Az Éditions Plein Jour könyvkiadónál jelent meg ez a könyv, amelyben Magyarországot jól ismerő francia újságírók közösen, mélyrehatóan ábrázolják az országot a kötetben sorjázó riportokkal és portrékkal. A hat társ-szerző közül Corentin Léotard-ral és Joël Le Pavous-val beszélgettünk a könyvről.
Vámos Éva : Corentin Léotard, a „La Hongrie sous Orbán” című kötet főszerkesztője és több fejezet szerzője. Egyúttal a Courrier d’Europe Centrale, a térségre szakosodott internetes hírportál főszerkesztője. Miért és hogyan fogtak hozzá e könyv megírásához?
Corentin Léotard: Magyarszágot mélyebben, alaposabban kívántuk bemutatni, mélyrehatóbban, mint ahogyan azt azokon a médiafelületeken megtehetjük, amelyeknek rendszeresen írunk. Erre leginkább egy könyv alkalmas. A Plein Jour kiadónál megírhattuk és megjelentethettük egészen pontosan mindazt, amit el akartunk mondani. Az Orbán-jelenség miatt különleges figyelem irányul Magyarországra, és mi élni akartunk az itt megszerzett tudásunkkal, tapasztalatainkkal, amelyekből riportokat és portrékat írtunk, és mindezt egy kötetbe szerkesztettük. A közelgő parlamenti választások fényében most aktuális a könyv, ugyanakkor úgy szerkesztettük, hogy az április 3-i választás után is érdekes maradjon.
VámosÉva: Joël Le Pavous a „Dictionnaire insolite de la Hongrie” ( Meghökkentő Magyarország-lexikon ) című kötet szerzője, amely 2019 márciusában jelent meg, most pedig társ-szerzője a „La Hongrie sous Orbán” című könyvnek. Miben különbözik e két kiadvány ?
Joël Le Pavous: A meghökkentő lexikon történelmi, kulturális, gasztronómiai és turisztikai jellegzetességek és furcsaságok tárháza, kicsit olyan mint egy alternatív útikalauz. Ehhez képest az Orbáni Magyarország ha nem is egyenesen politikai esszé, de be akartuk mutatni, hogyan viszonyulnak az „ Orbán-rendszerhez” a legkülönbözőbb eredetű, a legkülönbözőbb társadalmi rétegekhez tartozó férfiak és nők. Bemutatjuk a régiókat, a városokat, és a világtól elvágott falvakat. Emberi sorsokat elevenítünk fel, nemcsak politikáról beszélünk. Írunk például azokról a sajtkészítő magyardombegyházi asszonyokról, akik eltökélten küzdenek a falu megmentéséért. De megírjuk azt is hogyan vívja harcát a borsodbótai kommunista polgármester, hogyan szerez szubvenciót, hogy szeretett faluját életben tartsa a bányák bezárása után, és dacolva a fiatalok elvándorlásával.
VámosÉva: Különös erővel hatottak rám a könyv egyes részei. Így Robika tragikus sorsa: a kis ötéves cigány kisfiút apjával együtt megölte három új-náci. De idézhetném a Keleti pályaudvarnál játszódó jeleneteket is: a menekültek látványa, akik Németországba, vagy más nyugati országokba szeretnének eljutni.
Corentin Léotard: Borsod-Abaúj Zemplén megyében a 2000-es évek végén, amikor cigány embereket gyilkoltak meg, etnikai háború lángolt fel, amelyet Flieghauf Benedek filmrendező megörökített „ Csak a szél” című filmjében (2012). A Keleti pályaudvaron 2015 nyarán többezer embert zsúfoltak össze a pályaudvar előtti téren és közvetlenül a tér alatt. Ebben a tömegben találkoztunk Mansour-ral és három bátor egészen kicsi lányával. Szíriából indultak, és az Égei tengeren és Görögországon át menekültek egészen Magyarországig. Ebben a fejezetben megírom a jótékonysági akciókat és azt is, hogy voltak emberek akik szolidárisak voltak a menekültekkel.
