tekintünk az eseményekre. Lehet, hogy ez az egész zombi-karnevál egy furcsa vízió, egy „positivement délirant” − hogy franciásak legyünk.
Érdekes, hogy ebben a mai világban, amely egyre inkább változásra ítéltetett, csupán egy valami lehetetlen: a változás. A helyzet alakulásában kulcsszerepet játszik a média. A „realizmus” és a „pragmatizmus” letéteményesei elállják az utat minden valós alternatíva elől. A „flexibilitás”, a rugalmasság média-harcosai valójában képtelenek véleményük akárcsak részleges megváltoztatatására. Évtizedek óta interiorizált ideológiájukról már azt sem tudják, hogy ideológia. 
A Champs-Élysées sugárút fölött leszáll az este. A rendkívüli állapot kihirdetése ellenére több százan akadályozzák a forgalmat. Egyesek kapucnis felsőt viselnek, a dzsekik domborulataiból ítélve talán még fegyvert is. A „tiltott övezet”, azaz az állam központja felé, a place Beauvau-ra tartanak, ahol a belügyminisztérium, illetve a köztársasági elnök rezidenciája található, és ahol rendes körülmények között mindennemű tüntetés szigorúan tilos. Pillanatok kérdése, hogy a rendőrség könnyfakasztó gránátokkal, gumibotokkal és gumilövedékekkel csapjon le rájuk. Vagy ezúttal mégsem ? Ezúttal mégsem: hiszen ők maguk a rendőrség.
