Berend T. Iván „Settembrini és Naphta” című cikkében (1) ad a „liberalizmus” fogalmának egy sarkítottan pozitív, megszépítő olvasatot. Az ötoldalas mikroesszében sztereotíp (2) - interpretáció szerepel, elemzést nem áll ki. Az Európa gazdasága a XX. században már mutatott fel ideológiai hangvételt. (3) Berendtől a Ránkival írt korszakos gazdaságtörténeti könyvsorozat és a Válságos évtizedek után én elemzést vártam volna.
Jelen írás előfeltételezi a Berend-cikk ismeretét. Célja, hogy a megszépítő állításokkal szembeállítva a zord valót, problematizálja a reklám-hangvételt.
a: egy hibás megszemélyesítés
A szöveg felvezetésében (1. o.) egy dichotómiát (szembeállítást) állít fel Berend – ám a dichotómiák képzése az előítéletek világához tartozik. (4) A ’vállalkozás szabadságát’ jelentő kifejezést egy megszépített értelembe, antirasszista, humanista, szabadságelméleti kontextusba szeretné áthelyezni. De ez csúsztatás, nem lehet büntetlen. Berend saját liberalizmus-rajongó társai akadályozzák erőfeszítéseit, a liberalizmust visszavezetve az etnocentrizmushoz. (5) (nemzet/iség/központúsághoz K. A.)
Egy fikciós író sarkított képeit posztulálja (előfeltételezi K. A.) az írás világképe számára. Mann nimbuszára alapozni: a tekintélyre hivatkozás falláciája. (érvelési csalása K. A.) A sarkított ábrázolás már problematikus, és a fikciós irodalom valós funkciója, hogy exhibicionistán (itt: lélektani magamutogatással K. A.) a világra erőszakolja a szerző érzelem-világát és hangulatait, (6) de a valóságnak nem tükre: (7) a költők hazudnak. (8)
Berend a piacorientált eszme liberalizmustól (9) várná „az egyén”szabadságát. A Pinochet-diktatúra tanulságai (10) szerinta liberalizmus a piac diktatúrája az egyén felett.
A fellengzősen felvetett „az egyén” fordulatból az emberiség többsége mindig is ki volt rekesztve, mivel a vállalkozói cselekvési „szabadság” [liberty] képviselete a nemvállalkozói többség számára eleve csak jogfosztást és gyalázatot, az el-nem-ismerés extrém eseteit hozhatta el. Nem az utópikus jelleg az időbeli tehát, hanem az utópisták az ab ovo lehetetlent erőltető magatartásának megkésettsége.
A társadalmi rétegek és érdekeik előítéletes szembeállítása világjelenség :kasztok közötti értékkülönbség tételezése, „a nemzet eleven erői” a „feleslegesekkel” szemben, (11) a minimum wagejobs (minimálbéres állások K. A.) dolgozói vs. middleclass (középosztály K. A.), az ún. „értékteremtők” (12) vs. az emberiség.
A liberális egy morlock-eloi (13) dichotómiát állít fel, és igyekszik elérni, hogy a látszat „igazolja” előítéleteit. A liberális istenítéletes módon feltételezi, hogy a vállalkozó vagyoni előnyeivel már "bebizonyosodott", (14) hogy őt "szereti az isten", tehát "csak jó ember lehet", és látatlanban azt, aki hátrányos helyzetből indult és esélyt se kapott a kitörésre, be lehet seperni a parraghi "zsidócigány" kategóriába. (15) Az áldozat „bűnös” abban, amit ellene követtek el és „idegen”; a társadalmi és faji kasztosítás keresztezése a liberálist a feudalizmusba helyezi vissza, a vagyoniból a patriarchális kasztrendszerbe, és mint alattvalói atyja, „kitagadhatja” őket szimbolikusan. A „nemzetből” való szóbeli kitagadás az osztályhatárok kijelölése. (16) A magyar köznyelvben legdehonesztálóbb „cigány” szót veti be a liberális a kirekesztettek iránti együttérzés és szolidaritás akadályozására. (17)
Ha a piacgazdaság áldozatait, kirekesztettjeit a „vesztesek” szóval, rasszizmus nélkül bélyegzik meg? a „vesztes-nyertes” dichotómia feltételez egy korábbi erőpróbát, amelyen az egyik félnek alul kellett maradnia. A társadalmi tulajdon felszámolását 1988 nyarán a hatalom szemszögéből jelentette be Németh Miklós, és mire a lakosság ráeszmélhetett volna, mi történik, már kiebrudalták a munkahelyeiről, és ehhez szava nem lehetett: a törvény és hatalom a privatizátorok (tulajdon-magánosítók K. A.) oldalán. A leendő munkanélküliek és hajléktalanok csak tudomásul vehették jogfosztásukat. Sem játszma, sem erőpróba, sem jog, sem demokrácia 1988 óta. Az áldozat nem számíthat megértésre, ha „vesztesnek” tüntetik fel – a liberálisok tudják.
A liberalizmus antropológiájának (emberképének K. A.) szószólói Hitler, (18) Hayek, Rand, Lázár és Parragh. „Istenítélet” vagy eredményetikai extremizmusa (szélsőségessége K. A.) vagyon mint feltételezett értékmérő. „Meritokratikus” (az érdem-elv uralmát hirdető K. A.) megerősítés, mint Hegelnél az „úr és szolga” pontban; (19) a leendő úr kinyilvánította, hogy a tulajdont életénél is előbbre tartja, a modernitásban a tulajdont a kisajátító (és liberális támogatója) más életénél tartja többre.
Az egyén gyenge és kiszolgáltatott egyedül. (20) Marx nevetett az „egyéni homo oeconomicus” (gazdálkodó/gazdasági szempontból vett ember K. A.) képzetén alapuló robinzonádokon, jogosan. (21) „Az egyénhez” nem tartozhatnak hozzá vagyoni „attribútumok”, (a létező elidegeníthetetlen tulajdonságai K. A.) azok akcidensek (a létező véletlenszerű tulajdonságai K. A.) (még egy egészséges test is a szerencsejavak (22) közül való) míg a társadalom konkrét tagjaihoz, piaci szereplőkhöz konstitutív, szerepkijelölő módon. Rawls ezt ignorálni (figyelmen kívül hagyni, nemtudni K. A.) akarta, (23) Bourdieu (24) nem engedi.
Episztemologikus (tudományelméleti K. A.) értelemben Berend egy abszolút elvonatkoztatás engagált (ideológiailag elkötelezett K. A.) kezelését akarja úgy beállítani, mintha egy konkrétum objektív elemzése lenne – miközben az elemzés elmarad. Homályos általánosságban maradó absztrakció vágyelvű feldíszítése történik meg olyan tulajdonságok tulajdonításával, amelyeket egy vizsgálat nem találna benne.
Ha irodalmi figurában akarjuk látni a liberalizmus, Luzsin hordozza annak tulajdonságait. (25)
Naphta-Settembrini nem „két” személyiség, hanem a liberális meghasadása propaganda és gyakorlat között. Settembrini a liberalizmus ígéreteinek reprezentánsa, ahol nem szükséges erőszakot alkalmazni, a vagyon csak - az öledbe hullik. Naphta a liberalizmus praktikus valósága, ahol a vagyonképzés megköveteli a rablógyilkos eljárásokat. (26)
b: a jenkocentrizmus
Berend elvégzi két különböző rendszer egybemosását. (27) Piacfundamentalista mód a főellenség az „Állam”. Miközben állami egészségügy, rendőrség, tűzoltóság híján a lakosság veszne ki, amelynek vérét szívhatja a piac (28) A piac profitorientált, a dolgozó jövedelmét a túlélési minimumon tartja. (29) A prekarizált (munkanélküliségre tiport K. A.) néprétegekkel szembeni eljárás a piac által rájuk rótt szegénység kriminalizációja. (30) (bűncselekménnyé nyilvánítása K. A.)
A kiragadott Mussolini-idézet egy ideológia megnyilatkozása volt, amely a nemzeti tőkét a Centrum országai szintjére óhajtotta juttatni, mert vágyott eszmei testvérei, a „művelt Nyugat” „civilizált nemzetei” sorába lépni. (31) A hozzájuk „felemelkedés” a velük való összecsapás útján. Az „il mercato (libero) fará da se” felkiáltás Wiederzauberung der (vom Wissenschaft) entzaubererten Welt. (32)
Kettős mérce: Berend preferált (előnyben részesített K. A.) elemeknek adja meg a „pozitív” címet. Objektíve a termelőeszköz-magántulajdon és a vállalkozás szabadsága (33) a központi hatalmak és tengelyhatalmak esetében is, azaz liberális országokról van szó, (34) a piacok újrafelosztását katonai erővel vitték keresztül az inpreferábilis (kevésbé kedvelt K. A.) kapitalizmusok, az engagáltak számára az „nem” ugyanaz. (35) Ez „vágyvezérelt gondolkodás”. (36)
A diskurzus (tárgyalás K. A.) természeténél fogva ideologikus (itt: elfogult K. A.). „Ha elfogadjuk a rendszer logikáját, és arra támaszkodva szemléljük, akkor e rendszer ésszerűnek, mérsékeltnek, konszenzusra törekvőnek és láthatóan józan ésszel megáldottnak tűnik.” (37) Berend olvasatának álobjektivitása egy rendszer öninterpretációs diskurzusának (értsd: önmaga értelmezési keretét megadó tárgyalásának K. A. ), egy ideológiának szubjektivitása. Normalizált paradoxon.
Berend nem látja, de a Föld forrásai korlátozottak. (38) Ebből következnek a kapitalizmusok konfliktusai. Berend kizárólag a hidegháborút látja, a kapitalizmusok az USA kiszipolyozó gyámsága alatti„szívélyes” kollaborációját a Béketábor gazdasági halálra fojtogatásában. A Béketábor megölése és kifosztása (rendszerváltás és privatizáció1988-97) után a további keleti terjeszkedés mutatja, ez sem volt elég a rendszeren belülről kiküszöbölhetetlen válság kezeléséhez. 2001 óta rablóháborúk, a kelet-európai neofasizmusok militarizálása, (39) a Centrum összhangja megtört, helyén a fosztogatók marakodása; a szélsőjobbra tolódott USA és EU cselekvése liberális, míg az „illiberális”, illetve „neokonzervatív” műszavak alatt. A Félperiféria neofasizmusai Berend szerint „nem” liberálisak, – de akkor ezek politikája miért vág egybe a globális main streammel?[xl] Neoliberális, megszorító logikájukban egybeesnek Centrum lépéseivel, szinkronitásban vannak azokkal, Berend mégis azt állítja, nem köthető okságilag egyik a másikkal. Ami ugyanaz, mitől lenne „más”?[xli]
c: az ekvivokáció falláciája.
Berend két különböző rendszert a „népi” szó hamis használatával[xlii] mosna egybe.[xliii] Ehhez kínálkozik a „Volk-völkisch” szóformák iránti tudatlanság. A „Volk” a jobboldali hagyományban „nemzetfajt” jelent,[xliv] [etnonacionalista tartalommal bír] és csak a baloldali olvasatban nyeri el szociologizáló értelmét. Ezt a diskurzusfüggő jelentéskülönbséget minden igényesebb német nyelvű szótár, értelmező szótár, lexikon tartalmazza.[xlv]
[…]
d: idegen tollakkal[xlvi]
A szegénység etnicizálása (nemzetiségi jelleghez kötése K. A.) alapján a liberalizmustól a gyakorlatban elidegeníthetetlen a rasszizmus – ez ellenkezője annak a képnek, amit ők szeretnének önmagukról kialakítani.[xlvii]
Felvetődik a kérdés: történetileg mennyire sajátíthatják ki a liberálisok a humanista jelzőt?
Voltaire, a liberális: Candide-ja alapján az Európán kívüli világot állatokkal fajtalankodó, kannibál barbárok lakta területnek vélte. Az antiszemitizmus elleni fejtegetéseiben kisszerű: a „tolerantia” kárhozatos eszméjéig jutott. A „tolerare” „eltűrést, elszenvedést” jelent[xlviii] – a másik tőled való különbözőségét így „rossznak” bélyegzed; „eltűrni” nem az érzelmileg neutrálisat (semlegeset K. A.) vagy a jót kell. Baj még az „eltűrő” lélektana. Az „kegyosztónak” tűnik fel, ha egy standard tekintéllyé legitimált álláspontjáról a „más” „rossz” különbözőségét „eltűri” – a nyelvünk hegyén van, hogy „megbocsátja”... A „tolerancia” fogalma még egy hierarchikus, előjog-jogfosztottság szembeállításától terhelt, a feudális társadalom mechanizmusait hozza elő, ellentétben a liberalizmus univerzális Anerkennung - ígéretével. (Mit hánytorgathatnak fel ezek Bauernek?[xlix]) Rossz jel, ha a liberális társadalom „független egyénei” viszonyrendszerét a megtagadott, hierarchikus függőségen alapuló rendszerből visszahozott elv szervezi meg; akkor az egyéni függetlenség anti-hierarchikus elve omlik össze!
