Az orosz főváros, az utóbbi tíz évben nagyon odafigyel a kommunikációjára. Az önkormányzat a városmarketing legújabb technikáit is beveti, hasonlóan ahhoz, ahogy más világvárosok is, hogy magához édesgesse a befektetőket és a multik vezetőit. Ez azonban alig képes elfedni, hogy már újra a Kreml tartja kézében a gyeplőt, és tovább szélesíti a területi egyenlőtlenségeket.
A Kreml tövében kül- és belföldi turisták egymást tapossák, és örökítik meg magukat teleszkópos fényképezőgépükkel a Moszkva folyó felett feszülő felüljáróról, a háttérben a Zarjagyjéval. Az Oroszország növényvilágát bemutató park a sztyeppe, a tundra, az erdők és a mocsarak növényvilágát teszi közszemlére az új parkban. Van benne egy jégbarlang is, emellett régészeti múzeum, gasztronómiai különlegességeket kínáló vendéglők, egy multimédia-komplexum, ahol vetítéseket és kiállításokat szerveznek, továbbá egy 1600 hallgató befogadására alkalmas koncertterem, valamint egy hasonló kapacitású kültéri amfiteátrum, amely a park megnyitása, 2017. szeptember 9. óta a főváros legfontosabb nemzetközi eseményeinek színtere. A Zarjagyje Parkot, a városatyák büszkeségét, az amerikai Time magazin 2018 óta a látogatásra leginkább ajánlott turisztikai érdekességek közé sorolja.
A Zarjagyje Park az elmúlt ötven év során létesült első park, az orosz főváros szépítése, vonzerejének növelése érdekében elhatározott látványosságok között a legnagyobb. Szergej Szobjanyin moszkvai polgármester működése elején, mintegy tíz éve kezdték el megvalósítani. Amikor 2010-ben a főváros élére került, a korábbi magas beosztású szövetségi tisztségviselő, és hosszú ideje Vlagyimir Putyin támogatója, Szobjanyin elhatározta, hogy a Moszkváról alkotott képet leporolva előkelő helyre juttatja az orosz fővárost abban a versengésben, amelyet a világ nagyvárosai folytatnak a népszerűségért. Ez más szóval azt jelenti, hogy New York, London, Tokió vagy Párizs fővárosokkal versengve, Saskia Sassen amerikai szociológus szavaival élve (aki egyébként tagja volt a parkot tervezők számára kiírt verseny bíráló bizottságának is) úgynevezett „globális várossá” tegye Moszkvát.
Egy olyan gazdaságban, amely a kőolajárfolyam nagyon is szeszélyes változásainak van kitéve, Moszkva a pénzügyi stabilitás és az innováció központjaként kíván mutatkozni. Oroszország – különösen pedig a külföldi beruházások elsőrendű célpontja, a főváros – arra törekszik, hogy bekapcsolódjon a nemzetközi pénzügyi mozgásba, transznacionális cégeknek vagy leányvállalataiknak kínáljon megfelelő székhelyet, vonzerejét kulturális és turisztikai fejlesztésekkel növelve.
Ki kell alakítani egy világvárosi narratívát
Ehhez azonban meg kell felelni bizonyos feltételeknek. A beruházók vonzó városi környezetet, vonzó infrastruktúrát keresnek vezető munkatársaik számára egy olyan közegben, ahol tiszteletben tartják a magántulajdont, előnyös adózási feltételeket kínálnak, nem túl nehézkes a bürokrácia, és elegáns utcában találnak helyet a székházuk számára. Ezek az emberek az új gazdaság motorját alkotó „kreatív osztályba” tartoznak: tudósok, mérnökök, művészek, médiamunkatársak, oktatási, egészségügyi vagy jogi szakemberek. A koncepció szülőatyja, Richard Florida, (1) immár el-ellátogat Moszkvába is. 2019-ben a Moszkvai Városi Fórum (Moscow Urban Forum, MUF) díszvendége volt. Az évente megrendezett nagy esemény többezer nézőt és többszáz szereplőt vonz, akik között döntéshozók, közgazdászok, várostervezők vesznek részt a világ mintegy ötven országából. Az eseményt 2017 óta hol máshol, mint a Zarjagyje Parkban rendezik.
