hu | fr | en | +
Accéder au menu

Egy sikeres kommunikációs hadművelet: Európa létrehozta az El-Caminót

PNG - 452.6 kio

A Galícia felé vezető úton, a Szent Jakab-zarándokutak évente több százezer gyaloglót vonzanak. Az Európa Tanács ezzel sikeresen megvalósította XIII. Leó és II. János Pál pápa, illetve Francisco Franco közös álmát, hogy ápolja a vén kontinens keresztény gyökereinek mítoszát. Akkor is, ha ez a bizonyos értelemben lazán értelmezi a történelem és a földrajz tényeit.

A galíciai Santiago de Compostelába vezető „Szent Jakab-utak” Európán keresztül több mint 80 000 kilométer gyalogútból állnak. Északról, a skandináv országokból vagy keletről, Litvánia felől a modern idők zarándokai a kontinenst átszövő utakon közelíthetik meg a Spanyolország észak-nyugati csúcsán lévő zarándokhelyet. A spanyol Földrajztudományi Intézet a spanyol Szent Jakab-utak Baráti Társaságával együttműködve, 2017-ben kiadta a compostelai zarándokutak teljes térképét.

Ebben az évben több mint 300 000 ember tette meg az utat – legalábbis annak utolsó száz kilométerét, gyalog vagy lóháton (vagy az utolsó kétszáz kilométert kerékpáron) –, hogy az apostol sírjánál imádkozhasson, és kézhez vehesse a „composteláját” – igazolást a zarándoklatáról (1) . Másik több tízezer zarándok csak az út egy rövidebb részét tette meg. Míg a zarándokoknak majdnem a fele (44%-a) Spanyolországból érkezett, számosan érkeztek Németországból, Olaszországból, az Egyesült Államokból, Franciaországból, Portugáliából – összesen 177 országból. A zarándokok nagy részének vallási (43%) vagy vallási és kulturális motivációja is volt (47%). Rekord szintű volt a 2017-es részvétel a zarándoklat történetében, amely a katolikus egyház és az európai uniós intézmények patronálása révén született újjá. Ötven évvel ezelőtt a zarándokutat szinte a feledés homálya fedte. 1970-ben például a Compostelai Szent Jakab Katedrális 68 igazolást adott ki, tíz évvel később is csak 209-et (2) .

A néhány meglévő régi térképen csak a spanyol és a francia utak szerepelnek. És valójában ezeket is csak egy XII. században összeállított kéziratgyűjtemény, a Szent Jakab könyve, más néven Codex Calixtinus[3] szerint a „lelet valóságtartalma megkérdőjeleződött, mint ahogy az első, IX. században felfedezett relikviáké is. Valójában egy egyházi és adminisztrációs jelentőségét vesztett, mély válsággal küzdő város fellendítésének érdekében volt fontos megtalálni a maradványokat.” XIII. Leó pápa 1884-es pápai enciklikájában hitelesítette az apostol relikviáit. Megszületett a modern zarándoklat. Ettől kezdve pedig megsokasodtak a támogatók.

A történészek szkeptikusak voltak

Mindez Francisco Franco tábornokkal kezdődött, aki galíciai származású volt. Ő volt a Spanyol Köztársaság felszámolója is – aki 1939-től haláláig, 1975-ig irányította az országot –, és jól ismerte a legendát. Már 1937-ben, a spanyol polgárháború kellős közepén visszaállította az apostolnak címzett nemzeti felajánlások rendszerét, nemzeti ünneppé deklarálta Szent Jakab napját, látogatást tett a kápolnában, hogy megköszönje az apostolnak a polgárháború (Franco számára) előnyös befejeződését. A La Gran Enciclopedia del Camino de Santiago tartalmazza Franco felajánlásait, egyebek között azt, hogy „legyen Szent Jakab a rezsim különféle ellenségeivel szemben a spanyol egység követelésének mintája (4) ”. Franco a konfliktus befejeződése után rögtön megnyitja a compostelai katedrális archívumát, és Denise Péricard-Méa (5) középkorkutató szerint bátorítja a Szent Jakabról szóló kutatásokat. „A rezsim támogatja a zarándoklatot, mert eszközt lát bennük arra, hogy Spanyolország megnyíljon Európa felé, és a világ keresztényeit idevonzza. Az 1948-as nemzeti felajánlásban kifejezte vágyát, hogy a Szent Jakab-út nyíljon meg a vasfüggönyön túlra, és ezzel Szent Jakabot állította és mutatta fel kommunista ellenséggel szemben”. 1965-ben a galíciai információs és turisztikai miniszter, Manuel Fraga Iribarne megindítja a compostelai zarándokút első nemzetközi promóciós kampányát. A „compostelai szent év” alkalmából (Szent Jakab ünnepe, július 25. éppen vasárnapra esett) jelentős munkálatokba fogtak az út és a zarándokok elszállásolását szolgáló létesítmények fejlesztésére. De abban az időben a turisták többsége a napsütést és a keleti vagy déli tengeri strandokat preferálta az észak-nyugati egyházi turizmussal szemben…

