Botrány Csajágaröcsögén – Egy francia regény nyelvi háttere

Részletek

Kategória: Franciakert

Írta: Ádám Péter

Találatok: 4695

Sokan olvasták nálunk az ötvenes-hatvanas években a francia Gabriel Chevallier (1895 ‑ 1969) Clochemerle című 1934-es regényét[i]. A könyv, amely magyarul „Botrány Clochemerle-ben” címen jelent meg[ii], annakidején Franciaországban is nagy siker volt: csaknem hárommillió példányban kelt el, és legalább huszonhét nyelvre fordították le. A sikerre – amelybe nyilván az 1948-ban bemutatott azonos című film is jócskán belejátszott – nem is annyira a méltatlanul elfelejtett szerző kétségbevonhatatlan nyelvi fantáziája és írói tehetsége a magyarázat, sokkal inkább az a tény, hogy az ironikusan ábrázolt istenháta-mögötti burgundiai falu[iii] egyben az egész III. Köztársaságnak is görbe tükre. A cselekmény 1922 októberében indul, és rá egy évre, 1923 októberében fejeződik be (nem számítva az 1933-ra időzített utolsó fejezetet). Gabriel Chevallier tehát közvetlenül az első világháború utáni évekbe helyezi a Clochemerle-ben történteket, vagyis abba a viszonylag boldog időszakba, amikor még elevenek a gazdasági felvirágzásnak a harmincas évek elejére már erősen megfakult illúziói.

Bővebben...

Állatnevek a francia nyelvben

Részletek

Kategória: Franciakert

Írta: Ádám Péter

Találatok: 20824

[1] „Az állat ősidők óta – az idézet Rapajcs Raymundnak a magyar egykötetes Brehm elé írt előszavából való – nemcsak mint táplálék, mint vadászzsákmány, hanem mint földi életünk osztályos társa is érdekelte az embert. Kevesebbet látott benne, mint embertársaiban, de élettársának ismerte meg, és a maga sokféle tulajdonságai közül egyiknek vagy másiknak a megtestesülését fedezte fel benne.”[2] Nem csoda, hogy az állatnevek – megnevezési funkciójukon messze túlmutatva – annyira át meg átszövik a különböző nyelveket, így természetesen a franciát is, és hogy olyan nagy számban vannak jelen a különböző szólásokban, szókapcsolatokban, kifejezésekben.

Az alábbiakban először alaktanilag vizsgáljuk a francia állatneveket, majd azt vesszük szemügyre, hogy megnevező funkciójuk mellett milyen más (elvont vagy metaforikus) jelentések tapadhatnak még hozzájuk, és milyen szólásoknak, szóláshasonlatoknak vagy közmondásoknak lehetnek az elemei.

Bővebben...

Hogyan káromkodnak a franciák?

Részletek

Kategória: Franciakert

Írta: Ádám Péter

Találatok: 37932

„– Comment (dit Ponocrates), vous jurez, frère Jean ?

– Ce n’est (dit le moine) que pour orner mon langage.”

(Rabelais, Gargantua[i])

„Après tout, merde ! […] Voilà, avec

ce grand mot on se console de toutes les

misères humaines ; aussi je me plais à le

répéter : merde, merde !

(G. Flaubert, Correspondance)[ii]

Mert káromkodni káromkodnak, mi több, még cifrázzák is, ráadásul ugyanannyi nyelvi leleménnyel, mint a káromkodás hazai professzionalistái. Jelen van a káromkodás a művelt és műveletlen beszédben, jelen az irodalomban, sőt, a sanzonban is (Brassens La ronde des jurons c. dala például valóságos katalógusa a francia káromkodásoknak). Franciaországban sokáig csak a csiszolatlan köznyelv meg az argó merészelt úgy istenigazából szentségelni (innen a francia szólás: jurer comme un charretier ’káromkodik, mint egy kocsis’), mára azonban a káromkodás annyira demokratizálódott, hogy nem is kell hozzá különösképpen mocskos szájúnak lenni. Ma már egy zaftos sacré nom de Dieu de bordel de merde vagy egy Bon Dieu de Bon Dieu (persze, megfelelő társaságban és megfelelő alkalommal) ugyanúgy elhangozhat a tanult vezérigazgatónak, mint trágár sofőrjének szájából.

Bővebben...

Színnevek a franciában

Részletek

Kategória: Franciakert

Írta: Ádám Péter

Találatok: 11527

Színre színt

Általában csak a festők „színvilágáról” szokás beszélni. Holott megvan a nyelveknek is a maguk „színvilága”. A franciáé különösen gazdag. Nemcsak mert viszonylag sok szava és nyelvi eszköze van a legkülönbözőbb színárnyalatok kifejezésére, azért is, mert a színnevek sok jelzős szerkezetnek és idiómának lehetnek alkotóelemei.

A francia nyelv leggyakoribb színnevei: blanc, blanche (fehér), bleu, -e (kék), brun, -e (barna), jaune (sárga), noir, -e (fekete), orange (narancssárga), rouge (piros), rose (rózsaszín), vert, -e (zöld), violet, violette (lila). [Vigyázzunk, a brun használata nem egészen azonos a magyaréval! A barna színt a köznyelv nem ezzel, hanem a hímnemben és nőnemben változatlan marron jelzővel fejezi ki, a brun inkább csak hajjal kapcsolatban használatos¹. Így például ’barna tehén’ vache marron, ’barna szem’ des yeux marron, 'egy pár barna cipő' une paire de chaussures marron, de: Le grand brun que tu as remarqué hier, c’était mon frère, ’a magas barna hajú fiú, akit tegnap láttál, a testvérem’, une belle brune ’csinos barna lány’.]

Bővebben...