A terrorizmus elleni harctól a covid-19 világjárványig – a védettségi igazolvány és a szabadságjogok

Kategória: 2021. szeptember
Írta: Raphaël Kempf
Találatok: 1740

gilqr kEllentmondásban vannak-e a covid–19 járvány kezelésére hozott intézkedések és az alapvető szabadságjogok? A védettségi bizonyítvány, úgy tűnik, egy olyan ponthoz vezet, ahonnan már nincs visszaút.

Most mindenkinek fel kell mutatnia a híres „QR-kódot”, amely igazolja oltási vagy szerológiai státuszát: ha belép egy étterembe vagy egy bisztróba, ha vonatra száll, moziba megy, ha egy nagy bevásárlóközpontban akar vásárolni vagy csak nézelődni, ha valakit meg akar látogatni egy kórházban, és persze a színház, koncert sem esik ki a szórásból…

Az egészségügyi igazolvány ellenőrzésével megbízott személyek (a vendéglőtulajdonostól a mozi jegyszedőjéig) tehát megismerhetik mindenkinek a személyazonosságát, sőt a születési dátumát is. Ez apróságnak tűnhet, de ezzel egy újabb csorba esett a névtelenséget védő, amúgy is ütött-kopott falon. A technológiai eszközök, amelyekhez az elmúlt években hozzászoktunk, megkönnyítik a felügyelet kiterjesztését – és ki állíthatja biztosan, hogy a védettségi igazolvány adatait nem használhatják fel a bűnüldöző szervek?

Szabadságunk csorbítása, sőt megfojtása hozta össze – minden különbözőségük ellenére – azt a több százezer tüntetőt, akik 2021. július 17. óta az augusztus 5-i törvény által előírt védettségi igazolvány felhasználásának kiterjesztése ellen tiltakoznak. Alapvetően és látványosan dühösek, és elutasítják a végrehajtó hatalmat. Az intézkedést ugyanis szinte alattomosan vezették be, egy 2021. május 3-án elfogadott módosítási javaslattal, amelyet a miniszterelnök, Jean Castex alig néhány nappal korábban nyújtott be, „az egészségügyi válsághelyzetből való kilábalás kezeléséről szóló” törvényjavaslat vitája során.

Elvették a szabadságjogainkat

A törvényjavaslat indoklása csak fokozza a rossz érzésünket: a védettségi igazolvány használata „része lehet a polgárjogok kiterjesztésének, hiszen megerősíti az emberek lehetőségét és cselekvőképességét a járvánnyal szemben”. A törvény szerint azonban az igazolvány használatát „a nagylétszámú gyülekezetekre” korlátozzák, és a kormány ígérete szerint „az nem fog kiterjedni a mindennapi tevékenységekre, mint például a vásárlás, a munkába járás vagy – hogy csak néhány példát említsek – a hivatali ügyintézésekre”. Nem telt bele két hónap, hogy a kormány természetesen kiterjesztette egy sor napi tevékenységre...

A feljogosítás (empowerment) fogalma azt sugallja, mintha az új jogi és technológiai keretek között erősödnének a polgárok lehetőségei. A 2020 márciusa óta az egészségügyi válságra adott kormányzati válaszok elemzése azonban éppen az ellenkezőjét mutatja: elvették a szabadságjogainkat. Az Alkotmánybíróság viszont elismerte, hogy a védettségi igazolvány, hasonlóan a korábbi, különféle lakóhelyelhagyási engedélyekhez – amelyek az utóbbi másfél évben a kijárási tilalmak és rendkívüli állapotok idején voltak érvényben –, csökkentik az utazás szabadságát. A „bölcsek” mindazonáltal úgy ítélték meg, hogy a jogsértések indokoltak, és ezért összhangban vannak az Alkotmánnyal. Az úgynevezett „kivételes” rendszabályok és intézkedések egyébként csak kiegészítik azon intézkedések hosszú listáját, amelyek az elmúlt húsz évben kiterjesztették a rendőrség hatáskörét, és a lakosság köré az állandó felügyelet és ellenőrzés kényszerzubbonyát szőtték.

