2011-ben a női munkaadók diszkrét, de hatékony lobbija közbenjárására törvénybe iktatták, hogy a nők és a férfiak közel egyenlő arányban vegyenek részt a francia nagyvállalatok vezető testületeiben. Az üzletasszonyok közeli kapcsolata a kormánnyal ellehetetlenítette a nők jogaiért harcoló feminista civil szervezetek helyzetét, viszont javított az alkalmazottak jogaival keveset törődő multinacionális cégek imázsán.
2016. december 2-án Deauville Nemzetközi Kongresszusi Központjában Emmanuel Macron angolul mutatja be a nők és férfiak közötti egyenjogúságról szóló programját. „Kulcsfontosságú, hogy lehetővé tegyük a nők felelős pozíciókhoz jutását az üzleti életben és a politikábanˮ. A teremben jórészt üzletasszonyok és politikusnők ülnek. A Női Fórum a Gazdaság és a Társadalom Számára (Women’s Forum for the Economy and the Society, Women’s Forum) tizenegy éves fennállása óta először hívott meg egy elnökjelöltet, az Élysée-palota várományosát. Alig három héttel később a Fórum két vezetője aláírja az „Elles marchentˮ [A nők haladnak] programot, amellyel támogatják Emmanuel Macron, a korábbi gazdasági miniszter jelölését.
A sajtó által a „Nők Davosánakˮ becézett Fórum 2005-ös első rendezvénye óta jelentős befolyásra tett szert. Az esemény minden évben számos egyesület és szervezet találkozási helye, amelyen a nők gazdasági vezetői pozícióját vitatják meg a munkáltatókkal és az állami szféra vezetőivel.
Sophie Pochic szociológus szerint (1) „a piac feminizmusaˮ a 2000-es évek elején jelent meg Franciaországban. A tengerentúlon már a 80-as évektől kezdve jelen volt, Franciaországban az amerikai multinacionális cégek francia leányvállalatai terjesztették el. „Az Egyesült Államokban kézenfekvő a két fogalom társításaˮ – magyarázza Françoise Picq történész, feminista szociológus, a Nők Felszabadítási Mozgalmának (Mouvement de Libération des Femmes – MLF) egykori aktivistája. – A kapitalista rendszerben minden pénzforrás. Az események finanszírozása szponzorálással vagy alapítványi forrásokból történikˮ. Míg 2007-ben alig száz olyan cégcsoport létezett, amely a magas pozíciójú nőket támogatta, (2) addig a Nők Egymásközt Kör (Cercle InterElles) szerint ma már több mint ötszáz van belőlük. (3) A 2001-ben alapított Kör (a nagyvállalatok feminista közösségi hálózatait összefogó egyesület), amelyet a France Télécom, az IBM France, a Schlumberger és a GE Healthcare vezetői alapítottak, „lehetővé tette a felek számára a kölcsönösen hasznos együttműködést: párbeszédet biztosított a nők számára, hogy magasabb pozíciókhoz juthassanak, és a multinacionális cégek láthatóságát is növelteˮ – magyarázza Sophie Pochic.