Rosszabb a „Pápizmus” szócikk.[l] Az adófizetés mint a jogok alapja; az egyén egzisztenciája sérülékeny, ez csak efemer megtűrést hozhat. A korábbi vállalkozói kaszt vagyonának transzprivatizációja (más magántulajdonba áthelyezése K. A.) a „nemzeti” kispolgárhoz a XX. századi német és magyar liberalizmusokban arra utal, a „megtűrt” státusz változásai nem csak egyéni helyzetének mikroökonómiai változásai, hanem a globális gazdasági fordulatok is. Götz Aly – „Volkstaat” I. fejezet – és Ungváry – „antiszemitizmus mérlege” – ki akarták liberális oksági összefüggéseikből vetkőztetni ezeket az eseményeket és azok eszme/világát.A „fizess, és addig biztonságban vagy” metódus „védelmi pénz” néven ismert.
És a baloldal? A jakobinusok a „tolerancia” helyett az alanyi jogú elfogadást működtették,[li] emancipálva[lii] (egyenjogúsítva K. A.) a nem-katholikusokat, a színesbőrűeket.[liii] A bolsevik jogrend dekriminalizálta (kivonta a bűncselekmények kategóriájából K. A.) a homoszexualitást,[liv] az első szovjetorosz Alkotmány[lv] kimondta az állam(okat) alkotó nemzetiségek szabad társulását (Első szakasz 1. fej. 2.),[lvi] a vallásgyakorlás és az egyházellenes propaganda gyakorlásának jogát (Második szakasz 5. fej. 13.), szociális felszabadításul az ingyenes oktatást (Második szakasz 5. fej. 17.). A legfontosabbként pedig kimondatott: sem előjogok, sem joghátrány nem követelhetőek faji alapon.[lvii] (Második szakasz 5. fej. 22.) Mindezt megerősítette az 1936-os alkotmány és 1947-es alkotmány-megújítás is. Az antirasszista felvilágosítás érdekében kiadták pl. a «Детинегров» gyerekkönyvet.[lviii]Az emancipációra vágyó amerikai feketék 1930-ban nem kaphatták meg ennek tanait másutt, mint Moszkvában.[lix]
Alanyi jogon, ingyen, egyszer-s-mindenkorra; nem leasingbe.
A liberalizmus részéről a „Scottsboro boys”, a New Deal[lx] és a ’40-es évek[lxi] szegregatív (nemzetiségeket elkülönítő K. A.) politikája, az ázsiai, rasszista hangú hadjáratok. A „civilizációs” rasszizmus a nyugati centrum öndicsőítésére koholt „fél-fajelmélet”.[lxii]
Amikor 1969-ben a Stonewall bárnál a melegeknek elegük lett a bántalmazásból, a liberálisok nem törődtek velük, azzal, hogy a rendőrök előszeretettel „razziáznak” (a kevert etnikumú és munkáslakta) Greenwich Village melegbárjaiban, mert ezek törzsvendégei – pikáns! – fekete és latinx melegek voltak.[lxiii] Marsha P. Johnson és Sylvia Rivera, két fekete transzvesztita vezette a melegek első életnyilvánítását, (thx, The Queer Kiwi!) és mikor a liberálisok utólag meglátták a Pride-ban rejlő szavazat-vásárlási lehetőségeket, „felkarolták” azt – ami akkorra már önjáró volt.
Feminista-e a liberális, ha a női nem és gender csak fogyasztói körként érdekli?[lxiv] ha instrumentalizálja (eszközzé teszi K. A.) a női testet: „sex sells”?[lxv] ha a női kormánytagok egy tokenizmus túl/teljesítése, de válogatásuk alapja a megjelenés? ha ők „optikai tuning”, nem egy terület szakértői gárdája?
Gyermekbarát-e a liberális, ha a gyermek csak fogyasztásserkentő?
Mi a helyzet az idősek, rokkantak, fogyatékkal élők, alacsony jövedelműek, prekárok reprezentáltságával a liberálisok világában, ha - mert a szociális hálón is - éppen ők hullanak ki elsőként, és/mert fizetésképtelenségük kiszorítja őket a liberális számára látható és emberszámba vehető létezők köréből?[lxvi] Az „egyén” kategóriáján túlra. Hol van itt a „minden egyes”?
A kenyérharc[lxvii] „etnikai harcnak” álcázása a vállalkozók érdeke. A liberális politika identitárius alapra helyezte a tárgyalást.[lxviii]
A liberális idegen tollakkal akar ékeskedni, amikor elbitorolná a baloldaltól a befogadó szellem címét.
e: „válságban van”?
Berend (3-5. o.) elválasztaná a liberalizmust a neoliberalizmustól,[lxix] azaz saját magától.[lxx]Azt szeretné, hogy a globalizációt szeressék, az EU-ra pedig úgy tekintsenek keleti provinciái, mint „megmentőikre”, állítólag az EU „felzárkóztatta”, sőt, pénzzel tömi őket. – A tőkeexport önmagában nem „felzárkóztatás”, mert az azt jelentené, gazdaságilag autarch szintre juttatni az adott országokat. Ám ekkor azok nem lennének felvevőpiac a Centrum termékeire, lévén saját kínálatuk, másfelől saját kínálatukkal konkurenciát teremtenének a Centrum számára. Ezért a Centrum a vállalkozás „szabadságára” hivatkozva saját tőkéje számára formálja előnyössé a piacot, megsemmisítve így a félperiférikus országok vállalatait.[lxxi] Tehát, míg a globalizátorok „egyenrangú partnerségről” mesélnek, hierarchikussá formálják a piaci-gazdasági viszonyokat. A piac „szabadsága” tehát a beszélő számára preferábilis érdekcsoport piaci dominanciája.[lxxii] A saját piac védelmét „gazdasági nacionalizmusnak” nevezik, akik saját cégeik számára formálják a piacot – ez nem gazdasági nacionalizmus? A ’vállalkozás szabadsága’ [liberalizmus] a kapitalizmus alapja, nincs különbség a vállalkozás volumene, a vállalkozó „faja”, vagy égtáj szerint; a monopolista neoliberális nem „liberálisabb” liberális, mint a smithi ideál megkésett „neokonzervatív” liberálisa, aki nem konzervatív.
A repatriált tőke arányát ma csak találgatni lehet,[lxxiii] az ún. fejlesztési támogatások az infrastruktúra fejlesztésére szakosodott, oligarcha-tulajdonú magáncégeknek lehívhatóak. A globalizáció legnagyobb ellenségei azok a „nemzeti” középosztályok, amelyek vállalkozásai esélytelenek a multik túlerejével szemben.[lxxiv]Miképpen lehetne a liberalizmus válságát megoldani, ha éppen a liberalizmus a zavar,[lxxv] és a megoldáshoz visszafelé kellene lépni történetileg?
