hu | fr | en | +
Accéder au menu

Veszélyes erőpróba Koreában

JPEG - 28 kio

A Koreai félszigeten feszült légkör alakult ki, amit egyrészt Phenjan nukleáris kísérletei másrészt THAAD amerikai rakétavédelmi rendszer telepítése Dél-Koreában és Trump elnök utasítására a térségben megjelent repülőgép-anyahajó okozott.

A Le Monde Diplomatique májusi számában hosszabb elemzés jelent meg az észak-koreai nukleáris programról, ami a múlt század nyolcvanas éveiben szovjet segítséggel, békés célokra indult. A kísérletek később pakisztáni együttműködéssel katonai területre is kiterjedtek. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK) kormánya szerint, ezt a lépést a Szovjetunió összeomlása és a Kínában történt változások miatt az ország megnövekedett sebezhetősége indokolta. 1994-ben az USA-val aláírt keretszerződés alapján lehetőség nyílott, hogy a KNDK biztonsági garanciák és gazdasági segítség ellenében lemondjon nukleáris programjáról, de a megállapodást egyik fél sem tartotta be. Az amerikaiak nem szüntették meg a szankciókat és ezért a koreaiak tovább folytatták az uránium dúsítását.

A megegyezésre később lehetőséget kínáltak a 2003-2009 között zajló „hatoldalú” tárgyalások, amelyen a KNDK és az USA mellett, Kína, Japán, Oroszország és Dél-Korea képviselői vettek részt. A látszólagos közeledés ellenére az elhúzódó megbeszélések nem vezettek eredményre. 2006-ban Phenjan végrehajtotta első nukleáris kísérletét, amit azóta további öt követett. A korábbi időszakhoz képest, a helyzet megváltozott, mert a nukleáris fegyverek már a KNDK védelmének az alkotmányban is rögzített eszközeit jelentik. Külföldi szakértők között ugyan viták vannak az észak-koreai nukleáris technika miniatürizálásának eredményeiről és rakétáik hatékonyságáról, de ezek a tényeken nem változtatnak.

Phenjan nem hajlandó lemondani tömegpusztító eszközeiről, mert egyrészt a fegyverkezés elsődlegességével igazolja a lakosság nélkülözését, másrészt ezek hiányában katonailag könnyen sebezhetővé válna. Május 29-én már a kilencedik rakétakísérletet hajtották végre az idén, amit várhatóan újabb szankciók követhetnek. A külső nyomással szemben, a rendszer propagandájában kiemelt kérdéssé vált a nemzeti függetlenség hangsúlyozása, ami nemcsak Washington, de gyakran Peking felé is irányul.

A térség egyik meghatározó szereplője a Dél-Koreában fegyveresen is jelen lévő USA. Egyelőre nem látszik jele, hogy megfelelő garanciák fejében Phenjan normalizálni akarná a kapcsolatait az Egyesült Államokkal. Egy kompromisszumos rendezés azonban elősegíthetné az ingatag állapotban lévő észak-koreai gazdaság fejlesztését, és az elmúlt években megkezdett halvány reformpróbálkozások felgyorsítását. A gazdaságban az állami dominancia mellett már megjelentek a piacgazdaság első jelei is. Az életszínvonalnak Phenjanban és egyes nagyobb városokban történt érezhető javulása, valamint a belső ellenfelekkel történt könyörtelen leszámolás hozzájárult a rendszer megszilárdításához. A magasszintű találkozók lehetőségének időnkénti emlegetése nem akadályozza a két túlságosan is impulzív vezető, Trump és Kim Dzsong Un kölcsönös fenyegetéseit.

A KNDK ellen alkalmazott ENSZ és amerikai szankciók nem jártak eredménnyel, amelyeket Kína általában „mérsékelten” hajt végre. Phenjan legfontosabb gazdasági partnere a nagy szomszéd, amellyel az export és az import 85 százaléka bonyolódik (2015-ben a kölcsönös forgalom mintegy 5,6 milliárd dollár értékű volt). Peking áprilisban felfüggesztette a szénimportot és kilátásba helyezte az olajexport leállítását is. A fenyegetések ellenére 2017 első negyedében a kereskedelmi forgalom növekedett. Kínának nem érdeke a KNDK destabilizálódása és szüksége van egy „tamponövezetre,” ami elválasztja a Dél-Koreában állomásozó amerikai erőktől.