Az eseményeket 2018 óta a 100%-os városi tulajdonú „városépítő” Moszinzsprojekt vállalat koordinálja (havi 10 000 euró ellenében), (2) igénybe véve az ingázó Maurice Leroy szolgálatait, aki a cég igazgatóhelyettesi funkcióját is betölti. A francia Loir-et-Cher korábbi parlamenti képviselője, a városügyeket vivő miniszter François Fillon harmadik kormányában (2010–2012), annak idején a Párizst és külvárosait felölelő programterv vezetője, a nagy moszkvai vállalat fontos nemzetközi programjainak a felelőse is lett. Ennek keretében tevékenyen hozzájárult ahhoz, hogy sor kerüljön a Nagy-Párizs Világváros (Métropole Grand Paris) elnöke, Patrick Ollier és Szobjanyin közötti együttműködési megállapodás aláírására. Ez utóbbi révén több nagy francia vállalat, amilyen az EDF (Elektromos Művek) vagy például a Suez is képbe került. A Moszkvai Városi Fórum különleges lehetőséget nyújt a város vezetésének, hogy a város a nemzetközi befektetők és fejlesztők térképére felkerüljön.
Ettől kezdve Moszkvát ellepik a városközpont egyes részein méteres betűkkel virító reklámplakátok. Mindenütt ott van a wifi, a városháza a lakossággal együttműködve teszi hozzáférhetővé a város térképét az okostelefonok applikációi segítségével. A metróállomásokon képernyőkön követhető Moszkva 24 városi televízióműsora, egyebek között azt is láthatták az utasok, hogyan zsonglőrködtek a brazil szurkolók a Vörös téren a 2018-as futball világkupa idején, mindenki követheti, amint a polgármester különféle létesítményeket avat fel – parkokat, metróállomásokat, utakat, kórházakat – vagy akár egész új külső városnegyedeket. Mert immár nem elegendő építeni, láttatni is kell, megmutatni, hogyan alakul a nagy világtendenciákhoz igazodó város fejlődése.
A kommunikáció erejét bevetve Szobjanyin túl akar lépni elődje, Jurij Luzskov korszakán (polgármester volt 1992–2010 között), akinek a teljesítményét egyébként manapság sok kritika éri. Luzskov elsősorban a település demográfiai robbanása miatt írta be magát a város történetébe. Az 1990-es évek közepén az építtetők különösebb nehézségek nélkül jutottak engedélyhez. A város lakosságának sűrűsége az 1989-ben négyzetkilométerenkénti 8 280 főről 2010-ben 10 681-re növekedett, ami közel van az ázsiai nagyvárosok népsűrűségéhez. Az egész város munkagépek zajától volt hangos, ráadásul megnégyszereződött a gyilkosságok száma, ami már 1990 óta a város szégyenfoltja. Bár a bűnözői csoportok nyílt utcai lövöldözései megszűntek, a várost ma is rendszeresen megrázzák a korrupciós botrányok.
A volt polgármester maga is szimbóluma lehetne az érdekellentéteknek. Feleségét, Jelena Baturinát polgármesterré választását közvetlenül megelőzően vette el 1991-ben, aki azután az Intyeko építőipari óriáscég vezetője lett. Férjének mandátuma idején hatalmas vagyonra tett szert, olyannyira, hogy ő lett az ország első női milliárdosa. Együtt viszik a nemzeti örökség történelmi kincseihez kötődő nagy projekteket, amelyekben az utánzás keveredik a modernizmussal, és a forradalom előtti korszakhoz visszanyúlva igyekeznek tompítani a szovjet idők nyomait. A kétes értékű ízléssel végrehajtott működés minőségét világosan mutatja a kommunista hatalom által 1931-ben dinamittal lerombolt moszkvai Megváltó Krisztus-székesegyház újjáépítése (1995–2000), valamint a Nagy Péter cárt ábrázoló, 1997-ben felavatott bronzszobor, amely a cárt hajón állva, kusza hajókötélzettel a háttérben ábrázolja a kor zavaros ízlésének stílusában.
