Aube – egy megye újraiparosításának nehézségei

Kategória: 2019. szeptember
Írta: Maurice Midena
Találatok: 242

aubeAz Aube Tricotage (Aube-i Kötöde) épületének előcsarnokában mint trófea trónol három jólismert francia sportmez: a Tour de France híres sárga trikója, a Franciaország XV rögbicsapat kék-fehér-piros meze és Saint-Étienne futballcsapatának zöld pólója.

„Rájuk mi is büszkék vagyunk” – mondja Guy Hérard a megyeközpontban, Troyes-ban, a Sainte-Savine nevű külvárosban működő kötöde főnöke. A mezeken rajta van az egész világon jól ismert Coq sportif (Sportoló Kakas) logó. A kötött alapanyagot az Aube Tricotage készíti, ez adja a cég forgalmának (2018-ban 2 millió euró) a kétharmadát. De magát sportmezt a Coq sportif üzemében Romilly-sur-Seine-ben, innen úgy ötven km-re állítják össze. A Coq sportif 2010-ben kezdett újra beruházni a 15 000 lakosú kisvárosban, amit 1988-ban hagyott ott. Visszaköltöztette a központot is a Liberté utcai történelmi vöröstéglás falak közé, ahol most közel száz embert foglalkoztat. Itt tervezik meg a márka összes termékét, és itt varrják össze a hivatásos sportolók mezét. A vállalat a kötött alapanyag 90%-át Aube megyében festi és köti meg.

A Coq sportif visszatérését a helyi és az országos sajtó is óriási lelkesedéssel mint a „Made in France” újjászületését köszöntötte. Annál is inkább, mivel más márkák is követték a Coq sportif jelképállat példáját. 2016 februárjában a Petit Bateau (Kis Hajó) telepítette 8 km-re Troyes-tól, Buchères-be a nemzetközi kereskedelmi központját, ami egy 30 millió eurós beruházást igényelt. Minden évben huszonöt millió darabáru érkezik be a központba, majd kerül el exportként a világ minden tájára, hiszen a cég forgalmának felét jelenti az export.

Tavaly április 10-én pedig a Lacoste avatta fel vadonatúj 55 000 m2-es raktárát, amely az európai piacot szolgálja ki. Ezek a cégek mind eredeti gyökereikhez tértek vissza: a Lacoste Troyes-ból indította útjára az első szériában gyártott pólóját még 1933-ban. Tizenöt évvel korábban Étienne Valton, a Petit Bateau alapítójának a fia találta ki a híres „petite culotte-ot”, magyarul bugyit.

 

Senki se hitt nekünk, senki se támogatott minket

„A „Made in France” divatossá válása a fő oka a textil ilyen újjáéledésének” – magyarázza lelkesen Sylvia Maucort asszony, a Champagne-Ardenne régió Textilipari Egyesületének képviselője. Pedig a régi nagy nevű kötödei márkák mellett a helyi alvállalkozói festőüzemek vagy kötödék nehezen képesek kiszolgálni a hirtelen megugrott keresletet. A kereskedelmi reklámok lelkesedése messze esik az ipar valós helyzetétől. Miközben a cég adminisztrációs feladatai vagy a modelltervezés, illetve a kutatás-fejlesztés is Aube megyében működik, a termelés nagyobb része az ország határain kívül történik. A Petit Bateau termékeinek 85%-át marokkói gyárában állítják elő. A Coq sportif ruhák alig 10%-át állítják össze Romilly-sur-Seine-ben, a többit Marrakechben. A Lacoste pedig „Made in France” néven elindított egy új márkát, de a valóságban ruháinak 71%-át Európán kívül gyártják.

A megye kisebb vállalatai persze megpróbálnak hasznot húzni a „Made in France” hullámból. Mint például a Troyes-tól délre, Saint-Pouange-ban működő Chanteclair Kötöde. Százharminchét alkalmazottal ruhákat gyárt, az összeállított darabokat a nagy márkáknak adja el, így azoknak csak a nevüket és logójukat kell hozzá adniuk. Termelésének 30%-át Japánban értékesíti. Franciaországban a legfontosabb ügyfele a Le Slip Francais (A Francia Alsónemű) fiatal, kezdő vállalkozás, amely a hazai piacon a fehérneműiről ismert.

