Hogyan kell kitalálni egy új nyelvet? – A luxemburgi kísérlet

Kategória: 2020. március
Írta: Philippe Descamps és Xavier Monthéard
Találatok: 2737

lux2Az európai intézmények fontos bástyája Luxemburg. Ugyanakkor egy valóságos Bábel tornya, ahol a lakosság átlaga három vagy akár négy nyelvet is beszél. Paradox módon a külföldi származású lakosság arányának növekedése a francia és a német mellett a luxemburgi nyelv (lëtzebuergesch) terjedésének kedvez.

Ki tudja a schengeni vízumért folyamodók között, hogy a vízumot egy Luxemburgban, Franciaország és Németország közvetlen közelében, szőlőskertek ölében fekvő kisvárosról nevezték el? Az Európai Unióban a személyek szabad mozgását szabályozó első egyezményt a Moselle nevű folyón, a Princesse Marie-Astrid hajón írták alá 1985-ben. A bal parton emlékmű gyanánt egy darabka a berlini falrészlet (mögötte helyezkedik el az Európai Múzeum), amely a határok megszűnését ünnepli. 24 táblán minden az unióban hivatalos európai nyelven mesélik el ennek megszépített történetét, ami viszont nem említi, micsoda kolosszális hasznot húz Luxemburg a másik szabad áramlási lehetőségből, a tőke szabad mozgásából… Hiányzik még egy nemzeti nyelven írott tábla, a lëtzebuergesch nyelvű, amely nyelv használatának meglepő fellobbanását tapasztalhatjuk a nagyhercegségben.

Egy őszi hajnalon a fővárostól 30 km-re északra vagyunk. A szemerkélős hidegben egy tucatnyi ember veszi az irányt a Nemzeti Nyelvi Intézetbe (INL). Néhány perc múlva kezdődik a félév első luxemburgi nyelvórája. „Már öt nyelvet beszélek – mondja egy svéd asszony –, ez előnyt jelent majd a vállalkozásom számára.”

Kevésbé meggyőző hangsúllyal egy lengyel és egy orosz a helyi lakosság iránti tiszteletről beszél: „Végül is Luxemburgban vagyunk.” Egy marokkói nő amiatt panaszkodik, hogy évi 400 eurót kénytelen költeni egy olyan nyelv tanulására, amelyet csak itt tud használni. Az iskolában oktatott tanórák háromnegyed része luxemburgi és francia. „De most fordul elő először, hogy a luxemburgi megelőzi a francia óraszámát, nincs elég tanárunk” – mondja Luc Schmotz, igazgatóhelyettes. Az INL által kiállított bizonyítványokat egyre gyakrabban követelik meg a vállalatok, és szükség van rá az állampolgárság megszerzéséhez is. 2000 óta az itt élők több mint 10%-a megszerezte, honosítással, az állampolgárságot; 67 000 emberről beszélünk.

A városközpontban, a Place d’Armes téren lévő kávéházban Rita Schmit és Christine Schmit,[i] a Luxemburgi Fordítók és Tolmácsok Egyesületének tagjai, megerősítik a növekvő érdeklődést: „Nézzük pl. például a gyerekkönyveket. Korábban egyáltalán nem voltak luxemburgi nyelvűek. Vagy a kereskedelmet. Egyre több ember várja el, hogy a használati utasításokat németből fordítsák le luxemburgi németre vagy luxemburgi franciára – azt gondolva, hogy ez csak nyelvjárási különbséget jelent, mint például a quebeci nyelvnél” – tréfálkozik két beszélgetőtársunk. Vajon észreveszik a Ville Haute-ot bejáró, Franciaországból érkező turisták meglepődését? A cégtáblák ugyanis, bár leginkább francia nyelvűek, de belekeverednek a luxemburgi mellett német, portugál vagy olasz szavak is – a Notre-Dame katedrális egyébként mindezen nyelveken cerebrál misét. Bárki könnyedén átvált az egyik nyelvről a másik nyelvre, akár egyazon mondaton belül is, aszerint hogy kivel beszél.

A nemzetközi felmérések egyébként igazolják ezt a benyomást: ötből több mint négy luxemburgi állítja, hogy három nyelvet beszél, ötből három pedig az mondja, hogy négyet.[ii] Ez a változatosság a kulturális életben is fellehető: A legtöbb színházi produkció francia nyelvű, miközben a könyvkiadásban a luxemburgi nyelvűek vezetnek. A sajtóban a két legnagyobb napilap – a Luxemburger Wort és a Tageblatt – javarészt német nyelvű cikkeket közöl, de fenntart néhány oldalt a franciának. A legnagyobb példányszámú ingyenes újság, a l’Essentiel, francia nyelvű. A televízióban és a rádióban a történeti értékű RTL-nek a legnagyobb nézettségű műsorai luxemburgi nyelvűek. A csatorna internetes honlapja lett a legnagyobb írott média.

A Rhône megyével hasonlatos méretű országnak a nyelvi sajátossága a két nagy szomszédos ország erőteljes hatásának tudható be. És annak is, hogy a nagyhercegség nagy vonzerővel bír, és hogy gazdasága dinamikusan fejlődik, elsősorban az 1970-es évek környékén bevezetett alacsony adókulcsoknak betudhatóan, amelyek az acélipar felszámolását voltak hivatva pótolni. A 613 000 lakos fele külföldi,[iii] a fővárosban ez 70%, és akkor még nem számoljuk a napi 200 000 határátlépőt, akik dolgozni jönnek át – fele Franciaországból, negyede Belgiumból, negyede Németországból.[iv] Ha mindent összeszámolunk, az ország gazdasági eredményeinek háromnegyedét külföldiek állítják elő.

 

Minden hatodik ember portugál

„Ennek az »entente cordiale«-nak a nyelvek közötti munkamegosztás az alapja – magyarázza Fernand Fehlen szociológus. – Mindegyiknek megvan a maga szerepe, és ha valaki teljes egészében részt kíván venni a nemzeti közösség életében, el kell fogadnia, hogy valamely közegben, kontextusban egy bizonyos nyelvet használjon, és képes is legyen rá. De fikció azt mondani, hogy az emberek ténylegesen beszélnek három nyelvet, mert csak többé-kevésbé birtokolják a nyelvtudást.” A felmérések más képet mutatnak az otthoni és a munkahelyi használatról. Az otthon leginkább használt nyelv továbbra is a luxemburgi, a tartósan ott lakók (kivéve a határon túliakat) 42%-a beszéli, megelőzve a franciát (20%) és a portugált (16%) – Luxemburg lakosainak több mint egyhatoda portugál vagy portugál származású. A munka világában beszélt nyelvek közül első a francia. A rezidensek öthatoda beszéli, minden munkaterületen első helyen van, kivéve az államigazgatást, a pénzügyeket és a biztosítást, ahol az angol az úr.[v]

A luxemburgi arat az idősebb generációnál (50 fölött) és a 30 évesnél fiatalabbak körében. Mindeddig elsősorban szóban használták, de most, a közösségi oldalak és az ezt támogató kommunikációs eszközök megjelenésével, az írott változat váratlan előretörésének vagyunk tanúi. „A luxemburgi nyelv jelentőségének, növekedésének egyik titka, hogy a gyors elektronikus üzenetek esetén széles körben elfogadott, hogy helyesírási hibákat követünk el – mondja Jean-Lou Siweck, az Editpress igazgatója (Tageblatt, Le Quotidien, L’Essentiel). – Megkönnyíti az életet, de németül ez nem megengedhető, franciául még kevésbé.” Nos hát, itt vagyunk egy „2.0 nyelv” születésénél, amelyben a stílus minősége nem sokat számít.

