Újratervezés az oktatásban a Covid–19 után

Kategória: 2020. május
Írta: Totyik Tamás
Találatok: 2722

tcA járványnak az oktatást érintő hatásai a legsérülékenyebb társadalmi csoportokat sújtják a legjobban. A hátrányos helyzetűek előtt nemcsak az iskolakapu zárult be, de a kitörés lehetősége még távolabb kerül tőlük. Az elmúlt hetekben jól láthatóvá vált oktatási rendszerünk legfájóbb pontja, az esélyegyenlőtlenség. A „Máté-hatás” a mostani időszakban még jobban felerősödött, vagyis „Akinek van, annak adatik, kinek nincs, attól elvétetik.” Azok a gyerekek, akik most hozzá tudnak jutni a megfelelő információkhoz, akik ingergazdag családi környezetben élnek és megfelelő fejlődési vággyal rendelkeznek, lépést tudnak tartani az online oktatásnak nevezett ismeretátadással, akik nem, azok végleg lemaradnak, és alig lesz esélyük arra, hogy kortársaikhoz fel tudjanak zárkózni. A digitális egyenlőtlenséget Hermann Zoltán Hány diákhoz jut el az online távoktatás című tanulmánya[1] mutatja be legjobban.

Helyzetkép

Az oktatáspolitikai döntéshozóknak újra kell gondolniuk a Digitális Oktatási Stratégiát a Covid–19 járvány után, mert a kritikus időszak alatt a társadalom közel 1/5-e digitális szakadékba esett, és választ kell adniuk arra, hogyan lehet legalább a szakadék szélére hozni az érintettek jelentős részét. A hátrányos helyzetű tanulók oktatási rendszerben való megmaradása nagyban függ attól, mennyire tudnak kapcsolatban maradni a tanáraikkal.

t1j

Álmodozhat a kormányzat az Ipar 4.0-ról a szakképzés átalakítása során, amikor az összes általános iskolás tanuló közel 20%-a, a szakközépiskolákban tanuló gyerekek 35%-a otthoni körülmények között nem tud hozzáférni digitális tartalmakhoz (1. ábra). Funkcionális és digitális analfabétákkal nem lehet az ipari forradalom hátországát megteremteni. Lehet-e olyan oktatási rendszerrel ipari forradalmat segíteni, amely még XIX. századi módszereket alkalmaz, amely túlzott tananyagszabályozással még a csökkentés után is annyi tananyagot követel, hogy az egy átlagos képességű gyermeknek is gondot okoz? Hogyan akarjuk felzárkóztatni a leszakadókat, amikor ugyanazt a haladási sebességet várjuk el a Rózsadombon született elitgyerektől, mint a leghátrányosabb helyzetű gönci járás tanulójától? Az egyénre szabás lehetősége csak szavakban van jelen az új NAT-ban, a tartalomszabályozásban már nincs benne.

t2j

 A legnehezebb feladat a területi egyenlőtlenségek leküzdése. A 6. osztályos tanulók körében az online oktatáshoz való korlátozott hozzáférés tíz megyében 20% felett van (2. ábra), közülük csak egy, Somogy megye helyezkedik el a Dunántúlon, a többi a Tiszántúlon vagy a Duna–Tisza között. Hat megyében 15% alatt van a korlátozott hozzáférés a 6. osztályos tanulók körében, ebből három a központi régióban és három az ország legnyugatibb részén fekszik.

 

Ilyenkor mindenki azt kérdezi: mit kellene tenni

A legfontosabb az elérhetőség feltételeinek megteremtése. Erre az észtek modellül szolgálhatnak számunkra, hiszen EU-forrásokból az ország minden településén mindenki számára megteremtették az ingyenes wifi-elérést megfelelő sávszélességgel. Nálunk kormányzati ígéret volt arra, hogy optikai kábellel minden települést bekötnek a világhálóba, de ehhez a legszegényebbek nem fognak hozzáférni. A konvergenciaprogramban komoly erőforrást kellene biztosítani országunkban az ingyenes internethozzáférés megteremtéséhez.

A második lépés a digitális tananyag fejlesztése. Azt tudjuk, hogy az okostelefon már nem státuszszimbólum, hanem a legszegényebb családok számára is elérhető eszköz. Tudjuk azt is, hogy a felső tagozatos tanulók közel 90%-a rendelkezik valamilyen okostelefonnal. Ebből egyenesen következik, hogy a digitális tananyagot olyan formában kell most már létrehozni, hogy az az okostelefonokról is elérhető legyen. A harmadik lépés a tanodai rendszer megerősítése a leghátrányosabb járásokban úgy, hogy ennek szerves része legyen a szülők „digitális analfabetizmusának” csökkentése. Van egy régi mondás: ha hálót adunk az embereknek, azzal nem fognak jóllakni. Előbb meg kell tanítani őket halászni, és csak ezután szabad halót adni nekik.

