Valójában ki gyakorolja a hatalmat az Egyesült Államokban?

Kategória: 2021. február
Írta: Richard Keiser
Találatok: 2316

ustörvAz Egyesült Államokban a mindennapi életet alakító politika nem annyira arról szól, hogy ki az elnök, mint arról, hogy kik irányítják az 50 különböző tagállam kormányát és törvényhozó testületeit. A republikánusok alulmaradtak a Fehér Házért folyó küzdelemben, de azért van miért elégedettnek lenniük: a tagállamok parlamentjeiben megerősödtek a november 3-i választásokon.

Tavaly novemberben a világ az amerikai elnöki posztért a Joe Biden és Donald Trump közötti versenyre figyelt. Az amerikaiak mégis tudták, hogy az 50 tagállamban folyó kongresszusi és különböző színtű helyi választások és a népszavazások mind sokkal fontosabb politikát eredményeznek. Washingtonból a szövetségi jogszabályok nehezen érvényesíthetők olyan kérdésekben, amelyekben a demokraták és a republikánusok álláspontja eltér egymástól. Parlamenti demokráciában megosztott kormányzás esetén, amikor megoszlik a két párt között az Elnökség, a Kongresszus és a Szenátus, bizony lehetetlen új törvényeket elfogadtatni. A Washington által meghagyott hatalmi vákuumot – legalábbis a honvédelemmel vagy a külpolitikával nem összefüggő kérdésekben – a tagállamok töltik ki, így valamennyi állam kiérdemli a figyelmünket, nemcsak Kalifornia vagy Texas.

Azokban az államokban, amelyek a legtöbb politikai kísérletezést produkálják, az egyik fél ellenőrzi a kormányzó irodáját, és ugyanakkor többséggel rendelkezik mind a Kongresszusban, mind a Szenátusban. Ezt „trifectának”, azaz „hármas befutónak” is nevezik. Jelenleg 23 olyan állam van, amelyben a republikánusok adják a többséget a törvényhozás mindkét házában, és a kormányzó is republikánus; a demokraták esetében 15 ilyen egységes kormányzati trifecta létezik. A fennmaradó 12 államban fennáll a politikai bénultság veszélye, hasonlóan, mint a szövetségi kormánynál.

Ez éles váltás a múlt századi helyzethez képest. 1992-ben csak 19 trifecta állam volt, a másik 31 államban a kormányzónak szembe kellett szállnia legalább az egyik törvényhozó szervvel, amelyet a másik fél irányított. Mára azok az államok, amelyekben a választók a demokraták felé hajlottak, még inkább demokrata irányultságúvá váltak, és ugyanez vonatkozik a republikánus államokra is.

 

Jogalkotási ötletek, lobbizó dollárok, marihuana, abortusz

A pártok és támogatóik, akiket évtizedek óta frusztrált Washington képtelensége egy adott politika elfogadására, jogalkotási elképzeléseiket és lobbidollárjaikat az államokhoz vitték el, ugyanis az Alkotmány 10. módosítása minden hatalmat az államok számára tart fenn, kivéve azt, amelyet kifejezetten a szövetségi kormány tart kézben. Washington hatályon kívül helyezheti az államok törvényeit, és az államok nem fogadhatnak el olyan törvényeket, amelyek közvetlenül ellentmondanak a szövetségi törvényeknek. Ez azonban sok mozgásteret hagy.

Például a Kongresszus és az elnök következetes politikájának hiányában számos állam elfogadta az azonos neműek házasságát legalizáló vagy betiltó törvényeket; 2009 és 2015 között 12 állam döntött a legalizálás mellett, mielőtt a Legfelsőbb Bíróság meghatározta volna a szövetségi törvényt (az Obergefell kontra Hodges ügyben, 2015. június 26-án), amely szintén az engedélyezés mellett döntött.

A marihuána-törvény egy másik szakpolitikai terület, ahol az 1970-es Szabályozott anyagokról szóló törvény (Controlled Substance Act) óta Washingtonnak nem sikerült lépnie. Kalifornia volt az úttörő a 215. számú javaslattal (1996) azon törvények elfogadásában, amelyek törvényessé tették a marihuána orvosi felhasználását. Hamarosan mások is követték, és most ez a törvény 36 államban. 2012 óta 15 állam dekriminalizálta a felnőttek szabadidős marihuána-fogyasztását, annak ellenére hogy a washingtoni elzárkózás miatt technikailag ez illegális marad.1

És itt az abortusz kérdése is. Bár a Legfelsőbb Bíróság ezt az Egyesült Államokban 1973-ban törvényessé tette (Roe kontra Wade), a szövetségi kormány nem volt hajlandó felülvizsgálni a közpénzek felhasználásának kérdését. Legalább 15 állam republikánus kormányzóval és törvényhozással (köztük Louisiana, Utah és Arkansas) hozott olyan törvényt, amely leállítja a „Tervezett szülői programnak”, a fogamzásgátlás, a terhesség önkéntes megszakítása és a meddőség megelőzése célú reproduktív egészségügyi szolgáltatások elsődleges szolgáltatójának állami támogatását a nem biztosítottak számára.2 Ezzel szemben hét erősen demokrata állam állt át az abortusz finanszírozására a Medicaid, azaz a szegények számára rendelkezésre álló alap forrásaiból, és kilenc másik állam bírósági végzés után fogadta el ezt a politikát.3

Mivel az adminisztráció vonakodott az éghajlatváltozás miatt cselekedni, 14 állami törvényhozás hozott olyan törvényt, amely az üvegházhatásúgáz-kibocsátási célokat a szövetségi kormánynál szigorúbban határozta meg.4 Hasonlóképpen, miközben a szakszervezetek gyengítésére irányuló republikánus erőfeszítéseket a demokraták Washingtonban elfojtották, 2000 óta hat állam fogadott el olyan törvényeket, amelyek jelentős eszközöket adnak a vállalkozásoknak, hogy szembeszálljanak a munkavállalók megszervezésére irányuló szakszervezeti erőfeszítésekkel.5

 

Amikor a védelem eltűnik

Vajon az államok politikájának ezeket az eseteit a demokrácia kifejeződésének kell tekintenünk? Összehasonlítva Washington ismételten megnyilvánuló képtelenségeivel, hogy még egy költségvetést sem tudnak elfogadni, a válasz egyértelműnek tűnik. De sajnos ez az államok szintjén szervezett pártos hatalom – egyre gyakrabban – elzárta az ellenvélemények hangját, és meggyengítette a demokratikus képviseletet.

Különösen a konzervatív republikánusok által irányított államok hagyják gyakran figyelmen kívül a liberális demokraták hangját a nagyvárosaikban. Mind a demokrata, mind pedig a republikánus államok nagyvárosi lakossága általában jobban képzett, kevésbé vallásos, és jobban tolerálja a sokféleséget, mint az ugyanazon állam vidéki területein élők. Ők azután a városi önkormányzatokban bíznak, akiknek felhatalmazásuk van arra, hogy olyan kérdésekben járjanak el, mint a minimálbér, a bevándorlók védelme, a rasszizmus elleni küzdelem vagy a környezet védelme. Ha egy állam kormánya kifogásolja ezen törvények valamelyikét, akkor hatásköre van olyan állami jogszabályok meghozatalára, amelyek semmissé teszik (felülírják) a városi törvényt.

Többszáz példa van arra, hogy a konzervatív államok semmissé teszik a nagyvárosaikban elfogadott törvényeket, de nagyon kevés olyan konzervatív városi törvény létezik, amely tiltja az okmányokkal nem rendelkező migránsok alkalmazását, a szexuális bűnelkövetők letelepedését vagy az orvosi marihuána használatát, és amelyet a szövetségi kormány vagy a helyi állam felülírt.

2017-ben Arkansas állam felülbírálta az LMBTQ (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és kérdéses nemű) lakosok és turisták védelmét, amelyet Fayetteville városa fogadott el. Észak-Karolina és Texas olyan jogszabályokat fogadott el, amelyek felülírják Charlotte és Houston törvényeit, amelyek előírták a magánvállalkozások számára, hogy olyan fürdőszobai elrendezéseket létesítsenek, amelyek nem bírnak hátrányos megkülönböztetéssel a transzneműek számára.6 A nem állampolgár menekültek védelme érdekében Texas felülírta azokat a törvényeket, amelyeket Austinban, Dallasban, San Antonióban és Houstonban fogadtak el; az állam azt is előírta, hogy a városi rendőrség segítse a bevándorlási és vámügyi eljárások végrehajtását a szövetségi bevándorlási törvény végrehajtásában.7 Kilenc másik állam (ebből nyolc republikánus, trifecta-hatalommal), köztük 2010-ben Georgia és 2019-ben Florida, olyan törvényt fogadott el, amely tiltja a „menedékvárosok” státuszt, vagyis az illegális bevándorlók befogadását. Nyolc állam (ebből hét republikánus ellenőrzés alatt álló kormánnyal) olyan törvényeket fogadott el, amelyek semmissé teszik a műanyag élelmiszer-csomagoló zacskók jelenlegi városi tilalmát.8