Az egészségügyi válsággal Franciaország példátlan időszakot élt át, amikor a rendőrség minden ok nélkül ellenőrizhette az embereket. Nem volt eléggé hangsúlyozva az időszak rendkívülisége. Máskor egy-egy személy személyazonosságának ellenőrzéséhez a rendőrnek vagy a csendőrnek utalnia kellett a személy gyanús viselkedésére, arra, hogy feltételezhette: az illető bűncselekményt követett el. Bár az 1993-as Pasqua-törvény lehetővé tette a rendőrség számára, hogy az ügyész beleegyezésével bizonyos esetekben indoklás nélkül is ellenőrizhessen, ez időben és térben korlátozott felhatalmazás volt. E jogi keretet adottnak véve – amely amúgy sem túl szigorú, és amely miatt a külföldiek és a munkásnegyedek fiataljai nap mint nap kellemetlen ellenőrzéseken mennek át, – 2020 márciusa óta az egymást követő elzárások, kivételes állapotok és kijárási tilalmak során végrehajtott ellenőrzések és intézkedések rendkívüliek, és ha jól megnézzük, önkényesek.

Amikor tilos elhagyni a lakást – kivéve a nagyon homályosan megfogalmazott jogosnak ítélt okokat –, a rendőrségnek joga van a közterületen bárkit indoklás nélkül ellenőrizni. Ezzel a rendőri intézkedést kivonták a bíróság hatékony hatósági felülvizsgálata alól. 2020 márciusa és 2021 áprilisa között több mint 2,2 millió bírságot szabtak ki az egészségügyi intézkedések be nem tartása miatt –, és a teljes lakosság megélte a munkásnegyedekben már megszokott „pofára” menő ellenőrzés örömét –erőszak és durvaság nélkül.

A rendőrségi hatáskörök kiterjesztése része a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után bekövetkezett jogi változásoknak. A World Trade Center (New York) és a Pentagon (Washington) elleni támadások után a francia kormány úgy döntött, hogy módosítja a terrorizmus elleni küzdelem jogi eszközeit, és felhatalmazza a rendőröket a polgárok ellenőrzésére, a táskák és a járművek átvizsgálására. „Vannak kellemetlen intézkedések, amelyeket sürgősen meg kell hozni” – magyarázta Michel Dreyfus-Schmidt szocialista szenátor a „hétköznapok biztonsági törvényéről” szóló szavazás után –, „de remélem, hogy még 2003 vége előtt visszatérhetünk a köztársasági törvényességhez”. Azóta azonban a szabadságjogok megsértésének több formája is állandósult. A szocialista belügyminiszter, Daniel Vaillant erről azt állította, hogy „a terrorizmus elleni küzdelem nem sérti a szabadságjogokat”.[1]

A 2015. november 13-i támadások[2] után más szocialista vezetők szájából is lehetett ilyen indoklást hallani. A François Hollande által elrendelt rendkívüli állapot bevezetése ismét kivételes hatáskörrel ruházta fel a rendőrséget, lehetővé téve számára, hogy puszta gyanú alapján házkutatásokat hajtson végre. Az, hogy egy világjárvány ugyanolyan reakciót vált ki a jogállamiság mellett elkötelezett politikusokból – a polgárok jogainak korlátozását, a Belügyminisztérium és a rendőrség számára bővebb hatáskörök biztosítását –, mint a terrortámadások, azt mutatja, hogy kezd elterjedni az a gondolkodásmód, amely szerint amikor az állam valamilyen fenyegetéssel áll szemben, akkor a lakosságot ellenséges és gyanús elemként veszik figyelembe.  

A kijárási tilalom arra is lehetőséget adott a hatóságoknak, hogy új megfigyelési technológiákkal kísérletezzenek: Nizzában és Párizsban a rendőrség drónokat használt arra, hogy ellenőrizze a kijárási tilalom betartását, és hangszórón utasítsa a közterületen tartózkodó embereket. Ez egy teljesen haszontalan eszköz volt: a repülő robot ugyanis nem képes ellenőrizni az engedéllyel ott tartózkodók igazolását. Lényegében tehát arról volt szó, hogy a polgárok minden pillanatban érezzék az állam vigyázó tekintetét.

A  La Quadrature du Net egyesület [a digitális világ alapvető szabadságjogait támogató és védő egyesület] és Az Emberi Jogok Ligája [Ligue des droits de l'homme] kérésére 2020. május 18-án az Államtanács[3] ideiglenes végzést hozott, amely kötelezi a párizsi rendőrprefektust, hogy állítsa le drónokat, amelyek használatát semmilyen törvény sem szabályozza. A prefektúra ezt nem vette figyelembe, és az Államtanács 2020. december 22-én ismét megállapította, hogy a drónok használata jogellenes. A parlamenti többség végül a 2021. május 25-i „A globális biztonság a szabadságjogok fenntartásával” c törvényben megteremtette a drónok használatának jogi keretét. Itt is azt az újonnan kialakult helyzetet figyelhetjük meg, amelyben a rendőrség illegálisan bevezet egy új megfigyelési technológiát, ezt az egészségügyi szükségállapottal igazolja, majd ezt utólag legalizálják, és így állandósítják.

