hu | fr | en | +
Accéder au menu

Hogyan káromkodnak a franciák?

 

„– Comment (dit Ponocrates), vous jurez, frère Jean ?

– Ce n’est (dit le moine) que pour orner mon langage.”

(Rabelais, Gargantua (1) )

„Après tout, merde ! […] Voilà, avec

ce grand mot on se console de toutes les

misères humaines ; aussi je me plais à le

répéter : merde, merde !

(G. Flaubert, Correspondance) (2)

GIF - 153.1 kio

Mert káromkodni káromkodnak, mi több, még cifrázzák is, ráadásul ugyanannyi nyelvi leleménnyel, mint a káromkodás hazai professzionalistái. Jelen van a káromkodás a művelt és műveletlen beszédben, jelen az irodalomban, sőt, a sanzonban is (Brassens La ronde des jurons c. dala például valóságos katalógusa a francia káromkodásoknak). Franciaországban sokáig csak a csiszolatlan köznyelv meg az argó merészelt úgy istenigazából szentségelni (innen a francia szólás: jurer comme un charretier ’káromkodik, mint egy kocsis’), mára azonban a káromkodás annyira demokratizálódott, hogy nem is kell hozzá különösképpen mocskos szájúnak lenni. Ma már egy zaftos sacré nom de Dieu de bordel de merde vagy egy Bon Dieu de Bon Dieu (persze, megfelelő társaságban és megfelelő alkalommal) ugyanúgy elhangozhat a tanult vezérigazgatónak, mint trágár sofőrjének szájából.

Hogy hány káromkodást ismer a francia, csaknem lehetetlen megmondani. Pierre Enckell Dictionnaire des jurons c. hézagpótló szótára (3) nem kevesebb, mint 750 szócikket tartalmaz. Persze, ennek a 750 káromkodásnak csak elenyésző része eleven a mai köznyelvben; bár az is igaz, hogy az elavultnak tekintett káromkodások sem teljesen ismeretlenek a franciák előtt, hála azoknak a klasszikus irodalmi műveknek, amelyek megőrizték őket. Érdekes, hogy időnként az irodalminak tekintett és a mai köznyelvből kikopott káromkodások is fel-felbukkannak a nyomtatott sajtóban, és korántsem csak a Canard enchaîné-féle vicclapok, hanem nagyon is komoly újságok hasábjain (4) . Mi több, az sem megy ritkaságszámba, hogy a nagyszülők nemzedékével szorosabb kapcsolatban levő fiatalok újra bedobják a köztudatba az idősebb nemzedék egy-egy elavultnak vélt káromkodását (mint például a scrogneugneu-t).

Ami a köznyelvből kikopott káromkodásokat illeti, érdekes, hogy az 1600 előtti szentségelések úgyszólván kivétel nélkül eltűntek a nyelvből, ami annyit jelent, hogy az irodalmi nyelvben megőrzött káromkodások egytől egyig 1600 utániak. (Különösen sok példát találunk a káromkodásra Molière-nél, valamint Alexandre Dumas regényeiben.) A merde szó, amelyet kiváltságos hely illet meg a káromkodások sorában, először a XIII. századi Róka-regényben bukkan fel, de a XVI. században Rabelais, a XVII.-ben Scarron, sőt, Voltaire sem rühelli tollára venni – ezután jó egy évszázadra eltűnik a francia szövegekből, bár sok adat utal búvópatakszerű jelenlétére. Végül, jó egy évszázados lappangás után, szinte vulkánszerűen tör felszínre a csiszoltan választékos stílusú Gustave Flaubert levelezésében, hogy azután – már a XX. században – egyik leggyakoribb szitok- és indulatszója legyen a modern francia köznyelvnek. „Ezzel az öt betűs szóval – írja a költő Jacques Réda – ma szinte mindenhol találkozhat az ember, olyan gyakori lett, hogy minden kapcsolatát elvesztette anyagi referenciájával.”

