hu | fr | en | +
Accéder au menu

Katar támogatókat keres

JPEG - 165.8 kio

2018. április 10-én az Amerikai Cionista Szervezet (Zionist Organization of America, ZOA) sajtóközleményt adott ki, amelyben a szervezet és elnöke, Morton Klein „büszkén és örömmel jelenti be, hogy Morton Klein erőfeszítéseinek, számos hosszú és alapos dohai tárgyalásainak köszönhetően, amelyeket Katar emírjével és más magas rangú katari vezetővel folytatott […], Katar elfogadta, hogy nem sugározza az Al-Dzsazira alattomosan antiszemita dokumentumfilmjét, amelyet egy, az úgynevezett »amerikai zsidó lobbiba« (1) beépült ember rendezett”.

Egy héttel később a csatorna visszavágott: „Morton Klein tévesen értékelte a sorozat témáját, hiszen a dokumentumfilm nem az »amerikai zsidó lobbiról« szól, hanem olyan Izrael-barát amerikai szervezetekről (beleértve a ZOA-t is), amelyek arra törekszenek, hogy egy idegen hatalom érdekeit mozdítsák elő amerikai földön. (2) ”

Az Al-Dzsazirának legalább egy ponton igaza volt: a dokumentumfilmben egyetlen utalás sincs egy „zsidó lobbira” – még ha a kifejezést a Zsidó Világkongresszus egyik korábbi elnöke (3) is használta, és közismerten használják az Egyesült Államokban. Mindamellett a csatorna néma maradt a film betiltásáról szóló döntés kapcsán.

Ahhoz, hogy megértsük, mi játszódik le a dokumentumfilm körül, vissza kell utalnunk arra a válságra, amely 2017 nyara óta tart Katar és egyes szomszédai között, kezdve Szaúd-Arábiától és az Egyesült Arab Emirátusoktól az őket támogató Egyiptomig. Ezek embargónak vetették alá az emirátust. Azt követelik Dohától, hogy szakítsa meg a kapcsolatait Iránnal, zárja be az Al-Dzsazirát, és az építés alatt álló török katonai bázist, és végül szakítson a „terrorista szervezetekkel”, nevezetesen a Muzulmán Testvérekkel és a Hezbollahhal.

Igaz, hogy Hamad ben Khalifa Al-Thani sejk – a jelenlegi emír, Tamim ben Hamad Al-Thani apja – 1995-ös hatalomra jutása óta Katar külpolitikája tényleg eredeti és függetlenségre törekvő, nevezetesen Szaúd-Arábiával szemben. Az ország ad otthont az Egyesült Államok egyik stratégiai katonai bázisának a régióban; az „arab tavasz” kitöréséig kiváló kapcsolatai voltak a Hezbollahhal és a szíriai rendszerrel, később azonban támogatni kezdte a lázadókat; szoros kapcsolatokat tart fenn a Hamásszal, és pénzügyi segítséget nyújt Gázának; az egyetlen arab ország volt, amely befogadott egy izraeli kereskedelmi képviseletet (amelyet a Gáza elleni 2008–2009-es háború miatt zárt be). Végül pedig az Al-Dzsazira, minden kritika ellenére – az „arab tavasz” felkeléseinek, különösen a líbiai háborúnak a tálalását vagy jóval később a törökországi helyzetet és az Erdogan rendszere iránti elégedettséget kritizálják – olyan, az arab világban precedens nélküli viták sorát nyitotta meg, amelyek felháborítják a legtöbb helyi rezsimet.

A szomszédok ultimátumát követő hónapokban Katar habozni látszott. Még az is felmerült, hogy Szaúd-Arábia lerohanja a kis emirátust (4) . Annál is inkább, mivel Donald Trump Doha ellen foglalt állást.

Ebben a feszült helyzetben az emír elhatározta, hogy PR-offenzívát indít Washingtonban, ahol szaúdi és emirátusbeli ellenfelei már szoros kapcsolati hálóval rendelkeztek, főleg a Fondation for Defense of Democracies (FDD) (5) táján. Doha több amerikai PR-ügynökségnél vásárolt szolgáltatásokat, amelyek 2017 októberében elérték az 5 millió dollárt, néhány hónappal később pedig a 20 milliót (6) . A célpont: a Donald Trumphoz közel álló konzervatív körök és főleg az Izrael-barát lobbi, amelyeknek a támogatását meg kellett nyernie. Többen ellátogattak az emirátusba, köztük Alan Dershowitz, egy Izrael-barát egyetemi professzor, aki egyidejűleg demokrata és Trump elnök barátja, vagy a korábbi arkansasi republikánus kormányzó, Michael Huckabee, egy keresztény cionista, akinek a lánya a Fehér Ház szóvivője, vagy a konzervatív rádiós újságíró, John Batchelor. Mindez azt jelzi, hogy a kampánynak volt némi sikere.