A főváros határán lévő Strassen helységben Alexandre Ecker lexikográfus a számítógépe klaviatúrája előtt ül. Komoly és nyugodt hangon magyarázza „szülötte”, az online szótár működését. „Mondjuk itt van kiindulásnak egy luxemburgi szó és négy célnyelv: a német, a francia, az angol és a portugál. Nem adjuk meg luxemburgi nyelven a szó definícióját, de a célnyelvi tisztázás lehetővé teszi a dekódolást.” Mellette ül a közelmúltban létrejött luxemburgi nyelvi központ vezetője, Luc Marteling. Mutatja a Lëtzebuerger Online Dictionnaire (LOD) korpuszát, amelyben 28 000 szócikk van. Irányításuk alatt dolgozik egy tucat ember, akik egyenként ellenőrzik a novemberben megjelent bővített luxemburgi helyesírási szótárral való összhangot. „Vegyük például a plateau szót. Elvileg úgy kell írni, mint franciául, vagyis egy »t« és »eau«. De luxemburgi nyelven az első szótag rövid, és ezt kiemelendő utána két »t« kellene. És miért »eau« a sokkal egyszerűbb »o« helyett? Hogy a szó megfeleljen a luxemburgi nyelvnek, »platto«-nak kellene írni. De eldönthetjük-e? Vagyis hozzunk-e erről döntést?”

A szótár mintegy 15 éve folyó állandó javítgatása felvetett egy országspecifikus problémát: a helyesírási döntések nem fogják-e a nyelvet német eredete vagy a francia hatások felé elhúzni. Nagyon kényes feladat meghúzni a határokat, az érzékenységgel is számolni kell. Hogy így írjuk: „Kuraash”, amikor a courage szóra gondolunk? Az első verziótól feláll a haja azoknak a generációknak, amelyek francia helyesíráson nőttek fel –Luc Marteling és Alexandre Ecker belátja, hogy olykor boszorkányinasnak érzik magukat. „Mi a toleráns megközelítés hívei vagyunk, nem akarunk semmit előírni, csak a választás lehetőségét kínáljuk. Ha egy szó nincs benne a LOD-ban, ez nem jelenti azt, hogy nem létezik” – zárja le Luc Marteling.

Igaz ugyan, hogy a helyesírást első alkalommal 1975-ben egy miniszteri rendelet rögzítette, kevés ember tudja használni. A Spellchecker.lu ingyenes online helyesírás-javító hivatali célból is letölthető, ezzel segíthetjük ki magunkat. Nem létezik komoly konkurenciája. Minden beszélgetőpartnerünk beszámol arról, hogy használja, amikor e-mailt ír, vagy egy fontos cikket szövegez, vagy értekezletről szerkeszt összefoglalót. A szoftver fejlesztője Michel Weimerskirch informatikus, aki 2013-ban alapított egy internet-honlapokat szerkesztő-fejlesztő vállalatot, meg is lepődött azon, hogy milyen jelentős szerepet játszott a luxemburgi írott nyelvi standard kialakításában. „A Spellchecker.lu-t magamnak csináltam, az egyetemen kezdtem el, afféle kihívásként. Végül hobbyvá vált, amely a kirakatba került, névjegyem lett.” Az informatikai eszközöknek hála, néhány év alatt több évtizednyi munkát végzett el a Francia Akadémia számára. „A honlapok alkották első korpuszaimat. Algoritmusokat szerkesztettem, amelyek révén nagyon gyorsan több mint 80 000 szóra duzzadt a Le Spellchecker.lu, benne vannak a német és a francia megfelelők és a helyesírási változatok.” Ez így a LOD háromszorosa. Valóságos manna, ugyanakkor a viták táptalaja is. De ez a kor a kooperációé: Michel Weimerskirch úgy alakította rendszerét, hogy a modernizált helyesíráshoz igazodjon.