De elbeszéljük a könyvben annak a zsidó kislánynak a történetét is, akit Raoul Wallenberg mentett meg (Thomas Laffitte írása), és egy pécsi rock-énekesét (Jehan Paumero írása). Sőt Kardos Józsefről is beszélünk, aki a Sziget Fesztivál egyik kezdeményezője, egykor az ős-Fidesz tagja volt, amely aztán magáhozragadta a hatalmat, de Kardos most már ennek a rendszernek a bukását várja.
VámosÉva: Gulyás Márton a lelke a Partizánnak a You Tube-on, potréjából kiderül, hogyan hasít egy „kis” média az ellenzéki médiavilágban a nehezített körülmények ellenére is…
Joël Le Pavous: A Partizán adásaiban Gulyás Márton, aki egykor a Krétakör kisérleti színház szinésze volt, és aki sok politikai happening aktivistájaként is kitűnt, nagy energiával sikeresen felélesztette a politikai vitakultúrát, amely már majdnem eltűnt Magyarországon. Márton követeli a közszolgálati média visszaállítását és a jogot a nép oktatásához. A Partizán sikeresen emelkedik ki abból a média-környezetből, amelyet 12 év orbáni politikája tönkretett. Gondolok itt arra, amikor brutálisan bezárták a Népszabadságot, a balközép napilapját, vagy arra, ahogyan az Origó internetes hírportált a Fidesz hatalmát hirdető propaganda-portállá alakították.
Szerencsére a Partizánhoz hasonlóan van több „kis” média, amely ellenáll, és ügyesen megkerüli azokat az akadályokat, amelyekkel az ellenzéki sajtót akarják ellehetetleníteni.
Corentin Léotard: Ellenállásról szólva ne feledjük el a diákok és a Színművészeti Egyetem (SZFE) tanárainak ellenállását amelyről a magyar film új nemzedékének ajánlott fejezetben írunk. Ebben a fejezetben szó van a hetedik művészet legutóbbi nagy magyar sikereiről, mint Nemes László „Saul fia”, vagy Mundruczó Kornél „Pieces of a Woman”, vagy Nagy Dénes „Természetes fény” című filmje. Ennek a fejezetnek a szerzője Daniel Psenny irt a legendás magyar fotóművészekről is, akik közül sokan, miként Robert Capa, távol hazájuktól értek el sikereket. Ugyancsak Daniel ír Gaudiopolis-ról, a Gyerekek köztársaságának szép kísérletéről, amelyet Sztehlo Gábor hozott létre, és ezzel a szinte biztos haláltól mentett meg - sok esetben árva - zsidó fiatalokat.
Vámos Éva : A könyvük nem politikai esszé, de bemutatja, hogy Magyarország bizonyos szempontból olyan, mint egy politikai laboratórium. Ezt bizonyítja a Mathias Corvinus Collégiumról szóló fejezet is…
Joël Le Pavous: A Mathias Corvinus Collegium mintha az új Orbánpárti értelmiségi generáció csemetekertje lenne. Ennek illusztrálására Hélène Bienvenu beszélgetett Boris Kálnokyval, az intézmény fontos reprezentánsával. Kálnoky egykor német sajtóorgánumokat tudósító újságíróként tevékenykedett Magyarországon, most pedig a Collegium, az „MCC” média-tanszékét vezeti. Ennek a kitűnőségek egyetemének bőségesen jut a közpénzből. Nagyon fontosnak tartottuk, hogy kapjon ez a téma egy külön fejezetet.
Corentin Léotard: Egyébként Orbán Viktor kormányának köszönhetően a Mathias Corvinus Collegiumnak új campust építenek a Gellért hegyen. A jelenlegi döntéshozók semmit sem bíznak a véletlenre. Az „ MCC”-vel szellemi birodalom kiépítésén munkálkodnak , amely kiterjedne az egész Kárpát medencére, és egy neo-konzervatív kulturális forradalom alapjait teszik le egész Európára gondolva.
Vámos Éva interjúja
( Az eredeti franciául a Journal Francophone de Budapest internetes változatában olvasható:
