hu | fr | en | +
Accéder au menu

Raffael Correa visszatekint…

JPEG - 29.2 kio

Raffael Correa 2007 és 2017 között töltötte be az elnöki funkciót Ecuadorban, majd úgy döntött, hogy nem indul újra a választásokon. Mivel azonban szakításra került sor közte és volt munkatársa és utódja között, újra részt vállal a politikai vitákban. Ezen a furcsa ütközésen kívül, a Raffael Correa cikkéből készült alábbi kivonatos elemzésünk, kitér a latin-amerikai baloldal meggyengülésének folyamatára illetve a korábbi baloldali kormányok által elért eredményekre. Bemutatja, mennyire meghatározó politikai szereplővé vált a média a konzervatív pártok ellentámadásának szolgálatában.

Tisztségéből tavaly távozott ecuadori elnök a Le Monde Diplomatique februári számában hosszabb írásban foglalkozott a média meghatározó szerepével a térség baloldali kormányai ellen indított konzervatív támadásában. Raffael Correa szerint, „2014 óta nemzetközi támogatással és külföldi pénzügyi körök segítségével” megerősödtek a haladó rendszerek megdöntésére irányuló kísérletek Latin-Amerikában. A politikus ezek közé sorolja a venezuelai válságot, Luiz Inacio Lula da Silva volt brazil elnök ellen folytatott eljárást, Fernández Kirchner korábbi argentin államfő lejáratását, valamint a Correa bizalmát élvező Jorge Glas ecuadori alelnök korrupciós vádak miatti őrizetbe vételét. A tőkés körök által irányított média azt sugallja, hogy „a baloldali gazdasági modell megbukott és a politikusokból hiányzik az erkölcsi tisztaság”.

A volt elnök az ecuadori gazdaság 2014 óta tartott mélyrepülését részben a dollár erősödésének, másrészt az ország fő exportcikke, a kőolaj árának 2016-2017-ben történt zuhanásával indokolta. „A nehéz helyzetben a kormány 1,6 milliárd dollárt fordított arra, hogy az állami kőolajipart megmentse az összeomlástól”. A 2016 áprilisi földrengés az éves bruttó hazai össztermék (GDP) három százalékával azonos értékű kárt okozott. 2014-ben a GDP 4 százalékkal nőtt, de 2015-ben már csak 0,2 százalékkal, míg 2016-ban 1,5 százalékkal csökkent.

Raffael Correa megjegyezte, hogy „2007-2017 között az ecuadori gazdaság teljesítménye kétszeresre növekedett és a szegénységben élők száma kétmillióval csökkent”. A média egyrésze azonban kihasználta a lakosság növekvő elégedetlenségét és manipulálta a híreket. A visszaesést nem a térségben tapasztalható recesszióval és az adott gazdasági szerkezettel, hanem a hibás kormányzati döntésekkel magyarázták. A haladó rendszerek elleni támadás fontos része a korrupció kérdése, ami Brazíliát, Ecuadort és más országokat is érintett.

A politikus szerint, a „leleplezés” látványos, de kevéssé megalapozott támadással kezdődik. A vád általában nem valós bizonyítékok alapján készül, hanem a várható ítéletet kívánja igazolni. Correa azt állítja, hogy az elmúlt tíz évben, Ecuadorban jelentősen csökkent a szervezett korrupció. A jobboldali propagandának azonban mindig szüksége van ellenfelekre, amit a hetvenes években a kommunizmus, később pedig a kábítószer elleni küzdelem jelentett. A mainstream média azt állítja, hogy a korrupció az államhoz kötődik. Correa viszont a magánszektort vádolja, amit az Odebrecht-botrány (brazil építőipari cégóriás több országban állami vezetőket vesztegetett meg) is mutat.

Az ENSZ regionális gazdasági bizottsága (Cepalc) szerint, a térségben 94 millió személy emelkedett ki a szegénységből és kerültek a középosztályba. Correa elsősorban a haladó rendszerek érdemének tartja az eredményt. „Gyakran megtörténik azonban, hogy az emberek nem tudják érzékelni életkörülményeik javulását. A megváltozott helyzet dacára sokan képtelenek elszakadni a szegénység érzésétől”.

