Kína néha le van maradva, de elég, hogy a vezetők és az üzletemberek rákapcsoljanak, mindjárt más az ábra.
1995-ben még jóformán nem is létezett téli sport Kínában, de mire februárban eljön az olimpiai játékok ideje, az országnak már közel 800 síközpontja lesz. A legfontosabb sípályák fedettek, és egyszerre háromezer síelőt tudnak fogadni.
A 2022. február 4 és 20. között lezajló olimpiai játékok előtt néhány héttel a CCTV közszolgálati csatornán a kínai tévénézők megcsodálhattak egy „A Fehér Hegy őrzői” című rövid dokumentumfilmet, amely a lejtőkön dolgozók hősiességét mutatja be. A filmben az 53 éves Szun Dun-cseng, az északkelet-kínai Csilin tartományban található Fuszong síközpont alkalmazottja szerepel. A derék ember hóágyúkezelő, amelyet este 8-tól reggel 8-ig üzemeltet. Egy elakadt víztömlő, egy rossz irányzás: a legkisebb rendellenességre a gépek riasztást küldenek az okostelefonjára. Majd a kamerák Gao Ven-bint és lánctalpas hókotróit mutatják, neki harminc nyomot kell kisimítania az erős éjszakai megvilágításban. „A hó új munkalehetőségeket teremt” – zárul a film, emlékeztetve arra, hogy a kormány tervei szerint 300 millió kínai űzi majd a téli sportokat.
Tavaly júliusban is, mint az elmúlt öt évben rendszeresen, Vu Pin – a Pekingi Sportegyetem oktatója és a Kínai Síszövetség alelnöke, valamint korábbi stratégiai igazgatója a Vankénak, az ország négy legfontosabb ingatlanfejlesztő cégei egyikének –„fehér könyvet” tett közzé, amely pontos képet ad a síipar helyzetéről. Az országban 770 téli sportközpont van; 1996-ban még csak egy volt, 2008-ban pedig már 200. Egy év alatt (2020. április – 2021. április között) 20,76 millió „síelős napot” regisztráltak, főként 50 év alattiak (83%) és főleg műhavon (az esetek 80%-ában) gyakoroltak. A közönség kezdő szintjét mutatja, hogy a pályák alig 22%-án van 100 méternél nagyobb szintkülönbség. „Kína a kezdő síelők legnagyobb piacának tekinthető a világon” – összegzi Arnaud Waquet és Sarah Mischler francia kutató. (1) Majd hozzáteszi: „Ki kell dolgozni egy egyszerű módszert, amellyel fél nap alatt meg lehet tanulni síelni. Különösen a felső középosztályt célozták meg.” A kínaiaknak a síelés ugyanis nem edzést igénylő sport, hanem inkább rövid ideig tartó szórakozás: „A megkérdezett interjúalanyok két-három óra gyakorlás után valami mást akarnak csinálni az üdülőhelyen: vásárolni, gyógy- és forrófürdőkbe menni, de a legnépszerűbbek az éttermek!”
Grenoble-i telekabin
A jólszituált síelők az északkeleti üdülőhelyeket keresik fel, köztük a Beidahu és Yabuli síközpontot, ahová a 2015 óta már a kínai Fosun vállalat tulajdonában lévő Club Med fészkelte be magát. Decemberben a teljes ellátás – felszereléssel együtt – átalányára személyenként 2000 és 3000 euró/hét között volt (ez a pekingi vagy sanghaji havi átlagfizetés két-háromszorosa). Itt tehát a célközönség a leggazdagabb réteg, főként hongkongiak, akiknek a világjárvány és a határok lezárása miatt az elmúlt két évben nélkülözniük kellett az Aspeni vagy Courcheveli kiruccanásokat. (Courchevel egyébként alkalmaz egy kínai, minősített síoktatót).
A téli sportok felfuttatása logikusan illeszkedik a belföldi turizmus fejlesztésébe, amely egyre összetettebb és változatosabb. A fejlesztés „az 1990-es évek végén kezdődött a munkaidő sorozatos megreformálásával, majd az aranyhetek bevezetésével”, azaz a kormány által a munkavállalóknak biztosított különleges szabadnapokkal a kínai újév, majd a nemzeti ünnep (október 1.) környékén. „Nem véletlen, hogy az első síközpontok a 2000-es évek elején jöttek létre”, jelentős külföldi technológia- és know-how-transzferrel. A grenoble-i Poma – a világ legnagyobb sífelvonógyártója, amely 1987-ben már a Nagy Falra épített felvonót is szállította, – azóta megsokszorozta tevékenységét. Ilyen például az a gondolakabinos felvonó, amely 2018 óta köti össze Liansit, Kujcsou tartomány (délnyugati) egykori bányászvárosát a 10 kilométerre lévő „Szép Virágok Hegyével”, ahol egy panorámaéttermet alakítottak ki és amely egy köztes állomás, ahonnét egy második gondolakabinos felvonóval felmehetünk a síterepre... ahol a téli átlaghőmérséklet 1 és 10°C között változik.
