A FEJLETLEN SZOCIALIZMUSBÓL A SZÉTHULLÓ KAPITALIZMUSBA
- Részletek
- Kategória: Rendszerváltás, ezt akartuk?
- Írta: ----
- Találatok: 8306
RENDSZERVÁLTÁS – EZT AKARTUK?
Beszélgetéssorozatot szervezünk, havonta egy alkalommal, szombaton 10.30-as kezdéssel.
A rendezvény helye: Bányászszakszervezet székháza – Budapest VI. ker., Városligeti fasor 46-48.
Az első rendezvényt 2014. október 18-án tartottuk, címe:
A FEJLETLEN SZOCIALIZMUSBÓL A SZÉTHULLÓ KAPITALIZMUSBA
A rendszerváltás alapvetően nyugati beavatkozással történt, és jaj a legyőzötteknek! Irreális volt elvárni a sebtiben formálódott, átállt és meggyőzött politikai többségtől, hogy előre lássa, milyen körülmények között fog végbemenni a rendszerváltás. Az volt az elvárás, hogy rövid időn belül olyan jólét lesz Magyarországon, mint a szomszédos Ausztriában. Ezért a beígért célért Magyarország lakosságának többsége vállalta, hogy új politikai és gazdasági berendezkedés alakuljon ki az országban. Vállalta, de az árát, a veszélyeit nem ismerte.
Huszonöt év elteltével érdemes a dolgok mélyére ásni. Kérdéseket kell feltennünk. A szocializmus gazdaságilag vagy politikailag lehetetlenült el? A sokak által várt nyugati beavatkozás megfelelt-e a széles rétegek elvárásainak? A kapitalizmus sokkal hatékonyabb gazdasági rendszer, mint a szocializmus? Az újonnan választott politikai elit – a kormányoldal és ellenzék – egyetértett abban, hogy jól jár az egész ország, ha minél teljesebben és gyorsabban hagyjuk a kapitalizmus dinamikus erőit szabadon kibontakozni.
Ha már így döntöttünk, menjünk végig az olykor fájdalmas úton, szólt a kórus, miközben a bajok okát nem a döntéseikben, hanem a múltban keresték. Privatizálódott az ipar - az energiaipar is - a mezőgazdaság, a legsikeresebb kollektív tulajdonban lévő ágazatokkal együtt. De mi lett és mi lesz a többségében még mindig állami kézben lévő közegészségüggyel, tömegközlekedéssel, közoktatással, a közigazgatással, a szociális ellátórendszerekkel és a megélhetést nyújtó öregséginyugdíj-rendszerrel? Feltesszük a kérdést: megalapozottak vagy megalapozatlanok a félelmeink, mikor a Magyarországhoz képest vitathatatlanul jól működő nyugati országokban is teret hódít az a neoliberális gazdaságfelfogás, amely szerint az állam minél kisebb, annál jobb.
A rendezvénysorozattal az a célunk, hogy visszavegyük a baloldal térfelére a politika tematizálását, hogy a szociális jólétet, a teljes foglalkoztatást, a munkafeltételeket, a társadalmi egyenlőtlenség mértékét, a progresszív jövedelemadót ne a mai torz formában vitassuk meg.
1) - A sorozat első eseményén KIK ÁLLTAK A RENDSZERVÁLTÁS MÖGÖTT? témát fogjuk kibontani
előadóink:
Szöllősi Ica: KIK akarták a rendszerváltást?
Hajdú János: Rendszerváltoztatás - belülről, kívülről?
Bassa Zoltán: Ki lehet-e törni a félperifériából?
Az előadások után közös beszélgetés lesz, majd hozok-megosztom alapon pikniket rendezünk.
Az esemény facebook oldala: https://www.facebook.com/events/666895833424777/?source=1&sid_create=2535817332
Szöllősi Istvánné előadását KIK ÁLLTAK A RENDSZERVÁLTÁS MÖGÖTT? - címmel itt hallgathatjátok meg: https://www.youtube.com/watch?v=uRKESbFgb3U
Hajdú János előadását, RENDSZERVÁLTOZTATÁS – BELÜLRŐL, KÍVÜLRŐL? - címmel itt hallgathatjátok meg: http://youtu.be/xzX9w_ZDk4M
Bassa Zoltán előadását pedig KI LEHET-E TÖRNI A FÉLPERIFÉRIÁBÓL? - címmel itt érhető el: https://www.youtube.com/watch?v=GRl43Sk7_d4
Közleményünk az első rendezvény után:
ÁLLÁSFOGLALÁS
Mi, a baloldali értékek, a szociális problémák megoldása iránt elkötelezett antikapitalista szervezetek és egyének elérkezettnek láttuk és látjuk az időt a jelenlegi rendszer átfogó értékelésére. Álláspontunk szerint 25 év szükséges és elégséges idő ahhoz, hogy kimondjuk: a magyar társadalom rossz útra lépett 1989-ben, a rendszerváltoztatás nem hozhatott előrelépést a lakosság többsége számára.
Beszélgetéssorozatunk - mely 10 alkalomból áll - címével utalunk a lényegre: RENDSZERVÁLTÁS – EZT AKARTUK? A FEJLETLEN SZOCIALIZMUSBÓL A SZÉTHULLÓ KAPITALIZMUSBA.
