A kiszervezett igazságról

Kategória: 2017. november
Írta: Pierre Rimbert
Találatok: 1173

fouleAz újságírás hitelének visszaállításához tényleg egy elektrosokkra lenne szükség. Esetleg mozgalmat kellene létrehozni, a sajtó kimentésére az oligarchák karmai közül? Vagy meg kellene sokszorozni a nemzetközi hírekre és elemzésekre, illetve a szociális felmérésekre szánt kiadásokat?

Thomas Legrandnak, a France Inter országos közrádió politikai vezetőjének is megszületett egy konkrét elképzelése. Miszerint szeptember 25-én meghirdeti a rádióhullámain: „ezentúl adjon a sajtó tényleg hiteles adatokat a tüntetések résztvevőinek számáról”. „Igen, ugyanis kialakult az a sajnálatra méltó gyakorlat, hogy vagy a tüntetők, vagy a belügyminisztérium adatait adtuk meg. (…) Pedig itt nem véleményről kellene hogy szó legyen, hanem egy tényről!” Majd Thomas Legrand felhívja a kollégáit, hogy: „döntsenek, közösen (TV, rádió, tájékoztatási irodák, és a lehető legtöbb újság és lap) hozzanak létre és fizessenek elő egy harmadik felmérésre. Nem egy új igazságot akarunk, hanem a valóságos adatot!”

Az álláspont hasonlít a Le Monde újságírói csapatának tervéhez, akik február óta, egy nyilvános DECODEX-ben próbálják felmérni, egy-egy hír igazságtartalmát és így harcolnak a hamis hírek (fake news) ellen. Egy olyan társadalomban, amelyben a világról kialakított álláspontok egymással kibékíthetetlen ellentétben vannak, a főszerkesztők azt állítják, hogy képesek előállítani és az olvasók elé tárni egy tényszerű, vitathatatlan és semleges igazságot, amely természetesen a társadalmi viszonyok felett áll. Pedig a tájékoztatás minősége nemcsak a tények szigorúan korrekt bemutatásán múlik, hanem azon is, hogy a bemutatott tények kiválasztása több szempontból történik-e. Az uralkodó többségi újságírás csak az első szempontra, a tényszerűségre figyelmeztet. De akárcsak ehhez az egy célhoz is, megvannak-e az elégséges forrásaik?

Thomas Legrand felhívására válaszul, úgy húsz lap, rádió és országos TV csatorna kísérletezik október óta egy új típusú felméréssel a tüntetők számának megállapítására. De ahelyett, hogy mindegyik lap delegálna egy-egy újságírót a feladat közös elvégzésére, egy külső szolgáltatót vesznek igénybe: az Occurence elnevezésűt, amely egy „kommunikációs kutató és tanácsadó cég” és akik többek között elektronikusan mérik a kiállítások és szakmai összejövetelek, rendezvények látogatottságát. A cég alapítója 2012-ben egy sikeres könyvet adott ki, Hogyan javíthatja meg az Ön swing-je a cégvezetését. Tizennyolc üzleti lecke a golfozáson keresztül címmel. Az Occurence honlapján a cégfilozófiát egy videón mutatják be: „Minden vezérigazgató tudja: amit nem lehet számszerűsíteni, az nem is létezik. (…) Ha a cége hírnevét fontos aktivaként kezeli és egy szépen felépített kommunikációs stratégiát tart a legjobb eszköznek arra, hogy ezt fenntartsa, akkor az Occurence támogatja Önt.”

Mivel az új, tüntetőket számoló rendszert a felvonulókhoz képest függőlegesen helyezik el, ezért rossz adatokat ad, ha túlzottan süt a nap; beszámolja az esernyőket is, ha esik az eső; ha fatörzs kerül az útjába leblokkol és gyakran minden hatodik tüntetőt elfelejti számba venni. De a munkatörvénykönyv változtatása elleni egyik utolsó tüntetés résztvevőinek számba vételekor az eredmény optimizmusra ad alkalmat: „A szám közel áll a belügyminisztérium becsléséhez és távol esik a szervezők által bejelentett adatoktól – mondja Thomas Legrand (november 17-én). A sajtó közösen hamarosan képes lesz kiadni nem egy harmadik számot, hanem egy hiteleset, mivel egy átlátható módszerrel megkapott adatról lesz szó.” Azt az apróságot leszámítva persze, hogy a számolás algoritmusa a cég saját fejlesztése, tulajdona és épp ezért nem nyilvános, így természetesen a felhasználók nem is ellenőrizhetik. De ez mit sem számít: viszont sikeresen kiszervezni egy hagyományosan újságírói feladatot egy kommunikációs tanácsadó cégnek, az „igazán jelentős előrelépés lesz az újságíró szakmában. Vagyis ez már maga egy pici előrelépés a demokrácia irányába”.

Az előrelépés jelentése tényleg sokat változott.

 

Fordította: Morva Judit