A piac sosem szabad – nem annak, aki „nulláról” indul.[lxxvi] De ha az eleve lépéselőnyből indulóké kizárólag a szabadság,[lxxvii] hol marad a „minden egyes”?[lxxviii]
Egy fogalmi vége-poén
Ha a liberalizmus kirekesztő jellegének eredete a kérdés, akkor a konceptuális (fogalmi K. A.) gyökérre kell néznünk. The Encyclopaedia Britannica Fourteenth Edition Vol. 13. 1924-ből egy szóeredetet mutat fel. A „Liberty” szócikk[lxxix] szerint míg mára a szó „cselekvési szabadság” értelemben ismert, eredetileg egyénenként kiadott eljárási különengedélyt jelentett – melyet az uralkodó állíthatott ki. Nyilvánvalóan vállalkozások lebonyolítására igényelhették, ám ilyet a nem-nemesi alattvalók közül nem a zsellérek tehettek, hanem a tehetős nemtelen polgárok.[lxxx] A liberalizmus, a vállalkozói jogkörök megszerzését célzó mozgalom létrejöttekor sem volt emancipatív, hanem kasztos. A protestáns-piacpárti Biblia-exegézis pusztán egy alternatív gazdasági-szociális érdek kifejtését szolgálta, amint a katholikus-feudális is. Az urbánus-bourgeois reformáció céljai kezdettől különböztek a népi reformáció szimpla antifeudalizmusától. A királyi engedély eleve aláássa a liberalizmusnak tulajdonított „államtalan” jelleget.
Ez a jogtörténeti vetület mindenképpen tanulmányozásra érdemes még.
(1) ÉS 2020 X. 30.
(2) „Mint a cím jelzi, ez a cikk a liberalizmusról és ellenségeiről szól.” Berend-cikk 1. o.
(3) A köszönetnyilvánítás és az előszó is éppen elég. https://tti.btk.mta.hu/kiadvanyok/k...https://tti.btk.mta.hu/kiadvanyok/kiadvanytar/berend-t-ivan-europa-gazdasaga-a-20-szazadban
(4) Gordon W. Allport: Az előítélet Osiris Bp. 1999. 466. o.
(5) https://reposzt.hu/blog/ivan-geza/2...https://reposzt.hu/blog/ivan-geza/2018-06-11/nacionalizmus-vagy-liberalizmus-rehabilitalasa
(6) Ld. Tormayt, Gippiuszt, Celine-t. Ha Berend igazságértéket akar tulajdonítani a manni fikciónak, persze erős túlzással, de lovat adhat a „Sion bölcsei”, „Bujdosókönyv”, „Országhódítók”, stb. érvei alá is, mondván, hogy elvégre a szerzői önkény szempontjából nincs is olyan nagy különbség e fikciók között
(7) Schiller romantikája lepattan a történeti valóságról (Ld. Kulcsár Zsuzsanna Rejtélyek és botrányok a középkorban Carlos-fejezetét Gondolat Bp. 1978. 484-515. o.), amint a japán-orosz háború csak díszlet Apollinaire-nek, hogy előadhassa önmagát, de nem valóságos történet a korból/ról. És bármennyire is azonosulhatunk érzelmileg a pogromok elítélésével, nem tekinthetjük történelmi ténydokumentumnak Gorkij pogrom-leírását («Погром» Соб. соч. в 30 томах Т. 5. М., Гослитиздат 1950, С. 328-333.).
(8) Platón pl. Az állam607b5–6, 382d9, 599a2-3,Védőbeszéd 23e, Nietzsche Zarathustra II. könyv, „A költőkről”, Caudwell Illúzió és valóság Gondolat Bp. 130. o. stb.
(9) Adorno – Frenkel-Brunswik – Levinson – Sanford: Az autoriter személyiség. 1950. http://www.ajcarchives.org/main.php...http://www.ajcarchives.org/main.php?GroupingId=6490 A könyvben használt politikai terminológia eltér a kontinentális hagyománytól, amely „konzervatívon” a feudalizmus szimpatizánsát érti, míg liberálison a szabad vállalkozás hívét, amennyiben amerikai „konzervatív” (republikánus) smithi típusú liberális, aki a fennállót problémamentesnek állítja be, a gazdasági válságok strukturális okait tagadja, helyettük „pszichés okokról” beszél, a gyakorlatiasságra és anyagiasságra nevelést szorgalmazza, az istenítéletes-áldozathibáztató „Jedem das seine” híve, enyhítve mindezt önmaga előtt némi jótékonykodással . i. m. 153-155. o. A „liberális” (demokrata) viszont a kisvállalkozás embere, jobboldali szocdem, aki szocialista módjára beszél. i. m. 155. o.
(10) http://www.eszmelet.hu/greg_grandin...http://www.eszmelet.hu/greg_grandin-milton-friedman-es-a-birodalom-kozgazdasagtana/
(11) Viviane Forrester: Gazdasági horror Kossuth Bp. 1998. 20. o. és 60-61. o. vmint passim. A Tőke I a társadalmi konfliktusokat tematizáló fejezeteiben tárgyalásra kerülnek a liberálisok előítéletei mint „érvek” a dolgozó osztályok ellen. 7.; 8.; 13.; 23.; 24. fejezet.
(12) A wealthmaker a valóságban kb. „vagyonképzőt” jelentene – a neohungaristák egy helytelen fordításvariánssal élnek vissza, amelynek értelme sincs. Az „érték” szó spirituális hangzása kivetkőzteti minden reális kontextusából a gazdasági cselekvést, a „teremtés” kifejezés olyan erőket tulajdonít a piaci ágenseknek, amilyenek a valóságban nincsenek is. A vagyoni érték nem morális és a vagyonszerzés nem mágikus.
(13) https://www.bl.uk/romantics-and-vic...https://www.bl.uk/romantics-and-victorians/articles/class-in-the-time-machine
(14) Authority and the family in.: The critical theory – selected essays. The Continuum publishing company New York 2002. A vállalkozó a monopólium korszakában is „szabadnak tartja magát”i. m. 79-80. o., míg a proletárral együtt determinálja a piac és saját helyzete, így lesz az osztályharc is a determinált helyzetek története i. m. 82-86. o. A liberális a rabszolga ellentétének tudja magát, mondja, de ez az énkép törékeny és naiv – a tulajdoni különbségek függőséget teremtenek. i. m. 92. o. A siker, a kor istene, nem erőfeszítés, hanem „szerencse” kérdése, és a sikeres emberek másokat vonnak függésbe. Az általános igazságtalanság társadalmában mindezt „elkerülhetetlen szükségszerűségnek” fogadják el, és mindenki a „maga szerencséjének kovácsa” akar lenni, vak hittel abban, hogy ő is lehet kiválasztott a sikerre. A tekintély pedig immár vagyoni, e szempont minden érdemet és képességet elhomályosít, a rátermettség szinte kizárólag a kizsákmányolás eszköze. i. m. 92-94. o. Röviden szólva már Horkheimert sem sikerült meggyőzni majd’ száz évvel ezelőtt.
