hu | fr | en | +
Accéder au menu

Egy kikényszerített elnök

PNG - 759.8 kio

Emmanuel Macron elnök kemény kudarcot szenvedett, amit röviddel azután, hogy újra birtokba vette az Elysée-palotát, ő maga is megerősített, elismerve, hogy az áprilisi választásokon csak „jobb híján” győzött.

Az elnökválasztást szorosan követő parlamenti választásokon pedig elvesztette a nemzetgyűlési többséget, annak ellenére, hogy az egész szavazási rendszer a kormány jelöltjeit segíti, és a különösen alacsony részvételi arány (47%) is a gazdag és idős választók relatív súlyát növelte. Emmanuel Macron most levert, meglepett, nem tudja, mit tegyen, és azt sem, hogy kikkel. Választási stratégiája abban állt, hogy nem ígért semmi konkrétumot, és azt remélte, hogy ezzel érzésteleníti a választókat. Ez nem sikerült, és egyértelműen kiderült, hogy népszerűtlen. 

Azt a tényt, hogy a nemzetgyűlés összetétele most jobban tükrözi a választói akaratot, mint az előző ciklusban, nem kellene „válságnak” nevezni. 2017-ben a La France insoumise (LFI) 17, a szélsőjobboldal 8, míg zöldek 1 képviselőt – ez összesen 4,5% – juttattak be, miközben a három pártra a szavazók több mint 40%-a voksolt. Akkor azonban, úgy tűnt, minden rendben volt, hiszen Emmanuel Macron úgy kormányozhatott, ahogy neki tetszett... A köztársasági elnök most kénytelen mással is szóba állni, mint saját kabinetfőnökével. Ez azonban csak azokat zavarhatja, akik azt remélték, hogy végig viheti a nyugdíjreformot ugyanúgy, mint ahogyan lebontotta a vasutasok kollektív szerződésben biztosított jogait, „felpuhította” a munka törvénykönyvét, és szigorította a munkanélküli segélyek folyósításának feltételeit.

A Jean-Luc Mélenchon által kimódolt baloldali szövetségnek köszönhetően az abban résztvevő pártok nagyobb arányban képviseltetik magukat a parlamentben (az LFI megnégyszerezte a képviselői számát). A Rassemblement National (RN) áttörése azonban még ennél is látványosabb. Marine Le Pen formációja tízszeresére növelte megválasztott képviselőinek a számát, és ez nem egy leleményes stratégia eredménye, hanem azt tükrözi, hogy a szavazóinak száma folyamatosan nő. Az RN választásról választásra erősödik, kiterjeszti a hatalmát, és fokozatosan elfogadottá válik. A parlamenti választások eddig nem kedveztek neki; ezúttal megduplázta szavazatait, öt év alatt 8,75%-ról 17,3%-ra ugrott. Az elnökválasztás második fordulójában jelöltje már 2,5 millió szavazatot szerzett.

Az RN-nek nincs szüksége arra, hogy szakértői bizottságokat állítson fel, hogy programja legyen, hogy bizonygassa a szakszerűségét. Mindössze arra van szüksége, hogy támaszkodhasson az elégedetlenségre. A vásárlóerő csökkenésétől a Stade de France-ban történt rendbontásig semmit sem javasol, de minden őt szolgálja. Mostanáig, mivel esélye a hatalomra jutásra vagy akár a köztársaság intézményeinek befolyásolására nulla volt, úgy tűnt, hogy a rá leadott szavazat nem jár semmilyen következménnyel (1) . Így ellenfelei magabiztosan győztek, hiszen számíthattak a „soha többet fasizmust” szavazókra. Emmanuel Macron a tőle megszokott cinizmussal kezdetben ezt kihasználta, és begyűjtötte a baloldal támogatását is, hogy megválasszák és újraválasszák. Ezután kijátszotta egymás ellen a „szélsőségeket”, hogy megakadályozza a baloldali szövetség győzelmét a parlamenti választásokon.

Emmanuel Macron már jó ideje az Élysée-palota lakója, és emlékezzünk rá, hogy 2016-ban kijelentette: „Ha nem szedjük össze magunkat öt vagy tíz éven belül, akkor hatalomra kerül majd a Nemzeti Front”. Vajon hol lesz Marine Le Pen tíz év múlva? 

Serge Halimi

Morva Judit

(1L. Serge Halimi: Le Front national verrouille l’ordre social, Le Monde diplomatique, 2016. január. A cikk a magyardiplóban itt olvasható: /archivum/2016/206-2016-januar/2053...http://www.magyardiplo.hu/archivum/2016/206-2016-januar/2053-a-nemzeti-front-megmereviti-a-tarsadalmi-rendet.html

Megosztás