A „mély állam” avagy az állam az államban

20172F22F202F41c64534 5c32 4345 bfff 83f9e011e74dAmikor egy kiszámíthatatlan államfő – aki nem is nagyon törekszik megtanulni mindazt, amit nem tud – a parancsnoka a világ leghatalmasabb hadseregének, akkor szerencsés, ha sok korlát van beépítve a rendszerbe. Amikor azonban Donald Trump kiadta a parancsot a tábornokainak, hogy bombázzák meg Szíriát, és induljanak csatahajók Ázsia felé, akkor az amerikai parlamenti képviselők, a republikánusok és a demokraták közösen, lelkesen megtapsolták, sőt melléállt szinte a teljes média, még Európában is. Az egyik francia országos napilap odáig ment el, hogy így lelkendezett: „a szíriai csapásokban volt valami felszabadító”.[1]

Veszélyes erőpróba Koreában

koreA Koreai félszigeten feszült légkör alakult ki, amit egyrészt Phenjan nukleáris kísérletei másrészt THAAD amerikai rakétavédelmi rendszer telepítése Dél-Koreában és Trump elnök utasítására a térségben megjelent repülőgép-anyahajó okozott.

A Le Monde Diplomatique májusi számában hosszabb elemzés jelent meg az észak-koreai nukleáris programról, ami a múlt század nyolcvanas éveiben szovjet segítséggel, békés célokra indult. A kísérletek később pakisztáni együttműködéssel katonai területre is kiterjedtek. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK) kormánya szerint, ezt a lépést a Szovjetunió összeomlása és a Kínában történt változások miatt az ország megnövekedett sebezhetősége indokolta. 1994-ben az USA-val aláírt keretszerződés alapján lehetőség nyílott, hogy a KNDK biztonsági garanciák és gazdasági segítség ellenében lemondjon nukleáris programjáról, de a megállapodást egyik fél sem tartotta be. Az amerikaiak nem szüntették meg a szankciókat és ezért a koreaiak tovább folytatták az uránium dúsítását.

Egy állam, vagy kettő? Az utóbbi megoldás veszélyei

izr pal2016. december 23-án az Egyesült Nemzetek Szervezetének Biztonsági Tanácsa (ENSZ-BT) tizennégy szavazattal és egy tartózkodással elfogadta a 2334. sz. határozatot, amely elítéli a „telepek létesítését és további kiterjesztését” az „elfoglalt palesztin területeken”. Öt nappal később John Kerry amerikai külügyminiszter az izraeli politikára nézve nagyon kritikus hangvételű beszédben indokolta meg, hogy az Egyesült Államok ez alkalommal miért nem gyakorolta vétójogát, hogy megakadályozza a határozat elfogadását. (részletek)

Ciszjordánia, a telepektől az annexió felé

selcAz a tény, hogy február 6-án a Knesszet elfogadott egy a palesztin tulajdonú földek elvételét legalizáló törvényt, alátámasztja: az izraeli szélsőjobboldal az új amerikai adminisztráció támogatására számít, hogy keresztülvigye Ciszjordánia bekebelezését. Ha a Legfelsőbb Bíróság érvényesnek ítéli a törvényt, és a nemzetközi közösség hagyja ezt az Egyesült Nemzetek elítélő határozata ellenére, akkor ez történelmi fordulat a konfliktusban: az úgynevezett « két államon » alapuló megoldás helyett az egységes állam javára. De akkor a palesztinok állampolgárok lesznek-e, vagy inkább egy izraeli apartheid áldozatai?

Szennyezéspolitika

poll

Meg lehet ám tizedelni mérgezőgázokkal a lakosságot anélkül is, hogy mint Szíriában, interkontinentális rakétákkal és nemzetközi sajtókampánnyal lépne fel az USA a mérgezők ellen. Ehhez azonban egy feltételt teljesíteni kell: a mérgezésnek, tömegesnek és folyamatosnak kell lennie.

Hangulatjelentés a brit választásokról

gr2Ha egy szóval kellene jellemeznünk a broxtowe-i Mill Hill negyedet, azt mondanánk: csinos. Tűlevelű élősövény, őspázsit, bazsarózsák és tulipánok, és frissen mosott, fényes autók a parkolókban. A Munkáspárt képviselőjelöltje, Greg Marshall három héttel a választások előtt kampányol a békés kisvárosban és tudja, hogy pártja jövője ilyen helyeken dől el. Ugyanis a brit munkásosztály mostanában ilyen helyeken él. A kerület régebbi részén élnek az egykori bányászok, a bányamérnökök és a szakképzett munkások. Az újabb negyedet pedig általában köztisztviselők lakják, egyetemi oktatók, tanítók, óvónők. A hely minden tekintetben szokványos. De a Greg Marshall előtt álló választás nem az.