„Monitoringˮ, „networkingˮ, és „mentoringˮ
A diszkrét lobbizás első fegyverténye a Copé–Zimmermann-törvény elfogadtatása volt 2011-ben. A jogszabály kötelezi az ötszáz állandó alkalmazottat foglalkoztató, legalább 50 millió euró évi árbevétellel rendelkező állami és magánvállalatokat, hogy a nők aránya legalább 40%-os legyen az igazgatótanácsokban. A kikötés azonban nem vonatkozik a menedzsmentre és a vezérigazgatóságra, miközben a valós döntéshozatal az ő kezükben van. Ezen a területen 2019-ben a nők mindössze 17,9%-os arányban voltak jelen. (4) A CAC 40 párizsi tőzsdeindexben megjelenő 40 legnagyobb cég közül jelenleg kizárólag az Engie élén áll női vezérigazgató: Catherine McGregor, aki 2021 elején foglalja el pozícióját, Isabelle Kochert követve. Ennek ellenére Franciaország azon kevés országok egyike – 2003 óta Norvégiával, 2011 óta Olaszországgal (és 2018 óta Kaliforniával) együtt –, amelyik kötelező kvótákat alkalmaz. Ezáltal jelentősen megnőtt a nők aránya a nagyvállalatok vezetői testületeiben: míg 2007-ben csak 8,5% volt, addig 2019-ben már 43,6%-ra emelkedett. (5)
Az elit feminizmusa nem újdonság: kezdve azzal, hogy 1903-ban a szüfrazsettek vívták ki a nők szavazati jogát, megemlíthetjük még Simone Veil miniszterségét vagy az író, újságíró Hubertine Auclert-t is, aki fontos lépéseket tett az egyenjogúság érdekében. „A történelemben mindig is létezett a jómódú nők feminizmusaˮ – állítja Françoise Picq. Sokszor ellentétes irányzatok harcoltak egymással. „A 19. század óta azzal vádolják a tehetős nőket, hogy a kiváltságos társadalmi státuszukból akarnak profitálni. Voltak közöttük olyanok, akik függetlenedni akartak a társadalmi mozgalmaktól, mert nem kívántak egybemosódni a szakszervezetek feminista vonalával, amely a szocialistákkal szimpatizált. Ugyanakkor a jómódú nők gyakran egy marginális, intellektuális réteghez tartoztak, írtak vagy harcoltak a rabszolgaság ellen, vagy egyéb módon foglaltak állást az elnyomással szemben.ˮ
Aude Thuin, a Fórum alapítója világosan elkülöníti a Fórumot a „radikálisˮ szakszervezetektől és a feminista nőmozgalmaktól, amikor azt „davosi mintára”, üzleti vállalkozásként hozza létre. A Fórum évi találkozóját a kezdetektől fogva multinacionális nagyvállalatok szponzorálják (az Engie, a McKinsey, a Sodexo vagy a Renault, amelynek korábbi vezérigazgatója, Carlos Ghosn az esemény egyik főszponzora volt), a találkozókat szervező vállalkozás, a Wefcos 2019-ben 6,6 millió eurós bevételre tett szert. Meg kell jegyeznünk, hogy a belépőjegynek különösen borsos ára van: 3000-4000 euró a két-három napos konferenciára, ezt kell beszorozni 1-2 ezer résztvevővel.
Ez a gazdasági modell több csoportot is arra ösztökélt, hogy a vállalati feminizmus egyre jobban kiépített keretei között szője hálóját. A Digitális Nőnap (La Journée de la femme digitale, JDF), amely rendszeres résztvevője a Fórum konferenciáinak, a digitális területen start-upot alapító nőket támogatja. Delphine Remy-Boutang, a JDF alapítója szerint, – aki a CAC 40 számos vállalatának pénzügyi támogatását élvezi, többek közt a Totalét, az Orange-ét vagy a L’Oréalét és olyan amerikai óriáscégekét is, mint Google vagy Microsoft, – ezek a nők az „új modern hősnők”. „Mi nem egy egyesület vagyunk, hanem egy gazdasági hasznú vállalat” – hangsúlyozza ő is.
Legfontosabb érvük, hogy a nők magas pozíciókhoz való hozzáférése és a nők és férfiak közötti egyenjogúság elősegíti a vállalatok gazdasági fejlődését, és hozzájárul az általános gazdasági növekedéshez. Boris Janicek – a L’Oréal egyik volt vezetője és a 21.Század Klub egyesület (Club 21e siècle) társelnöke – szerint a vállalatok sokszínűségének és a nők egyenjogúságának „valóságos gazdasági értéke” van. Például a Goldman Sachs Bank által hozott döntést is üdvözölte, amely szerint a bank 2020 júliusa óta nem nyújt tőzsdei szolgáltatásokat azoknak a vállalatoknak, amelyeknek a vezetői testületében nincs legalább egy nő vagy „a sokszínűség kategóriájába eső személyˮ. „Itt nem altruizmusról vagy a vállalat társadalmi szerepvállalásáról van szó – jelenti ki. – A nők ügye a termelési értékhez kapcsolódik. Azok a vállalatok, amelyeknek élén nők vagy kisebbséghez tartozó személyek állnak, négy év alatt 44%-kal lettek értékesebbek a tőzsdén, szemben a többi vállalat 13%-os eredményével.”
Politikai összhang a Macron-pártiakkal
A nagy tanácsadó cégek, mint az Ernst&Young vagy a McKinsey, ebből az elvből kiindulva azt hirdetik, hogy „az egyenjogúság jót tenne a piacnak, és a piac jót tenne az egyenjogúságnakˮ – magyarázza Sophie Pochic. Az utóbb említett tanácsadó cég ezt igyekszik bizonyítani a Nők számítanak (Women matter) tanulmányában, amelyet a Fórummal közösen publikál minden évben. Világszintű, szabványosított munkafolyamatokat javasolnak a magán- és az állami szektorban: a monitoringot (számszerűsített célkitűzésekkel), a networkinget (vezető pozíciójú női hálózatok kiépítése) vagy a mentoringot (személyes tanácsadás). Ez a retorika „a személyre szabott, egyéni módszereket támogatja, amely a vállalati alkalmazottak egy szűk, kiváltságos rétege számára érhető el, azoknak, akik »potenciállal rendelkeznek« és akik »kivételes tehetségek« vagy »kiválóságok«, szemben a hétköznapi munkástömegekkelˮ – jellemzi a jelenséget Sophie Pochic.
A Copé–Zimmermann-törvény bevezetése óta az állam egyre nagyobb figyelmet fordít a vezető pozíciójú nők szervezeteire. Emmanuel Macron elnöksége óta ez a szféra egyértelműen privilegizálttá vált. Több kormánytag is meghívást kapott a Fórumra, például Muriel Pénicaud egykori munkaügyi miniszer, Agnes Pannier-Runacher jelenlegi iparügyi miniszter vagy Astrid Panosyan, az En marche párt egyik alapító tagja. 2019 októberében Marlène Schiappa, korábban a nemek közötti egyenlőségért felelős államtitkár és Cédric O., egykori digitális ügyekért felelős államtitkár egy elemzés elkészítésére ad megbízást a Fórum vezetőjének, Chiara Corazzának. A „Női vezetők a gazdaság központjában: úttörő francia gyakorlatok egy átalakuló világbanˮ című, 2020 februárjában publikált összegzés főként a Fórum stratégiai bizottságának munkáján alapszik: a „Nők és a klímaˮ tagozat a BNP Paribas Bank támogatását élvezi, a „Nők és az egészségügyˮ program az Axáét, a „Nők és a mesterséges intelligenciaˮ pedig a Microsoftét. „Az igazságosság és az egyenlőség a fő téma, de a gazdasági teljesítmény sem elhanyagolható: 2025-re 240 millió új pozíció jöhetne létre (a világon), amely 28 trilliárd dollárral növelné a GDP-t, ha a nők és a férfiak egyenlő arányban lennének jelenˮ – olvasható az említett riportban, amely a nők gazdasági emancipációját kívánta törvényileg szabályozni – a törvénykezési folyamat azonban félbemaradt. A tanulmányban felvetett huszonhét javaslat többsége a tudomány és technológia körébe tartozó szakmák széleskörű elérhetőségét, kvóták felállítását, szponzorálást és a tehetségek ösztöndíjjal való jutalmazását érintette. Csupán két pontban utalnak a nemek közötti egyenlő fizetésre, és egyetlen helyen említik meg az apák szülési szabadságának meghosszabbítását, amely időközben érvényt nyert: 2021. július 1-jétől lép életbe a 14 napról 28 napra növelt apaszabadság.
