Elnéptelenedési politika

mecklenburg vorpommernAz Európába érkező migránsok fő célpontja és vonzereje Németország, pedig egyes német régiók szinte kiürülnek. Az egyesítés óta Mecklenburg-Előpomeránia lakossága csökkenőfélben van, és tizenöt évet öregedett.

Anklam, Németország északkeleti határán, hosszú ideig a neonácik jelenlétének köszönhette hírnevét[i]. De a város egy másik, kevésbé látható bajtól is szenved – az elnéptelenedéstől. 1990-ben 19 000 lakosa volt – ma egyharmadával kevesebb, és 2020-ban az előrejelzések szerint csak 10 000 lesz. 2000 és 2012 között a 15–25 év közöttiek aránya a felére esett, miközben a 65 éven felülieké 20%-kal emelkedett.

Mégis, az utcák kövezettek, a piactér, a tipikus északi házak újnak látszanak. „Sokat javítottunk az urbanizáció színvonalán, hogy vonzóvá tegyük a várost” – erősíti meg Jeannine Rösler asszony, miközben a városközpontban sétálunk. „De mindez csak a homlokzat: hiányzik mögüle az élet – sóhajt a Die Linke (Baloldal) parlamenti képviselője, aki Mecklenbourg-Előpomerániát képviseli, továbbá a tartományi parlament tagja is, amelyhez Anklam tartozik. – Ugyanez a helyzet a szomszédos városokban, Demminben és Pasewalkban. És mindenütt a régióban.”

Anklam helyzete valójában az egész szövetségi államét (Bundesland) tükrözi, amely Lübeck, a Balti-tenger és a lengyel határ között fekszik. 1990 és 2015 között a lakosság száma 16%-kal csökkent, ugyanekkor Bajorországé, délnyugaton 13%-kal nőtt. Ma ez az ország legkevésbé sűrűn lakott része, négyzetkilométerenként átlagosan csak 69 fő a népsűrűség, miközben az egész országban 233. A berlini fal 1989-es leomlása óta a korábbi Német Demokratikus Köztársaság (NDK) régiói közel kétmillió lakost veszítettek: a felét a nyugatra vándorlás, a másik felét az alacsony születési arányszám miatt.A fiatalok, főleg a fiatal nők máshová mennek megszülni gyermekeiket” – sajnálkozik Ulrike Dörnbrack, a Kereszténydemokrata Unió (a konzervatív CDU) helyi alkalmazottja Neubrandenburg városában. Az eredmény, hogy „az átlagos életkor tizenöt évvel nőtt 1990 óta, 34-ről 49 évre – mondja Thomas Reimann, a földművelési minisztérium regionális területfejlesztésért felelős igazgatója. – 1989-ben mi voltunk a legfiatalabb tartomány; ma mi vagyunk a legidősebb.”

 

Bezárják az óvodákat, az iskolákat, a hivatalokat

Ennek a demográfiai átalakulásnak a következményei bonyolítják az ottmaradók életét. „Már évek óta nincs bölcsődénk, nem beszélve az iskoláról – sorolja Holger Klukas, aki tizenkét éve Gallin-Kuppentin polgármestere, hatvan kilométerre a tartomány fővárosától. – Már bevásárolni sincs lehetőség itt. Nincs semmi. Időről időre jön egy fodrász. Ez minden.” A helységnek csak 437 lakosa van, szemben az évtizedekkel korábbi 600-zal, mondja a polgármester, akik maga is a Hartz IV által meghatározott minimáljövedelemből él. „Az utóbbi években a régió helyi politikája lényegileg abban összegezhető, hogyan menedzseljék a visszaesést: bezárják az óvodákat, az iskolákat, bezárják a hivatalokat... Mindent le kell építeni” – meséli Tilo Lorenz, a CDU vezetője a mecklenburgi tóvidéken. Az eredmény: nőnek a távolságok, és az élet egyre bonyolultabb lesz. Egyre több időt kénytelen utazásra fordítani a gazdálkodó, ha építési engedélyt kér, vagy bárki, aki reklamációt akar benyújtani, vagy a képviselő, ha találkozni akar a lakosokkal.