A két országban már nagyrészt eltűntek annak a generációnak a tagjai, akik a japán megszállók ellen, majd a koreai háborúban azonos célokért harcoltak. Kína és a KNDK viszonyát nem a „testvériség”, hanem a közös érdekek határozzák meg. A feszült viszonyhoz hozzájárult, hogy Kim 2013 decemberében kivégeztette nagybátyját, Csang Szong Teket, a Katonai Bizottság alelnökét, akit a vezetésben „kínai orientáció” elsőszámú elkötelezettjének tartottak. Phenjan a közelmúltban visszautasította a kínai kormány „békéltető” küldöttének a fogadását is, mert Hszi Csin-ping kínai elnök határozattan elítélte az észak-koreai nukleáris kisérleteket és támogatta a Washington által kezdeményezett szankciókat.

A térség fontos és megkerülhetetlen szereplője Oroszország is. Moszkva „aggasztónak tartotta” a legutóbbi észak-koreai rakétakísérleteket, de partnereit „önmérsékletre intette a katonai aktivitás kérdésében.” Az orosz diplomácia „súlyos fenyegetésnek” tartja a THAAD rakétavédelmi rendszer dél-koreai telepítését és ezért az új Start megállapodástól való visszalépést is meglebegtették. Az orosz befolyást növeli, hogy Moszkva 2012-ben elengedte a KNDK szovjet időkből eredő 11 milliárd dolláros tartozásának 90 százalékát, a fennmaradó egymilliárdot pedig helyi beruházásra fordítják. Az élénkülő kapcsolatokat jelzi, hogy Putyin elnök meghívására Kim Jong Nam, a KNDK Legfelső Népi Gyűlése Elnökségének elnöke 2014-ben résztvett Szocsiban a Téli Olimpiai Játékok megnyitásán és 2015-ben a Győzelmi Nap alkalmából Moszkvában járt. Az oroszul jól beszélő Kim találkozott Putyinnal és más vezetőkkel. 2014 októberében Ri Szu Jong külügyminiszter tíz napig tárgyalt az orosz fővárosban. 2015-ben orosz és észak-koreai szakértők megbeszéléseket folytattak a két ország határán létesülő különleges gazdasági övezetről. Orosz vállalatok résztvesznek a koreai vasúthálózat rekonstrukciójában is. Gyakorivá vált az orosz üzletemberek látogatása, akik többszöri belépésre jogosító vízumot kapnak

A kapcsolatok része, hogy több tízezer észak-koreai dolgozik építkezéseken, a mezőgazdaságban és más ágazatokban az orosz Távol-Keleten, akiknek a munkakörülményeit az emberjogi szervezetek gyakran bírálják. A közelmúltban nyílt meg a Vlagyivosztokot az észak-koreai Radzsin kikötővel összekötő teher- és személyszállító kompjárat, ami havonta hat alkalommal fordul. Moszkva az utóbbi időben növelte a nyersolaj és kőolajszármazékok exportját, ami részben pótolja a kínai szállítmányok csökkenését. A két ország közötti kereskedelem 2014-ben 100 millió dollár értékű volt, amit 2020-ig egymilliárd dollárra kívánnak növelni. A beruházások volumene azonban jóval meghaladja az áruforgalom alacsony szintjét. Az orosz gazdasági jelenlét persze nem mérhető össze a kínai kapcsolatokkal. Moszkva számára kiemelt kérdés a Dél-Koreával folytatott kapcsolat is, ezért igyekszik „egyensúlyozni” a két ország között.

Lényeges politikai változás történt az utóbbi hetekben Dél-Koreában, mert a liberális irányzatú Mun Dzsein lett az ország új elnöke. Mun kijelentette, hogy kész párbeszédet folytatni az észak-koreai vezetéssel és elvileg egy phenjani látogatástól sem zárkózott el. Az államfő újra megnyitná a 2016. februárban „átmenetileg” bezárt keszoni ipari parkot, ahol dél-koreai vállalatok 53.000 északinak adtak munkát. A két Korea közötti kapcsolatok alakulása azonban erősen függ a kiszámíthatatlan amerikai elnök, Donald Trump szándékaitól is.

A Le Monde Diplomatique azt írta, hogy a phenjani vezetés meg van győződve, hogy „Irak, Afganisztán, és legutóbb Szíria amerikai megtámadása után kizárólag a nukleáris fegyver birtokában tudnak egy hasonló helyzetet elkerülni”. „A KNDK esetleges megtámadása bizonyára nem maradna válasz nélkül. Szöul ötven kilométerre van a határtól és rakétával könnyen elérhetők a Japánban lévő amerikai támaszpontok is”. A szembenálló felek manöverezési lehetősége nagyon szűk és kizárólag a tárgyalások jelenthetnek megoldást.

Kovács Gábor

Megosztás