2010. október 8-án reggel elindultam Devecserbe két kamerás segítségével. Nem sokkal 10 óra után megérkeztünk a lezárt faluhoz, ahol a rendőrök tájékoztattak minket, hogy Ajkán lesz Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár sajtótájékoztatója, majd onnan viszik be a sajtót buszokkal bejárásra a vörösiszap sújtotta területekre. Átmentünk Ajkára, ahol már gyülekeztek a sajtó munkatársai, 80%-uk külföldi volt, Japántól kezdve Európa számos országán át, de jelen volt a magyarországi sajtó színe-java is.

11 órakor megjelent a környezetvédelmi államtitkár és eligazítást tartott. Lényege az volt, hogy betarva ígéretét bejárást enged a sajtónak a vörösiszap által borított területekre és magához a tárolóhoz. Elmondta, hogy Devecserben nem állunk meg, csak áthajtunk rajta, csak Kolontáron és az épülő elvezető ároknál engednek ki minket a buszról, valamint a tárolóknál. Elmondta, hogy az a döntés született, hogy nem lesz lehetősége a sajtónak beszélni, interjút kérni az emberektől, vele lehet csak interjút készíteni. (Ezért nem álltunk meg Devecseren).

Ezek után megkezdődött a felszállás a három buszra, én megragadtam a két ismerős kameratáskáját és felszálltam az egyik buszra, szerencsére senki nem kérdezte, hogy ki vagyok, mit keresek itt, így egyetlen civilként elindultam a bejárásra az újságírókkal.

Nekem nem volt védőöltözetem, sem maszkom, de nem én voltam az egyetlen, senki nem szólt rám, hogy kellene, és nem volt lehetőség kérni sem. Engedték, hogy így menjünk.

Elindult a három busz rendőri kísérettel, elérkeztünk Devecserhez, amin valóban csak áthajtottunk. Az utcákon mindenhol állt a vörösiszap, a látvány borzasztó volt. Az emberek kint álltak a házaik előtt és nézték elhaladó buszainkat. Nem volt rajtuk sem maszk, sem gumicsizma, úgy álltak a vörösziszap fedte utcákon...

Áthajtottunk Devecseren és a két település között megálltunk ott ahol építik az elvezető árkot. Illés Zoltán elmondása szerint három nap alatt építik fel, ami szerinte nagy szó, de hozzá tette, hogy a tározó egyik fala bármelyik pillanatban ledőlhet teljes egészében és lehet, hogy addig el sem készül az elvezető. Legfeljebb egy hetet adott a falnak, de mondta, hogy akár már az előtte lévő napon is ledőlhetett volna. Megkérdeztem erről a katasztrófavédőket, ők ezt megerősítették. Az árokról még annyit, hogy szerintem az sehogy sem állt, bár nem vagyok szakember, de annak a mélysége semmit nem ért, nem tudom, hogy lesz abból bármi is hétfő éjszakára.

Amikor itt leszálltunk a buszról, megcsapott a levegő, soha nem éreztem még ilyet, lehetett érezni, hogy ott valami nem stimmel, nehéz volt lélegezni és nehéznek éreztem a tüdőmet, pedig dohányos vagyok. Ekkor többen megrémültek, akik maszk nélkül voltak, mint én. Ekkor körülnéztem és láttam, hogy a munkások jó része szintén védőmaszk nélkül dolgozik kint a területen...

Innen továbbindultunk Kolontárra, belépve egy kísértet város képét keltette. Ekkor döbbentem rá, hogy Devecser ehhez képest semmi nem volt. Kolontáron minden vörös. Leszálltunk a buszról, még mindig maszk nélkül. Elindultunk bejárásra. Borzasztó látvány volt. Miközben mentünk, vegyvédelmi ruhások jöttek velünk szemben, de elhaladtunk egy rendőr mellett, akin nem volt maszk. Odamentem hozzá megkérdezni, hogy miért nincs. A válasz az volt, hogy nem kötelezték rá. (Van munkavédelmi előírás!) Itt is több munkás maszk nélkül volt. (Közben mi valakitől kaptunk maszkot, végre...) A munkások egy része valamit lapátokkal kapirgált, de az elkapart vörösiszapot nem rakták sehova, mások egy slaggal locsolták a járdát, ahová máshonnan folyt vissza az iszap. (Ennek mi értelme, kérdeztem magamban.) Kolontáron már sírtam is a látványtól, de ahogy észrevettem nem én voltam egyedül...

Volt egy ház, amibe bementünk többen, állt benne a vörösiszap. Ott volt a család minden személyes tárgya, konyhakés még az asztalon. Láttam egy családi fényképet, ami félig szét volt marva a vörösiszaptól, másik fele meg még kilógott, azt már lefényképezni sem volt gusztusom. (Itt azért hozzátenném, hogy míg a legtöbb újságírón a megdöbbenés és a fájdalom látszott, a magyar sajtó egyes munkatársai vidáman énekelgettek.) Kolontáron semmi nem maradt meg, mindent fed a vörösiszap. Ennek ellenére elmondják nekünk, hogy majd felújítják a házakat és a családok majd eldönthetik, hogy vissza akarnak-e költözni... Talán nem kéne ilyen lehetőséget adni, minden mérgezett, ahhoz hogy ez megvalósítható legyen rég le kellett volna gyalulni a földet, hogy az iszap ne jusson tovább mélyebbre, de ez még nem történt meg....

A két órás Kolontáron töltött idő után feltereltek minket a három buszra és elindultunk a tárolókhoz. Mondták, hogy úgy menjünk fel, hogy az bármikor beszakadhat, leomolhat... Az első tároló, amikor felértünk egy negyedéig megtelt tároló volt. Abban a pillanatban is töltötték fel. Ma is töltik, a katasztrófa ellenére zavartalanul működik a cég! Feltették a kérdést Illés Zoltánnak, hogy hogy lehet ez? Nem adott rendes választ, bíróság kell hozzá, stb... (Akkor minek van az országnak kormánya? Nem annak kéne felfüggeszteni a működést?) Innen tovább mentünk, ahhoz a tárolóhoz, ami átszakadt. Lehetett látni, hogy meddig állt benne a kiömlés előtt a vörösiszap. Azt én is megtudtam állapítani, hogy magasabban, mint kellene, 1, 2 méterre a tároló tetejétől... A tároló tetején, körben végig út van, tele volt vörösiszappal és nem ott, ahol átszakadt. Az az iszap átfolyt a másik tárolóba, ahol sokkal károsabb iszapot tároltak...

Kimentünk oda, ahol átszakadt a fal, a rendőrök egy idő után nem jöttek velünk, mondták, hogy ők nem akarnak meghalni és menjünk saját felelősségünkre. A rendőrök és a tűzoltók féltek, mondták, hogy ha beomlik a fal (ami abban a pillanatban is megtörténhetett volna) akkor az egész oldal leszakad, ott is ahol ők állnak. Nagyon súlyos a helyzet. Saját szememmel láttam a hatalmas repedéseket. Az a csoda, hogy még idáig nem omlott le az egész.

Innen visszaindultunk Ajkára, elhagyva az iszapos területet a buszok oldalát lemosták fertőtlenítés címszó alatt. Velünk azonban semmi nem történt, vittük haza magunkkal az iszapot...

Annyit még hozzátennék, hogy azóta mindenki támadja Illés Zoltánt, hogy nem kellene pánikot keltenie... ő legalább elmondta az igazat...

Szerdán megyek vissza beszélni a károsultakkal, az emberekkel, amit vasárnap nem hagytak nekünk...