Vlagyimir Putyin olyan kifinomult tervet eszelt ki, hogy a France Inter két egymást követő nap műsorát is felajánlotta az egyik sztárújságírójának, hogy kibogozza a szálakat. (1)
Thomas Legrand a Minszk és Varsó közötti válságért az orosz elnököt hibáztatja! Szerinte „az egészet a semmiből hozta létre Alekszandr Lukasenko diktátor [...] Damaszkusz cinkosságával és Moszkva nyilvánvaló védnöksége alatt” – egyesek néha Ankarát is felveszik az összeesküvők listájára. A négy bűntárs állítólag megszervezte négyezer menekült átszállítását Törökországból a lengyel határra, azért, hogy „felbolygassák az egyébként is heves vitát az Unió tagországai között”, és hogy „kedvezzenek a nacionalista és idegengyűlölő pártoknak, amelyek általában Moszkva szövetségesei.” Ugyanakkor kiderül, hogy Putyin azért rendezte meg a szíriai polgárháborút, hogy „felügyelje ezt az emberkereskedelmet”, és hogy olyan migrációs hullámot váltson ki, amely „ hasznos témája lesz szélsőjobboldali barátainak Franciaországban”. „A kör bezárult” – zárja elemzését a közszolgálati rádió nyomozója.
Egy, az Európai Unióval határos ország, amely a migránsokkal manipulál, nem új esemény. Tavaly májusban Marokkó nyolcezer embert engedett Ceuta és Melilla spanyol enklávékba menekülni, bosszúból, amiért egy spanyol kórház befogadta a Nyugat-Szahara függetlenségét követelő Polisario Front egyik vezetőjét. Senki sem beszélt „hibrid támadásról”, és senki sem szólította fel az Észak-atlanti Szerződés Szervezetét (NATO) beavatkozásra, ahogyan azt az Európai Bizottság elnöke és a lengyel miniszterelnök tette a fehérorosz válság idején.
Kétségtelen, hogy Minszk a migránsokat arra használta fel, hogy rendezze számláit Brüsszellel, amely 2020 óta egész sor szankciót vezetett be ellene. És Oroszország hagyta, hogy ez megtörténjen, hiszen nem bánja, ha bajba kerül az Európai Unió, amely oly könnyen leckéztette meg emberi jogokból, miközben egyik fontos tagállama, Lengyelország, a fagyos hidegben vízágyúkkal szorítja vissza a menekülteket. Messze távol a France Inter által elképzelt nagy összeesküvéstől, a fehérorosz válság a bumeránghatás elemi törvényével magyarázható. A bevándorlás kérdésében az Európai Unió nem hagy fel se a zsarolással, se az alkudozással. A különféle „fejlesztési segélyeket” a visszafogadási megállapodások aláírásától teszi függővé, hogy megkönnyítse az illegális bevándorlók kiutasítását. A vonakodó államokat azzal fenyegeti, hogy nem ad többé vízumot az állampolgáraiknak. Törökországnak azért fizet, hogy visszatartsa a négymillió közel-keleti menekültet, Marokkónak azért, hogy megvédje Ceutát és Melillát, Líbiának azért, hogy megakadályozza a Földközi-tengeren való átkelést, Nigernek pedig azért, hogy blokkolja a szaharai útvonalat. (2)
„Amit a fehérorosz rezsim művel, azt egyszerűen emberkereskedelemnek nevezik” – mondta a francia kormányszóvivő november 10-én. Néhány nappal később Gérald Darmanin belügyminiszter a Grande-Synthe-ben és a Calais-ban működő táborok felszámolására vezényelte ki a rendőrséget. A menekültek sátrait késekkel vagdosták szét. November 24-én vízbe fulladt huszonhét menekült, miközben megpróbáltak átkelni a La Manche-csatornán.
