Az ukrán gabonaexport erős csökkenése miatt és a Moszkva ellen bevezetett szankciók következményeként emelkednek a gabonaárak. Az importáló országok új beszállítók után kutatnak, miközben akár 1,7 milliárd ember is hiányt szenvedhet.
Az ukrajnai háború február 24-i kezdete óta egyre gyakrabban beszélnek egy hatalmas élelmiszerválság kialakulásának veszélyéről. Több adat is azt mutatja, hogy a veszély reális, a helyzet komoly. Az Egyesült Államokban a közönséges búza ára a chicagói árutőzsdén – a gabonaszerződések egyik referenciapiacán – a január 1-jei tonnánkénti 275 euróról áprilisban a szimbolikus 400 eurós küszöbértékre emelkedett. Az összes határidős piacon, ahol gabonafélékkel kereskednek, az áringadozási indexek a legmagasabbak, az árak ingadoznak, akár egy kereskedési napon belül is, a frontról érkező hírek és a Moszkva–Kijev közötti tárgyalások előrehaladása szerint. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint az élelmiszerár-index, az 1990-es létrehozása óta, most szökött fel a legmagasabb szintre, és ezt a gabonafélék és a növényi olajok inflációja okozta. (1)
Ahhoz, hogy megértsük az áremelkedés okait, meg kell vizsgálnunk a búza világkereskedelmének jellemzőit. A búza egy gabonaféle, amely az ókor óta alapvető élelmiszernek számít szinte az egész emberiség számára; különböző formában fogyasztják: kenyér, tészta, sütemények stb. Az elmúlt években a bolygón átlagosan 780-800 millió tonnát termeltek, szemben a 2000. évi 600 millió tonnával. (2)
Továbbra is sok termelő van, de közülük csak kevesen képesek lépést tartani a növekvő fogyasztással úgy, hogy többletet termelnek, és ennek egy részét exportálják olyan országokba, amelyek nem önellátóak. A világkereskedelem évente 200-230 millió tonnára rúg, az éghajlati események (aszályok, árvizek) miatt betakarítható alacsony vagy gyenge minőségű termés függvényében. Mivel Oroszország és Ukrajna a kereskedelem egyharmadát adja, érthető, hogy az importőrök idegesek. A konfliktus kezdete óta 6 millió tonna ukrán búza került zár alá a mikolajivi, odesszai és mariupoli kikötőkben, ahol félő, hogy végül is megrohad. A konfliktus középpontjában lévő Fekete-tengeren keresztül a világ ötödik legnagyobb exportőre, Kijev nem képes elszállítani a rakományt. És ha lenne is egy a behajózásra alkalmas nyugalmasabb időszak vagy fegyverszünet, a biztosítási díjak 20-30%-kal megemelkedtek, ami erősen növeli a fizetendő árat.
Oroszországnak, amely 2021-ben megelőzve az Egyesült Államokat a világ legnagyobb exportőre (18%) volt, sokkal kevesebb gondja van a szállítások miatt, ellenben a Nyugat által bevezetett szankciók korlátozzák a piacra jutását, a pénzügyi rendszerből való kizárása pedig különösen megnehezítette a fizetési lehetőségeit. Ugyanakkor Moszkva március közepén bejelentette, hogy korlátozza az Eurázsiai Gazdasági Unió (EEU) partnerei felé történő exportot, ami pánikot keltett a pénzpiacokon. Oroszország azon döntése, hogy kevesebb búzát ad el Örményországnak, Fehéroroszországnak, Kazahsztánnak és Kirgizisztánnak – olyan országoknak tehát, amelyek messze nem kritizálták ukrajnai offenzíváját, – azt sugallja, hogy egy hosszú konfliktus esetére és saját szükségletére stratégiai készleteket halmoz fel. „Ez olyan, mintha Szaúd-Arábia hirtelen bejelentette volna, hogy csökkenti a fekete arany értékesítését,” – mondja Ali Fahmi, egy öböl menti nyersanyagbróker.
Elhalasztott vásárlások
Oroszország és Ukrajna nem csak jelentős exportőrök. Magas piaci részesedésük mellett képesek gyorsan növelni termelésüket, hogy pótolják a világ más részein keletkező esetleges hiányt anélkül, hogy ez érintené a hazai piacukat. Ukrajna, amely termékeny fekete földjével (41,5 millió hektár hasznos mezőgazdasági terület) valóságos „Európa magtárának” számít, jelenleg búzatermésének 74%-át értékesíti. Az elmúlt húsz évben ez az arány folyamatosan nőtt (a 2000-es évek elején még 60% volt), mivel Kijev úgy döntött, hogy a világpiacon is érvényesülni akar, és új ügyfeleket keres, különösen a Maghreb-országokban és a Közel-Keleten. A mezőgazdasági földeket sújtó háború és a tengeri kikötők jövőjének bizonytalansága miatt tehát – gondolunk itt különösen a mariupoli kikötőre, amely úgy tűnik, hogy része lesz Moszkva annexiós terveinek, – egy olyan termelő eshet ki a piacról, amely képes gyorsan és alacsony költséggel alkalmazkodni a kereslet alakulásához. Ez nem lesz hatás nélkül a már most is az égeket ostromló árakra.
A kijevi hatóságok szerint a háborútól viszonylag érintetlen régiókban már megkezdődött a tavaszi vetés, különösen az ország délnyugati részén, a román határ közelében. Azonban az üzemanyag hiánycikk. Ukrajna az üzemanyagának 70%-át – benzint és gázolajat egyaránt – általában Oroszországból és Fehéroroszországból importálja. A konfliktus kezdete óta megszakadtak az ellátási láncok, és így állnak a mezőgazdasági gépek. Keletebbre, mint a bombázásoknak kitett Mikolajiv és Herszon városok körül, a földeket nem szántották fel, és egyébként is hiányoznak a mezőgazdaságban dolgozók, mivel a legtöbbjüket mozgósította a hadsereg. Továbbra is bizonytalan tehát az idei betakarítás, valamint az export logisztikai háttere is. Megoldás lehetne a romániai Constanţa kikötőjének használata, de Kijevnek és Bukarestnek áprilisban még nem sikerült megállapodásra jutnia.
Oroszország 2014 óta, amikor a Krím annektálása után a nyugati szankciók hatályba léptek, szintén növelte termelési kapacitását. A „mezőgazdasági újrafegyverkezés” nevében Moszkva növelte a termést, hogy többé ne kelljen élelmiszert vásárolnia Európától és az Egyesült Államoktól. Ezzel automatikusan bővült exportkapacitása is. „Azóta érezhetően nőtt Oroszország versenyképessége azokon a piacokon, ahol eddig nem volt jelen, például Algériában – erősíti meg egy francia kereskedő, aki attól tart, hogy egy hosszú konfliktus, valamint az oroszok és az ukránok kivonulása a piacról »teljesen szétzilálhatja a búza világkereskedelmét«. – Több mint 400 eurónál tartunk tonnánként, és már most mindenki csak a saját érdekeire van tekintettel, a leggazdagabbak találnak alternatív megoldásokat, míg a legszegényebbek a nemzetközi szolidaritásra szorulnak.”
Március 14-én António Guterres, az ENSZ főtitkára „éhínségcunamira” és „a globális élelmezési rendszer összeomlásának” veszélyére figyelmeztetett, és olyan országokra hivatkozott, ahol már most is krónikus éhínség sújtja az embereket, mint például Szudánban és Jemenben. Guterres szerint az ukrán válság azzal a kockázattal jár, hogy „akár 1,7 milliárd embert – az emberiség több mint egyötödét – szegénységbe, nélkülözésbe és éhezésbe taszít”. (3) Egy FAO-dokumentum szerint (4) ez a veszély a kevésbé fejlett afrikai országok közül negyvenötöt érint, amelyek közül tizennyolcnál a búzaimport több mint 50%-ban Ukrajnától vagy Oroszországtól függ (Eritrea, Mauritánia, Szomália és Tanzánia – 100%-ban). Afrikában, a Szaharától délre fekvő területeken az elfogyasztott búza 30%-a Oroszországból és Ukrajnából származik. Az ukrán hatóságok arról biztosítanak minket, hogy a tartalékaik fedezik a lakossági szükségleteket egy évre, de azt állítják, hogy a konfliktus 30%-kal csökkenti a termőterületet, és emiatt világszerte százmillió ember sorsa kerül veszélybe. (5) „Az orosz csapatok Ukrajnában elaknásítják a földeket, felrobbantják a mezőgazdasági gépeket és megsemmisítik a vetéshez szükséges üzemanyagkészleteket. Ukrajna exporthiánya sokakat fog sújtani az iszlám világban, Latin-Amerikában és a világ más részein” – figyelmeztetett Volodimir Zelenszkij ukrán elnök március 26-án a katari Dohai Fórumon tartott videokonferencián elhangzott beszédében.
Az invázió kezdetén sok ország elhalasztotta a vásárlásait abban a reményben, hogy a konfliktus nem tart majd sokáig, és az árak ismét elfogadhatóvá válnak. Így tett Egyiptom, amely 12 millió tonnával a világ legnagyobb búzavásárlója; a mennyiség felét a kormány vásárolja fel, és ez adja azt „a helyi, baladi” kenyeret, amelynek az ára támogatott és szigorúan ellenőrzött. A búza 61%-a Oroszországból, 23%-a Ukrajnából érkezik, és az ország költségvetése a 255 dolláros tonnánkénti árra épült. Így a válság kezdetén felmondtak két, Oroszországgal kötött szerződést, hogy elkerüljék a magas árat. Abdel Fatah al-Szíszi marsall-elnök rezsimje azonban tisztában van azzal, hogy a 2011-es „arab tavaszt” több, az alapvető élelmiszerek árának emelkedése miatti lázadás előzte meg – amikoris az áremelkedést a termelő államokban (Oroszország, Ausztrália, Argentína) bekövetkezett szárazság okozta. (6) Egyiptomban a 103 milliós lakoság kétharmadának a kenyér az alapvető – és néha az egyetlen – tápláléka, nem véletlenül nevezik ayche-nak („életnek”), így a hatóságok gyorsan intézkedtek a búzaliszttel való spekuláció megakadályozásáról, miközben új beszerzési forrásokat keresnek. Az egyiptomi kormány szerint a készletek a nyár végéig fedezik a belső szükségleteket, de mi lesz azután? Április elején Kairó megkereste a francia piacot, amely a világon az ötödik legnagyobb, évi 65-70 millió tonna betakarított terméssel, de az árszint visszatartotta a vásárlástól.
India is belép a képbe
Egyiptomhoz hasonlóan olyan országok, mint Libanon (51%-os függőség Oroszországtól és Ukrajnától), Törökország (100%) és Indonézia, újragondolják az élelmezésbiztonság meghatározását. Azon a kérdésen túl, hogy megengedhetik-e maguknak, hogy búzát vásároljanak, most már az a kérdés is felmerül, hogy kitől tudnak búzát venni. Európa lehetséges beszállító, de csak kisebb mennyiségre, mivel termelési kapacitása a maximumon van. Március 21-én az Unió mezőgazdasági miniszterei megállapodtak abban, hogy ideiglenesen felfüggeszthető lesz a közös agrárpolitika (KAP) egyik rendelkezése, amely a mezőgazdasági földek 4%-át kivonja a termelésből. Ezt az intézkedést eredetileg az EU élelmezésbiztonságának és „szuverenitásának” megerősítésére hozták, és mostani elvetése elméletileg növelheti az európai gabonatermelést. A valóságban azonban a kivont területek egy része nem hasznosítható azonnal.
Ha az ukrajnai konfliktus elhúzódik, az európaiak is arra kényszerülhetnek, hogy nagyobb stratégiai készleteket halmozzanak fel, és korlátozzák az exportot. Ennek közvetlen következményeit Marokkó és Algéria, a francia búza fő importőrei viselnék. Algéria esete jól példázza a jelenlegi bizonytalanságot és útkeresést. Az ország évente tizenegy millió tonna búzát fogyaszt (amelynek 60%-a importból származik) és az importbúzát már régóta elsősorban Franciaországból szerzi be. Az elmúlt két évben azonban – a Párizzsal fennálló diplomáciai feszültségek miatt – Algír úgy döntött, hogy diverzifikálja beszállítóit. 2020-ban az Algériai Gabonaközvetítő Hivatal (OAIC) módosította előírásait, csökkentette a minőségi kritériumokat, és engedélyezte az ukrán és orosz búza felvásárlását, amelyek korábban ütköztek az egészségügyi követelményekkel. 2021 decemberének végére a francia gabonatermelők kevesebb mint 1,2 millió tonnát exportáltak, míg egy átlagos év ugyanezen az időszakában 2-4 millió tonnát. Az ukrajnai háború miatt azonban Algír újrakezdte a franciaországi vásárlásokat, és áprilisban 600 000 tonna malmi búzát vett tonnánként 485 dollárért. (7)
Miközben az importáló országok felülvizsgálják beszállítóik listáját, egy váratlan szereplő lépett a piacra. Eddig India, amely a világ termelésének 11-14%-át adja (2021-ben 90 millió tonna), és ezzel a 130 millió tonnát termelő Kína után a második helyen áll, szinte az összes terményét a belföldi fogyasztásra szánta. A helyi termelés ösztönzése és az ország önellátásának biztosítása érdekében Újdelhi továbbra is fenntartja a világpiaci áraknál magasabb felvásárlási árat a gazdák számára. Idén várhatóan jó lesz a termés, és a hatóságok úgy döntöttek, hogy kihasználják az ukrajnai és oroszországi nehézségeket. A hivatalos cél 10 millió tonna értékesítése, ami 1%-ról 5%-ra növelné India részesedését a világ exportjából. Irán, Indonézia, Tunézia és Nigéria már döntött a megrendelésről, vagy érdeklődését fejezte ki. Némi habozás után, mivel az indiai búza nem túl jó minőségű (magas növényvédőszer-tartalom, alacsony fehérjetartalom), Egyiptom végül úgy döntött, hogy Indiát „fő beszállítóvá” teszi. Új-Delhi emellett Kelet-Afrika, sőt Dél-Afrika piacait is megcélozta. Ez azonban újjáélesztette a feszültséget Washingtonnal, ahol a Kongresszus tagjai egyébként is rendszeresen elítélik az indiai farmerek támogatását. Felszólították a Fehér Házat, hogy indítson eljárást India ellen a Kereskedelmi Világszervezetnél (WTO). A világ egyik nagy termelőjeként (60 millió tonna) és az export tekintetében Oroszország örök riválisaként (26 millió tonnát adtak el világszerte) az amerikai gabonatermelők – bár jelenleg az erős dollár miatt hátrányban vannak – szintén ki akarják használni az Ukrajna és Oroszország által hagyott űrt.