A káromkodásokat általában intenzívebb jelentésük, illetve használatuk különbözteti meg az indulatszavaktól. A legtöbb káromkodás (nyíltan vagy rejtetten, illetve eufémisztikusan) istenkáromlás is. A káromkodás – írja Émile Benveniste – „olyan nyelvi elem, amely egy hirtelen jött és heves érzelem (türelmetlenség, düh vagy csalódás) nyomására szinte akaratlanul jön az ember szájára. De itt nem közlésről van szó, csak egy érzelem kifejezéséről […]. A káromkodás nem vonatkoztatható sem a beszélgető partnerre, sem harmadik személyre. Nem közvetít semmilyen üzenetet, nem kezdeményez semmilyen párbeszédet, és nem vár semmi választ, sőt, nincs is szükség beszélgetőpartner jelenlétére. (5) ”

Az mindenképp közös a káromkodásokban, hogy mindegyik erős feszültség, intenzíven átélt – nemritkán negatív – érzelem szülötte. Mivel a káromkodáson igen nagy az érzelmi nyomaték, hamar elkophat, elgyöngülhet, elhasználódhat. Ezt a folyamatot ellensúlyozza a káromkodások nyomatékosítása. Ennek két módja van: a káromkodást vagy de prepozícióval rózsafüzérszerűen összekapcsolják (6) (sacré nom de Dieu de bordel de merde, putain de bordel de merde, putain de chiasse de crotte de flute de zut stb.), vagy valamilyen jelzői értékű nyomatékosító előtaggal támogatják meg (pl. mille milliards de sabords). Nyomatékosításra általában a következő szavak és összetételek használatosak: double, triple, double millions de, cent, cinq cent, mille, mille milliards, millions, sacrémille stb. Az is előfordul, hogy a káromkodás nyomatékosító szó lesz, aminthogy az sem ritka, hogy – mint tic de langage – erejét vesztve csak a beszédet tarkító, ha ugyan nem tagoló rossz szokássá válik. A putain például a nem túl választékos köznyelvben ugyanúgy tagolhatja a mondatot, mint a vessző, mi több, játszhat ugyanolyan szerepet is, mint írott nyelvben a felkiáltójel.

Ami a káromkodások magyar ekvivalenciáit illeti, egy kicsit zavarban vagyok. Egyáltalán nem könnyű ugyanis egy francia káromkodást valamelyik hazaival megfeleltetni. Ha valahol, itt bizony nincsenek egzakt ekvivalenciák. Elég belenézni a hazai szótárakba, rögtön látni, mennyire reménytelen vállalkozás a francia káromkodásokat valamilyen ízesebb hazai káromkodással megfeleltetni. Ennek nemcsak az lehet az oka, hogy nem egy magyar káromkodás már teljesen kikopott a nyelvből; az is sokat nyomhat a latban, hogy a káromkodás mindig mélyen be van ágyazva a szövegkörnyezetbe, és jelentését is legtöbbször ettől kapja. Másrészt, sok magyar káromkodás jelentése nagyon közel áll egymáshoz, ahogyan nem egy francia káromkodás is szabadon felcserélhető egy másikkal...

Az is szaporítja a káromkodások számát, hogy a legerősebb szentségeléseknek keletkeznek enyhébb, eufemisztikus változatai is. Ekként lett a mordieu-ből a morbleu, a sacredieu-ből a sacrebleu, a vendredieu-ből a ventrebleu és így tovább. (Később ez az eljárás az úgynevezett tabuszavakra is kiterjedt, és egy sor nyelvi trágárságnak keletkezett enyhébb változata, mint például a merde-nek a mince, a putainnek a purée vagy a punaise, a bougre-nak a bigre, a foutre-nak a fichtre stb.) Érdekes, hogy a XVII. és a XVIII. században minden gond nélkül használták ezeket az eufemisztikus káromkodásokat, holott a blaszfémiát tiltó törvények még igen szigorúak voltak. Molière Dom Juanjának parasztjai például, alighogy megjelennek a színen, éktelen káromkodásba kezdenek (7) . Amikor azonban a III. felvonás 2. jelenetében Dom Juan egy lajos aranyat ajánl egy szerencsétlen koldusnak, ha káromkodik egy zaftosat, a koldus azt válaszolja, inkább éhen hal, de káromkodni nem hajlandó (8) . Ha a fent említett eufemisztikus formákkal szentségelt volna, aligha kapta volna meg az ígért jutalmat…