Első előadóink (Szöllősi Ica, Hajdú János, Bassa Zoltán) vitaindítóikkal bizonyították a rendszerváltást támogató külső- belső erők felelősségét, az ország és a régió félperifériás jellegének állandóságát, és azt mutatták be, hogy a kapitalizmus erőszakosan is fenntartja önnön halálra ítélt rendszerét.
A jelenlévők a múlt problémáit, a jelen tarthatatlanságát és a jövő tennivalóit hasonlóan ítélték meg, amikor a kapitalizmus megroggyant helyzetét elemezték, és egy új rendszerváltás esélyeit latolgatták.
Második beszélgetésünket november 22-én (szombaton) 1/2 11-kor tartjuk a korábbi helyszínen: Bányaipari Dolgozók Szakszervezete, Bpest, VI. ker. Városligeti fasor 44-46.
Téma: Energiapolitika-energiafüggőség-energiaárak alakulása az elmúlt 25 évben. Megoldási módok.
Mindenkit szeretettel várunk – A SZERVEZŐK.
Összefoglaló
RENDSZERVÁLTÁS – EZT AKARTUK? FEJLETLEN SZOCIALIZMUSBÓL A SZÉTHULLÓ KAPITALIZMUSBA? Beszélgetéssorozat október 18-i első eseményéről
A rendszerváltás, nem alulról jövő kezdeményezésből induló népakarat eredménye, hanem a nemzetközi gazdasági és politikai elit tervezett beavatkozása volt. Magyarországra vonatkozólag, már 1989 elején kidolgoztak egy átfogó 100-110 oldalas tanulmányt – Kékszalag Bizottság, Gazdasági Programjavaslat, Magyarországnak a Szabadság és a Gazdasági Átalakulás Útjára Vezetéséhez – melyben egy átalakítási tervet vázoltak fel. Ennek kidolgozásához nemcsak a formálódó rendszerváltó politikai elitet sikerült megnyerniük, hanem az akkori MSZPM vezető értelmiségeinek egy körét is. Ennek bizonyítéka, hogy a privatizálást a teljes állami vagyon felmérése, leltározása, napi áron való beárazása nélkül, gyorsított eljárásban verték végig az országon, nyíltan hangoztatva, hogy visszafordíthatatlanná kell tenni a folyamatot. 1994-95-re az is kiderült, hogy nemcsak az első MDF által vezetett kormánykoalíció sietteti a nyakló nélküli, a köztulajdon értékeit elherdáló privatizációt, hanem az MSZP-SZDSZ kormány körül tömörült értelmiségiek is a gazdaság kapitalista átalakításának olyan élharcosai voltak, kik az ország legelemibb érdekekeit sem vették figyelembe.
A gyarmatosító hatalommal való kollaborálás nem új keletű fogalom a történelemben, így a magyar történelemben sem. Ez a gyakorlat különösen jellemző, a perifériális, a mi esetünkben a félperifériás országokra. Itt a kérdés mindig az, hogy a nagyobb és potensebb hatalmakkal való kiegyezés, milyen áron, és kinek a hasznára történik, hogy az a széles tömegek hasznát szolgálja, vagy csupán egy új gazdasági és politikai elit gyarapodását. Kérdés az is, hogy ez esetben az EU, az USA, vagy Németország beavatkozása, mennyiben segítette az ország felzárkózását a fejlett világhoz, illetve éppen fordítva, mennyiben okozta az ország súlyos lemaradását.
A belső ellenállás ellehetetlenítésére a 840 ezres tagságú MSZMP-t a választások előtt alig néhány hónappal egyszerűen feloszlatták – ennek pontos előzményeit majd a történészek fogják kideríteni – így az összeszokott csoportok helyett egy nem tudni milyen alapon kiválasztott új pártot hoztak létre, mely természetesen a belső harcokkal volt lefoglalva. Ez a folyamat vezetett el odáig, hogy a rendszerváltoztatás idejére már gyengélkedő szakszervezeteket, álságos módon megosztották és szétverték. Tették ezt abban a tudatban, hogy az új gazdasági rendben kevesebb legyen a profitorientált elit gondja, a pusztán gazdasági szempontokat figyelembe vevő rendszer kialakításában.
Magyarország eladósodása, az adósságcsapda nem új keletű fogalom. Már a 19. századtól végigkísérte a magyar történelmet, és nem voltak ettől mentesek az un. szocialista évek sem. Az ország félperifériás jellegét bizonyította az 1982-es közel fizetésképtelen csőd illetve az, hogy válaszlépésként Magyarország belépett a Valutaalapba és a Világbankba. Mára országunk nemcsak elherdálta az állami vagyon – szinte – egészét, hanem eladósodottsága, a rendszerváltás előtti adósság majd tízszerese. Itt külön említést érdemel, hogy a rendszerváltást akaró értelmiség közül sokan, a váltás szükségességét, épp eladósodottságunkkal indokolták.
A jövőt illetően az állam szerepét kell hangsúlyozni, miszerint igen sok olyan tevékenységi kör van, melyben a profittermelés, semmi esetre sem lehet elsődleges. Minden esetben állami, önkormányzati, tehát köztulajdonban kell hagyni, a közoktatás, az egészségügy, a nyugdíj, a tömegközlekedés, stb. ágazatait. A termelőeszközök magántulajdonosi működtetése ezzel összeférhet, de azt szigorúan szabályozni kell.
Felmerült, hogy lehet-e a szocializmust azonnali célként megjelölni. Ez ma nem reális, de számos dél-amerikai ország példája mutatja, hogy a két rendszer együttélése, és az átalakulás folyamata megindult.
