hu | fr | en | +
Accéder au menu

A demokrácia Amerikában

JPEG - 64.2 kio

Végelláthatatlan gondot jelent az amerikai politika az egész világ számára... Az időközi választásoknak azelőtt nem volt nagy jelentőségük, még akkor sem, ha felborult miattuk a korábban kialakult többség. 1944-ben a republikánusok elsöprő többségének hatására a demokraták ellenállása meggyöngült a büntetőtörvény szigorát, illetve az elnök szabadkereskedelmi stratégiáját illetően; 2010-ben a konzervatív Tea Party sikere lebénította Barack Obamát, de akkor már a korábbi kampányígéret a „Remény és változás” egyébként is csak egy elveszett lehetőség keserű emlékeként élt tovább (1) .

Most azonban a november 6-i parlamenti választások az amerikai politika kettészakadásának egy új állomást jelentik, pedig a már két éve tartó vihar felgyorsította a nemzetközi rend felbomlását. A választások ugyanis meghatározzák majd a Fehér Ház azon lakójának a sorsát, aki kész újraindulni 2020-ban. Donald Trump személye olyan szinten szállta meg mind a két oldalt, hogy azt hihetnénk, hogy teljesen elvette az eszüket. Ellenfelei azzal vádolják, hogy egy áruló, aki aláássa az Atlanti Szövetséget és a Nyugat demokratikus értékeit. Erre azt válaszolja, hogy vádlói a közép-amerikai bandák segédcsapatai, az MS–13-ak, akik terrorizálják az Egyesült Államokat. A közösségi oldalak erős visszhangja mellett ezek a paranoiás kitörések határozzák meg a közhangulatot, és már nincs szünet a választások utáni időszakokban sem. A vádaskodások következtében a két oldal fél, nem jut egyezségre még a harcmodor játékszabályait illetően sem – és ez az az amerikai demokrácia, amelyre annyira büszkék voltak, hogy az egész világ elé mint követendő mintát állították még nem is olyan régen.

Ha nem is nevezik direktben fasisztának, sok demokrata Donald Trumpban „Putyin ölebét” látja, aki a győzelmét a torz választási szabályoknak (nem egy hibás meglátás) és a Moszkva által kitalált fake news-oknak (egy megszállott túlzás) köszönheti. Ha a Kongresszusban újra demokrata többség lesz, várható, hogy egyre több vizsgálóbizottságot állítanak majd fel, és megpróbálják beindítani az elnökleváltási eljárást (2) .

Trump elnök hívei – akik még mindig sokan vannak, lelkesek, és különben is könnyen képzelik, hogy üldözik őket – ettől a kilátástól még nagyobb haragra gerjedtek. Szerintük, miközben hősük gazdasági eredményei dicséretesek, a média, az értelmiségi elit és a „mély állam” mindent megtesz, hogy akadályozza a kormányzást. A novemberi választásokon esetlegesen elszenvedett kudarc messze nem vágná fejbe őket, sőt felbátorítaná, hogy összeesküvést, választási csalást és az illegális bevándorlók szavazatait okolják a bajaikért.

Ma már háromból két amerikai választó meg van győződve arról, hogy „a rendszer csal, az átlag amerikai ellen csal”; ebben legalább teljes az egyetértés a republikánusok és a demokraták között (3) . Igazuk is van, ha ezt hiszik, hiszen közös sorsuk az oligarchiarendszer. De a jelenlegi, kiélezetten személyeskedő csaták, azt sugallják, hogy az átlag amerikai üdvözülése nem holnapra várható.

Serge Halimi

Morva Judit

(1Eric Alterman: Le procès de M. Barack Obama [A Barack Obama-per], Le Monde diplomatique, 2011. október.

(2Amely csak akkor lehet sikeres, ha a szenátorok kétharmada megszavazza.

(3A demokraták 75%-a és a republikánusok közel 60%-a gondolja így – Gerald Seib: The dangers of losing faith in democracy [A demokráciába vetett hit elvesztésének veszélye], The Wall Street Journal, New York, 2018. július 4.

Megosztás