A politikai összhang a Macron-párt és a női vezetők hálózata között peremre szorította a szakszervezetek álláspontját a szakmai egyenlőség témáját illetően. 2018-ban a kormány szakvéleményt kért Sylvie Leyre-től, a Schneider Electric akkori humánerőforrás-menedzserétől. Muriel Pénicaud munkaügyi miniszter kérése az volt, hogy definiálja a kritériumait egy olyan rendszernek, amely feltárja a fizetésbeli egyenlőtlenségek okait. A tanulmány eredményeképpen kialakították a szakmai egyenlőség mutatószámait, amelyek azután 2018-ban törvényesen elfogadottá váltak – ezzel is támogatva a jövőbeli szabad szakmaválasztás lehetőségeit. Sophie Pochic szerint azonban a kormány által „kulcsfontosságúnakˮ tartott indikátorok megbízhatósága relatív: „Az indikátorok azoknak a nőknek a jövedelmét mérik, akik a vállalat tíz legmagasabb fizetéssel rendelkező alkalmazottai között vannak, vagy a gyesről visszatért nők esetleges fizetésemelését, vagy az azonos szakmán belüliek fizetéskülönbségét stb. A valóságban ezek már mind korábban is létező mutatószámok voltak, a tanulmány ezeknek csupán egyfajta összegzése.” A kimutatásban szereplő fizetéskülönbségek kiszámítási módját a szakszervezetek és az elemzők is kritizálták. „A fizetéskülönbségek alapvető munkaszervezési tényezőkből eredő okainak egy részét figyelmen kívül hagyja: a munkában töltött idő különbségét, az egyének életpályája során felhalmozott eltéréseket vagy pl. a többségében nők által végzet szakmák megbecsülésének hiányát meg sem említi” – hangsúlyozta sajtóközleményében az Általános Munkaügyi Szövetség (Confédération générale du travail – CGT).
Politika és feminizmus?
A magánvállalatok vezető és középvezető beosztású nő tagjainak szakmai véleményével felvértezve törvényjavaslatokat indítványozó Macron-kormány azonban elhatárolódik a nők jogaiért küzdő hagyományos feminista egyesületektől. „Másfél éve nem keresett meg minket Marlène Schiappa – jegyzi meg Caroline de Haas, a Mi Nők Mind (#NousToutes) kollektíva alapítója. „A helyzet csak a (2019 novemberében tartott, nőkkel szembeni szexista megnyilvánulások és szexuális erőszak elleni) harmincezres felvonulásunk után változott meg.” Marilyn Baldeck, a Szexizmus és a Nők Elleni Munkahelyi Szexuális Erőszak Európai Egyesületének (Association européenne contre les violences faites aux femmes au travail – AVFT) a képviselője sajnálattal tapasztalja, hogy „2017 óta megszűntek az állami szervekhez vezető kommunikációs csatornák”. Marlène Schiappa úgy fogalmaz, hogy a kommunikációs szakadék „a Szocialista Párttal szimpatizáló törekvések” következménye, és hangsúlyozza, hogy az AVTF-t továbbra is kap állami támogatást: „Az AVTF egy erősen politizált, baloldali egyesület. A törvényjavaslatokat nem kormányellenes szereplőkkel fogom megíratni” – fejezi ki felháborodását Schiappa a megkeresésünkre. Marilyn Baldeck meglepve helyesbíti az állítását: „A miniszternő feltételezése ellenére sem az AVTF, sem jómagam sosem voltunk a Szocialista Párt szimpatizánsai, és semmilyen egyéb párté sem”.
A női vezetők saját politikai nézeteiknek megfelelő, befolyásos médiacsatornákon hallatják hangjukat. Az őket támogató nagyvállalatok pedig, amelyek gyakran partnerei és reklámozói ezeknek a médiáknak, eközben felépítik a női jogokért harcoló, feminista arculatukat. A Nők Davosa például Anne Méaux kommunikációs médiahálózatát, illetve a Publicis ügynökségét használta. (6) Az eseményt támogató lapok, a Le Figaro, az Elle magazin, a Challenges, az Les Échos és a La Tribune, minden évben címlapjukon dicsőítik az említett találkozót. A szoros barátság némi cenzúrára adhat okot. Az említett kiadványok egyik újságírója egy telefonbeszélgetést említ meg a lap külső munkatársa és a szerkesztő között: „Anne Méaux-ról portrét lehozni kockázatos lenne – mondja a szerkesztő. – Túlságosan befolyásos. Ismeri az összes hirdetőnket. Ha kritizálnám, kirúgnának”.
