A Népi Hatalom Országos Gyűlése, a parlament július 21-23 között ülésezett Havannában. A képviselők megvitatták az új Alkotmány tervezetét, amit Raúl Castro, a Kubai Kommunista Párt főtitkára által vezetett szerkesztő bizottság nevében Homero Acosta, az Államtanács titkára terjesztett elő. Napirenden szerepelt az új kormány megválasztása is, amit a március 11-én tartott választások, valamint Raúl Castro lemondása és Miguel Diaz-Canelnek 2018. április 19-én államfővé történt választása indokolt.
Az új Alkotmány az 1976-ban elfogadott, kétszer módosított, és az elmúlt évtizedekben történt változások miatt korszerűtlenné vált alaptörvényt fogja felváltani. A szocialista irányú fejlődés és a Kubai Kommunista Párt vezető szerepének hangsúlyozása mellett, a változások erősítik a rendszer demokratikus vonásait és mérsékelt nyitást jelentenek a piacgazdaság felé. Meghatározó marad azonban a tervgazdálkodás és az állami szektor elsődlegessége. A tervezet felsorolja a különböző tulajdonformákat, többek között a korábbi alkotmányban nem szereplő szövetkezeti és a magántulajdont is. Kérdésre válaszolva, Homero Acosta kijelentette, hogy a kormány nem a gazdagságot, hanem az anyagi javak koncentrálását utasítja el.
Az alkotmánytervezet megerősíti, hogy folytatódik a Raúl Castro elnökségéhez (2008-2018) kötődő pragmatikus politika. A változások nem okoztak meglepetést, mert többségük szerepelt a Kubai Kommunista Párt VI. és VII. kongresszusainak a „kiigazítás” fontosságát tartalmazó határozataiban, amiből több feladat már meg is valósult. Raúl Castro korábban kijelentette, hogy „szakítani kell a régi mentalítással és elsősorban a változásokra kell koncentrálni”. A reformok alapvető célja a gazdaság hatékonyságának a növelése.
A változások szükségességét indokolja, hogy 2010-ben 150.000, jelenleg mintegy 600.000 fő dolgozik a magánszektorban, ami a munkaképes lakosság 13 százalékát jelenti. Ez azonban még messze van a kisvállalkozásokban dolgozók remélt egymilliós számától. Az új alaptörvény megteremti a biztonságos jogi környezetet külföldi befektetők számára is, akiknek a részvétele nélkülözhetetlen az infrastruktúra korszerűsítésében és más beruházásokban.
Miguel Diaz-Canel a vitában elhangzott hozzászólásában kijelentette, hogy „az ország pénzügyi helyzetében súlyos feszültség jelentkezik”. Az export elmaradt a tervezettől. A gondokat növelték a szárazság és az Irma hurrikán által okozott károk is. Az elnök „az erőforrások hatékonyabb felhasználását” követelte. A helyzetet nehezíti, hogy a venezuelai válság miatt, a kedvezményes áron történő olajimport jelentősen csökkent. A múlt év hasonló időszakához képest, 2018 első felében, a kubai gazdaság 1,1 százalékkal növekedett.
Az alkotmánytervezet foglalkozik a közigazgatási rendszer átalakításával is. A reform célja a regionális vezetés önállóságának a növelése és a döntési hatáskörök egyrészének alsóbb szintre helyezésével a bürokrácia csökkentése. A tartományok élére a parlament által megválasztott kormányzók kerülnek, akik a regionális kormányt irányítják. A regionális tanács tagjait a helyi lakosság választja meg.
A tervezet megerősíti az egészségügyi ellátáshoz és az oktatás minden szintjéhez történő ingyenes hozzáférést. Elismeri az azonos neműek házasságát, ami feltehetően Raúl Castro lányának, Marielának a női jogok harcosának és a szexuális nevelés ismert szakértőjének az érdeme.
A javaslat új eleme az államfőnek alárendelt Számvevőszék és a miniszterelnöki tisztség bevezetése. Ez utóbbi meglepetést jelent, mert a latin-amerikai országokhoz hasonlóan Kubában is elnöki rendszer működik. Az új tisztség az államfői hatalom megosztását jelenti és erősítheti a kollektív vezetést. 2021-ig azonban Raúl Castro marad a Kubai Kommunista Párt főtitkára és az ország első számú vezetője.
Az alkotmány szerint, szavazati jog a 16 éves koruk betöltésétől jár az állampolgárok számára. Államfőnek csak 35 évnél idősebb és 60 évesnél fiatalabb személy választható. A korábbi gyakorlattal való szakítást jelenti, hogy a vezető tisztségviselők legfeljebb két ötéves ciklust tölthetnek be, ami a politikai elit változását gyorsíthatja. A parlament által jóváhagyott alkotmánytervezetet országos vitára bocsátják, majd népszavazás dönt az elfogadásáról.
A képviselők megválasztották a 34 tagú kormányt, amelynek húsz tagja már résztvett az előző kabinetben is. Nem történt változás a belügyet és a fegyveres erőket irányító tárcák élén. Bruno Rodríguez külügyminiszter is a helyén maradt, aki kilenc éve irányítja a kubai diplomáciát. A gazdasági tárca vezetője Alejandro Gil közgazdász, korábbi miniszterhelyettes lett, akinek a régóta tervezett pénzreformot kell levezetnie. A kormánytagok átlagéletkora hatvan év. A kabinetben nyolc nő kapott helyet.
A gazdasági nyitás mellett, a vezetés határozottan elutasítja a politikai pluralizmust, a többpárt rendszer bevezetését. Estaban Lazo, a kubai parlament elnöke kijelentette, „Nem mondunk le terveinkről. Célunk egy szocialista, szuverén, sikeres és fenntartható fejlődésű ország”.
A madridi balközép irányzatú, El Pais szerint, „a kubai politikát a változás és a folyamatosság jellemzi, ahol a folyamatosságnak van elsőbbsége”.