A negyedik lépés már nemcsak a hátrányos helyzetű tanulókat érinti, hanem az egész oktatási rendszerünket is. Ahhoz, hogy a változásokat meg tudjuk érteni, először a digitális világ fejlődését kell megvizsgálnunk

Az internet elterjedésével a következő korszakhatárok állapíthatók meg:

Az iskolapadban jelenleg a Z és az Alfa generáció ül, az oktatási rendszerünket hozzájuk kell igazítanunk. Számukra a formális oktatás keretei nem hatékonyak, és ismeretszerzésük jelentős része az informális tanulási térben (interneten) zajlik.

A Z generációs gyerekek:

Az Alfa generációs gyerekek:

A fent leírt ismertető alapján kijelenthető, hogy a Z és az Alfa nemzedék, valamint a régi képzési rendszerben szocializálódott oktatói gárda között komoly ellentétek, kudarcok és feszültségek fognak keletkezni vagy már keletkeztek is. Ha sikeres oktatást akarunk, akkor olyan rendszert kell kialakítani, amely képes választ adni a fenti kihívásokra. Ehhez tartalmi megújulásra, szemléletváltásra, rugalmasabb tartalmi szabályozásra, sokkal nagyobb tanári szabadságra van szükség.

Módszertani megújulás

A mostani járványhelyzetben ezzel szembesültek is a tanárok, de a merev szabályozások miatt még mindig a tantervi utasításoknak akartak megfelelni és nem a taníthatósági szempontoknak. Azt hitték: az, hogy áttérnek digitális távoktatásra, már elég a megújuláshoz. Csakhogy a döntéshozók nem szembesítették a kollégákat azzal, hogy a most kialakult állapot se nem digitális, se nem távoktatás. Nem távoktatás, mert ahhoz olyan felületeket kellett volna kialakítani, amelyek erre alkalmasak (moodle). A Digitális Oktatási Startégiában az szerepel, hogy egységes felületeket hoznak létre 2018-ra, de ez az oktatási intézmények alig 1%-ában valósult meg. Azt hiszem elmondható, nem sok olyan pedagógus van, akinek az elmúlt két hónapban megtartott/kiküldött órái/tananyagai nemcsak az ismereteket tartalmazták, hanem azokat a tanulási folyamatban alkalmazott módszereket is, amelyek biztosítják a gyakorlást, elősegítik a motiválást, megteremtik a diákok egyéni tanulási útját. A távoktatás egy olyan módszer, ahol a tanuló áll a középpontban, és a pedagógus csak segítő, támogató. Most kellett volna azoknak a módszereknek a kipróbálását ösztönözni, amelyek a 6K[2] kihívásának megfelelnek:

Ugyanakkor nem várható el senkitől sem a módszertani megújulás, mert nem erre lettek „kiképezve” a pedagógusok, és minimális volt az ilyen irányú átképzés. A távoktatás és digitális oktatás külön műfaj az oktatási módszerek területén. Attól, hogy digitális eszközön tartják egymással a kapcsolatot a tanítás-tanulás folyamatában a szereplők, az még nem tekinthető digitális oktatásnak. Az oktatási módszerek döntően a web 1.0 szinten mozognak a digitálisnak nevezett oktatás idején is, közben otthon a gép előtt már a web 3.0 mentalitást igénylő tanulók ülnek. Az elmúlt hónapokban sokszor hallottuk a szülőktől azt, hogy a tanuló ül a képernyő előtt, a pedagógus pedig mondja a tananyagot, mintha a katedra előtt állna. Mások e-mailben, classroomban, teamupban küldik a leckét, és várják a válaszleveleket, lefotózott feladatlapokat, néha adnak egy-egy okosdobozos, tankockás feladatot, vagy számon kérnek redmentával, kahoottal. Nem voltak felkészülve az oktatási rendszer szereplői arra, hogy valódi távoktatást tudjanak folytatni. A digitális oktatásnak pedig a tartalmi része teljesen hiányzik a rendszerből. A Mozaik Kiadónak és a Református Tananyagtárnak vannak olyan tananyag-feldolgozásaik, amelyek a digitális kor kihívásinak megfelelnek, de ez csepp a tengerben. Nem véletlen, hogy a Mozaik Kiadónak távolkeleti országokban igen népszerű a természettudományos tananyag-feldolgozása. Ugyanakkor más meglévő digitális tananyagok jelenleg alkalmatlanok a web 3.0 oktatásra, de sok esetben még a web 2.0 szintet sem ütik meg.