1982. évi látogatása alkalmával (Franco halála után hét évvel) II. János Pál pápa ismét előtérbe helyezi a Szent Jakab-utat: „Vén Európa, szeretettel telve kiáltok hozzád Santiago de Compostelából. Európa, légy önmagad! Fedezd fel és éld meg újra gyökereidet! Éld meg újra ezeket az igaz értékeket, amelyek dicsőségessé tették történelmedet, és lehetővé tették jelenlétedet a többi földrészen!” Ugyanebben az évben az Asociación Amigos de los pazos [az udvarházak egyesülete] petíciót intézett az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének elnökéhez, a spanyol José María de Areilzához, aki korábban a Franco-rendszer nagykövete volt, majd szembefordult a tábornokkal, és elkötelezett européer lett. 1987-ben az Európa Tanács „elsőrendű kulturális útvonalaknak” minősítette a zarándokutakat, amivel hozzájárult ahhoz, hogy különféle uniós programok keretében pénzügyi támogatást kaphassanak az Európai Uniótól (Regionális Fejlesztési Alap, Feder, Interreg, Leader stb.) Ezeket igénybe is vették.

Juan Manuel López-Chavez Meléndez, az egyesület tiszteletbeli elnöke így emlékezik: „Annak idején mi kizárólag a francia zarándokútra [camino francés] terveztünk, amely a Pireneusoktól Composteláig halad, mert ez volt a leginkább látogatott rész, de az Európa Tanács kiszélesítette kezdeményezésünket az összes útvonalra, ezzel az európai dimenziót kívánta aláhúzni”. Az Európa Tanács bátorította az európai államokat, hogy jelöljék meg saját zarándokútjaikat. „Lelkesítő feladat volt újraindítani egy ezeréves zarándokutat, amely egyúttal civilizációs út is lett, az európai kohéziónak egyfajta ütőere. Sokat segített a spanyol diplomácia akkori európai szerepe, különösen személy szerint Marcelino Orejáé, aki az Európa Tanács főtitkára volt, és azt javasolta, hogy a Szent Jakab-utak alapján kulturális úthálózati programot hozzunk létre az európaiak közös örökségének és emlékezetének kifejezésére” – hangsúlyozta az Európa Tanács korábbi kulturális, kulturálisörökségi és természeti kincsekért felelős korábbi igazgatója, José María Ballester. „Létrehoztunk egy szakértői csoportot, amely megerősítette az utak fontos szerepét az európai kontinens integrációjában. Az utak valóban olyan helyszínt jelentenek, amelyen keresztül az európaiak találkozhatnak egymással, és ezzel támogatják a kultúrák párbeszédét a történelem folyamán.”

A történészek már 1988-tól szkeptikusabbak voltak. Igaz ugyan, hogy a camino francés a spanyol térképeken jól azonosítható útvonalat rajzol ki, a hálózat többi eleme azonban elég bizonytalan. Az Európa Tanács által Bajorországban rendezett konferencián a Göttingeni Egyetem középkorkutató történészprofesszora, Hedwig Röckelein nem titkolta kétségeit. „Szent Jakab kultusza és a zarándokaira utaló nyomok felfedezhetők Németország és Svájc területén, de nem rendelkezünk perdöntő bizonyítékokkal arra vonatkozólag, hogy ezek kapcsolatban lettek volna a compostelai utakkal. Az utóbbi harminc évben Európában, ezen belül Németországban végzett helyreállítási munkákat olyan helyeken végezték, ahol Szent Jakabnak szentelt templomok vagy egyházközösségek voltak valamikor. De a lakosság apostolkultusza nem kötődik feltétlenül a zarándoklathoz. Egyébként a zarándokutak kimondottan sohasem léteztek. A hívek a legfontosabb kereskedelmi utakon haladtak, amelyek némelyike később autópályává épült át, és így nem is ad többé módot a gyalogos vándorlásra. Ha tehát kis ösvényeket jelölünk ki a zarándokok számára, annak gyakorlati oka van, és semmiféle történelmi alapja nincsen.”

