Ezt az áprilisi lapszámot az elszigetelési intézkedések által meghatározott feltételek mellett állítottuk elő. Vagyis távmunkában.
Szerkesztőségünk helyiségei üresek, a megbeszéléseink ritkábbak. Ott, ahol a Le Monde diplomatique egyes lapszámainak véglegesítése általában egy hangyaboly nyüzsgéséhez hasonlított, ahol az egész csapat összefutott, ahol minden kérdést megvitattunk és kidolgoztunk, most egy elektronikus kolostor hangulata uralkodik: a távolról irányított számítógépek képernyői csenden vibrálnak. És a szerkesztési és gyártási munkákat szinte kizárólag képernyőn végezzük el, pedig milyen jó volt közvetlen kapcsolatban lenni a papírváltozattal, látni a törléseket és a kézzel beírt megjegyzéseket. Ilyen kivételes körülmények között a korrekciós munka itt-ott eltérhet a szokásos precizitástól. Elnézést kérünk ezért.
Ez azonban nem az egyetlen problémánk. Bár a tájékoztatás szükségességét elismerve a kormány engedélyezi az újságosok, a kioszkok, illetve a szerkesztőségek/kiadók nyitva tartását, valamint a kiadványok postai terjesztését, nagyon sok újságos húzta le a rolót a pályaudvarokon, a repülőtereken, de a nagyvárosok régen forgalmas utcáin és a falvakban is. A 20 000 szokásosan nyitva tartó üzlet közül március 23-án csak 15 000 volt még nyitva. Azon olvasóink, akik Le Monde diplomatique-t az újságárusoknál szokták megvenni – az utóbbi években ezek száma jelentősen megnőtt és szembe ment a sok más kiadványnál tapasztalt „minden digitális” tendenciával –, az elkövetkező hetekben, sőt talán hónapokban is nehezebben fogják megtalálni.
Ezen egészségügyi és logisztikai problémák mellett van egy másik, pénzügyi problémánk is. A Presstalis, a franciaországi napilapokat és számos folyóiratot terjesztő szövetkezet, az a cég, amely eljuttatja a nyomdáktól az újságosokig a lapokat, a csőd szélén van. Felhalmozott adóssága miatt a Presstalis nem képes kifizetni a kiadóknak a nekik járó teljes összeget, vagy pedig a megszokotthoz képest késéssel fizet. Ez azt jelenti, hogy a Le Monde diplomatique a február óta eladott példányok árának csak egy részét kapta meg. Ez súlyos veszteség, amely ráadásul várhatóan növekszik majd az eljövendő hónapokban.
A nyomdákban és a terjesztésen dolgozók tevékenységének ösztönzése érdekében rendszeresen javasoltuk az olvasóinknak, hogy támogassák az újságárusokat, akik az előállítás és terjesztés folyamatának az utolsó és nélkülözhetetlen láncszemei, miközben a sajtótermékek értékesítésének folyamatos csökkenése miatt javadalmazásuk egyre bizonytalanabbá vált. Jó eredményeink néhány hónapig távol tartanak minket a legrosszabbtól. De ezekben a felfüggesztett időkben az eddigi ajánlásunk megváltozik: az előfizetés lett a legbiztosabb módja annak, hogy megkapják a havilapjukat. Így továbbra is terjeszthetjük gondolatainkat és álláspontunkat, ugyanakkor ez garantálja azt a jövedelmet, amely fennmaradásunk záloga.