Az OECD még a boldog, vírusmentes, békeidőben készített egy felmérést a digitális oktatás helyzetéről. Nagyon jól szemlélteti lemaradásunkat az ebből vett 3. ábra.[3]

t3

 3. ábra. Digitálisan felszerelt és csatlakoztatott iskolák aránya (sötétkék: magasan, világoskék:részben felszerelt)

E problémákra nem ad választ a NAT 2020 sem, ezért azt nem szabad bevezetni! Újra kell „huzalozni” az oktatási rendszerünket. Meg kell teremteni a feltételeket a web 3.0 elvein működő tanítási-tanulási folyamatoknak, az egyénre szabható és az Alfa generáció tanulási pszichológiájához igazodó tantervnek. Ne rőfökben mérjük a tanítandó anyagmennyiséget, hanem azt nézzük, hogy az alapkészségek megszerzése után hogyan lehet a XXI. századi készségeket fejleszteni vele. A NAT 2020-ban javasolt tevékenységek egészen modernnek tűnnek az egyes témakörökben, csakhogy azok megvalósítását agyonnyomja az elvárt tananyagmennyiség. Ráadásul olyan szemléletet várnak el a tanároktól (projektmódszer, csoportos együttműködés, egyénre szabottság, digitális utak), amelyek még igen távol állnak attól a szellemtől, amelyben eddig tevékenykedtek (természetesen vannak üdítő kivételek is a magyar közoktatási rendszer szereplői között). Ebben a folyamatban a pedagógusoktól azt várják, hogy mirelit készételeket melegítsenek mindig újra, és közben viselkedjenek mesterszakácsként. A kultúraváltás szükségességét már sokan érzik, de az új szellem még nem annyira erős, hogy a web 1.0 oktatást ki tudja szorítani a web 3.0. A technikai fejlődés már elérte azt a töréspontot (szingularitást), amely forradalmi változást hozott, de a hazai közoktatási rendszer ezt nem tudja, nem akarja követni. Bill Gates klasszikusnak számító mondása: „Az eredménytelen működésre épülő automatizálás növelni fogja az eredménytelenséget. Még nagyobb szakadékba taszítja azokat, akik a fejlődéssel szemben látszatautomatizálással megelégednek.”

Jövő

Hihetetlen erőfeszítésébe került a szülőknek és a pedagógusoknak, hogy működjön a digitális oktatás a járvány ideje alatt. Minden elismerést és megbecsülést megérdemelnek a szereplők ezért a munkáért. Nem a közoktatás irányításáért felelős személyeken múlt, hogy nem omlott össze a rendszer, hanem a végeken küzdő embereknek köszönhető a működőképesség fennmaradása. Azt viszont le kell szögezni, hogy ez a felemás „digitális eszközökkel támogatott” oktatás közel sem fogja azt az eredményt hozni, mint amely ekkora munkabefektetés után elvárható lenne. Az a félelmem, hogy ha a döntéshozók ezzel szembesülnek, szemrebbenés nélkül visszaterelik az oktatást a XIX. századi módszertani kultúrába, a pedagógusok jelentős része pedig csak titkon fog ellenállni ennek a folyamatnak. Nem érzik, hogy a múltban ejtett sebek még jobban el fognak fertőződni. Most a tantervek újratervezésével párhuzamosan arra lenne szükség, hogy a pedagógusokat folyamatoson átképezzék az új módszerek alkalmazására, valamint gyökeresen átalakítsák a tanárképzést, hogy ne „termelje” újra a web 1.0 tanítókat, tanárokat. Az új alaptantervbe be kellene épülnie azoknak a szakmai tapasztalatoknak, kudarcok révén szerzett ismereteknek, amelyek segíthetik egy valódi digitálisan támogatott oktatási rendszer létrejöttét, egy olyan tudásbázis alapjainak a megteremtését, amelyből az egyéni tanulási utakat segítő tartalmakat gond nélkül adaptálni tudja majd minden pedagógus. Kínában most hoztak létre egy 90 terabyte sávszélességen működő nemzeti felhőplatformot, amely 50 millió tanulót tud kiszolgálni az önálló tanulási utak megteremtéséhez. A tanulók erről a platformról a tankönyveken messze túlmutató speciális ismeretekhez is hozzá tudnak férni, és így a diákok aktív résztvevőnek bizonyulnak.[4]

Talán el kellene gondolkodni azon is, hogy elengedjük az egységes nemzeti tudásminimum szellemét, mert a web 3.0 tanítási technika kudarcra lesz ítélve a minősítő-bűntető oktatási rendszerben. Hosszú út áll előttünk, és rengeteg járványt kell még túlélnünk Magyarországon, hogy olyan változás induljon be, amely a XXI. század kihívásaira választ tud adni a honi oktatás keretei között, hacsak…

[1] https://www.mtakti.hu/koronavirus/hany-diakhoz-nem-jut-el-az-online-tavoktatas/12769/ Letöltve: 2020. május 6.

[2] Gyarmati Éva: Digitális kor tudása és az ehhez vezető út. https://osztalyfonok.hu/cikk.php?id=2173 Letöltve: 2020. május 13.

[3]https://ec.europa.eu/digital-single-market/en/news/2nd-survey-schools-ict-education?fbclid=IwAR1nxS2kdN2ov-eqkLkLniU8iDfA5KvexucUDI2Jc8LhYeV7sqg1lC9m8TA Letöltve: 2020. május 6.

[4] https://oecdedutoday.com/how-teachers-school-systems-respond-coronavirus-talis/ Letöltve: 2020. május 13.

Joomla! hibakereső konzol

Munkamenet

Profilinformációk

Memóriahasználat

Adatbázis lekérdezések