A nagyvállalatok feminista arculata
Ugyanennek az újságnak a szerkesztőségében egy fiatal újságírónő cikket írt a L‘Oréal dolgozóinak jogairól, miután a márka egyik alkalmazottja panaszt tett, amiért terhessége miatt diszkriminálták. A L’Oréal képviselői – a cég a lap második legfontosabb hirdetője – nyomban felhívták a főszerkesztőséget, hogy módosítsák az online már megjelent cikket, és közöljék le a cég válaszát. A továbbiakban a lap kizárólag elismerően nyilatkozik a cégről. A kozmetikai vállalat, amely a Fórum szponzora, ápolni igyekszik nőbarát, feminista imázsát, ezért partnere a Nemek Közötti Egyenjogúsági Tanácsnak, amelyet 2019-ben a G7 hozott létre Marlène Schiappa pártfogolásával (és amelyet ebben az évben Franciaország elnökölt). Jól mutatja a lap paktálását a hirdetőivel az a cikk is, amelyet a Francia Nemzeti Vasúttársaság (SNCF) vezetősége kért a szóban forgó magazintól 2019-ben. A társaság éppen egy reform ellen harcolt, amely megnyitotta volna az utasforgalmat a konkurencia számára. Ekkor a vasúttársaság egy elismerő cikket kért a laptól a vasút nemek közötti egyenjogúsági irányelveiről – és cserébe ingyen vonatjegyeket adott az újságíróknak.
A női vezetők népszerűsítése visszatérő téma és könnyű pénzszerzési lehetőség a magazinok számára. Immár négy éve, hogy a Madame Figaro lap által létrehozott Business with Attitude-díj a start-upok élén álló vállalkozónőket jutalmazza. A többszáz jelölt közül a lap szerkesztősége és a nagyvállalatok vezetőiből álló zsűri válogat. Idén a vállalatok között szerepelt a La Poste, az Accor, az Oddo, a BHF magánbank, az Engie, a Google, az Ernst&Young és a Bpifrance állami bank, amelyet Patrice Bégay képviselt. Támogatásuk és részvételük jót tesz a cég hírnevének, ami jól jöhet, amikor kényes témákról kell elterelni a figyelmet. 2019-ben a Carlos Ghosn-ügy (7) kellős közepén például a Renault egy képviselője a díjkiosztó reggelin a nők ügyének elkötelezett védelmezőjeként szólalt fel az autógyár és annak vezetősége nevében.
Az Elle magazin elindította az Elle Active-fórumot, amely párbeszédet biztosít a nők helyéről a munka világában. A fórum 2019-es eseményén a meghívottak, többek közt a Peretti bank elnöke és az Axa France vezérigazgatója, olyan női szervezetek mellett nyilváníthatták ki feminista meglátásaikat, mint a Force Femmes, a Le Laboratoire de l’Égalité, a Financi’Elles vagy az InterElles. Tőlük nem messze a L’Oréal Paris standja sminktanácsadást tartott a résztvevőknek, hangsúlyozva a megjelenés fontosságát az állásinterjúkon. Sophie Pochic szerint, aki megfigyelőként vett részt a találkozón, „ezek az események a márka szponzorálásnak köszönhetően lehetővé teszik a nehéz helyzetben lévő lapok számára a fennmaradást. Az anyagi aspektus fontosabb, mint az elhangzottak tartalma. Mivel a találkozók ingyenesek, hozzájárulnak a vállalatvezetők ügyének széleskörű népszerűsítéséhez.”
Az alkalmazottak többsége hátrányos helyzetű
Míg a magas pozíciójú szakmák jó úton járnak a nők egyenlő arányú képviseletében, addig 2018-ban a piramis alján a részmunkaidőben foglalkoztatottak 78%-a volt nő; ez azt jelenti, hogy majdnem minden harmadik nő részmunkaidőben dolgozott. (8) A részmunkaidős munkaviszony a szolgáltatási szektor tipikusan női szakmáinak körében (takarítás, vendéglátás, kereskedelmi áruházláncok, egészségügy stb.) a leggyakoribb. Hogyan lehetne igazságosabbá tenni a kettős mércét a szakmai egyenlőség terén? Delphine Remy-Boutang szerint a kiút a létbizonytalanságból a vállalatalapítás: „Sok nő szakmája hamarosan el fog tűnni; például a pénztárosoké. Ezeknek a nőknek segíteni kell a digitális átállásban.”
