“Eltűnt épületek nyomában”- Interjú Ádám Annával és O’Neill Sally-vel

Találatok: 3125

 Írta Ligeti Pál

Subjective Yerevan mapAugusztus 1. és 6. között tekinthető meg a jereváni Modern Art Museum-ban Ádám Anna képzőművész és a magyar származású O’Neill Sally kortárs táncos-koreográfus közös alkotása: Mapping Memories. A videóból, kerámia installációból, és táncművészeti performanszból álló projekt a rendszerváltás óta bekövetkező rohamos építészeti, városképi és strukturális változásokat térképezi fel Jerevánban, a helyi lakosok anekdotáinak és történeteinek fényében.

Ligeti Pál (L. P.): A Mapping Memories elnevezésű projektben poszt-kommunista fővárosoknak a rendszerváltás óta bekövetkezett rohamos építészeti változásait vizsgáljátok. Mi a munkafolyamatotok? Hogy lesz a feltérképezésből térkép?

Ádám Anna (Á. A.): A projekt első fázisa anyaggyűjtéssel, interjúzással kezdődik. Helyi lakosokat kérdezünk a városról, annak változásairól, már nem létező vagy átépített épületekről, területekről, és persze az ezekhez fűződő személyes emlékeikről. A további fázisok ezeknek az összegyűjtött narratíváknak a feldolgozásairól és fordításairól szólnak. A beszélt narratívákat írottra “fordítjuk”, majd az írottat vizuális, végül a vizuálisat koreográfiai “nyelvre”. Fontos megemlíteni, hogy mi nem szavakat fordítunk, hanem történeteket. Ha például valaki Jerevánban a már bezárt David of Sassoun moziról mesél, akkor mi nem azt “fordítjuk” le egy vizuális, majd koreográfiai “szimbólummá” hogy “mozi”, hanem azt hogy “ennek a mozinak az utolsó sorában csókolóztam először”. Azzal, hogy Guy Debord pszicho-geográfiájához hasonlóan szubjektív élményekkel, személyes értelmezésekkel, érzelmi elemekkel vegyítjük az eredetileg objektív földrajzi feltérképezési folyamatot, a hagyományos és hivatalos térfelfogást kérdőjelezzük meg.

L.P.: Anna, Te képzőművész vagy, Sally, Te pedig kortárs táncot tanultál. Hogyan jött az ötlet hogy együtt dolgozzatok, és mi a Mapping Memories műfaja?

O’Neill Sally (O. S.): Már több darabom közös alkotói munkafolyamat eredménye, de idáig többnyire csak táncosokkal vagy koreográfusokkal dolgoztam. Annának már szerepeltem egyik videójában (“Tükör-kép”, 2014), sőt, egyik fotó-sorozatának is alanya voltam (“21”, 2013-2014), tehát már eleve tudtam, hogy tudunk közösen dolgozni. A Mapping Memories projekt olyan kérdéseket feszeget, amelyek mindkettőnk munkáiban jelen vannak. Én sokat dolgozom például beszéddel, narratívákkal (pl. “What do you do?”, 2012), Annát pedig a múlt foglalkoztatja, illetve a személyes és kollektív történelmi emlékek találkozása (pl. “Egyszer volt, hol nem volt…”, 2013 vagy “Mintha…”, 2013). Nagyon gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy a Mapping Memories olyan transzdiszciplináris projekt lesz, amiben mindketten egyformán leszünk aktív részesei a koncepciós és kreációs folyamatnak. Ezért is nehéz meghatározni a projekt műfaját, mert a video, az in-situ installáció, meg a performansz egyformán szerves része az alkotásnak.

 

L. P.: Mindig is sok művész érdeklődőtt a térképészet lehetőségei – köztük az absztrahálás vagy a szubjektivizálás – iránt. De maga a feltérképezési folyamat mint művészeti diszciplína vagy a városi kószálás (flânerie) majd sodródás (dérive) mint “akció”, igazán csak a 20. században kapott jelentős szerepet a dadák, a szituácionisták, majd a Fluxus jelentős alakjainak munkáiban. Ti hogyan látjátok a kortárs művészet és a térkép viszonyát?

Á. A.: A térképet mint tárgyat vagy fogalmat, a feltérképezést mint kifejezési formát vagy akciót, a kortárs művészek mind máshogy és máshogy értelmezik, kezelik és használják. A mi Mapping Memories projektünk inkább azoknak a művészek a munkáihoz köthető, akik a térképet az emlékek és az emlékezés szempontjából közelítik meg. Ilyen például Pierre Joseph “Mon plan de metro de Paris” című munkája vagy Kim Dimgle “United Shapes of America III” című alkotása is. De ide sorolhatók a Holland tervezőgrafikus Annelys de Vet szubjektív atlaszai is, amikelyeket a művész helyi alkotókkal együtt készít el (pl. Magyarország szubjektív atlasza). Érdekes egyébként, hogy a szubjektív térképkészítéssel foglalkozó munkák gyakran közös alkotások, interaktív munkafolyamatok eredményei. Ilyen a mi munkánk is, hiszen egyrészt a térképünk a város lakóival készített interjú sorozatra épül, másrészt pedig a performanszunkban a térképeket helyi táncosok “aktiválják”. De míg számos művész területet térképez fel, mi sokkal inkább időintervallumot.

L. P.: A performanszot illetően beszéltek “sorozatról” illetve “aktiválásról”. Hogyan definiálnátok ezutóbbit és mi lesz a performansz-sorozat megjelenési formája?

S. O.: A projektben fontos szerepet kap a nyelv – beszélt, vizuális, koreográfiai, diszciplináris stb. – és az írás. A performansz-sorozat eredeti formája is írott. Variációkat találunk ki az összegyűjtött térképek, vagy a térképekhez kötődő tárgyak aktiválására, aktiválási-kottákat, aktiválási-protokolokat írunk. Az aktiválás itt nem tárgyak “életrekeltését”, hanem azok passzív állapotának az ideiglenes felfüggesztését jelenti: On-Off... Ezek az aktiválási forgatókönyvek, Claude Rutault definitions/methods-jaihoz hasonlóan, egy általunk szerkesztett kiadványban vannak összegyűjtve. A performansz-sorozat pedig azt jelenti, hogy a kiállítások alkalmával több aktiválási verziót adunk elő vagy mi, vagy pedig helyi művészek. A jereváni kiállításon például örmény kortárs táncosok “aktiválták” a térképeket, majd a térképekhez kapcsolódó agyagházakat.

L. P.: Jelenleg Jerevánnal foglalkoztatok. Hol tekinthető meg, illetve hol lesz még megtekinthető az alkotás, és mi lesz a következő uticél?

O. S.: A jerevánról készített szubjektív térkép, videó és in-situ installáció augusztus 1-6-ig tekinthető meg a jereváni Modern Art Museum-ban. A performanszot pedig a megnyitón mutattuk be. Valószínüleg egy budapesti galériában is kiállítjuk a projektet, és remélhetőleg a new york-i és a londoni örmény művészeti és kulturális központokban is. A következő uticélt illetően pedig októbertöl egy berlini rezidens programon veszünk részt, ahol három hónapunk lesz arra, hogy kidolgozzunk a városról egy vagy akár több térképet is.

Elérhetőség:

Ádám Anna

mail@annaadam.net

http://www.annaadam.net

O'Neill Sally

sally.m.oneill@hotmail.com

http://www.sallymoneill.weebly.com

No place for bicycle

I spent my first five-2

Subjective Yerevan-3

Subjective Yerevan-4

Exhibition view-2

Mapping Memories