A neoliberalizmus multja és jelene
„Értékes és szakmailag igen jó összefoglalása nemcsak a neoliberalizmusnak, hanem a klasszikus liberalizmusnak is.” (Kőrösi István, egyetemi docens, Pázmány Péter Katolikus Egyetem)
"A könyv briliánsan kimutatja, hogy a neoliberalizmus valójában megfelel Hannah Arendt totalitariánizmus fogalmának, hiszen törekvése az emberi lét totális ellenőrzése." (Róna Péter, Senior Fellow, Blackfriars Hall, Oxford University)
„Monumentális esszé azokról a folyamatokról, amelyek a „gazdasági embert” egyetemes normává teszik”. (Magyari-Beck István, professor emeritus, Corvinus Egyetem)
„A könyv a liberalizmust nem az állammal és minden más intézménnyel dinamikusan szembenálló felfogásként, hanem olyan irányzatként írja le, ami nemcsak a gazdaságot, de az egész társadalmat is képes megszervezni. Ezzel Polányi Károly paradigmáját írja tovább.” (Kiss Endre, filozófus, egyetemi tanár, az MTA doktora)
1929 és 2008. Két világválság kezdete. A francia szerzőpáros szerint mindkettő kialakulásában szerepet játszott a korábban sikeres klasszikus liberalizmus illetve neoliberalizmus eltorzult, vulgáris változata.
Közismert, hogy a klasszikus liberalizmus a 18. században az abszolutizmus, míg a neoliberalizmus az 1930-as évektől a totalitárius, kollektivista ideológiák elleni harcot vezette Európa-szerte. De miben állt, és mi volt a torzulás oka?
Milyen ellentmondások voltak kezdettől „beprogramozva” a liberalizmusba? Miben különbözik a „neoliberalizmus” az „új liberalizmustól” és a „libertarianizmustól”, Hayek és von Mises a német ordoliberálisoktól, Eucken gazdasági ordoliberalizmusa Röpke szociológiai ordoliberalizmusától? Mi volt az 1938-as párizsi Lippmann-konferencián bekövetkezett „liberális megújulás” lényege és eredménye?
Majd hogyan hatolt be a piaci, versenyelvű gondolkodás,az állam irányításával, egyetemes normaként a közszféra kormányzásába? Miként nyomta rá bélyegét az európai építkezésre? Miként vált egyetemes szabállyá a vállalkozás, hogyan tette tönkre nagy hagyományú értelmiségi szakmák önállóságát, és milyen perverz hatásokkal járt az egyes ember lelki világára? A válaszok a könyvben olvashatók.
ISBN-szám: ISBN 978-963-08-6155-7
Ára: 4100 Ft.
"A neoliberalizmus kifejezés sokak szemében szitokszó lett. Egy átok nehezen képes kifejezni a lényeget. Ez a könyv a lényegről szól, hosszan és alaposan. Megérthető belőle, mit kell érteni azon, hogy a világot csak a piac törvényei kormányozhatják. És azt is, hogy ebben mi a nyugtalanító.”
Granasztói György, történész
„Értékes és szakmailag igen jó összefoglalása nemcsak a neoliberalizmusnak, hanem a klasszikus liberalizmusnak is.”
Kőrösi István, egyetemi docens, Pázmány Péter Katolikus Egyetem
„A könyv brilliánsan kimutatja, hogy a neoliberalizmus megfelel Hannah Arendt totalitarianizmus-fogalmának, hiszen törekvése az emberi lét totális ellenőrzése.”
Róna Péter, Senior Fellow, Blackfriars Hall, Oxford University
„Monumentális esszé azokról a folyamatokról, amelyek a «gazdasági embert» egyetemes normává teszik.”
Magyari-Beck István, professor emeritus, Corvinus Egyetem
„A könyv úgy mutatja be a liberalizmust, mint ami nem áll szemben az állammal, és nemcsak a gazdaságot, hanem az egész társadalmat is képes megszervezni.”
Kiss Endre, filozófus, egyetemi tanár, az MTA doktora
Hibáztatható-e a piacpárti neoliberalizmus a válságért? Sokak szerint igen, mások éppen ellenkezőleg, a túlzott állami beavatkozást okolják. A két francia szerző eredeti választ ad a kérdésre. Előbb a 18. században a klasszikus liberalizmus, majd az – 1930-as évektől a versenyt az élet minden területén középpontba helyező – új, neoliberális racionalitás egyaránt az állami túlsúly elleni korlátokat kereste. Az idők során azonban mindkettő eltorzult, és egyre inkább vulgáris változatuk érvényesült. De vajon ugyanarról a doktrínáról van-e szó? A neoliberalizmus az eredeti, klasszikus liberalizmushoz való visszatérést jelentené? A szerzők válasza egyértelmű nem. A neoliberalizmus teljesen új, az 1930-as években született és az 1970-es években uralkodóvá vált gondolkodásmód. De miben állt és mi volt a politika és a társadalom kormányzási módszerét, valamint az egyes ember életvezetését is meghatározó torzulás oka? Hol kell keresni a „természetes rend” forrását? Milyen ellentmondások feszítették a klasszikus liberalizmus kereteit? Először kötelességeink vagy jogaink vannak? Mi a legelső kötelességünk? Abszolutizálhatók-e az emberi jogok? Mi a legfőbb vágyunk? Valóban szent-e a magántulajdon vagy alá kell rendelni a hasznosság elvének, illetve a lehető legtöbb ember legnagyobb boldogsága céljának? Hogyan jutott válságba - és lett a klasszikus liberalizmusból kiváltságőrző ideológia - a 19. század végén? Mi a különbség a „neoliberalizmus”, az „új liberalizmus” és a „libertarianizmus” között? Mi volt az 1938-as párizsi Lippmann-konferencia szerepe a liberalizmus megújulásában? Miben tér el Hayek és von Mises piac- és államfelfogása a németekétől, Röpkéétől, Euckenétől és a többiekétől? Hogyan vélekednek a demokráciáról, a jogállamiságról és a piac szerepéről? Egységes-e a német ordoliberalizmus? Mi értendő a vállalkozás, mint állandó tanulási folyamat alatt? Miként határozta meg a neoliberalizmus az európai építkezést? Hogyan vált a jóléti államot leépítő Thatcher- és Reagan-korszakban „globális racionalitássá” és „korunk etikájává"? Milyen szerepe volt Milton Friedmannek az államok monetáris és költségvetési politikájának megváltozásában? Hogyan hatott a „fogyasztók demokráciája” a termelőkre és a munka világára? Milyen hatásokkal járt az állam kivonulása a globális pénzügyi szektor szabályozásából? Miért és hogyan „fegyelmezi”, alakítja át a neoliberális állam a közszférát? Mi történt a hivatástudattal? Hogyan hat az egyes emberre az örökös teljesítmény- ás fogyasztáskényszer? Miként száműzi az egyoldalúan versenyelvű gondolkodás a jelképeket, „morzsolja szét” a közösségeket, a családot, a nemzetet, a kultúrát? Miként vezet mindez a liberális demokrácia kimerüléséhez? És még sok-sok kérdés és … sok-sok megfontolandó válasz.