Az alábbiakban egy csokorra való káromkodást szeretnénk bemutatni, abc sorrendben, a legismertebbek és leggyakoribbak közül:

barbe

la barbe, quelle barbe (általában határozott névelővel, bosszúság, unalom, türelmetlenség kifejezésére, esetleg kellemetlen esemény hírére; gyakori) La barbe ! (felszólítás valamilyen unalmas tevékenység abbahagyására) „Ah ! Beethoven, la barbe !” (M. Proust) Quelle barbe ! ’Micsoda dögunalom!’ „La barbe ! se disait Juliette. Et tous les jours la même chose.” (J. Vautrin)

bigre

bigre de bigre (a >

bougre

enyhébb szinonimája, ámulat, csalódás, csodálat vagy félelem kifejezésére; ismételhető; nyomatékosító határozót is lehet képezni belőle: bigrement) Bigre, il fait bien froid ce matin ! Bigre, quelle aventure ! „«Bigre de bigre !» fait le professeur de langue.” (Bernanos)

bon dieu

bon dieu de bon dieu, sacré bon sang de bon Dieu (méltatlankodás, felháborodás, bosszúság kifejezésére, lehet provenszál módra is: boun Diou) „Bon dieu de bon dieu que j’ai envie d’écrire un petit poème.” (R. Queneau)

bon sang

bon sang de bon sang, bon sang de bon sang de bon sang, sacré bon sang, satané bon sang, sacré mille bon sang de bon dieu (méltatlankodás, felháborodás, bosszúság kifejezésére; előtagként is: bon sang de misère) Mais de quoi as-tu peur, bon sang ! Bon sang ! vous n’écoutez jamais ! „Bon sang, la belle fille ! Siffle admirativement mon compagnon.” (L. Malet) „Ah que n’ai-je vécu, bon sang ! / Entre quatorze et quinze cent.” (G. Brassens)

bordel

sacré bordel (de merde), bordel de bordel, tonnerre de bordel, bordel de Dieu, bordel de merde (méltatlankodás, felháborodás kifejezésére, használható magában is, összetételben is, nagyon gyakori, felkiáltó mondat bevezetésére is) Qu’est-ce que c’est encore, bordel de dieu ?! Bordel, que tu es belle ! Bordel, je t’ai dit mille fois de fermer la porte ! „Nom de Dieu de nom de Dieu de bordel de Dieu ! Je veux savoir ! Je veux savoir !” (M. Aymé) „Nom de Dieu de nom de Dieu de bordel de Dieu, c’est-y pas malheureux de voir ça.” (Drieu La Rochelle) Bordel de bon Dieu de nom de Dieu de merde” (L.-F. Céline) „Mais, bordel, où c’est qu’j’ai mis mon flingue ?” (Renaud)

bougre

(enyhébb alakja a >

bigre

; régies; meglepetés, csodálat, düh, harag kifejezésére; határozó is képezhető belőle: bougrement) Bougre, c’est haut ! Tu aurais dû me prévenir. ’Hű, de magas (pl. fa, amiről le kell vágni egy ágat), miért nem szóltál előre?’ Bougre, que c’est cher ! Bougre, mais c’est très réussi ! Bougre oui, bougre non.

