hu | fr | en | +
Accéder au menu

Restauráció Washingtonban

JPEG - 177 kio

Amikor 2008-ban Barack Obama a politikai palettán középen elhelyezkedő, évtizedek óta szenátor Joseph Bident jelöli ki az elnökhelyettesi poszt várományosának, akkor ez egy alapvetően óvatos döntés eredménye volt:

a demokraták már jelezték megújulási szándékukat azzal, hogy egy fekete, progresszív, az iraki háborút ellenző személyt javasoltak George W. Bush utódjaként. Idén novemberben tehát ugyanez a Joseph Biden lesz a demokraták zászlóvivője. Pedig nem sokan lelkesednek érte. Egy jó politikai casting tehát azt írná elő, hogy társául egy lelkesítő személyt vegyen be a páros második tagjaként. Nem egy radikálist, hanem egy „befogadó” típust. Ez magyarázza, hogy Kamala Harrisra esett a választás, aki, egy jamaikai és egy indiai bevándorló lánya, a férje pedig egy zsidó.  

A vakmerőségnek azonban itt vége is szakad. Mivel Kalifornia szenátor asszonya egyébként egy igazán hagyományos és opportunista politikus, akiről senkinek se jutna más eszébe, mint az erős személyes ambíció és a sikeres forrásgyűjtés a milliárdosoktól (1) .

Az árfolyamok a Wall Street-en már márciusban megugrottak, amikor Joe Biden lett a demokraták jelöltje, megelőzve Bernie Sanderst, majd Kamala Harris kiválasztásakor szintén szépen emelkedtek. Bár a demokrata előválasztásokon Harris csúnya vereséget szenvedett – már tavaly év végén, még az első szavazások előtt fel kellett adnia –, mindent annak köszönhet majd, aki őt most kiválasztotta és akinek esetleg majd a helyébe léphet. Tiszta szerencse, hogy pont egyformán gondolkodnak: Amerika nagy, Amerika szép, néhány reform még javít majd rajta; az amerikai értékeket átveszi az egész világ; katonai szövetségei pedig megvédik a liberális demokráciát a zsarnokoktól.

Joseph Biden és Kamela Harris nem vállalkoznak sokkal többre, mint Barack Obama a két ciklusa idején. De legalább nem annyira óvatlanok, hogy azt állítsák, amit Barack Obama tett megválasztása estéjén (2) : „Emlékezni fogunk erre a napra és elmondhatjuk majd a gyerekeinknek, hogy az óceán szintjének emelkedése lelassult és a bolygónk a gyógyulás útjára lépett.” Nyolc évvel később, amikor Obama átadta a helyét Donald Trumpnak, a gyerekek már megnőttek, de az óceánok szintjének növekedése még mindig nem lassult le. 

Egyébként a Biden-Harris csapat meglehetősen szűkre szabott céljai között azért van egy lelkesítő célkitűzés: elűzni a Fehér Ház jelenlegi lakóját és így megtisztítani az intézményt, amit a demokraták szerint egy csibész megszentségtelenített. Egyik vezetőjük nemrégiben Trump-ot Benito Mussolinihez hasonlította, miközben, megítélése szerint „Putyin maga Hitler (3) ”. Egy ennyire utált célpont biztosan képes lesz mozgósítani a demokrata szavazókat november 3-án.

A legtöbb európai fővárosban szintén azt remélik, hogy Washingtonba visszatér egy „normális” elnök. Láthatólag képtelenek leszakadni az amerikai vezetésről még akkor is, amikor azt egy műveletlen és káromkodó elnök gyakorolja, és azt képzelik, hogy egy demokrata kormányzás nagyobb tisztelettel bánna velük. És hogy újra hitelessé tenné a demokráciáról, a „szabad világról” és a „Nyugat” értékeiről szóló napi mantrát.

Örülnünk kell-e egy ilyen restaurációnak csak azért, mert a másik lehetőség az apokalipszis színeit öltötte magára?

(1) Michela Tindera: Billionaires Loved Kamala Harris [A milliárdosok szerették Kamala Harrist], Forbes, New York, 2020. aug. 12., BillionairesLovedKamala Harris 

(2) A Demokrata Párt előválasztása végén (2008 júniusában) és nem elnökké választásakor (2008 novemberében).

(3) James Clyburn, a többségi demokrata képviselők egyik vezetője szerint ­– CNN, 2020. aug. 2-án.

Serge Halimi

Morva Judit

Megosztás