Ezt vallja a Force Femmes-egyesület is. A Fórumhoz hasonló körökkel rendelkező, 2005-ben létrehozott szervezet elnöke jelenleg Véronique Morali. Az egyesület a 45 év feletti álláskereső nőknek segít munkát találni, vagy vállalkozást létrehozni a nagyvállalatok anyagi támogatásával és az egyesület önkénteseinek munkájával. „A jómódú nők gyakran segítenek a nőtársaiknak, hatalmi pozíciójukat kihasználva – jellemzi a helyzetet Françoise Picq. – A filantrópia és a feminista aktivizmus közötti határvonal gyakran nagyon halvány.” „Nem hinném, hogy a vezetői szférában dolgozó nők egyre aktívabb és egyenlőbb helyzete automatikusan magával hozná az általános szakmai egyenjogúságot” – jelenti ki határozottan Marion Rabier, a politikatudomány docense a Mulhouse-i egyetemen. Felidéz egy történetet, amikor a munkája során a Fórum egyik rendszeres résztvevőjével dolgozott, aki panaszkodott neki, hogy mindkét titkárnője szülési szabadságon van, és kifejezte jövőbeni szándékát, amely szerint ezután idősebb alkalmazottakat fog keresni...
Ezek a nők politikai meggyőződésből olyan reformokat pártolnak, amelyek károsak a nők többségének. 2017 szeptemberében a Munkatörvénykönyv-módosítás elrendelésének aláírása előtt, amelyet Laurence Parisot a Francia Munkaadók Szövetségének (Mouvement des entreprises de France – MEDEF) (9) egykori elnöknője üdvözölt, több mint hatvan neves feminista személyiség és egyesület hívta fel a figyelmet arra, hogy a munkaügyi reform „növelni fogja a szakmák közötti egyenlőtlenséget”. (10) Legfőképp amiatt aggódtak, hogy a Munkaegészségügyi, Munkabiztonsági és Munkakörülmények Felügyeletének Bizottságát (Comité d’hygiène, de sécurité et des conditions de travail – CHSCT) felszámolják, és összeolvasztják két másik szervezettel, mindezt az új Szociális és Gazdasági Bizottság (Comité sociaux et économiques – CSE) keretében. „Nem véletlen, hogy mihelyt sikerült némileg felhívni az emberek figyelmét a nők ellen elkövetett munkahelyi erőszakra, megszüntették a CHSCT-t” – állapítja meg Marilyn Baldeck.
Az elmúlt években megnőtt a sztrájkok száma a munkaerő-kölcsönzési szerződéssel foglalkoztatott szobalányok körében. 2019 nyarán, amikor a párizsi, 17. kerületi Batignolles Ibis hotelben a szobalányok sztrájkba kezdtek, Marlène Schiappa bejelentette, hogy meg akarja vizsgálni a helyzetüket. Sébastine Bazin, az Accor Csoport vezérigazgatója, amelynek az Ibis Hotel is része, 2015-ben a Fórum egyik nagy presztízsű meghívottja volt. 2019 szeptemberében Schiappa az Batignolles Ibis védelmére kel. „Marlène Schiappa egyértelműen kijelentette, hogy a vállalat gazdasági döntéseibe, így annak munkaerő-kölcsönzési szerződéseibe nem avatkozik bele” (11) – meséli egy nő a szobalányok szakszervezetéből. Az egykori államtitkárnő azt állítja, hogy ő támogatta François Ruffin, parlamenti képviselő (La France insoumise párt) törvényjavaslatának „elgondolásátˮ a takarítók „munkakölcsönzési-szerződésének szabályozásáról”, a képviselő azonban azt visszavonta. A baloldali képviselő 2020 május végén azért döntött úgy, hogy visszavonja törvényjavaslatát, mert úgy vélte, a parlamenti többség „lényegi elemeitől fosztotta azt meg”.
A Hewlett-Packardtól a miniszterségig
2020 júliusában Marlène Schiappa átadta a nemi egyenjogúságért felelős miniszteri helyét Élisabeth Morenónak. Chiara Corazza szerint a Lenovo France és a Hewlett-Packard afrikai részlegének korábbi igazgatónője „a Fórum híveˮ. „Támogatni fogom őt, amiben csak tudomˮ – fűzi hozzá. Moreno is tagja volt a 21. Század Klubnak, és a Digitális Nőnapon is részt vett, valamint 2015-ben az Aude Thuin által alapított Nők Afrikában alapítványt is támogatta. „Nagy reményeket fűzök Élisabeth Morenóhoz, jól ismerem őt” – jegyzi meg bizalmasan a Nők Davosának alapítója.