cadedis

cadediou (a gascogne-i tájnyelvből, főleg a XVII. században volt divatban)

ciel

juste ciel, ciel de Dieu (különösen gyakori, általában meglepetés kifejezésére, a meglepetés lehet kínos is: Ciel, mon mari ! ’Te jó Isten, a férjem!’ – a szállóige a bulvárdarabokból jól ismert jelenetre utal, amikor váratlanul rányit a férj a szeretőjével bizalmas kettesben levő feleségre)

cornegidouille

(Ubu király kedvenc káromkodása, ironikusan használják, a >

saperlipopette

szinonimájaként is) „Cornegidouille ! le féroce Père Ubu, roi de Pologne, a échappé à son créateur, Alfred Jarry, pour se réincarner doublement en ce début de XXIe siècle…” (A Le Monde c. párizsi napilap blogjából)

crénom

cré nom, cré mille couillons, cré nom de nom, crédieu, crédié, crénom de Dieu (a sacré nom de Dieu rövidítéséből) – „Cré nom de nom ! Vous voyez bien que je suis occupé !” (J. Anouilh)

crotte

crotte ! crotte de crotte, crotte de bique ! (egy kicsit gyerekes; türelmetlenség bosszúság kifejezésére, a >

merde>

flûte

, >

zut

) „Crotte. Une heure. Qu’est-ce que je vais faire en attendant.” (R. Queneau) Crotte de crotte ! Pour une fois que tout marchait sur des roulettes, nous avons la guigne ! enyhébb változata, szinonimái:

damnation

enfer et damnation! Mille damnations ! mort et damnation ! (ironikusan irodalmi, jobb társaságban is elfogadott; dühöt és kétségbeesést is kifejezhet)

diable

cent diables, cinq cent diable, mille diables, mort d’un diable, mort de tous les diables, mordiable, tonnerre de diable, que diable, grand diable, tonnerre du diable, tous les diables, sang du diable, ventrediable (irodalmi, de a csiszoltabb beszédben is előfordul. Enyhébb változata a >

diantre

) Diable, c’est un peu chère ! Où diable est-il caché ? Que diable veut dire tout ça ? „Que diable allait-il faire dans cette galère ?” (Molière)

diantre

que diantre (a >

diable

enyhébb változata; régies és irodalmi; csodálkozást fejez ki, de nyomatékosíthat kérdő mondatot is) Diantre ! Et il s’en est tiré sans une égratignure ? ’A kutyafáját! És minden sérülés nélkül megúszta?’ Et comment diantre pensez-vous réussir ? ’És hogy a pitvarba szeretné a dolgot sikerre vinni?’ Dépêchez-vous que diantre ! Diantre, que c’est cher ! „Comment diantre se trouvait-il que Tartarin de Tarascon n’eût jamais quitté Tarascon ?” (Daudet) Jelzőként is használható, de prepozícióval: c’est un diantre d’homme ’furcsa, különös egy ember’...

Dieu

nom de Dieu, triple Dieu, ventre Dieu, mille Dieux, milliard de Dieux, vingt Dieux, foutredieu (ritka), grand Dieu de Dieu de tous les Dieux, sacré nom de Dieu, bon Dieu de bon Dieu (gyakori) „Nom de Dieu de merde, c’est quand même trop con !” (J. Laurent)

fichtre

(a ficher és a foutre kereszteződéséből; régies, inkább a csodálkozás, csodálat, mint a bosszúság, ingerültség kifejezésére; nyomatékosító határozószó is képezhető belőle: fichtrement) „Une belle opération, fichtre, la vente de son hôtel à des Américains !” (Colette) Fichtre ! Quel beau cadeau ! Fichtre ! Tu m’as fait peur ! Fichtre non.

flute

(nagyon gyakori, társaságban is elfogadott, mert eufemisztikus. Kifejezhet kritikát, haragot, de csodálatot, türelmetlenséget és visszautasítást is; indulatszóként „háztető” nélkül is előfordul; főleg nők szájából; a >

zut

és a >

mince

szinonimája) Flute alors! Il a réussi! Il pleut encore. Ah flûte, on ne va pas pouvoir sortir. Flute ! J’ai oublié mes cigarettes à la maison. Flûte alors ! J’ai perdu mon stylo.