(15) https://hvg.hu/gazdasag/20180620_Pa...https://hvg.hu/gazdasag/20180620_Parragh_a_feher_boru_kereszteny_gyokeru_munkavallalok_elfogytak Jellemző, hogy a HVG nem kommentálta a megszólalásban megjelenő nyílt fajelméletességet. Amint jellemző az is, hogy a fajelmélész dogmatikával „zsidócigánynak” bélyegzett lakosságrész etnikai és kulturális hátterét sohasem vizsgálta senki. Jellemző továbbá, hogy a munkanélküliek tömegeit éppen a Parragh által képviselt burzsoázia taszította munkanélküliségbe a vállalkozó szabad cselekvésének elve alapján. Jellemző végül, hogy mr. Parragh ilyen hajmeresztő gyűlöletbeszéd mellett még mindig szabadlábon van.
(16) MEM 23. k. 720. o., Értéktöbblet-elméletek III. k. 305. o.
(17) http://beszelo.c3.hu/cikkek/ciganyk...http://beszelo.c3.hu/cikkek/ciganykeptelensegek Ebben a cikkben egyébként feltűnik a kompenzáló magatartás is: az egyik hivatkozott a fajgyűlölő „paraszt” kitételt (melynek használatát sajnos még nem kriminalizálták) igyekszik annak etnikai olvasata helyett egykori szociális-hivatásköri jelentésébe visszafordítani és ezáltal felmagasztalni. Azonban még ennél is érdekesebb a kulturális depriváció „elcigányosodásnak” titulálása, ami a kortárs jobboldal egyik kedvelt közhelye. Ez egybefoglalja a „kitagadás” gesztusát, a kulturák közötti hierarchikus rend feltételezését, és olyan barbár „civilizációs” fajelméletet hord össze, mint Huntington vagy Kászonyi. (Ld. Uralkodó eszmék… Kossuth Bp. 1983. 144-146. o.) Beszélhetünk még itt a genetikai falláciáról, a „faji attitűdök” tulajdonításáról, stb.
(18) A Mein Kampfban és a Strasserekkel való 1930 május 21-22.-ei tárgyalás során is kirekesztő, áldozathibáztató, munkásellenes, vállalkozó-párti szocialdarwinista. Fromm a „Menekülés a szabadság elől” kötetében a Mein Kampfból vett idézetekkel, melyekkel Hitler versenyszellemét, a kiválasztódásba, az erős és rátermett győzelme iránti lelkesedését mutatja fel. Hitler a liberális „nincs ingyenebéd” slogan képviselője, és vele osztozik az, aki kirekesztően elitárius.
(19) Phänomenologie B 3.
(20) Leviathan Ch. XIII. – senki sem erősebb vagy éleseszűbb a többinél eléggé, hogy tartósan elnyomhassa őket. - A liberalizmus ököjogú világában egy pillanat alatt kifosztott hajléktalan lesz az egyén. A piacfundamentalisták itt „szabadságról”, „kockázatról” és „kalandról” hazudoznak, holott e szavak nyitott kifutási eredményt lebegtetnek, ám a piaci rendszerben minden determinált! És Politika1253a.
(21) A politikai gazdaságtan bírálatának alapvonalai Bevezetés.
(22) Nikomakhoszi Etika 1099b
(23) A theory of justice Belknap press Cambridge Mass. 1999. p. 179. egészen egyszerűen arról ír, hogy számára a cselekvési szabadság elvi-absztrakt fogalom, és ha egyének vagy csoportok anyagi vagy ismerethiányuk miatt nem élhetnek vele, az őt szemernyit sem fogja zavarni. - Ez aztán az „igazságosság”-elmélész! Mr. Rawls, mr. Berend: az olyan, elvileg megadott jog, amellyel való élés eszközei nincsenek megadva, ezért elzártnak érződik a szubjektum számára – olyan, mintha nem is lenne. Valójában, minden nyílt diktatúránál rosszabb az a „demokrácia”, amely tiltásként kodifikálatlan, de feltételként mégis fennálló és áttörhetetlen strukturális akadályokat állít a „szabad” állampolgár és szükségletei beteljesítése közé; az ambiguitás a méltányossági sérelmek királynője, az ambiguis „demokrácia” csak egy elegánsan koreografált önkényuralom.
(24) https://docplayer.hu/60724564-A-tar...https://docplayer.hu/60724564-A-tarsadalmi-egyenlotlensegek-ujratermelodese.html
(25) Korlátolt elme és érzelmi analfabéta, „de” összeszedett némi pénzt, és olyat keres, akit függésbe vonhat és aki felett hatalmaskodhat. Manapság „konzervatívnak” bélyegzett módon először a klasszikus módszerrel, házasodással kísérletezik. Amikor Luzsint utoljára látjuk, éppen egy olcsó szállóban egy vadidegent győzköd arról, hogy amaz „neki köszönhet mindent”, amit a másik néma döbbenettel hallgat.
A liberális ábrázolásai az orosz irodalomban mindig nagyszerűek: Luzsin, Raszkolnyikov, Csicsikov, Juduska Galavljov, Osztap Bender, Plohis, Garin, Sarikov…
(26) Lukács György talán véletlenül jellemzi „prefasisztának” Naphtát? Az ész trónfosztása Bp. Akadémiai 1956 53. o.
(27) Berend, aki elismerte, hogy a szocdemek maguk támadták meg a baloldalt, és törvényszerűvé vált, hogy a baloldal azonosságot lásson szocdemek és fasizmus között? Válságos évtizedek Gondolat Bp. 1982. 341. o.
(28) Vö.:http://www.eszmelet.hu/meszaros_ist...http://www.eszmelet.hu/meszaros_istvan-a-szerkezeti-valsag-szerkezetvaltast-kovetel/
(29) MEM 42. k. Kossuth Bp. 1981. 46. o.
(30) http://www.eszmelet.hu/loic_wacquan...http://www.eszmelet.hu/loic_wacquant-a-neoliberalis-allam-megalkotasa-munkalet-b/
(31) Ezekről, a fasci programjáról és eurokompatibilis liberálkapitalista értékrendjéről ld. Amadeo Bordiga és Gramsci 1919-1922 időszakbeli cikkeit, rendkívül tanulságos, és sajnos máig alulértékelt források. Sajnos Bordiga írásai töredékesen érhetőek el az interneten, https://www.marxists.org/archive/bo...https://www.marxists.org/archive/bordiga/index.htm illetve http://www.sinistra.net/lib/bor/bor...http://www.sinistra.net/lib/bor/bordiga.html Gramsci: https://www.marxists.org/archive/gr...https://www.marxists.org/archive/gramsci/index.htm valamint http://marxism.halkcephesi.net/Anto...http://marxism.halkcephesi.net/Antonio%20Gramsci/spw2-contents.htm
(32) Mészáros István többször bírálta a liberalizmus irrracionális, piacpárti dogmatizmusát. http://www.eszmelet.hu/john_bellamy...http://www.eszmelet.hu/john_bellamy_foster-a-tarsadalmi-es-okologiai-anyagcsere-dia/ Az irracionalitás eleve a liberalizmus része: Az ész trónfosztása Bp. Akadémiai 1956. 25. o.; 69. o. et passim.