Mielőtt a digitális kor beköszöntött volna, 1929-től a legfontosabb nyelvi minta nem volt más, mint egy rádió, az RTL, a Radio Lëtzebuerg. Az ország domináns médiája napi két óra televíziós programot is sugároz a Plateau Kirchbergről. A főváros e magaslatán sorakoznak a pénzintézetek, az európai intézmények és a nagyvállalatok futurista épületegyüttesei. Ugyanahhoz a csoporthoz tartozik, mint francia ága, amellyel közös imázst alkot az Enex ügynökség révén, de sajátos státusza van, és speciális állami támogatást kap a nagyhercegségtől. A csatorna online kiadásának vezetője, Olivier Treinen finoman megjegyzi. „Ez még fiatal nyelv. Filmek, képregények, audiovizuális programok... épülőben van egy identitás egy olyan pillanatban, amikor a luxemburgiak kisebbségbe kerülnek az országban. A nyelvi kérdésben politikai feszültség válik láthatóvá.”

Miközben a luxemburgi nyelvnek sohasem volt ennyi használója, a feszültség megnyilvánul a kereskedelemben is. Például egy belvárosi pékségben egy idős ember nem tudja megértetni magát egy határmenti alkalmazottal. Zavaróbb lehet a helyzet, ha intimebb dolgokról van szó, például az egészségügyben: kórházban vagy nyugdíjasházban. De a „nemzeti” nyelv támogatása Jean-Lou Siweck szerint a politikai vezetőosztály részéről elsősorban a figyelem elterelését szolgálja. Az identitással kapcsolatos kérdés „befagyott” ugyanis a 2015-ös referendum idején, amikor azt javasolták, hogy a több mint tíz éve ott élők szavazhassanak az országos választásokon is – ez a jog már korábban érvényben volt a helyhatósági választásokon. Jean-Lou Siweck hozzáteszi: „Az ötlet eredetileg a gazdasági körökből jött. Nagyon kevés luxemburgi dolgozik ugyanis a magánszektorban.[vi] A vállalatvezetők úgy érzik, hogy a közintézményekben meggyengült az érdekeik képviselete, minthogy a luxemburgi választók elsősorban a közszolgálatból jönnek, ahol erős a szakszervezeti véleményformálás. A tulajdonosok köreiben nem kedvelik a szakszervezeteket. Világos törekvésük volt a politikai dinamika megváltoztatása.” Az eredmény hatalmas pofonként hatott: a választók 78%-a nemmel szavazott!

A 2018 októberére tervezett választások idejére azután minden fontos párt a luxemburgi nyelv – „a mi nyelvünk” (Eis Sprooch), a soviniszták szerint – védelmét tűzte zászlajára. A liberálisok, a szociáldemokraták és a környezetvédők között létrejött koalíció, amely 2013-ban legyőzte a kimozdíthatatlannak tűnő keresztényszociális néppártot,[vii] azzal az ígérettel tudott győzni, hogy fejleszti és terjeszti a „luxemburgi nyelvet” a következő húsz év során. „Az a célunk, hogy a nyelv oszlopa legyen a kulturálisan egyre inkább diverzifikálódó társadalomnak, amelyben egyre több az olyan ember, aki otthon nem beszéli a luxemburgit, mert nem az anyanyelve – magyarázza Claude Meisch oktatási miniszter, aki a nyelvi ügyekért is felel. – A migráció gyorsulásával és a nagyon nyitott, nagyon nemzetközi munkaerőpiaccal a kormány álláspontja, de a lakosság érzelmei is változtak.[viii] Most az a véleményünk, hogy sokkal intenzívebben kell fejleszteni és terjeszteni a luxemburgi nyelvet.”

