Általános lerohanás à la Macron
- Részletek
- Kategória: 2018. március
- Írta: Serge Halimi
- Találatok: 4220
A volt szocialista gazdasági miniszter, aki később igazán testre szabott liberális pártot hozott létre kifejtette, hogyan is lehet megteremteni a piacgazdaságot: „Ne is próbáljon lépésenként előre jutni. Tűzze ki egyértelműen a célokat és haladjon minőségi ugrásokkal, hogy az ágazati érdekek szószólóinak idejük se legyen megszervezni magukat és fékezni a tempót. A sebesség meghatározó, és nem tudunk elég gyorsak lenni. Miután megkezdődött a reformtervek végrehajtása, ne álljon le, amíg be nem fejeződtek: ellenfelei ugyanis kevésbé képesek precízen tüzelni az állandóan mozgásban lévő célpontra.” Ezeket a szavakat vajon Emmanuel Macron mondta? Bizony nem! Hanem az új-zélandi Roger Douglas, még 1989 novemberében. És ezzel egyértelműen bemutatta az országa által akkor átélt, liberális ellenforradalomhoz szükséges recepteket[1].
Bizonyosan nem a Hotel Jugoslavija volt az idei berlini filmfesztivál legprofesszionálisabb alkotása. A sztárok és a szuperprodukciók versenyéből inkább alkotója rokonszenves személyisége és baloldali elkötelezettsége emelte ki a Hotel Jugoslavija című filmet.
Csonkolt kezével bejárta a világot, meghatotta többek között Nepál maharadzsáját és Kennedy elnököt, végül de Gaulle tábornok elnöksége idején a minisztertanács tagjaként állapodott meg. Kezén és lábán súlyos fagyások árán kitűzte a francia zászlót 1950. június 3-án az Annapurnára, a történelemben elsőként meghódított „nyolcezresek” (így nevezik a világ 14 nyolcezer méternél magasabb hegyét – a szerk.) egyikének csúcsára. Maurice Herzog a megpróbáltatást győzelemmé, sérüléseit pedig trófeákká tudta átváltoztatni.
A Magyar diplo alapvetően fordításokat közöl. Alábbi cikkünk egy egyetemi oktatás keretei között készült és a személyes kapcsolatokon túl, megjelentetését a téma jelentősége vezérelte. Filozófus szemmel értékeli az új haditechnika, a drónok, megjelenését és munkába állását. Minden kedves olvasónknak "kellemes borzongást" kívánunk. 
Raul Castro kubai elnök áprilisban távozik posztjáról. A szigetet, történelmében először, valószínűleg egy, a Fulgencio Batista diktátor 1959-es bukása után született személy vezeti majd. Ez a változás több kérdést is felvet, ami azonban biztos: a hadsereg meghatározó szerepet tölt majd be a most kezdődő időszakban. 
A Hirosima 1945. augusztus 6-i lerombolása és a Szovjetunió 1991 december 25-i összeomlása között eltelt közel fél évszázad során a nukleáris megsemmisüléstől való félelemben élt a világ lakosságának nagy része. A kockázat csökkentése érdekében csúcsértekezleteket szerveztek a nagyhatalmak részvételével, fegyverzetcsökkentési megállapodásokat írtak alá… De a katasztrófától való félelem nem enyhült ténylegesen. Meg kellett várni a hidegháború végét, hogy a helyzet nyugalmasabbá váljon. A hatalmas fegyverkészletek ugyan fennmaradtak, de kevésbé aggódtunk miattuk... Nos, néhány hónapja a nukleáris veszedelem visszatérni látszik.
A kapitalizmus és a kábítószerek közötti kapcsolat a 19. század közepére nyúlik vissza, amikor a Brit Birodalom a dél-kelet-ázsiai ópium túltermelését ráerőszakolta a kínai piacra, s ezzel több millió embert tett függővé. 
Franciaországban a vonatkozó felmérések szerint évente 84 000 nő és 14 000 férfi vallja magát szexuális erőszak vagy erőszakkísérlet áldozatának
Az állam tulajdonában lévő közös nemzeti földvagyonunk – a villámgyors lebonyolítás tényeiből következtethetően bizonyára hosszasan előkészített, majd 2015 nyarán, a „migrációs válság” árnyékában, hirtelen bejelentett – kiárusítását a kormányzat részéről először hírzárlat övezte. A szándék nyilvánosságra kerülését követő tiltakozások hatására azután a programot erősödő – sok valótlanságot és a közvéleményt félrevezető csúsztatást is tartalmazó – propagandakampány kísérte. Arra az egyszerű kérdésre azonban, hogy miért is kell az állami földeket dobra verni, arra észérvek, értelmes magyarázatok alig születtek. 