foutre

mille foutres, millions de foutres, nom de foutre, foutredieu, foutrebleu (trágár, inkább összetételekben gyakoribb, meglehetősen sértő; düh és meglepetés kifejezésére; ahogyan a foutre a >

bougre

meg a >

fichtre

, a belőle képezhető nyomatékosító határozó, vagyis a foutrement a bougrement meg a fichtrement szinonimája) Foutre ! Que c’est beau ! Je n’en crois foutre rien ! „Foutre ! Quelle distinction. Il a dû claper dans le monde, probable.” (R. Queneau)

jarnicoton

(a Je renie Dieu, azaz a jarnidieu enyhébb változata

[ix]

, ritka és a régi paraszti világot idézi; a jarnidiable, jarnibleu változat is ismert) „Jarnicoton, je ne suis point ivre.” (R. Queneau); „Jarnibleu ! Tous ces visages à la bouche tordue, ces milliers et ces milliers d’yeux (…)” (Bernanos)

merde

nom d’une merde, merde et contremerde, merde et remerde, merde et reremerde, et puis merde, merde alors (Talán a legelterjedtebb indulatszó, de vigyázni kell vele, „úri társaságban” faragatlanságnak számít; gyengébb szinonimái: >

crotte

, >

mince

, >

zut

; Jókívánságként: cent fois merde ! un millions de fois merde !) „Merde, dit l’un des hommes avec admiration.” (G. Arnaud) Eh b(i)en merde ! Pour une surprise, c’est une surprise ! Merde ! J’ai oublié mes lunettes. „C’est moi qui commande ici, oui ou merde ?” (J.-L. Bory)

merdre

(elég gyakori, és furcsamód értelmiségi körökben is elfogadott, mert Alfred Jarry Ubu roi c. kultuszdarabjára utal; Jékely Zoltán fordításában: ’szahar’)

mince

(csodálkozás, meglepetés, bosszúság kifejezésére, többnyire nők szájából) Mince alors ’hű a kutyafáját!’, Mince, je n’ai plus d’essence ! ’Hű, a csuda vigye el, kifogyott a benzin!’ Mince alors, je me suis encore trompé de route ! Mince ! J’ai perdu mon sac ! Mince alors ! Qu’est-ce qu’il te faut !

morbleu

(a mordieu eufemisztikus változata; inkább csak XVII. századi szövegekben; irodalmi, méltatlankodást, felháborodást fejez ki) Morbleu ! Que faites vous ici ? ’Maguk meg mit keresnek itt, a rosseb egye meg?’ >palsambleu

nom de Dieu

triple nom de dieu (viszonylag gyakori, düh, ingerültség, harag kifejezésére; több enyhébb szinonimája is van: nom d’un chien, nom d’une pipe, nom d’une merde) Dépêche-toi, nom de Dieu ! Mais qu’est-ce que tu fais, nom de Dieu ! Nom de Dieu, quelle saleté !

palsambleu

ventrebleu, morbleu (a par le sang de Dieu-ből, főleg a XVII. századi vígjátékokban szereplő parasztok szájából)

parbleu

(a pardieu enyhébb változata; helyeslés, beleegyezés, valamilyen magától értetődő dolog vagy evidencia néha ironikus kifejezésére, a >

pardi

szinonimája; inkább idősebbek szájából) – Il n’a pas protesté. Parbleu, ça lui ferait plutôt plaisir ! Maintenant, il est content, parbleu ! Il a trouvé la fille qui lui convenait. „Oh ! parbleu ! je sais bien que j’en parle à mon aise, tranquillement assis loin du combat (…).” (A. Gide)

pardi

(a pardieu-ből; nyomatékosításra, valamilyen végkövetkeztetés vagy tanulság levonásakor, magától értetődő evidencia erősítésére; ilyenkor a bien sûr vagy a naturellement szinonimája) Il n’est pas là, pardi ! Il aura encore oublié le rendez-vous. ’Nincs itt, a fene egye meg. Ide a rozsdás bökőt, hogy megint elfelejtette a találkozót!’ Il a trouvé porte close. Pardi, il s’était trompé d’adresse. Distrait comme il est, il aura encore oublié le rendez-vous, pardi ! Pardi ! Si je m’en souviens ! ’Hát hogy a kutyafülébe ne emlékeznék rá!’, ’Hát hogy a fenébe felejtettem volna el !’

