Az Európai Szén- és Acélközösség (Montánunió) 1950-es létrehozásától kezdve a Római Szerződésen és a Közös Piacon át az Európai Unióig (EU), az Európát építők meghirdetett ellensége végig a protekcionizmus és a szuverenitás volt.
A világ a szemünk előtt változik, méghozzá rohamosan. Nem egészen három hónappal azután, hogy a vuhani hatóságok értesítették az Egészségügyi Világszervezetet (WHO) egy újfajta koronavírus megjelenéséről, több mint hárommilliárd ember kell hogy a mozgásszabadságának, előreláthatóan még hetekig tartó, súlyos korlátozásával szembenézzen.
A kapitalizmus működésének felismerése nem a legkisebb érdeme volt Martin Luther Kingnek. A lényege, mondta, hogy a gazdagoknak ez maga a szocializmus, miközben a szegényekre marad a szabad vállalkozás.
A mostani válság lényegét tekintve nem egy egészségügyi, hanem egy gazdasági válság.
Akiket eddig képesítés nélküli dolgozónak és képzetlen munkaerőnek soroltunk be és neveztünk, azokról a globális vészhelyzetben hirtelen kiderült, hogy a legfontosabbak a modern élethez – a kamionsofőrök, az árufeltöltők, a pénztárosok, az Amazon raktári munkásai szó szerint pótolhatatlanoknak bizonyultak.
Mi okozhatta? Egy tobzoska? Egy denevér? Vagy netán egy kígyó, ahogy hallani lehetett egy ideig, míg meg nem érkezett a cáfolat?
Május közepéig a Covid–19 franciaországi halálos áldozatainak felét az idős és önellátásra képtelen embereket befogadó intézményekben (Ehpad) vesztettük el. Hiány maszkokban, tesztekben. Felelőtlen kríziskezelés. A tömeges elhalálozás mindazonáltal előre látható volt. Az eszközök hiánya és a munkakörülmények romlása miatt a személyzet hónapok óta kongatta a vészharangot.
Harminc évvel azután, hogy szakítottak a kommunista rendszerrel, több közép- és kelet-európai ország is – a kapott pénzügyi segítség ellenére – elégedetlen az Európai Unióval.
Minthogy nem tudták kezelni a Covid–19 vírust, számos ország vezetése úgy döntött, hogy vesztegzár alá helyezi a lakosságot, és veszélyforrásként tekint az esetleges vírushordozókra, vagyis mindenkire. Ezzel megnyílt a lakosság digitális ellenőrzésének új korszaka. Valóságos manna ez az informatikai szektornak és az elektronikus biztonsági alkalmazások gazdáinak.
A tíz éven át mért adatokból készült ún. Marmot-felülvizsgálat (amely az egészségügyi egyenlőtlenségek társadalmi-gazdasági összefüggéseit vizsgálta – a szerk.) felhívta a figyelmet arra, hogy a 2008-as pénzügyi összeomlást követően bevezetett állami megszorítások a gazdagok és a szegények várható élettartama közötti szakadék mélyüléséhez vezettek.
| Tweet |
A rendszer használata közben bizonyos esetekben Önnel kapcsolatos adatokat kezelünk és adatokat (cookie -kat) tárolunk az Ön gépén. Erreől itt olvashat részletesebben. A vonatkozó rendelkezések értemében (lásd itt) mindehez az Ön hozzájárulása szükséges. Hozzájárulok