(33) Vö.: a vállalkozók bánásmódjával a kezükre játszott emberekkel szemben. Horkheimer: Authority and the family Continuum NY 1975. p. 83-85.
(34) Amiként leírja Marcuse: gazdasági totalitarizmus (magántőke terrora ), „fékek és ellensúlyok” mellett és azokkal tökéletes harmóniában (!), egy pluralizmus kereteiben, amelyből viszont hiányzik az ideológiai pluralitás. Az egydimenziós ember Kossuth Bp. 1990. 25. o. (többpártrendszer … sokszínűség K. A.)
(35) A XVII. században a brit ésa holland vállalkozók között versengés alakult ki, melyikük rabolhat többet a tengerek uraként. Berend logikája alapján a liberális országok között csak harmónia lehet; tehát melyik országot rekesztené ki Berend szóban annak liberális jellegéből?
(36) Allport: Az előítélet 218-220. o.
(37) http://www.eszmelet.hu/daniel_singe...http://www.eszmelet.hu/daniel_singer-meszaros-istvan-az-ideologia-hatalma/
(38) http://www.eszmelet.hu/meszaros_ist...http://www.eszmelet.hu/meszaros_istvan-kapitalizmus-es-kornyezetrombolas/
(39) http://balmix.hu/hu/kulfoldi-elemze...http://balmix.hu/hu/kulfoldi-elemzesek/30339-https-24-hu-kulfold-2019-06-12-ujabb-amerikai-katonakat-kuldenek-lengyelorszagba ; http://balmix.hu/hu/magyar-elemzese...http://balmix.hu/hu/magyar-elemzesek/31911-https-168ora-hu-itthon-orban-viktor-vegul-belement-hogy-ne-legyenek-buntethetoek-az-amerikai-katonak-magyarorszagon-164138-fbclid-iwar11denkqksjlblerlayggwwtf87nb5widyiel11j9r1nnymiz-crau0uy8 ; http://balmix.hu/hu/magyar-elemzese...http://balmix.hu/hu/magyar-elemzesek/45414-muon-meregdraga-nemet-tankok-utan-meregdraga-amerikai-raketakat-vesz-orban-1597345205 ; http://balmix.hu/hu/hirek/37042-a-m...http://balmix.hu/hu/hirek/37042-a-mi-idonk-20-ezer-amerikai-es-17-ezer-mas-nemzetisegu-nato-katona-fogja-oroszorszagot-provokalni-1576017004 ; http://balmix.hu/hu/hirek/18306-mer...http://balmix.hu/hu/hirek/18306-merce-az-usa-tovabbi-fegyvereket-szallit-ukrajnanak-1535859002 ; stb.
[xl] A nagy port felvert tőkeimportőr „reindusztrializáció” nem volt egyéb, mint a Centrum akkori dezindusztrializációjának félperiférikus megfelelője. http://real.mtak.hu/91119/1/03NagyUdvariLengyelA.pdf 165. o. A felsőoktatási megszorítások (és az Akadémia esete) kapcsán: https://www.mdpi.com/journal/humani...https://www.mdpi.com/journal/humanities/special_issues/neoliberal_university A megszorítások szociális vonatkozásai kapcsán: https://www-cdn.oxfam.org/s3fs-publ...https://www-cdn.oxfam.org/s3fs-public/file_attachments/bp174-cautionary-tale-austerity-inequality-europe-120913-en_1_1.pdf
[xli] Subcommandante Marcos nagyon jól kifejti, hogy a szélsőjobb ma a globalizáció, a Centrum gazdasági hatalmának őre http://www.eszmelet.hu/marcos_alpar...http://www.eszmelet.hu/marcos_alparancsnok-a-liberalis-fasizmus/ . Globális jelenségről van egyébként szó. Chomsky és Herman: The Washington connection and third world fascism kötete bizonyítékokat mutat fel. Haymarket Books Chicago Il 2014. Az 1979-es kiadás lapján.
[xlii] „Megismertem a fasizmus különböző variánsait, közöttük a népi-keresztény
vallási ideológiával ötvözött lengyel, osztrák, horvát, román, portugál, spanyol, argentin és chilei
fasizmusokat,” Berend-cikk 1. o. „Úton volt a „völkisch” (populista) nacionalizmusból
kinőtt olasz és német fasizmus is,” Berend uo.
[xliii] Hasonló mozzanat mutatkozik meg Götz Aly Hitlers Volksstaat-jával.
[xliv] Pl.: Der Grosse Herder Bd. 12. 1935. S. 403-406. Aláhúzza: a rassz a fontos a Volk fogalmában. A Wörterbuch der philosophischen Begriffe Bd. 3. Mittler & Sohn 1930. S. 425. a Volkot a Nation-nal azonosítja, és Kant nyomán ennek „jellemét” változhatatlannak veszi.
[xlv] Pl.: Der Grosse Duden Dudenverlag M-W-Z 1970 Band 10. S. 742. 1.-2.; Schweitzer Lexikon Encyclos Verlag Zürich Bd. 7. S. 1000-1001.; Meyers Grosses Konversationslexikon Bibliografisches Institut Leipzig und Wien Bd. 20. 1908. S. 237. A Brockhaus Konversationslexikon Leipzig Bd. 16. 1895. S. 384. hangsúlyozza, az etnológiai jelentésű nemzettel szemben a Volk államjogi kérdés.
[xlvi] „A liberalizmus tagad bármiféle kirekesztést, legyenaz világnézeti, etnikumra, a bőr színére („fajra”), vallásra, a nemek közötti különbségre vagy szexuális orientációra alapozva.” Berend-cikk 2. o. Kár, hogy ez túl szép.
[xlvii]https://www.jstor.org/stable/412747...https://www.jstor.org/stable/41274703?seq=1 ; https://www.tandfonline.com/doi/ful...https://www.tandfonline.com/doi/full/10.1080/13504630.2017.1335826 (A cikk saját maga is fajosítja a szegénységet, már felvetésében.) Amint ez is: https://daneshyari.com/article/prev...https://daneshyari.com/article/preview/92471.pdf
[xlviii] Ld. mindkét szóformát a Finály Henrik szerkesztette szótárban. https://latin.oszk.hu/cgi-bin3/inde...https://latin.oszk.hu/cgi-bin3/index.cgi?function=index
[xlix] Bauer kapcsolatáról az előjogok és jogfosztás világával: MEM 2. k. Kossuth Bp. 1958. 110-116. o.