De Luzskov politikájának az volt a legjellemzőbb vonása, hogy a várost a piacgazdaság felé mozdította el. Szolgálati ideje alatt robbanásszerűen fejlődött a városban a kereskedelmi üzleteknek és irodáknak szánt négyzetméter-kapacitás, amely a Szovjetunió idején gyakorlatilag nem létezett. A legnagyobb fegyvertény a Moszkva City üzleti negyed (Nemzetközi Üzleti Negyed), amelynek építése 1998-ban kezdődött, és ma Európa tizennyolc legmagasabb felhőkarcolója közül hetet számlál. Az orosz fővárosnak a nagy világvárosok sorába való belépését jelentette a Moszkva folyó lápos partján emelt épületegyüttes, amely a Kutuzov sugárút lakóépületeivel (itt laktak korábban a párt vezetői) szemben magasodik. 2006-ban mindazonáltal 5,5 millió négyzetkilométernyi – vagyis egy lakosra számított 0,56 négyzetkilométernyi – irodai felületével Moszkva messze elmaradt a nemzetközi átlagtól. Párizs ugyanebben az időben egy lakosra számítva 4,5 négyzetméterrel rendelkezik. A moszkvai kereslet olyan magas, hogy az irodai ingatlanok ára az egekbe szökött: 2008-ban 900 euró/négyzetméterárral magasabb Párizs 840, Szingapúr 826, Dubai 780 eurós átlagáránál, csak Tokió és London előzi meg, ahol rendre 1400 illetve 1017 euró a négyzetméter ára (a brit Knight Frank ingatlanügynökség szerint). (3)
Vissza a szövetség kebelébe
De nemcsak az irodai négyzetméter-kapacitás relatív különbsége csökkenti a nagyváros nemzetközi vonzerejét, annak megoszlása is problematikus. A munkaalkalmak egyharmada a város központi területén van, vagyis a város területének alig tizedén. (4) A napi moszkvai közlekedők számához hozzá kell adni az ingázók 1,4 milliónyi létszámát, akik a külső kerületekből járnak be Moszkvába, és az aktív városi népesség 30%-át teszik ki. Nagy részük a főváros közvetlen közelében lévő alvóváros-negyedekben él, mások akár száz kilométeres körzetben, a főváros-környéki településekről járnak be. Átlag negyven-száznegyven percet töltenek naponta a tömegközlekedésben oda-vissza. (5) A bevásárlóközpontok is (amelyek nagy területfogyasztók) ezeknek az alvóvárosoknak a szélén telepedtek meg. Például Himkiben, a város északkeleti részén nyílt meg az első Ikea áruház 2000-ben, utána következett az Auchan 2002-ben. Ezeket követően százával nyílnak a különféle orosz és külföldi cégek üzletei a körgyűrű mentén, leginkább a szövetségi autóutak becsatlakozásánál, hogy így növeljék vonzáskörzetüket.
A Szovjetunió bukása után a saját autó birtoklása jelentős átalakulást hoz a város szövetébe. A XX. század európai városaiban ritkaságszámba menő módon az 1000 lakosra jutó autók száma magasba szökik: 1000 lakosra 113-ról 308-ra emelkedik 1993 és 2016 között. És ez egy olyan városban következett be, amelyben egy 2000-ben kidolgozott előrejelzés 2025-re nem tervezett 8,5 millió lakosnál többet, miközben már ma 13 millióan laknak itt. Logikus következménye ennek az, hogy a moszkvai közlekedés a leginkább túlterheltek közé tartozik a világon. (6)
Az elnöki adminisztráció korábbi vezetője (2005–2008), majd miniszterelnök-helyettes (2008–2010) Szergej Szobjanyin 2010-es kinevezése változást hozott. Azzal, hogy a városi kerületek igazgatására magasrangú szövetségi funkcionáriusokat jelöltek ki, Moszkva mintegy tizennyolc éves relatív autonómia után visszatért a szövetség kebelébe. A hatalomátvétel néhány hónap múlva egy új, voluntarista politika meghirdetésével járt együtt. 2011 június 11-én a Szentpétervárott rendezett Világgazdasági Fórum alkalmával Dmitrij Medvegyev elnök meghirdette, hogy a városi határokat visszaszorítja, és a legfontosabb szövetségi intézményeket – nevezetesen a parlament alsó- és felsőházát, valamint az ügyészséget – a korábban elcsatolt területre helyezi át, egy nagy adminisztratív negyedbe költöztetve, hogy felszabadítsa a belvárost az államigazgatási tevékenység alól.