Az egyház szerint mindegy, hogy milyen úton haladnak a zarándokok. 1989-ben a keresztény ifjúsági világnap elnökeként a pápa Compostelába utazott. Az eseményen félmillió ember vett részt. Közülük 5 760 kapta meg a zarándokigazolást – szemben az egy évvel korábbi 1868 személlyel. „II. János Pál új evangelizációt végzett: a compostelai zarándoklatban az egész Európát átfogó kereszténység lángoló hitét látta.”- mondja Rafael Sánchez Bargiela, a (Szent Jakab bibliai nevére hajazó nevet viselő) Xacobeo projekt igazgató tanácsának vezetője. A vállalkozást a galíciai regionális kormány az utak kulturális és turisztikai promóciójának céljából hozta létre (6) . A projekt az 1993-as compostelai szent évvel összefüggésben igyekezett újraindítani az utak ügyét, nemzetközi rendezvénysorozattal – kiállítások, koncertek, tudományos és kulturális találkozók stb. révén. Az akkori galíciai kormány vezetője Franco valamikori turisztikai minisztere, Manuel Fraga Iribarne volt, aki a Népi Szövetség [Alianza Popular, AP] alapítója is, amelyből 1989-ben nőtt ki a Néppárt [Partido Popular, PP].

„1992 két nagy eseménye, a barcelonai olimpiai játékok és a sevillai világkiállítás alkalmából Galicia is ki akarta használni a „spanyol hullámot”. A Xacobeo 93 projekt fejlődési lehetőséggel szolgált, és a jobbára mezőgazdasági Galícia imázsának átformálását ígérte. Azzal, hogy a projektnek a Xacobeo nevet adták, a zarándoklat vallási dimenzióját hangsúlyozták, és létrehozták a Pelegrín márkajelet, logót és talizmánt”- meséli Rafael Sánchez. A költségvetés 30 millió euróról 88,5 millióra nő (7) , és teljes a siker: 99 436 zarándok érkezik célhoz 1993-ban, vagyis tízszer annyi, mint egy évvel korábban.

A régió állami költségvetéséből tizenöt menedékházat építtetett a compostelai szent év alkalmából, és ezek ma is működnek. Ezen kívül magánszállások is üzemelnek – hetven Galíciában, és több mint négyszáz a camino francés útján. A galíciai szakaszt 1993-ban felvették az UNESCO kulturális világörökségi listájára, majd öt évvel később a francia utakat is. A nyomvonalak bizonytalan meghatározása és az ezekkel kapcsolatban kialakult viták miatt a kulturális minisztérium hét útvonalat és hetvenegy olyan műemléket lajstromozott, amelyek a Codex Calixtinusban szereplő négy zarándokúttal hozhatók összefüggésbe.

A Codex szövege valójában szimbolikus értelmű, történelmileg csak az Arles és Tours felől vezető utak támaszthatók alá. Az a négy út, amelyről a Codex említést tesz, és amelyeken a világ négy sarkából érkező zarándokok tömegei vándoroltak volna, valójában a négy világtáj szimbólumaként szerepel. A zarándokok beszámolóinak elemzése során kiderül, hogy Franciaországban két történelmi utat vettek igénybe, a két másik út ugyanis magas hegyeken át vezető hegyi út volt” – összegzi Adeline Rucquoi, a CNRS [Francia Országos Tudományos Kutatóintézet] történésze és emeritus kutatásvezetője, a Szent Jakab-út nemzetközi szakértői bizottságának tagja. „Szent Jakab-zarándokokkal Európa-szerte találkozhattunk, de ez nem jelenti azt, hogy az egész kontinensen lettek volna compostelai utak. Viszont mindig is voltak gazdasági érdekek a pakliban.”