Az éberség testre szabott

A kormány ugyanígy játszik a jogszabályokkal. Ennek legszembetűnőbb példája a védettségi igazolvány első, titokban történt kiterjesztése. 2021. július 19-én egy egyszerű miniszterelnöki rendelet a kötelező használatát kiterjesztette a legalább ötven főt befogadó szabadidős helyekre. Így miközben a védettségi igazolvány kiterjesztéséről szóló törvény még nem volt hatályban, és a korábbi, május 31-i törvény a használatát a nagylétszámú (több mint ezer fős) gyülekezésekre korlátozta, egy egyszerű rendelet – mindenféle jogi felhatalmazás nélkül – önkényesen csökkentette ezt a küszöböt. A rendeletet Paul Cassia jogászprofesszor[4] az Államtanács elé terjesztette, amely „kivételes körülmények” címén érvényesítette, annak ellenére, hogy ennek nem volt jogalapja.

Ez a két szó önmagában összefoglalja az állam által a saját szabályainak kijátszására felhozott indoklást. Korlátlan megfigyelés, rendőri önkény, jogi kiskapuk: az egészségügyi válság mindent lehetővé tett. Annak érdekében, hogy gyorsított ütemben fogadtassa el a védettségi igazolvány használatának meghosszabbítását, a kormány figyelmen kívül hagyott minden kritikát, amely nem csak a polgároktól érkezett –, akiket ez alkalommal nagy ügyesen retrográd szélsőjobboldali szélsőségeseknek tekintett –, de a köztársaság jogvédő intézményeinek az állásfoglalásait sem vette figyelembe. „Ezek a korlátozó intézkedések érintik a mindennapok életét, emberek millióit akadályozzák meg a közterületek használatában” – figyelmeztetett Claire Hédon, aki aggódik annak veszélye miatt, hogy „a lakosság egy része ellenőrzi a lakosság egy másik részét”. Sébastien Leroux földrajtudós pedig az egyenlőtlenségek növekedését hangsúlyozta, amikor a lakosság nem fér hozzá az oltásokhoz.[5]

Bár az Alkotmánytanács nem talált kifogásolni valót a védettségi igazolvány használatának kiterjesztésében, elmarasztalta a kormány tervének egy szimbolikus rendelkezését, nevezetesen a covid–19 pozitív diagnózissal rendelkező személyek automatikus – kényszer- – elkülönítését. A jog szerint ez a szabadságjogok olyan megvonása, amely potenciálisan több tízezer embert érint. A „bölcsek” szokás szerint nem engedték át a legabszurdabb rendelkezést, és közben ratifikálták az összes többit. Az automatikus szabadságelvonás mindazonáltal megmarad, de kizárólag a külföldiek rovására: az új törvény három év szabadságvesztéssel és tízéves kitiltással büntetheti a kitoloncolásra várót, ha megtagadja a diagnózist... Az Alkotmánytanács inkább politikai, mint jogi jellegű ébersége nagyon is testre szabott…

 

A szerző, Raphaël Kempf ügyvéd, az Ennemis d’État. Les lois scélérates, des « anarchistes » aux « terroristes » [Az állam ellenségei. Gyalázatos törvények, az „anarchistáktól” a „terroristákig”] c. könyve 2019-ben jelent meg a La Fabrique, Paris kiadónál.

Fordította: Morva Judit

 

[1] Idézi Franck Johannès: Les députés se prononcent sur le dispositif antiterroriste du gouvernement [A parlamenti képviselők állásfoglalása a kormány terrorista ellenes intézkedéseiről], Le Monde, 2001. november 1.

[2] L. https://hu.wikipedia.org/wiki/2015-%C3%B6s_p%C3%A1rizsi_terrort%C3%A1mad%C3%A1s_(Bataclan)

[3] L. https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81llamtan%C3%A1cs_(Franciaorsz%C3%A1g)

[4] De l’État de droit à l’État de Covid [A jogállamtól a covid-államig], Paul Cassia blogja, 2021. augusztus 9., https://blogs.mediapart.fr  

[5] Sébastien Leroux: Face au passe sanitaire obligatoire, nous ne partons pas tous égaux [Nincs egyenlőség a kötelező védettségi igazolvánnyal szemben], Le Monde, 2021. július 21.