hu | fr | en | +
Accéder au menu

Kilövési engedély

JPEG - 35 kio

Bár a rendőrség szerint még „több hónapos nyomozásra” lesz szükség, Theresa May brit miniszterelnök máris felismerte a bűnöst: Szergej Szkripál meggyilkolására a Kreml adta ki a parancsot.

Boris Johnson külügyminiszter szerint pedig „Vlagyimir Putyin veszélyes viselkedése” mutatja meg azt a „vörös fonalat”, amely összeköti a Nagy-Britanniába menekült volt orosz hírszerzési tábornok megmérgezési kisérletét Moszkva korábbi bűncselekményeivel, úgymint: „a Krím-félsziget bekebelezése”, „kibertámadások Ukrajnában”, „a Bundestag meghackelése”, „beavatkozás több európai választásba”, „Asszad Szíriában elkövetett bűneinek elnéző kezelése” (1) . Összefoglalva: Putyin képes rá, tehát ezért ő a bűnös.

A jégcsákány és a polóniumos tea között, illetve Trockij és Litvinyenko között (az elsőt Mexikóban gyilkolták meg, a másodikat Londonban mérgezték meg), az orosz titkosszolgálatok bizonyára sokakat végeztek ki a külföldön élő ellenzékiek közül. Anélkül, hogy ebből diplomáciai kavalkád lett volna, más kormányok hasonlóan utálatos módszerekhez folyamodtak. Az „állam által megrendelt gyilkosságok hosszú története”, amely jelenleg annyira felháborítja Boris Johnson urat, közelről érinti a nagy nyugati fővárosokat is – Párizst, Berlint, Washingtont –, amelyek átvették Theresa May asszony álláspontját, és azonnal közös nyilatkozatot adtak ki Oroszország ellen.

Ezzel szemben Izraelnek volt annyi bölcsessége, hogy távol tartsa magát, talán azért, mert az első helyen áll azok között az országok között, amelyek „azt az eljárást alkalmazzák, amelyet »területen kívüli megsemmisítésnek« neveznek” (2) . A titkosszolgálatok által külföldön megölt palesztinok, köztük hivatalos képviselők listája mellett az oroszok szinte jólelkű amatőröknek tűnnek: legalább egy fél tucat, ha csak Párizst vesszük számba, és ez semmi féle szankciókat sem váltott ki. De Párizsban tűnt el a marokkói ellenzéki Mehdi Ben Barka, itt gyilkolták meg a dél-afrikai Dulcie September-t, az Afrikai Nemzeti Kongresszus képviselőjét, azután nem olyan régen három kurd aktivistát. Ha viszont Washington nézzük, akkor Salvador Allende volt chilei elnök miniszterét, Orlando Leteliert ölték meg ott Augusto Pinochet ügynökei. Ronald Reagan ennek ellenére tovább ünnepelte Pinochet diktatúráját, és Margaret Thatcher sem állta meg, hogy együtt teázzon (polónium nélkül…) a puccsista tábornokkal Londonban, amikor is egy Armada ezüsttállal ajándékozta meg.

A „területen kívüli megsemmisítés” kifejezés jól alkalmazható arra az amerikai gyakorlatra is, amikor drónokkal feltételezett terroristákat ölnek meg külföldön. Barack Obama az elnöksége idején hivatalosan 2 300 ilyen gyilkosságot engedélyezett. François Hollande a maga részéről elismerte, hogy több bírósági eljárás nélküli kivégzésre adott parancsot „államellenes elemek” ellen – a megbízatása alatt becslések szerint úgy havi egyet. A tavalyi szocialista előválasztások alkalmával rendezett vitán a kérdésről megkérdezett politikai barátai közül egy se vetette ezt a szemére (3) .

„Igen, időnként ez elkerülhetetlen” – magyarázta François de Rugy, aki időközben a Parlament elnöke lett.

Serge Halimi

Morva Judit

(1Le Parisien, 2018. március 16-i számából.

(2Mathieu Boulègue társadalomkutató kifejezése, amelyet a 2018. március 13-i L’Opinion, idéz.

(3TV vita, TF1, 2017. január 12.

Megosztás