pasquedieu

(régies, irodalmi) „Pasquedieu, maître Claude, reprit le compère Tourangeau après un silence, vous me gêner fort.” (V. Hugo)

pétard

mille pétards, nom d’un pétard, pétard de dieu, pétard de nom de dieu, sacredieu pétard, pétard de pétard de pétard (bosszúság, ingerültség, csodálkozás kifejezésére; önállóan is használható, de összetételekben gyakoribb; durvának és közönségesnek számít) Ça tombe des cordes, pétard ! On pourra pas sortir; Nom d’un pétard, est-ce beau!” (Flaubert)

peuchère

pechère, péchère (meglepetés, elérzékenyülés, csodálkozás, csodálat vagy a sajnálkozás kifejezésére) „La Sainte Vierge, peuchère, elle n’en a eu qu’un [c’est-à-dire enfant] et regarde un peu les ennuis qu’il lui a fait!” (M. Pagnol)

punaise

(a >

putain

enyhébb szinonimája; harag, türelmetlenség kifejezésére) Punaise! Cette affaire commence à m’énerver !

purée

purée de purée de purée (a >

putain

enyhébb, szalonképesebb változata; határozott névelővel is; kifejezhet haraggal vegyes – néha örömteli – meglepetést, de türelmetlenséget is; de prepozícióval összefűzött összetételben is használatos)

putain

putain de bordel, putain de merde Oh, putain ! (nagyon durva; ritkábban csodálat és elégedettség, gyakrabban düh, bosszúság kifejezésére; a kiejtésben néha ’tain-né is rövidülhet; a >

punaise

meg a >

merde

szinonimája; de-vel kapcsolódó előtagként is, bosszúság, düh kifejezésére) Quel putain de temps ! Oh ! Putain ! ça, c’est du sport ! „Il prit une outre en peau, la leva au-dessus de sa tête, et laissa couler un jet mince sur ses dents à peine entrouvertes. – Ah ! Putain ! fit-il.” (P. Mac Orlan)

sabord[x]

triple sabords, mille sabords, mille milliards de mille sabords (kalandregényekből ismert matróz-káromkodás; az Hergé-féle Tintin képregény-sorozat Haddock kapitánya is sűrűn használja) „C’est fini, mille millions de sabords ?” (J. Anouilh) >

Tonnerre de Brest

sacrebleu

crébleu (türelmetlenség, csodálkozás kifejezésére, esetleg kijelentés, közlés nyomatékosítására) Laissez-moi tranquille, sacrebleu !

saperlipopette

(a >

sapristi

enyhébb, ironikusabb, a társadalmi elit által is elfogadott, bár egy kicsit régies változata, enyhe bosszúság kifejezésére) ”Vous êtes tous des vieux croutons […], saperlipopette ...” (elhangzott a FranceInter rádióadón) Saperlipopette, quel chouette roman ! Saperlipopette, quelle pluie ! „Ah ! saperlipote de saperlipopette ! sapristi ! moi, je serai rentier…” (A. Rimbaud)

saperlotte

(régies; >

saperlipopette

) Mais dépêche-toi, saperlotte !