A népesség és az adminisztráció közötti kapcsolat torzulásának egyik oka a 2011-es területi reform, amely újrarajzolta a régió járásainak (Landkreis) térképét, azokat a falusi körzeteket vagy kerületeket, amelyek olyan fontos szolgáltatásokat is igénybe vesznek, mint a szociális segélyezés, a gyermekgondozás, számos út karbantartása, a hulladékgazdálkodás, a mentőszolgálat... Az adminisztratív struktúrák hozzáigazítása a demográfiai változásokhoz – és főleg a megtakarításokhoz – a körzetek összevonása révén óriási területeket eredményezett. „Ma mi vagyunk az ország legnagyobb járása, nagyobb a területünk még a Saar-vidéknél is” – említi Tilo Lorenz.

Négy évvel később a tartomány átszervezte a közigazgatási bíróságokat is. Mivel már nem járási székhely, Anklam nemcsak azokat az állásokat veszítette el, amelyek ehhez kapcsolódtak, de még a bíróságát is, nem számítva a szakközépiskolát, amely bezárt, és egy hatalmas betonépületet hagyott üresen, közel a városközponthoz. „Ezeknek az intézményeknek az elköltözése közvetlenül hat a vásárlóerőre – sajnálkozik Jeannine Rösler. – A reform következtében a választott járási képviselők is távolabb kerülnek az emberektől. A megtett távolságok olyan jelentősé váltak, hogy már azt sem tudjuk, milyen problémák vannak a járás másik végén.”

 

A keleti régiókban körülbelül 25%-kal kevesebbet keresnek, mint a nyugatiakban

„Ma, őszintén szólva, melyik járási tanácsos ismeri még a falvait?” – kérdezi Hartmut Kühn, anklami nyugdíjas. Ezen az áprilisi napon, az adminisztráció egyik épületében, amely még megmaradt a kisvárosban, de hamarosan szintén bezár, egy helyi tervező kiállítását nyitották meg. Ott vannak az alkalmazottak, néhány tizenéves fiatal, idős emberek... és Dietger Wille, a járás pénzügyeiért felelős konzervatív képviselő: „A területi reform miatt az adminisztráció határozatainak meghozatala sokkal hosszabb időt vesz igénybe. Úgy gondolom, hogy az adminisztrációt hozzá kell igazítani a lakosság számához, de ez a válasz nem jó. Az igazi problémát a helyi hatóságok finanszírozása jelenti.” És ezt egy jobboldali ember mondja...

A tartományi kormány igyekszik túllépni az egyszerű közigazgatási konszolidáción, például havonta 300 eurós ösztöndíjat kínál azoknak az orvostanhallgatóknak, akik elkötelezik magukat, hogy letelepednek azokban a körzetekben, amelyeket legjobban érint az orvoshiány. Elindított a falvakban egy újradinamizálási programot is, valamint egy kampányt, hogy fiatal tanárokat vonzzon oda. „Csepp a tengerben! – szól közbe Jeannine Rösler. – Itt az igazi akadály a jövedelmek szintje. Nagyon alacsony.” Több mint negyedszázaddal az újraegyesítés után a keleti régiók lakói körülbelül 25%-kal kevesebbet keresnek, mint nyugati társaik. És Mecklenburg legkeletibb részein, közel a lengyel határhoz, a munkanélküliség még mindig meghaladja a 10%-ot (szemben az egész régió 8,8%-ával, és az országos 5,5%-kal)[ii].

2016-ban, a helyi választásokon a szélsőjobboldali Alternative für Deutschland párt (AfD) a szövetségi állam szavazatainak 20%-át gyűjtötte be. Eredménye a legkeletibb választókerületekben 26, 27 sőt 32%-ra emelkedett. A neonáci Német Nemzeti Demokrata Párt (Nationaldemokratische Partei Deutschlands, NPD), 3%-ot kapott tartományi szinten, és az egyik keleti körzetben a 8%-ot is elért[iii]. Válasz lenne ez a bevándorlásra? Nem túl valószínű: kevesebb mint 6 000 menedékkérő települt le 2016-ban Mecklenburgban; a régióban 4% az idegen lakosok aránya, szemben a szövetségi szinten mért 11%-kal[iv]. Két hónappal a választás után az állam hatóságai egy speciális államtitkárságot hoztak létre Pomeránia számára. Az államtitkárság kapott ugyan egy projekttámogatási alapot, de csak 3 millió eurót.