Az üzlet mindig szeret a kormány, a minisztériumok, a kormányügynökségek közelében lenni – állítja Szobjanyin. Meg van győződve arról, hogy ez az új negyed mágnesként vonzza majd a beruházásokat, és közlekedésátalakítási politikájának egyik legfőbb eleme lesz. (7)
Szobjanyint és Borisz Gromovot (aki abban az időben Moszkva kormányzója volt) arra kérte az elnök, hogy jelöljenek ki délnyugati irányban egy mintegy 1480 négyzetkilométeres sávot, amivel a város összes területe 2,4-szeresére növekszik majd. „Új Moszkva”, területét akkoriban még csak 232 000 ember lakta, de jelentős fejlesztési potenciált kínált a fővárosnak. Az odacsatolással a 2 561 négyzetkilométeren fekvő Moszkva (huszonötször akkora, mint a Párizs intra-muros területe) a világ legnagyobb területű városa lett, négyzetkilométerenként 4 919 lakossal. Statisztikai értelemben vett népsűrűsége megfeleződött a terület megnövelése előtti állapothoz képest.
Új Moszkva akkori vezetése szívesen hasonlította városát Nagy Londonhoz vagy a francia főváros külterületeivel együtt vett Párizs Világváros (Paris Métropole) területéhez (2016). A brit rendszerben a fővárost és környékét egy plusz adminisztrációs szint beiktatásával fejelték meg. London polgármestere Sadiq Khan tartja kezében a hatalom főbb elemeit. Párizs Világváros egy 131 település koordinációját ellátó szervezetet hozott létre. Ezek a konfigurációk nagyban különböztek a moszkvaitól, velük szemben az orosz főváros kevéssé urbanizált területeket olvasztott magába. Kevésbé lenne szembeszökő a különbség, ha Hanoihoz hasonlítanánk – ez is posztkommunista város, amely 2008-ban háromszorosára növelte területét a szomszédos Ha Tay-vidék beolvasztásával. Viszont nem olyan nagy presztízsű…
Az új terület szervezési rendszerének kialakítására Moszkva polgármestere nemzetközi pályázatot írt ki, tíz meghívott pályázóval. A győztes, az amerikai Urban Design Associates azt javasolta, hozzanak létre tizenkét „funkcionális klasztert” (ipari, igazgatási, kereskedelmi, kórházi, oktatási, tudományos, turisztikai, logisztikai stb.). 1,7 millió lakossal és 800 000 munkavállalóval számolva úgy képzelte, hogy a régi és az új Moszkvát gyors és hatékony tömegközlekedéssel köti össze.
A tervek legnagyobbrészt azonban papíron maradtak. Anélkül, hogy hivatalosan törölték volna, a politikai intézmények kiköltöztetése kimaradt a programból. A sajtóval ellentétben a vezetők – az időközben ismét elnökké vált – Putyin akaratára hivatkoztak, aki 2012-ben előnyben részesítette az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC), csúcsértekezletének és a Szocsiban rendezendő 2014-es olimpiának a finanszírozását.
Minthogy nem kapta meg a szövetségi hivatalokat, Új Moszkva az építési vállalkozók és befektetők paradicsoma lett, ugyanúgy mint párizsi társa, a Grand Paris Express. (8) Erről tanúskodnak a folyton üzemben lévő zajos buldózerek. Az új városba vezető metró nyolc új állomásának építkezése is az ingatlanbiznisz hatalmas tényezője lett. És 2035-ig tizennyolc új metróállomást terveznek. A városháza adatai szerint máris több mint 14 millió négyzetméternyi lakóterület és 4,3 millió négyzetméter kereskedelmi felhasználású ingatlan bújt ki a földből. Új Moszkva 2012-ben mért lélekszáma 2020-ra 404 000-re nőtt, ami 74%-os növekedést jelent. Ugyanakkor a hivatalos adatok szerint ebben az időszakban 170 000 munkahelyet hoztak létre. De már látszanak a hálózatok túlterheltségének első jelei. A helyi sajtó arról ír, hogy időnként dugók alakulnak ki, illetve a metróvonalakon túlterheltek a kocsik – az itt lakók a központba járnak dolgozni, az új metróállomások igénybevételével, oda pedig gyakran minibusszal utaznak.
Látva, hogy az adminisztráció kitelepítésének programja megrekedt, a város polgármestere más fegyverhez nyúl. Miközben a város adóbevételei meredeken emelkedtek (2015-ben és 2016-ban 11,3%-kal), és minthogy a szövetségi pénzügyminiszter más régiók javára tervezte megcsapolni a moszkvai költségvetést, (9) helyettesítő megoldásra volt szüksége a fővárosnak. 2017-ben létrehoztak egy ambiciózus (1,5 milliárd eurós értékű) városfelújítási programot. Itt egy javarészt előregyártott elemekből épült épületegyüttes – amelyet a tömeges építkezések során 1957–68 között, az akkori Szovjetunió vezetője Nyikita Hruscsov idején húztak föl, és hruscsovkának emlegettek – 350 000 lakást foglalt magában, és több mint egymillió lakosnak adott otthont, vagyis a moszkvaiak közel tíz százalékának. Lerombolásával a 2017. augusztus 1-jén kiadott rendelet azt célozza, hogy az Orosz Köztársaság fővárosának modern képét kívánják megalkotni, ugyanakkor a cél egy többközpontú városi struktúra létrehozása.
Egy interjúban, amelyet az RBK-nak, egy gazdaság információs cégnek adott, a szövetségi építésügyi miniszter, Mihail Men úgy nyilatkozott, hogy a lakókat átköltöztetik ugyanabba a városnegyedbe vagy a környékére, de „ígérem, nem Új Moszkvába” (10) – ez egyfajta elismerése az utóbbi kudarcának. Egyébként a lakások területe ugyanolyan lesz, mint korábban, csak sokkal magasabb épületekben helyezik el őket (amelyek akár hetvenkétemeletesek is lehetnek), (11) maguk az épületek vegyes felhasználásúak lesznek, vagyis lesz bennük lakás, iroda, kereskedelmi üzletek. Az az ötlet, hogy a mindeddig csak lakás céljára használt ingatlanokban új funkciókat is létesítsenek, azt a cél szolgálta, hogy csökkentsék a lakosság mobilitási kényszerét és a közlekedési infrastruktúra terhelését. (12) Minden városnegyednek afféle élettérré kell válnia, ahol az emberek élnek, dolgoznak, és gyermekeik iskolába járhatnak.
A nagyvárosok szerepe
A helyhatósági választások előtt egy évvel meghirdetett program témája lett a választásoknak is, és egy rövid időre felzúdulást okozott. Gyorsan reagálva, a városháza válaszképpen 2017. május 15. és június 15. között útjára indította az „Aktív polgár” városi mobilapplikációt, amely a közvélemény-kutatás jelentős eszköze lett. Okostelefonjuk billentyűit használva a lakosok – akik igen nagy számban ingyen jutottak 1992-től kezdve a szovjet időkben használt lakások tulajdonjogához –, kifejezhetik lakóházuk sorsáról alkotott véleményüket. Ha egyharmaduk ellenzi a lerombolást, akkor nem hajtják végre. A közvélemény megkérdezése a városvezetés sikerét hozta: az érintett épületeknek mindössze 11%-át kellett kivonni a programból.
Így teljesedett ki a város lakosságának a Luzskov mandátuma idején elkezdődött növekedési folyamata. Ez alkalommal a technológiai újításokra támaszkodva védték ki előre az esetleges szociális konfliktusokat, miközben személyes adatokat is begyűjtöttek. A 2000-es évek végére a városvezetés már nem zavartatta magát a „részvételi demokráciától”. A hatóságok tömegesen hamisították meg a lakások tulajdonosainak aláírását, hogy a városi soklakásos bérházak kezelését azután baráti gondnokok irányítása alá helyezzék. Nem idegen módszerek ezek a városi markentingtől.
Mindezek a projektek felkavarták a moszkvaiak életét. Számos szakértő úgy vélekedett, hogy a területek odacsatolása és a régi Moszkva renoválása messze nem azt eredményezte, hogy kiegyensúlyozza a város szerkezetét, hanem új problémákat szült. 1989 óta a nyolc milliónál nagyobb létszámú városok közül Moszkva egymagában, a külvárosok nélkül, felszívta az ötmillió új városlakó 45%-át, és nem úgy tűnik, mintha megfordulna a tendencia. Putyin 2018-ban, elnöki beiktatási beszédében a parlamentben azt mondta: „Oroszország dinamikus, aktív élete ebben a hatalmas országban nem koncentrálódhat néhány megapoliszban”. Önkritika lenne ez? Nem igazán. „A nagyvárosoknak ki kell sugározniuk energiájukat, támaszul kell szolgálniuk egész Oroszország harmonikus, kiegyensúlyozott fejlődése számára.” (13) Tehát, energiát sugározni. Egy ilyen politikai és pénzügyi értelemben hipercentralizált közegben a lecsörgedezés mítoszának szép nagy jövője van.