Élisabeth Moreno a kinevezése után nem sokkal az elődje által elhanyagolt feminista egyesületekkel ebédelt. Ez azonban nem garancia arra, hogy új fejezet nyílik. A találkozón, ahol a Nők Nemzeti Szolidáris Szövetségének (Fédération National Solidarité Femmes) egyik aktivistája megosztott egy problémát, amellyel az erőszak áldozatai számára fenntartott telefonhívásokat kezelő egyesületének kellett szembenéznie, a miniszternő teljes természetességgel azt válaszolta: „Tökéletesen értem, amit mond, a kliens elégedettségéről van szó”.
Néhány héttel később a kormány bejelentette, hogy pályázatot hirdet, és megnyitja a 3919-es telefonvonalat a konkurencia számára. „Ezzel a döntéssel a telefonvonal előbb-utóbb olyan operátor kezébe kerülhet, akinek fontosabb a gazdasági haszon, mint a nőknek nyújtott szolgáltatás minősége” – fogalmazta meg a honlapján közzétett petíciójában a Nők Nemzeti Szolidáris Szövetsége november 16-án...
(1) Sophie Pochic: Féminisme de marché et égalité élitiste ? [A piac feminizmusa és elitista egyenlőség?], In: Margaret Maruani (szerk): Je travaille, donc je suis. Perspectives féministes [Dolgozom, tehát vagyok. Feminista perspektívák], La Découverte, Párizs, 2018.
(2) Emmanuelle Gagliardi és Wally Montay: Guide des clubs et réseaux au féminin [Útmutató női hálózatokhoz és klubokhoz], Le Cherche Midi, Párizs, 2007.
(3) Valérie Lion: Entreprises : relever le pari des réseaux féminins [Vállalatok: szembenézni a női hálózatok kihívásaival], L’Express, Párizs, 2019. január 18. https://lexpansion.lexpress.fr/entr...https://lexpansion.lexpress.fr/entreprises/entreprises-relever-le-pari-des-reseaux-feminins_2057992.html
(4) Laurence Boisseau: La France championne du monde de la féminisation des conseils d’administration [Franciaország a női vezetői testületek világbajnoka], Les Echos, Párizs, 2019. március 7. https://lexpansion.lexpress.fr/entr...https://lexpansion.lexpress.fr/entreprises/entreprises-relever-le-pari-des-reseaux-feminins_2057992.html
(5) Ua.
(6) Marion Rabier: Entrepreneuses de cause : contribution à une sociologie des engagements des dirigeants économiques en France [Vállalkozónők és az ügy, amelyet képviselnek; szociológiai tanulmány a francia gazdasági vezetők szerepvállalásáról], doktori disszertáció, École des hautes études en sciences sociales (EHESS), Párizs, 2013.
(7) A Renaud–Nissan–Mitsubishi cégcsoport egykori elnökét sikkasztással gyanúsítják.
(8) Quelles sont les conditions d’emploi des salariés à temps partiel ? [Mik a részmunkaidős alkalmazott foglalkoztatásának feltételei?], Dares Analyses, n.025, Párizs, 2020. https://dares.travail-emploi.gouv.f...https://dares.travail-emploi.gouv.fr/dares-etudes-et-statistiques/etudes-et-syntheses/dares-analyses-dares-indicateurs-dares-resultats/article/quelles-sont-les-conditions-d-emploi-des-salaries-a-temps-partiel
(9) A GYOSZ – Gyáriparosok Országos Szövetsége – megfelelője – a ford.
(10) Loi travail : les droits des femmes passent (aussi) à la trappe [Munkatörvény: a nők jogait (is) elsöprik], Mediapart, 2021. január 21. https://blogs.mediapart.fr/les-invi...https://blogs.mediapart.fr/les-invites-de-mediapart/blog/060917/loi-travail-les-droits-des-femmes-passent-aussi-la-trappe
(11) Timothée de Rauglaure: Journées infernales d’une femme de chambre [Egy szobalány pokoli munkanapjai], Alternatives Economiques, n. 396, Párizs, 2019. november 27. https://www.alternatives-economique...https://www.alternatives-economiques.fr/journees-infernales-dune-femme-de-chambre/00090726