A volt elnök kijelentette, hogy a választási harcban a médiának sokszor nagyobb szerepe van, mint a pártoknak. A baloldali kormányokkal szemben a konzervatív csoportok és a magánszektor érdekeit képviselő média jelenti a legfontosabb ellenzéki erőt. Senki sem tud azonban mindenki megelégedésére kormányozni. Nem lehet tagadni, hogy egy baloldali rendszer alatt is történhet erkölcsi kudarc. „Nem az a tisztességes kormányzat, ahol nincs korrupció, hanem az amelyik bünteti a visszaéléseket”. „Sajnos sok baloldali választó nem látja ezt a fontos különbséget.”

 Correa szerint, szükséges az önkritika, de bíznunk kell saját magunkban. „A haladó kormányok az elit, valamint a média állandó támadásának vannak kitéve és a legkisebb hibát is felhasználják ellenük”. Ez történt Brazíliában is, ahol hatalmas tömegtámogatás ellenére parlamenti puccsal sikerült eltávolítani Dilma Rouseff elnököt. „A latin-amerikai baloldal számára fontos kihívás emlékezni arra, hogy a tévedések és az ellentmondások a politikai folyamatok részét képezik. A harcot azonban nem szabad feladni”.

Az 54 éves Raffael Correa a párizsi folyóiratban sokoldalúan értékelte a térség, de elsősorban hazája helyzetét. Az árnyaltabb megítéléshez azonban más tényezőket is figyelembe kell venni. A baloldal számára súlyos kudarcot jelentett, hogy a két legnagyobb országban Brazíliában és Argentínában 2016-ban, illetve 2015-ben jobboldali, neoliberális politikát folytató kormányok kerültek hatalomra, ami további negatív változásokat okozott.

 A nehézségek egyik oka, hogy több országban egyoldalú, az olajiparra támaszkodó gazdasági szerkezet alakult ki. Venezuelában és kisebb mértékben Ecuadorban a gazdasági és a társadalmi reformok megvalósítása vagy megtorpanása elsősorban a hullámzó olajáraktól függ. Sikertörténetnek számít viszont Bolívia helyzete, ahol a gazdaság növekedése az elmúlt tíz évben 3-6,5 százalék között változott. A szegénységben élők száma 25 százalékkal csökkent. Az elnöki tisztet 2006 óta betöltő Evo Morales negyedik ciklusban történő indulását egy népszavazás ugyan elvetette, de az államfő egyelőre nem mondott le a terveiről.

Correa írásában csak Venezuelát, Bolíviát és Uruguayt sorolta Dél-Amerika „haladó kormányai” közé és megfeledkezett Ecuadorról, ahol az általa támogatott baloldali jelölt, Lenin Moreno tölti be az elnöki tisztséget. Moreno kormánya jó kapcsolatokat ápol Kubával, valamint Venezuelával és változatlanul tagja a radikális baloldali országokat tömörítő ALBA csoportnak. A hatalomba való visszatérésre számító Correa számára nem kedvező, hogy február 4-én alkotmánymódosító népszavazást tartottak Ecuadorban, amelyen a választók 64 százaléka két ciklusra korlátozta a választott állami tisztségviselők mandátumát.

Venezuelai helyzet megítéléséhez tartozik, hogy az elhúzódó gazdasági és politikai válság nemcsak súlyos megpróbáltatásokat jelent a lakosság számára, de sokat árt a térség haladó erőinek is. Venezuela gazdasági meggyengülése kihat más államokra, elsősorban Kubára, mert lényegesen csökkent a „szolidaritáson” alapuló, kedvezményes áron történő olajszállítás.

A baloldali kormányok elhasználódásához hozzájárul, hogy egyes vezetők képtelenek megválni a hatalomtól és átadni helyüket a fiatalabb generációnak. Kuba viszont jelentős lépést tett azzal, hogy az idén áprilisra tervezett elnökváltást követően két ciklusra korlátozzák a választott vezetők mandátumát.

Correának igaza van, hogy a média provokatív és gyakran alaptalan támadásai sok kárt okoztak, mert félrevezetik az embereket. A kudarcok azonban a vezetés hibáinak is tulajdoníthatók. A volt ecuadori elnök részletes, de elsősorban korábbi politikáját magyarázó írása része a latin-amerikai baloldal útkeresésének. 

Kovács Gábor

Megosztás