A vadon szerelmesei számára Hszincsiangban, az ujgurok és számos más etnikai kisebbség által lakott területeken is kiépültek üdülőhelyek. 2013 óta a távol-nyugati tartomány hegyvonulatain hatvanöt síközpontot hoztak létre, némelyik 3000 méter feletti magasságban, hogy elérjék a természetes hóhatárt, a távoli, de mára a kínai turizmus tipikus helyszíneit.
„Volt egy nagyra törő politikai akarat, nagyon erős kezdéssel, de az elmúlt három évben a fejlődés jelentősen lelassult. Most sokkal kevesebb projektünk van” – jegyzi meg Fabien Felli, a Poma alelnöke. Például a tibeti Lhásza síközpont, amelyről pedig 2016-ban a People’s Daily újság is hírt adott, végül is nem épült meg. „Az üzleti modell nem vált be, mert a síközpontokat az ingatlanfejlesztők hozták létre, hogy lakásokat adjanak el.” És az Evergrande ingatlanfejlesztő bedőlésével ma már elmúlt az ingatlanpiaci kockázatvállalás időszaka. Fabien Felli szerint „nemcsak lakásokra és természetesen infrastruktúrára van szükség, hanem szolgáltatásokra is, és át kell gondolni hogyan tudjuk több élettel megtölteni az üdülőhelyeket éttermekkel és mozikkal, úgy, mint Dél-Koreában, ahol bevált az »All in One« (minden egyben) formula.”
Ebben a helyzetben a beltéri (indoor) üdülőhelyek lettek sikeresek, amelyeket az élményparkokhoz hasonlóan nagyvárosok peremén létesítenek, közvetlenül a népes középosztály lakásainak közelében. A kezdetben szokatlannak tűnő fedett síelési mód egyre inkább elterjed, sőt, immár kínai specialitássá vált: az ország 36 fedett síterepet üzemeltet, és a világranglista élén áll India (10), Finnország (8) és Hollandia (7) mögött. Jelenleg további 30 pálya épül.
Kuangcsou-ban található Kína legnagyobb fedett síközpontja, a Sunac Snow Park. Az 56 000 m2 hóval borított területen öt sípálya egyszerre háromezer síelőt tud befogadni, és kínál egyéb havas kedvteléseket is, körülbelül 40 euróért, felszereléssel és téli ruházattal együtt. „Teljesen meg vagyok győződve arról, hogy ez a beltéri síelés működni fog” – mondja Fabien Felli. Mert nem több és nem kevesebb, mint egy élménypark, amelyek nagyon jól működnek Kínában. Sanghaj egy kétszer akkora parkot épít, a Wintastart, közel a Disney parkhoz. Poma részt vesz a fejlesztésben. A neofita síelők számára ez a beltéri síelés kedvet adhat majd a szabadtérihez.
A snowboard lett sikeres
Úgy tűnik, Pekingben megtalálták a megoldást. Az olimpiai játékokra az ötödik körgyűrű közelében található egykori Shougang acélmű területét alakították át egy „Big Air Shougang” nevű hatalmas zöldterületté, ahol Starbucks, halastó és mindenekelőtt egy hosszú, műhóval borított freestyle snowboardpálya várja a vendégeket. Ezenkívül egy új, mozdonyvezető nélküli nagysebességű vonatvonalat is kiépített magának a főváros, amellyel a korábbi 3 órával szemben 47 perc alatt lehet eljutni a 200 km-re fekvő Zhangjiakou hegyvidéki lejtőire, a Nagy Fal alatt ásott alagúton át. „És itt is egy olyan élményparkká kell átalakítani a síközpontot, amely nem csak a síelőket elégíti ki – mondja Fabien Felli. – Egyelőre magasak az áraink, és tény, hogy kevesebb örömöt jelent a lesiklás, mint Courchevelben vagy akár Japánban... mert ez egy mesterséges hó, és lehetnek nagy hidegek és nagyon erős szél is.”
Míg a sífelszereléseknek egyelőre nincs nagy keletjük, a snowboardok eladása szárnyal a világjárvány ellenére is. Ennek „oka” kétségtelenül néhány influenszer, mint például a Csilinből származó 17 éves Szu Ji-ming, egy hosszú hajú, Ausztriában edző snowboardos. Példátlan akrobatamutatványaival – sokan követik a Douyinon (kínai TikTok) – elnyerte a televízió kegyeit és néhány szép szponzori szerződést is. Egy coloradói (USA) nemzetközi versenyen aratott győzelme után beválasztották a pekingi olimpiára. Szereplését a kínai nézők nagy figyelemmel fogják követni. És valószínűleg számtalan követőre talál majd.
(1) Sarah Mischler és Arnaud Waquet: La glocalisation du sport en Chine. Le cas des stations de ski dans le contexte des Jeux olympiques de Pékin 2022 [A sport glokalizációja Kínában. A síparadicsomok esete a 2022-es pekingi olimpiai játékok esetében], Management & Organisations du Sport, Episciences, Villeurbanne, megjelenés előtt.