Alabama állam 2016-ban megsemmisített egy birminghami városi törvényt, amely a minimálbért óránként 10,1 dollárra emelte, válaszul arra a 2007 óta tartó szövetségi kudarcra, amely azt 7,25 dollárról emelte volna fel. Alabama azon 24 állam között van, amelyek megakadályozzák a minimálbér helyi emelését; ezen államok közül 22-t kizárólag republikánusok kormányoznak.9 Az államok hasonló felülbíráló jogszabályokat fogadtak el, amelyek nagy részét olyan üzleti lobbizó szövetségek írták, mint az ALEC,10 hogy megakadályozzák a városokat a fegyverzet-ellenőrzési törvények bevezetésében, az adók emelésében, az Uber és az Airbnb szabályozásában (ideértve a helyi tilalmakat is), a munkaadók számára kötelező betegszabadságok megadásának előírásában vagy a széles-sávú internet és kábeltelevízió szabályozásában.11 Legutóbb az államok megsemmisítették a városok Coviddal kapcsolatos, nem alapvető üzleti tevékenységek – beleértve a körömszalonok, a golfpályák, a fegyverboltok és a helyi strandok – bezárásának előírásait.12

A törvények felülbírálata – különösen a republikánusok által uralt nagyvárosokkal rendelkező államokban – aláásta az amerikaiak önigazgatásba vetett hitét. Bár a helyi autonómia hosszú ideje fennáll az Egyesült Államokban, valószínűtlen, hogy a bíróságok a városok mellé álljanak az államok ellen folytatott ügyekben. Úgy tűnik, hogy a szövetségi kormány beavatkozása jelenti a legjobb reményt azon városok számára, amelyek a büntető államhatalom elől várnak mentesülést.

 

Richard Keiser a minnesotai Carleton College (Northfield, Minnesota) államtudományi és amerikai tanulmányainak professzora. Tanított a „Dán Nemzetközi Tanulmányok Központjában” Koppenhágában, és előadásokat tartott a faji kérdésekről, a szuburbanizációról, a városi elszegényedésről és az iskolákról.

Fordította: Kleinheincz Ferenc

 

1 Marijuana Legalization and Regulation [A marihuána legalizálása és szabályozása], The Drug Policy Alliance, drugpolicy.org

2 Leah Jessen: A 10th State Defunded Planned Parenthood. Why There’s So Much Momentum Now [A 10. állam számolta fel a tervezett szülői jogot. Miért van ekkora lendület?], The Daily Signal, 23 February 2016, www.dailysignal.com/

3 Medicaid Funding of Abortion [Az abortusz Medicaid-finanszírozása], Guttmacher Institute, January 2020, www.guttmacher.org

4 US State Greenhouse Gas Emissions Targets [Az Egyesült Államok állami üvegházhatásúgáz-kibocsátási céljai], Center for Climate and Energy Solutions, C2ES.org

5 Right-To-Work Resources [A munkához való jog erőforrásai], National Conference of State Legislatures, ncsl.org/

6 Ben Kesslen: Gay-friendly towns in red states draw LGBTQ tourists: “We’re here to be normal for a weekend” [A vörös államok melegbarát városai vonzzák az LMBTQ-turistákat: „Azért vagyunk itt, hogy egy hétvégére normálisak legyünk”], NBC News, 2019. április 26.; Manny Fernandez és Dave Montgomery: Texas Moves To Limit Transgender Bathroom Access [Texas arra törekszik, hogy korlátozza a transzneműek fürdőszoba-hozzáférését], The New York Times, 2017. január 5.

7 Maggie Astor: Texas’ Ban on “Sanctuary Cities” Can Begin, Appeals Court Rules [Megkezdődhet a texasi „Szentélyvárosok” tilalma, a Fellebbviteli Bíróság szabályai], The New York Times, 2018. március 13.

8 Reid Wilson: GOP aims to rein in liberal cities [A GOP (a Republikánus Párt beceneve) célja az, hogy megfékezze a liberális városokat], TheHill.com, 2017. január 5.

9 Kim Chandler: Appeal filed in lawsuit over Alabama minimum wage law [Az alabamai minimálbértörvény miatt indított fellebbezés], The Montgomery Advertiser, 2017. március 3.

10 Henry Grabar: The Shackling of the American city [Az amerikai város béklyója], Slate, 9 September 2016, www.slate.com.

11 Nicole DuPuis és ts.: City Rights in an Era of Preemption: A State-by-State Analysis [A városi jogok az elővásárlás korában: államonkénti elemzés], National League of Cities, 2018, www.nlc.org.

12 Alan Greenblatt: Will State Preemption Leave Cities More Vulnerable? [Sebezhetőbbé teszi-e a városokat az állami elővásárlás?], Governing, 2020. április 3., www.governing.com.