A júliusi kánikulát tényleg a gondviselés küldte 2019-ben! Elfedte korunk másik szélsőséges jelenségét, amely viszont a demokráciát érintette. A szemébe folyt izzadságtól kevés európai polgár vette észre, hogy azt a politikai álláspontot, amellyel már legalább három éve etették, hirtelen megtorpedózták.
2018. november 28-ának reggelén mintegy harminc asszony gyűlt össze a Bejrút belvárosának szívében lévő Khalil-Gibran kertben, ahol az újjáépítés már teljesen elfedte a Libanonban 1975 és 1990 között történt megrázó, véres, testvérgyilkos események nyomait. A nők az ország minden tájáról jöttek, hogy részt vegyenek egy történelmi jelentőségű sajtókonferencián.
Kérdések, problémák
Orbán Viktor idei (2019) tusnádfürdői beszédét (https://www.kormany.hu/hu/a-miniszterelnok/beszedek-publikaciok-interjuk/orban-viktor-beszede-a-xxx-balvanyosi-nyari-szabadegyetem-es-diaktaborban) olvasni élmény, de számomra korántsem örömteli.
Az ipar hozzájárulása a gazdasághoz a fejlett országokban 1970 óta a felére, sőt egyes esetekben, a harmadára esett vissza. Vannak, akik ezt természetes folyamatnak tartják: ahogyan a lepkék kilépnek bábburkukból, ugyanolyan spontán folyamatban lép át a gazdaság a gyárból az irodába. Mások viszont azt sugallják, hogy az ipartalanítás alapvetően politikai döntések következménye: a tulajdonosok érdeke azt kívánja, hogy termelő üzemeiket a déli, olcsóbb munkaerővel rendelkező országokba helyezzék át.
Mivel a haladó politika erők összekapcsolták a gazdasági fejlődést és az életkörülmények javulását, hosszú ideig elhanyagolták az emberi tevékenység hatását a környezetre. Bolygónk védelmének sürgető feladata vajon azt jelenti-e, hogy le kell mondanunk az ipari társadalom jótéteményeiről? Nem feltétlenül, ha átalakítjuk egyes, épp az ipari társadalomban kialakult, fogyasztási szokásainkat.
A második világháború után az egyes latin-amerikai, ázsiai és közel-keleti országokban követett fejlesztési stratégiák elemzése általában három sztereotípia körül kristályosodik ki.
Az Aube Tricotage (Aube-i Kötöde) épületének előcsarnokában mint trófea trónol három jólismert francia sportmez: a Tour de France híres sárga trikója, a Franciaország XV rögbicsapat kék-fehér-piros meze és Saint-Étienne futballcsapatának zöld pólója.
A szeptemberi számban négy cikkel jártuk körül az iparosítás vagy újraiparosítás problémáját. Minisorozatunk zárócikke idézetekkel járul hozzá a téma megvilágításához.
| Tweet |
A rendszer használata közben bizonyos esetekben Önnel kapcsolatos adatokat kezelünk és adatokat (cookie -kat) tárolunk az Ön gépén. Erreől itt olvashat részletesebben. A vonatkozó rendelkezések értemében (lásd itt) mindehez az Ön hozzájárulása szükséges. Hozzájárulok