„Természetesen számos tényező magyarázza az Afd-re adott szavazatok számát. De a 2011-es területi reformot gyakran idézik – emeli ki Felix Rösel, a Gazdaságelemzési Intézet (CES-IFO) drezdai fiókjának közgazdásza és annak a jelentésnek a szerzője, amely az adminisztratív átrendezések politikai hatásával foglalkozik Mecklenburg-Előpomerániában. – Az AfD sokkal több szavazatot kapott azokon a településeken, amelyek a 2011-es egyesítések után a legnagyobb körzetekhez kerültek. A területi reform által elért megtakarítások meglehetősen minimálisak, mert a távolságok növekedése túl sok pénz emészt fel. Az egyetlen pont, ahol valóban megtakarítás van, az a személyi kiadások. Ugyanakkor a személyes kapcsolatok megléte vagy hiánya fontos a választóknak, akik azért panaszkodnak, hogy nem ismerik a képviselőiket.” Az igazgatási terület megnövekedése és a közszolgáltatók távolléte végül is hozzájárul a politikai világ hitelvesztéséhez, amelyet már azzal vádolnak, hogy elszigetelődött a lakosságtól. „A 2001-es reformmal kapcsolatban az emberek azt mondták maguknak: »Tehát mi már nem érünk annyit, hogy saját területi adminisztrációnk legyen« – magyarázza Jeannine Rösler. – És számos lakost, aki szembeszállt a reformmal, egyszerűen semmibe vettek.”

Lars Tschirschwitz, aki az egyik tagja a politikai kultúráért tevékenykedő regionális központnak, és az anklami Demokráciáért Magazin egyik felelőse, vitát szervez a néhány héttel később esedékes helyi választásokon induló jelöltekkel. Az AfD is ott lesz. A 30 éves felelős optimista akar lenni. „Volt olyan pillanat, hogy azt mondtuk, hamarosan lekapcsolhatjuk itt a villanyt. Ez túlzás. Fejlődik a turizmus. Nagyvárosi emberek, berliniek [a távolság 180 kilométer] jönnek ide, hogy letelepedjenek a régióban. Ez olyan fejlődés, amelyet a politika nem látott előre és nem is tervezett” jegyzi meg a földrajzszakos képzettségű fiatalember. Tény, hogy az állam lakossága az utóbbi években stabilizálódott, szemben a legpesszimistább előrejelzésekkel. „A mi városunkban átlagosan 100 lakost veszítettünk évente – tanúsítja a 4 300 lakosú település polgármestere. – A legutóbbi évben már változott a tendencia: nyolccal növekedtünk! Ez kevésnek látszhat, de a mi számunkra mégiscsak valami.”

 

A szerző, Rachel Knaebel berlini újságíró, a Le Monde diplomatique különtudósítója.

 

Fordította: Hrabák András     

 

[i] Hubertus Buchstein és Gudrun Heinrich: Rechtsextremismus in Ostdeutschland. Demokratie und Rechtsextremismus im ländlichen Raum, Wochenschau Wissenschaft, Francfort-am-Main, 2014.

[ii] «Jahresbericht zum Stand der Deutschen Einheit», szövetségi gazdasági minisztérium, Berlin, 2016; szövetségi munkaügyi hivatal, Nuremberg; «Statistisches Jahrbuch Mecklenburg-Vorpommern 2017», Schwerin, 2017, www.laiv-mv.de

[iii] A 2017-es törvényhozási választásokon az AfD az országosnál (12,6%) jóval magasabb szavazatarányt ért el Mecklenbourg-Előpomerániában (18%).

[iv] Belügyi Hivatal, statisztikai osztály, Schwerin, www.laiv-mv.de