Ezeknek a kisebb gyártóknak több nehézséggel is számolniuk kell. Először is, a megrendelők alapvetően továbbra is az alacsonybérű országokban termeltetnek, így a beszállítók csak szűkös termelési lehetőségekkel rendelkeznek. „Gyárthattunk néhány modellt a Petit Bateau-nak, de csak kisegítettük őket – magyarázza Thomas Delise, a Chanteclair ügyvezetője. – Ha elkezdenénk ipari méretekben gyártani részükre, akkor már nem maradna semmi másra szabad kapacitásunk. És szó sem lehet arról, hogy elhagyjuk a kisebb ügyfeleinket, azokat, akik a kezdetektől mellettünk álltak.”

A termelési kapacitás növelése viszont súlyos beruházásokat igényelne. És mivel hosszú évekig a kitelepedések és az üzembezárások jellemezték az ágazatot, a bankok leszoktak a hitelezésről. A France Teinture (Francia Festöde), amely Troyes-ban száznegyven alkalmazottal dolgozik, 2017 óta festő és kikészítő gépekre, valamint más eszközökre 4 millió eurót ruházott be, ami az éves forgalmának közel a fele. Ügyvezetője Denis Arnoult, aki egyben a Champagne-Ardenne régió Textilipari Egyesületének elnöke is, nem igazán panaszkodik a bankok passzivitására. Inkább a közpolitikai eszközöket hiányolja, hogy nem támogatják eléggé a helyi érdekeket: „A France Teinture 2002-ben csődbe ment – meséli. – Amikor a cég két másik vezetőjével egy újraindítási tervet tettünk le az asztalra, senki sem hitt benne, és senki sem támogatott minket. A textilipar messze áll a helyi politikusok érdeklődési körétől.” Guy Hérard kevésbé válogatja meg a szavait: „Az az igazság, hogy mindenki magasan tesz a textilcégekre. Ha nem lett volna olyan szerencsénk, hogy megrendelőnkké vált a Coq sportif, akkor ma már biztosan nem léteznénk.” Hiába mondják szóban Troyes-ban és a régióközpontban is, hogy támogatják az ágazatot, sőt létrehoztak egy fejlesztési ügynökséget is, a kisvállalatok valós igényei messze esnek az intézményes keretektől.

 

Három év kell egy jó festő kiképzésére

Az ágazat másik problémája a képzés. A foglalkoztatás megszűnésével a szaktudás is elszállt. A vállalatok állandóan szakembereket keresnek, kötő-, festő- és más szakfeladatokra. Ráadásul a jelenlegi alkalmazottak már idősek, helyükre fiatalokat kell találni és képezni. A Grand Est régióban a textilipari alkalmazottak 40,7%-a több mint 50 éves, míg más iparágakban csak 28,8%-uk, mint azt a Foglalkoztatás- és Képzésmegfigyelő Állomás kimutatta. A Chanteclair üzemben az átlagéletkor 48 év, vagyis hét évvel magasabb, mint a francia foglalkoztatottak átlaga. 2018-tól, amióta Thomas Delise vette át az ügyvezetést, már ketten mentek el nyugdíjba, ketten pedig nyugdíjasok és úgy dolgoznak tovább. A Troyes-i Kereskedelmi Kamara szerint legalább száz szakemberre lenne szükség az ágazatban.

A foglalkoztatás növelésének legnagyobb korlátja a megfelelő szakképzés hiánya. „Nekünk magunknak kell ezzel is foglalkoznunk – panaszolja Denis Arnoult. – A cégen belül indítottuk el a képzést egy hathónapos programmal. De három év kell egy jó festő kiképzésére és betanítására. A Lacoste saját kötödés iskolát nyitott 2017 márciusában. A Francia Textil- és Ruházati Intézet, illetve a Munkaügyi Központ támogatja a képzést, de ez nem elég, mivel a kezdőbérek alig haladják meg a minimálbért, a munkakörülmények pedig nehezek, sőt van, hogy három műszakban kell dolgozni. Így a textilipar nem sokakat vonz mint karrierlehetőség. „Az utóbbi három évben hat 25 évesnél fiatalabb dolgozót képeztünk ki – mondja Guy Hérard. – Csak egy maradt meg a szakmában.”

Fordította: Morva Judit