Minisorozatunk rövid zárócikkében Gorbacsov meghatározó szerepének kontúrját vázolják fel a szerzők (1) , kitérnek arra, vajon tudatosan árulta-e el Gorbacsov a szocializmust, vagy pedig a baloldal egyik történelmileg létező értelmezése vezetett el a szovjet állam széthullásához és az első szocializmus összeomlásához.
Epilógus
A szovjet összeomlás magyarázatainak bírálata
A Szovjetunió összeomlásának sok magyarázata létezik. Ezek minden ideológiai és érzelmi árnyalatot tükröznek, és a különöstől a nehézkesig, az ujjongótól az elkeseredettig terjednek. Sok közülük hozzájárult a saját felfogásunkhoz, amely azonban mindegyiküktől eltér. Ezek az elméletek, aszerint hogy mit tartanak a fő oknak, hat kategóriába sorolhatók: 1. a szocializmus hibái, 2. népi ellenállás, 3. külső tényezők, 4. bürokratikus ellenforradalom, 5. demokráciahiány és túlcentralizálás, végül 6. a Gorbacsov-tényező.
A hatodik elmélet: a Gorbacsov-tényező
Az elmélet az, hogy a szovjet összeomlás fő oka Gorbacsov volt. Gorbacsov szerepének egészen természetesen majdnem minden beszámoló nagy súlyt tulajdonít. Egyesek azonban továbbmennek a felelősség reá terhelésében. Archie Brown brit történész szerint a szovjet társadalom felbomlasztásának a kulcsa a „Gorbacsov-tényező” volt, főként Gorbacsov szakítása a kommunista ortodoxiával. Szerinte ez előre nem látott módon ásta alá a rendszert, de Gorbacsov mégis egy hősies nyugatosító, modern Nagy Péter szerepét játszotta. Mások, mint Archie Brown, akik szintén döntő tényezőnek látják Gorbacsovot, számítóbbnak tartják. Jerry Hough úgy véli, hogy Gorbacsov a szabad piac híve volt. Jevgenyij Novikov és Patrick Bascio azt állítják, hogy Gorbacsov egy gramsciánus eurokommunista volt. Anthony D’Agostino szerint Gorbacsov machiavelliánus volt, számára az eszmék másodlagosak voltak a hatalom megszerzéséhez és megtartásához képest.
Noha egyetértünk e nézetek közös elemével, hogy Gorbacsov ideológiai elhajlásai kulcsszerepet játszottak, nem értünk egyet több más elemükkel. Nemcsak az a különbség, hogy negatívumot látunk ott, ahol Achie Brown pozitívumot. A Gorbacsovot túlhangsúlyozó beszámolók homályban hagyják annak a jelentőségét, hogy nem egyedül működött, hanem egy adott történelmi és társadalmi összefüggésben. Amikor először tért el Andropovtól, Gorbacsov olyan eszméket képviselt, amelyeknek voltak előzményei a kommunista mozgalomban, nevezetesen Buharin és Hruscsov eszméiben, és ezek az eszmék vonzottak egyeseket a szovjet társadalomban. Az olyan gondolatok, mint a párt és a kormány központi hatalmának gyengítése, a magántulajdon törvényesítése, a piacok nagyobb szabadságának megengedése, megerősödtek az 1980-as években, mert nyilvánvalóan tükrözték az illegális magánvállalkozás dinamikus, élősdi szektorának az érdekeit. Gorbacsov tehát egy bizonyos hagyomány örököse, ugyanakkor saját korának a terméke is, nem csak egy történelmet csináló, magányos „tényező”.
Ezenkívül egyes szerzőknél Gorbacsov hangsúlyozása odavezet, hogy az akcióiban egy tartós, előre kidolgozott tervet látnak. A bizonyítékok azonban inkább egy sekélyes vezetőre mutatnak, aki meggondolatlanul, impulzívan és ellentmondásosan cselekedett. Noha Gorbacsov politikája végső fokon kapituláció volt a kispolgári, liberális és korrupt érdekek előtt otthon és az imperialista nyomás előtt külföldön is, kezdetben ez nem volt nyilvánvaló. Inkább opportunizmus, mint előre kiagyalt terv vagy cél szabott irányt a lépéseinek.
Végeredményben a szovjet összeomlás nem volt egy, a szocializmus lehetetlenségében gyökerező tragédia elkerülhetetlen kibontakozása. Nem is vereség volt, amelyet népi ellenzés vagy külső ellenség okozott. Nem is a szovjet szocializmus kudarcának volt a következménye, vagyis hogy nem felelt meg valami olyan ideálnak, amely a liberális demokráciát és a vegyes gazdaságot testesítette volna meg. Nem is volt elsődlegesen egy ember tudatos árulásának a története. Inkább egy bizonyos, magán a forradalmon belüli tendencia diadalának a története volt.
Ez a tendencia először az ország paraszti természetében gyökerezett, később pedig a második gazdaságban, amely virágzott, mert az első gazdaság nem elégítette ki a fogyasztói keresletet, és a hatóságok se nem fogták fel helyesen a veszélyét, se nem érvényesítették ellene a törvényt. Ez a tendencia Gorbacsov előtt Buharinnál és Hruscsovnál jelent meg. Úgy vélték, hogy a jólét, a demokrácia, saját víziójuk a szocializmusról gyorsan és könnyen, áldozat, harc és erős központi hatalom nélkül is megvalósulhat. Továbbá hasznos lehet bizonyos engedményeket tenni az imperializmusnak, a liberalizmusnak, a magántulajdonnak és a piacnak.
E tendencia némely hívei úgy vélték, hogy ők igazi szocialisták, noha szövetkeztek olyanokkal, akik a pénzszerzéssel és a magántulajdonnal rokonszenveztek igazán. Gorbacsovig ez a tendencia a forradalomban nem bontakozott ki teljesen, és nem jutott el a logikus következményéig. Csak Gorbacsovval realizálódott ennek az irányvonalnak a teljes ostobasága, amikor az nem újfajta szocializmushoz, hanem újfajta barbársághoz vezetett.
Homérosz Odüsszeiájának az elején Zeusz elítéli a módot, ahogyan a halandók az isteneket okolják a nyomorúságaikért, holott valójában a saját „ostoba vétkeikért szenvednek a végzeten is túl”. Trója pusztulásától a Szovjetunió összeomlásáig nagy a távolság, de az emberek próbálkozása az isteneket, a természetet vagy más külső erőt okolni, megmaradt. A Szovjetunió esetében Fidel Castro elítélte ezt a próbálkozást, Homéroszénál prózaibb, de nem kevésbé találó szavakkal: „A szocializmus nem természetes okokból halt meg: ez öngyilkosság volt.”
Ha a beszámolónknak van valamilyen tartós értéke, úgy az a vita folytatása az „ostoba vétkekről”, amelyek lerombolták az első szocialista államot.
(1) A két marxista szerző, Roger Keeran történész, professzor emeritus és Thomas Kenny közgazdász professzor könyve, a Socialism Betrayed: Behind the Collapse of the Soviet Union [Az elárult szocializmus: a Szovjetunió összeomlásának okairól] eredetileg 2004-ben jelent meg, azóta négy kiadást ért meg, és lefordították franciára, portugálra, spanyolra, oroszra, bolgárra, törökre, perzsára és kínaira. Az angol változat ingyenesen letölthető az alábbi linken: https://b-ok.cc/book/1246151/ea7f45
