Joseph Biden első választásai a leendő kormányának legfontosabb posztjaira (külügyek, pénzügyek, környezetvédelem) csalódást okozhatnak azoknak, akik komoly változásokban reménykednek Washingtonban.
Már most világos, hogy a világjárvány társadalmi és gazdasági hatása a világ legszegényebbjeire súlyos és tartós lesz. A fenntarthatatlan adósság által megbénított nemzetek nem rendelkeznek a gazdaságuk támogatásához szükséges forrásokkal, a gazdag országok pedig a saját prioritásaikra összpontosítanak.
Modern külseje ellenére Dél-Korea továbbra is az egyik legpatriarchálisabb ország, ahol a nőkkel szembeni többszörös és alattomos diszkrimináció még mindig erőteljesen jelen van. Helyzetüket megelégelve, a feminista nők egy új nemzedéke azonban fellázadt, és komoly változtatásokat ért el.
A „búcsú a fegyverektől” után és a választási sikerek nyomán a függetlenségpárti korzikaiak 2015 óta a hatalomgyakorlás gondját kell megoldják.
Ahogy megszületett 1920 decemberében, a Francia Kommunista Párt azonnal különleges helyet követelt ki magának a francia politika térképen: az egyetlen populáris szervezet, amelyet a nép köreiből kikerülő emberek irányítanak, hogy a nép érdekét szolgálják. Ma, amikor a szakadék a vezető és a dolgozó osztályok között mélyebbnek tűnik, mint valaha, a párt története sok hasznos tanulsággal szolgál.
Azokban az időkben, amikor a francia kommunista vezetőket a rendőrség gyakran üldözte, időnként bebörtönözte, a Francia Kommunista Párt (FKP) főtitkára gondosan ügyel arra, hogy semmi érzékeny témát ne jegyezzen fel a naplójában.
Az orosz főváros, az utóbbi tíz évben nagyon odafigyel a kommunikációjára. Az önkormányzat a városmarketing legújabb technikáit is beveti, hasonlóan ahhoz, ahogy más világvárosok is, hogy magához édesgesse a befektetőket és a multik vezetőit. Ez azonban alig képes elfedni, hogy már újra a Kreml tartja kézében a gyeplőt, és tovább szélesíti a területi egyenlőtlenségeket.
Hat évnyi konfliktust követően az algériai városok muzulmán lakói hirtelen tömegesen az utcára vonultak, hogy függetlenségüket követeljék. Az 1960. decemberi békés tüntetések meglepték mind a francia hatóságokat, mind az algériai nemzeti felszabadítási frontot (FLN). Az elnyomás ellenére a mozgalom megakadályozta de Gaulle elnököt, hogy a függetlenségükért harcolók érdekeivel ellentétes politikai megoldást kényszerítsen ki.
Jean-François Bernardini Korzika történelmi traumáiról írt cikkében említést tesz Prosper Merimée Mateo Falcone című elbeszéléséről: „A Revue de Paris 1829. május 3-i számában publikált novellájának alcíme, Korzikai erkölcsök, tipikus példája ennek a megközelítésnek és erősen hozzájárult ahhoz, hogy bezárja és rálakatolja Korzikára és a korzikaiakra ezt a robotképet. A mű kialakította az «európai rézbőrűek» típusát, akik vadak és veszélyesek. Röviden összefoglalva: azt kapják, amit érdemelnek.”
| Tweet |
A magyar változat
szerkesztőségének
e-mail címe:
info@magyardiplo.hu
A rendszer használata közben bizonyos esetekben Önnel kapcsolatos adatokat kezelünk és adatokat (cookie -kat) tárolunk az Ön gépén. Erreől itt olvashat részletesebben. A vonatkozó rendelkezések értemében (lásd itt) mindehez az Ön hozzájárulása szükséges. Hozzájárulok