[l]Filozófiai ábécé Európa Bp. 1983. 350-352. o.
[li] Ld. Herriot: Szabadság Anonymus Bp. 1946. 72-73. o.
[lii] Emancipáció… a hegeli jogfilozófia ajándéka a nem jogi nyelvezetnek. (Vagy még inkább a marxi kritikájáé: a 270. § lábjegyzetében nem találtuk magát a szót, de a leírást igen…) Kutatva a lexikonokban, sajátos képet kaptunk: a legtöbb német nyelvű forrás Hegel általános szóértelmi szerzőségét elhagyva, „az újabb időkre” hivatkozva tárgyalja csak a kiterjesztett úzust, szembeállítva pusztán a római jogi eredetű változattal! Így tesz a Meyers Großes Konversations-Lexikon (Fünfter Band. Leipzig und Wien Bibliographisches Institut 1904) 745. S.; a Brockhaus Konversations-Lexikon (Sechster Band F. A. Brockhaus in Leipzig, Berlin und Wien 1893.) 66-67. S. (Emancipation/!/) Valamivel jobb már a Der Große Herder (Vierter Band. Freiburg im Briesgau Herder&Co. 1932.) 160-161. S. Ez ugyanis legalább fogalmi hálózatban fejti ki a modern emancipáció irányzatait. A két legjobb között a Meyers Neues Lexikon (Vierter Band. VEB Bibliographisches Institut Leipzig 1972) S. 249. „Ursprünglich im römischen Recht die Entlassung eines Famielienmitgliedes… heute allgemein Befreiung von Vorurteilen oder entwürdigen der gesellschaftlicher Abhängigkeit und damit Gleichstellung der früher Unterdrückten.” (Aláhúzások tőlem. – K. A.) Az előítéletek alóli felszabadítás és a korábban elnyomottak, mint elnyomottak egyenjogúsítása azt mutatja, a szócikk a marxista olvasat jegyében fogant, és fejti ki a fogalmi jelentést, jelentősen meghaladva ezzel minden egyéb megközelítést. Az előítéletek elleni harc részeként tehát szögezzük le, hogy az NDK lexikonja lényegesen jobb minden eddiginél.
A tudományos kifejtés terén mégis a Schweizer Lexikon viszi el a pálmát. (Zweiter Band. Encyclos-Verlag Zürich /évszám nélkül/) S. 1511-1512. Ez történeti fejlődés szerint bontja fel az Emanzipation tárgyalásmódjait. 1) római jogi eredet 2) „Im weiteren Sinne bedeutet jede Art der Befreiung gewaltunterwerfenerIndividuen oder Gruppen.” 3) „Durch Karl Marx wurde der Begriff der E. zur E. des Menschen als Menschen erweitert.” (E harmadik ponthoz Marx „Jugendschriften”-re hivatkoznak – ilyen címmel eddig semmilyen kötetet-gyűjteményt nem találtam, és a fiatalkori műveket egyenként nem említették.)
[liii] Herriot i. m. 73-94.o.
[liv]https://mamlas.livejournal.com/2073...https://mamlas.livejournal.com/2073624.html A cikk a rekriminalizáció ügyét hamisan állítja be. Jagoda egy olyan memorandumot nyújtott be Sztálinhoz, amely a meleg szórakozóhelyeket „fasiszta ügynökségekként” állította be. Erre reagált az ismert módon Sztálin. (Jogosan: a Komintern III. kongresszusa óta ismeretes volt a baloldal előtt a fasiszta fenyegetés, és a IV. kongresszus óta elfogadott tény volt, hogy nemzetközi szinten meglévő veszély a szélsőjobboldal új formája. Vagyis a baloldal már tizenkét éve küzdött ekkor a fasizmust ellen; Sztálinnak nem volt választása.) A kérdés tehát lényegében az, a rendőrminiszter honnan vette az SA botrányára hajazó állítást? (Vagyis: hogyan kerültek a melegek az üllő és a kalapács közé? Ez a kérdés külön kutatást érdemel.)
[lv]https://www.prlib.ru/item/420904https://www.prlib.ru/item/420904
[lvi] Ez már akkor fontos volt, amikor a soknemzetiségű Oroszország nyerte el forradalmiságát, de különösen akkor vált lényegessé, amikor létrejött a köztársaságok szövetsége, amely a belépést és kiválást az adott köztársaságok elbírálásába helyezte. Erről pontosabban az 1924. évi szovjet alkotmányban.
[lvii] Ennek fontosságához persze értenünk kell, hogy a liberalizmus minden formája, főleg extrém kiteljesedése, az ún. fasizmus hierarchiákat állít fel vélt „fajok”, „nemzetiségek” között. Az „identitarizmus” gyakorlatilag a történelmi fasizmus sovinizmusának mai formája, a DNS-„fajkutatás” a történelmi „fajbiológia” újjáéledése.
[lviii]Москва 1929. A könyv maga szemmel láthatólag az akkori, döntően rurális lakosság számára készült, és a fekete családot földművelés, állatgondozás, horgászat stb. közben ábrázolja, amivel arra a következtetésre indítja ifjú szovjet olvasóját, hogy ők is ugyanolyanok, mint az olvasó. (Az empátia felkeltése a szocialista nevelésben mindig fontos cél maradt.)
[lix]Faji kérdés és marxizmus Akadémiai Bp. 1971. Passim.
[lx]https://www.npr.org/2017/05/03/5266...https://www.npr.org/2017/05/03/526655831/a-forgotten-history-of-how-the-u-s-government-segregated-america?t=1606843678365
[lxi]//medium.com/@TransAlt/repeal-robert-moses-fc9318cfefb4">https://medium.com/@TransAlt/repeal-robert-moses-fc9318cfefb4
[lxii] Mindazt, amit Huntington összehordott, 1959-re megcáfolta Bagramov. Régi fajvédő … Kossuth Bp. 1960. 82. o.; egy civilizáció létezik, egymásra oda- és visszaható kultúrákkal.
[lxiii]https://www.gaystarnews.com/article...https://www.gaystarnews.com/article/stonewall-50-voices-seen-whitewashed/ Illetve https://www.youtube.com/watch?v=GjR...https://www.youtube.com/watch?v=GjRv7dJTync
[lxiv] Ennek teljesen jogos kigúnyolása már régen elterjedt: https://www.boredpanda.com/pointles...https://www.boredpanda.com/pointlessly-gendered-products-women-men/?utm_source=google&utm_medium=organic&utm_campaign=organic
[lxv] Angelina Napolitano ügyében csak baloldaliak-feministák álltak ki.http://www.biographi.ca/en/bio/napo...http://www.biographi.ca/en/bio/napolitano_angelina_15E.html
[lxvi] Vö.: Az egydimenziós ember Kossuth Bp. 1990 75. o.