A hatás Washingtonban is érződött, amely ezek után közvetítő pozíciót vállalt a válságban. 2018 áprilisában Donald Trump magát Al-Thanit is fogadta, aki köszönetnyilvánításként bejelentette új amerikai fegyverek vásárlását. Még több cionista szervezetnek osztott szét adományokat, köztük az Our Soldiers Speak (Katonáink beszélgetnek) csoportnak, amely az izraeli hadsereg tisztjeinek Egyesült Államokbeli látogatásait szervezi (7) .

De a Katarhoz való közeledés megosztja az Izrael-barát lobbit. Egy cikkben, amely azzal a címmel jelent meg, hogy „Katar: az emirátus, amelyik mindenkit átver”, Yigal Carmon, a Közel-Keleti Médiakutató Intézet (Middle East Media Research Institute, Memri), egy olyan webhely igazgatója, amely „ellenőrzi” az arab médiákat – és nem habozik eltorzítani, amit azok írnak (8) –, így méltatlankodott: „Szomorú azt látni, hogy az amerikai zsidó vezetők megerősítik az antiszemita sztereotípiákat azzal, hogy tudatlanul beavatkoznak olyan belső konfliktusokba, amelyekhez nincs közük, olyan komplex arabközi konfliktusokba, amelyeket nagyon nehéz megérteni és átlátni (9) .”

A Haaretz izraeli napilapban Jonathan Schanzer az FDD-től így panaszkodik: „Abban nincs semmi rossz, ha elemzők és értelmiségiek Katarba mennek informálódni. A probléma az, hogy ezeknek a látogatásoknak a során nem ismerik meg a történet másik oldalát. Meghallgatják a kormány állításait, azután hazatérnek. Meg kellene hallgatniuk Katar bírálóinak a véleményét is. Számos anyag van, amit meg kellene ismerniük Katar és a Hamász, az Al-Káida, a tálibok, a Muzulmán Testvérek és más problematikus szereplők kapcsolatairól (10) .” Amikor Anthony Kleinfeld hosszasan kérdezte őt az Al-Dzsazira dokumentumfilmjében, Jonathan Schanzer arra panaszkodott, hogy erőfeszítései az amerikai közvéleményben a Boycott, Désinvestissement, Sanctions (BDS) mozgalomnak a „terrorista” csoportok (főleg a Hamász, aztán a Palesztinai Felszabadítási Front) közé sorolására, nem jártak sikerrel.

Egy év óta Katarnak sikerült visszaverni a veszélyeket, amelyek fenyegették és ellenfeleit defenzívába kényszerítette. De milyen árat kell fizeniük a palesztinoknak ezért az új politikáért?

 

(1) ZOA/Mort Klein convinced Qatar to cancel anti-semitic Al Jazeera “Jewish lobby” series [Klein meggyőzte Katart, hogy ne sugározza az antiszemita Al-Dzsázira «Zsidó lobbi» dokumentumfilmjét], ZOA, https://zoa.org

(2) Al Jazeera denies claims of pro-Israel group on The Lobby films [Az Al-Dzsázira tagadja az Izrael-barát csoport vádjait a Lobbi-filmről], Al-Jazira, 2018. április 17., www.aljazeera.com

(3) 1978 novemberében, Nahum Goldmann, a Zsidó Világkongresszus elnöke, kérte James Carter elnököt, hogy szüntesse meg a „zsidó lobbit”, amelyet „destruktív erőként”, „a Közel-Kelet békéjének akadályaként” említett.

(4) Alex Emmons: Saudi planed to invade Qatar last summer. Rex Tillerson’s efforts to stop it may have cost him his job [A szaúdiak le akarták rohanni Katart tavaly nyáron. Rex Tillerson erőfeszítései, hogy megállítsa őket, az állásába kerülhetnek], The Intercept, 2018. augusztus 1., https://theintercept.com

(5) Lásd Dan Lazare: Le redoutable influence de Riyad á Washington [Rijád ijesztő befolyása Washingtonban], Le Monde diplomatique, 2017. július.

(6) Jordan Schachtel: Inside Qatar’s $20+ million a year lobbying effort in Washington [Katar több mint 20 millió dolláros éves lobbizása Washingtonban], Conservative Review, 2017. szeptember 13., www.conservativereview.com

(7) Tamara Nassar és Ali Abunimah: Qatar funded Zionist Organization of America [Katar egy Amerikai Zsidó Szervezetet alapított], The Electronic Intifada, 2018. július 10., https://electronicintifada.net

(8) Lásd Mohammed El-Oifi: Désinformation à l’israélienne [Dezinformáció izraeli módra], Le Monde diplomatique, 2005. szeptember.

(9) Yigal Carmon: Qatar, the emirate that fools them all, and its enablers [Katar, az emirátus, amelyik mindenkit átver], Institut de Recherche des médias du Moyen-orient, Washington DC, 2018. január 18.

(10) Idézi Amir Tibon: Israeli Embassy in US: We oppose Qatar’s “Outreach to pro-Israel U.S. Jews” [Izraeli nagykövetség az USA-ban: Ellenezzük Katar „Segítségnyújtását az amerikai Izrael-barát zsidóknak”], Haaretz, 2018. január 31.

Alain Gresh

Hrabák András

Megosztás