A luxemburgi törvényhozás luxemburgi nyelven dolgozik, de franciául adta ki a 2018. július 20-i törvényt, amely megalapozza a luxemburgi nyelvi biztos státuszát, egy szakértőkből álló állandó nyelvi bizottságot, és luxemburgi nyelvi központot hoz létre, amely a nyelvészeti referenciákat dolgozza ki, nevezetesen a LOD-ot. A stratégia két nagyformátumú intézményes intézkedést is hoz: egyfelől, a luxemburgi nyelv bekerül az alkotmányba. Másfelől, elismerik az Európai Unió hivatalos nyelveként. Claude Meisch ugyanakkor korlátozza ez utóbbit: „Világos, hogy nem fogják az összes európai törvényszöveget luxemburgi nyelvre lefordítani. Számomra ez a kérdés szimbolikus: van arra mód, hogy egy-egy ország nyelvpolitikáját az európai szinthez igazítsák. De megmarad az a szokás, hogy a hivatalokban franciául vagy németül intézik az ügyeket.” A városközpontban, a Place de la Constitution téren, a Gëlle Frae emlékére állított obeliszken rózsaszín alapon sárga betűkkel olvashatók a Charlotte nagyhercegnőnek, az ország uralkodójának a német megszállás megszűntekor mondott szavai: „Túl minden pártviszályon, osztály- vagy vallási különbözőségen ott van a mindannyiunk számára közös ideál: a luxemburgi hon.” Háromnegyed évszázaddal később Maria Teresa (kubai származású) nagyhercegnő sok kritikát kapott azért, mert egyszerűen kijelentette: „Egy nap nagy meglepetésemre az vettem észre, hogy csak franciául álmodom. Azóta, ez a nyelv van a szívemben.”

Charly Gaul országa[ix] az identitás démonainak martaléka lenne? Marc Barthelemy, a luxemburgi nyelv biztosa, aki korábban az oktatási miniszter tanácsosa volt, úgy tartja, a nemzeti érzést nem lehet rendeletileg szabályozni: „Mikor történik meg az, hogy egy dialektus nyelvvé válik? A válasz: az a nyelvet beszélők tudatában történik meg, sehogy másképpen. Kínában például dialektusnak neveznek olyan nyelvi változatokat is, amelyek sokkal távolabb vannak egymástól, mint a francia és az olasz. Másutt sok nyelvet látunk, amelyek igen közel vannak egymáshoz, mégis különböző nyelveknek tekintjük őket – például a dán és a svéd nyelvet. A nyelvet beszélők döntik el egy bizonyos pillanatban, hogy ez most egy önálló nyelv. Ugyanez történik itt.”

 

A munkaszerződésben megfogalmazott követelmény

 

Fordította: Völgyes Gyöngyvér 

 

[i] Családi kötődés nélkül.

[ii] Europeans and their languages [Az európaiak és nyelveik], Eurobaromètre, Commission européenne, Brüsszel, 2012. június.

[iii] Ha külön nem jelöljük, a számadatok az állami statisztikai intézetből valók.

[iv] Azok a luxemburgiak aktívak szakmailag, akik Franciaországban, Németországban vagy Belgiumban élnek. A luxemburgi társadalombiztosítás adatai.

[v] Ha külön nem jelöljük, a számadatok az állami statisztikai és gazdaságkutató intézetből valók (Statec, Regards, No 9 Staate, 2019. május).

[vi] 2019 márciusának végén a társadalombiztosítási főfelügyelet adatai szerint az adminisztratív, tisztviselői állások 87%-át luxemburgiak töltötték be, ez csak 19% illetve 9,5% a kereskedelemben, illetve az építőiparban.   

[vii] Legismertebb alakja Jean-Claude Juncker, aki 1995–2013 között miniszterelnök, majd 2014-től 2019 novemberéig az Európai Bizottság elnöke lett.

[viii] Online olvasható az interjú teljes egésze: https://www.monde-diplomatique.fr/2020/01/DESCAMPS/61161

[ix]  Az 1990-es években istenített luxemburgi sportoló, a „szárnyas hegymászó” – aki 1958-ban megnyerte a francia kerékpáros versenyt, a Tour de France-ot.

[x] A fellebbviteli bíróság döntése, 2019. április 25., megjelent az „Infos Juridiques” 5/2019 számában. Chambre des salariés, Luxembourg.