[lxvii] Allport: Az előítélet 286-287. o. Ugyanide: (The authoriatarian personality Ch. 5. Adorno – Frenkel-Brunswik – Levinson – Sanford: Az autoriter személyiség. http://www.ajcarchives.org/main.php...http://www.ajcarchives.org/main.php?GroupingId=6490 151-199. o.)
[lxviii]https://merce.hu/2019/03/07/zold-konyv-utmutato-az-osztalytudat-felszamolasahoz/
[lxix] „Hozzátehetjük, az egyenlőtlenség nem a liberalizmus, hanem a kapitalista piacgazdaság belső törvényszerűségéből következik,” Berend-cikk 4. o. Berend úr tehát a vállalkozás szabadságát [liberalizmus] el akarja különíteni a piacgazdaságtól [liberalizmustól]. Ezzel és Platónt idézve is (2. o.) Berend egy skizofrén kísérletbe kezd: ahhoz, hogy a piac ne polarizálja a társadalmat, sőt, hogy a piac ne cselekedhessen jogfosztó, diktatorikus rendszerként, amint egész története során viselkedett, a piac (elő)jogköveteléseit korlátozni kell, ám ez antiliberális, ezért eszelték ki a „totalitarizmus” szitokszót a piacfundamentalisták, azaz liberálisok. Berend utal arra, hogy az ő számára valamiféle „szociális piacgazdaság” lenne az „igazi” „liberalizmus” – ám ezt az utópiák közé sorolhatjuk, a vágyvezérelt gondolkodás képei közé. Az 1989 táján lebegtetett „szociális piacgazdaság” ötletét azért fektették el, mert lehetetlen összehangolni a neoliberalizmus „TINA” apriorizmusával – aktuális ez a probléma most, amikor pl. a Lukasenko nevével fémjelzett ilyen kísérlet ellen a neoliberálisok a szélsőjobb „békemeneteit” is mozgósítják.
[lxx] Hasonló ideológiai bűnbe esett Horkheimer is, amikor a monopolista tőkekorszakot mindenáron el akarta választani a liberalizmus fogalmától. Authority and the family Continuum NY 1975. p. 80. De ugyanezt teszi Ágh Attila Népszava 2021 03 24.-i cikkével. Azt hiszi, a Centrum-Félperiféria funkcionális és tőkehierarchikus megosztottságot megszüntetik, és hogy jelent bármit is Habermas kritikai irodalma a main streamben megtestesülő gazdasági érdekekkel szemben… Természetesen, nála is a fényhozó a nyugati lehet, a reform-eurokata white savior. Ő is különbséget akar belátni Orbán köre és a Centrum main stream közé… Csúszásmászás az egész.
[lxxi]http://balmix.hu/hu/transform/44840...http://balmix.hu/hu/transform/44840-az-eu-megtiltotta-ukrajnanak-hogy-megmentse-a-gepgyartasat
[lxxii]http://balmix.hu/hu/magyar-elemzese...http://balmix.hu/hu/magyar-elemzesek/50233-merce-nemetorszagnak-az-az-erdeke-hogy-magyarorszag-a-periferian-maradjon-interju-wolfgang-streeckkel-1610366413
[lxxiii]https://www.portfolio.hu/gazdasag/2...https://www.portfolio.hu/gazdasag/20190316/orban-viktor-negyedik-celja-bekoszont-a-kifektetes-korszaka-magyarorszagon-317397# vö.: http://balmix.hu/hu/magyar-elemzese...http://balmix.hu/hu/magyar-elemzesek/26912-https-www-portfolio-hu-gazdasag-munkaugy-elokerult-egy-abra-a-magyarok-kizsakmanyolasarol-magyarazkodhat-az-audi-1-312287-html Állítsuk ezzel párhuzamba a félperiféria kizsákmányolásának történetét Szentes Tamás monográfiáiban! (A gazdasági elmaradottság Közgazdasági és jogi könyvkiadó Bp. 1965. Az elmaradottság és fejlettség dialektikája a tőkés világgazdaságban Közgazdasági és jogi könyvkiadó Bp. 1976. Elmaradottság és fejlesztés Közgazdasági és jogi könyvkiadó Bp. 1972. mindháromban: passim.) Ekkoriban a perifériáról, főleg: Afrikából repatriált tőke volumenét még látszólag lehetett monitorozni, ma ezt elrejtik, vö.: „nyíltság”.
[lxxiv] Magyarország évtizedkönyve Bp. 1998 I. k. 63. o. a „kis” privatizációtól a „nemzeti középosztály” megjelenését várták. Ám ezt ugye egyfelől a tőke-túlerő, másfelől a lakosság fizetésképtelensége felőrli.
[lxxv]http://balmix.hu/hu/magyar-elemzese...http://balmix.hu/hu/magyar-elemzesek/49561-merce-orban-ujra-a-munkaadokat-segiti-a-munkavallalok-helyett-1608422414
[lxxvi] Vö.: Magyarország évtizedkönyve I. k. 205-206. o.
[lxxvii]http://balmix.hu/hu/kulfoldi-elemze...http://balmix.hu/hu/kulfoldi-elemzesek/40033-http-ujegyenloseg-hu-kepregeny-a-szocializaciorol-es-a-kivaltsagokrol-fbclid-iwar3ai7od7hyixbhinsx3w6eqhjfuitlkwcmbovvrqerrcaw-ldrksrsapm Különösen érdekessé teszi az új-zélandi képregényt a hátrányos helyzetű szereplő sötétebb színezettel ábrázolása: a pakehával szemben hátrányos helyzetű maorit vélhetjük benne felfedezni.
[lxxviii] „Autoriter személyiség” p. 50. említésre kerül, hogy az „egyénszabadság” dogmája alatt már régen a monopolisták hatalma értendő, amely a kisvállalkozókat régen legyőzte ekkorra. – 1950!
[lxxix]The Encyclopaedia Britannica Fourteenth Edition Vol. 13. 1924 The Encyclopaedia Britannica Company Ltd. London p. 1005.
[lxxx] A lexikoni szócikkek, amelyek a feudalizmussal szembenállást hangsúlyozzák: Révai Új Lexikona 13. k. Szekszárd 2004. 375-376. o. ; БСЭ 2. изд. Т. 25. М. изд. «БСЭ» 1954.С. 70-73. Horkheimer az „Autoritás és család” (1936) címadó cikkében aláhúzza, a feudális „hagyomány” alóli liberális felszabadítás anyagi oldala csak kevesekre vonatkozott. Continuum New York 1975. p. 77.
