Március 15-én tartották a parlamenti választásokat Hollandiában, amelynek eredménye a következő (zárójelben a 2012 évi választáson szerzett mandátumok): a jobbközép Néppárt (VVD): 33 (41), szélsőjobboldali Szabadságpárt (PVV): 20 (15), kereszténydemokraták (CDA): 19 (13), mérsékelt baloldali, liberális D66: 19(12), radikális baloldali Szocialista Párt (SP): 14 (15), Zöld Baloldal (GL): 14 (5) szociáldemokrata irányzatú Munkáspárt (PvdA): 9 (38). A 150 tagú parlament további 22 mandátumán hat kisebb párt osztozik. A részvétel közel 78 százalék volt.
A politikai erőpróba eredménye azt mutatja, hogy a Geert Widers által vezetett rasszista, muzulmánellenes Szabadságpártnak nem sikerült megszereznie a remélt első helyet. A megszorítások politikáját folytató néppárti-munkáspárti koalíciónak azonban 37 mandátum elvesztésével megszűnt a parlamenti többsége. A Néppárt veszteségét mérsékelte, hogy Mark Rutte kormányfő határozottan fellépett Ankara szándéka ellen és megakadályozta a török belpolitikát érintő gyűlések tartását a bevándorlók között. A konfliktus súlyos feszültséget okoz nemcsak a két állam, hanem az EU és Törökország kapcsolatában is.
A választásokon érzékeny vereséget szenvedett, a PvdA, amely történetének a legrosszabb eredményét érte el. A parlamenti erőviszonyokat tekintve szociáldemokraták a második helyről a hetedikre kerültek. A lakosság változás iránti igényét mutatja, hogy megerősödtek az ellenzéki pártok, a Szabadságpárt, a kereszténydemokraták, a D66, de elsősorban a környezetvédő Zöld Baloldal, ami támogatottságát 3,1-ről 9 százalékra növelte. A párt sikerében meghatározó szerepe van a 31 éves marokkói felmenőkkel rendelkező Jesse Klamernek, aki egy éve tölti be az elnöki tisztséget és sikerült megszólítania a tanult fiatalokat is. A média már a jövő miniszterelnökét látja Klamerben.
A Volskrant balközép irányzatú holland napilap szerint, „a Brexit és Trump győzelme után Hollandia lett volna a harmadik eleső dominó. Az elittel való nagy leszámolás elmaradása részben azzal is magyarázható, hogy a Néppárt és a kereszténydemokraták Wilders ideológiájának egyrészét átvették”.
Brüsszel pillanatnyilag fellélegezhet, mert a Brexit után most nem következik Nexit. A lakosság elégedetlensége azonban leváltotta „reformpárti,” az EU iránt lojális koalíciót. A „győztes” Mark Ruttenek új kormányához partnereket kell keresnie, amiben elsősorban a kereszténydemokratákra, a D66-ra és esetleg a szocialistákra számíthat. A pártok azonban megfogják kérni az együttműködés árát, ezért hosszú alkudozásra lehet számítani. Brüsszel csak rövid ideig ünnepelhet, mert a nehéz választási év, az egyelőre megjósolhatatlan eredményű, április 23-án kezdődő francia és a szeptemberi német választásokkal folytatódik.