Manapság számos település álmodik arról, hogy az út egy szakasza az ő területén haladjon át. Egy jelöléssel ellátott út vonzza a turistákat, és dinamizálja a helyi gazdaságot... akár van történelmi gyökere, akár nincs: „Egyes Szent Jakab baráti társaságok Compostelába vezető alternatív utakat jelölnek ki. De sem azt nem lehet megtiltani, hogy azokat vegyék igénybe, sem azt, hogy jelöléssel lássák el őket – még ha nem is történelmi utak ezek” – mondja José María Ballester. „Végül is így keletkeztek a történelmi utak is: a zarándokok arra jártak. Antonio Machado költő szavaival élve: az út úgy keletkezik, hogy járnak rajta…”.

A Szent Jakab-utak csodálatos sikere felélénkítette végig az út mentén az egyházi életet. Mindazonáltal az események egy része kicsúszott a katolikus egyház hitéleti ernyője alól: a zarándoklat legalább annyira lett turisztikai divattá, mint amennyire a spiritualitás utáni vágy kifejezője maradt.

Egy mítosz születése

A IX. században Galíciában, a spanyolországi Finistère-ben felfedeztek egy, Krisztus Új Testamentum szerinti tanítványának, Szent Jakabnak tulajdonított sírhelyet. Nincs semmilyen adat arra vonatkozóan, hogy az apostol Spanyolországba utazott volna, sem arra, hogy relikviái átkerültek volna oda. A legenda azonban egyre terjed. Kapóra jön, hogy az ibériai félsziget 711 óta muzulmán fennhatóság alatt álló részének visszafoglalásakor, a Reconquista során a keresztény királyságok is hangsúlyozottan törekedtek a sír védelmére és a móroktól való megőrzésére. A siker 1492-ben Granada elfoglalásával lesz teljes – időközben a keresztes hadak elfoglalják, majd elveszítik Jeruzsálemet (1099-ben és 1187-ben). A szent lovag a XVI. századtól egyre népszerűbb lesz. Hozzá fohászkodnak, amikor arra törekednek, hogy egyesítsék a keresztény Európát egy újabb muzulmán veszéllyel, az ottománokkal szemben, akik 1453-ban elfoglalták Konstantinápolyt. Tehát a kezdetektől fogva (Nyugat) Európa alakította Compostelát, és nem fordítva…

Lola Parra Craviotto

alapján kialakított jelenkori elképzelés révén rajzolták meg. A kötetet a XIX. században fedezték fel a Compostela-beli katedrális archívumában, Jeanne Vieillard 1938-ban fordította franciára, vitatható címmel: A compostelai Szent Jakab-zarándokok útikönyve. Ez vált később a középkori mítosz felélesztésének alapjává (lásd keretes anyagunkat). A Spanyolország patrónusaként tisztelt apostol testét elrejtették, majd el is felejtették a XVI. században, később azonban, röviddel a Codex fellelése után, szerencsésen megtalálták. A Santiago de Compostelai Egyetem történelemprofesszora, Ofelia Rey Castelao

(1A Zarándokiroda adatai szerint: https://oficinadelperegrino.com

(2A Camino Milenario blog a Zarándokirodát idézi; amely viszont az 1985 előtti adatokat (690 zarándok) nem volt hajlandó visszaigazolni.

(3) Vö. Ofelia Rey Castelao: Les Mythes de l’apôtre saint Jacques [Szent Jakab apostol mítoszai], Éditions Cairn, Pau, 2011.

(4) La Gran Enciplopedia del Camino de Santiago [Camino de Santiago és Xacopedia nagy enciklopédiája], Éditions Bolanda, 2010, elérhető a Xacopedia honlapon, amit Galicia régió kormánya finanszírozott http://xacopedia.com

(5) Vö. Denise Péricard-Méa: Le Matamore. Mythe, images et réalités. Quand saint Jacques est enrôlé pour la guerre [A harcos. Mítosz, elképzelések és a valóság. Amikor Szent Jakabot háborúba viszik], La Louve Éditions, Cahors, 2011.

(6) Lásd: Margarita Rivière: La Galice ne croit plus aux miracles [Galícia nem hisz a csodákban], Le Monde diplomatique, 1993. július.

(7) Xosé Hermida: Galicia destina 4.600 millones al Xacobeo 99 [Galicia 4600 milliót oszt ki a Xacobeo 99-nek], El País, Madrid, 1999. január 2.

Megosztás