sapristi

sacristi (csodálkozás, csalódás, csalódottság, tanácstalanság, ingerültség, düh, méltatlankodás, türelmetlenség, elkeseredés kifejezésére) Sapristi ! On a encore dérangé mes papiers sur mon bureau. Alors, sapristi, dépêchez vous de terminer votre travail. Sapristi, je me suis encore fait avoir ! „Ah ! Sapristi ! on distribue les billets !...” (E. Labiche)

scrognieugnieu

tonnerre de scrogneugneu (a Sacré nom de Dieu-ből; morgolódó öreg katonatiszteknek tulajdonítják; főnévként is: un vieux scrogneugneu) Apprendre à marcher au pas, ça n’est pourtant pas très difficile, scrogneugneu ! Scrogneugneu, je suis en retard ! „Oh ! Scrogneugneu ! Vous n’avez pas honte !” (H. Montherlant)

tonnerre de Brest

mille tonnerres de Brest, sacré tonnerre de Brest (a Tintin képregény-sorozatból ismert Haddock kapitány kedvelt káromkodása) >

sabords

tonnerre de Dieu

tonnerre de foutre, mille tonnerres (gyakori, főleg dühöt és fenyegetést fejez ki) „Tonnerre de Dieu, n’allons pas fumer sur le tonneau de poudre, citoyens !” (Balzac) „…je vous prêche la patience, la modération, mille tionnerres ! et vous ne m’écoutez pas, ventrebleu !” (Labiche) Jelzőként: „Ah ! Ces tonnerres de Dieu de femmes !” (Zola)

vache

Ah la vache ! (általában határozott névelővel; meglepetés kifejezésére, gyakran olyankor, amikor a látvány magáért beszél.) Oh la vache! Vous arrivez à lire cette écriture ? ’A kutyafáját! Ezt a krikszkrakszot is ki tudja silabizálni?’

ventrebleu

ventre-bleu (régies, harag, meglepetés kifejezésére, főleg XVII. századi szövegekben gyakori, de később is előfordul) Ventrebleu, la coquine m’a berné ! „Ventrebleu, je vous avalerais…” (A. de Musset)

ventre-saint-gris

(régies és irodalmi; IV. Henrik kedvenc káromkodása; történelmi regények szerzői gyakran szövik a dialógusba a korhangulat érzékeltetésére)

zut

zut de zut, rezut, quinze fois zut (a >merde enyhébb változata, a >

crotte

, >

flûte

és a >

mince

szinonimája; bosszúság, harag, méreg, csalódás, felháborodás, visszautasítás, meglepetés vagy közöny kifejezésére) Ah, zut alors ! Zut ! Allez vous promener !Quand ça ma plaît, je dis oui tout de suite, mais quand ça ne me plaît pas, je dis zut. „Ah ! et puis zut, à la fin du compte ! il est bien plus simple de ne point songer à tout cela…” (Huysmans, Là-bas)

A francia káromkodásokat lehet többféleképpen is osztályozni. Pierre Enckell például tematikus rendezést választott, vagyis tartalom szerint sorolta őket (1) a vallással (Istennel, a szentekkel, illetve az ördöggel stb.) kapcsolatos, (2) az élő (személyek, állatok), valamint (3) élettelen referenciát tartalmazó káromkodások kategóriájába (11) . De elképzelhetők más osztályozások is. Mint például a nyelvi szintek szerinti kategorizálás, amely pontosan megadná, hogy egy-egy káromkodás milyen stílusrétegben, milyen nyelvi és társadalmi környezetben használható. És elképzelhető olyan rendszerezés is, amely a kifejezendő érzelmek szerint csoportosítaná a káromkodásokat, pontosan jelezve, hogy az ingerült, dühös, felháborodott vagy csalódott nyelvhasználó milyen – gyönge, középerős vagy erős – káromkodások közt választhat, ha alkalomadtán hangot akar adni indulatainak.

Mert akárhogyan is, káromkodni muszáj! A kételkedőknek ajánlom, nézzenek bele három angol kutatóorvos, R. Stephens, J. Atkins és A. Kingston Swearing as a response to pain c. tanulmányába, amely egy komoly orvosi szaklapban látott napvilágot (12) . A tanulmányból kiderül, hogy a káromkodást „az agykéreg meghatározott része irányítja, ez tiltja és ellenőrzi a használatukat. Mindamellett, bizonyos esetekben, amikor trauma ér minket, vagy heves fájdalommal kell szembenéznünk, hirtelen felnyílik a nyelvi jólneveltség agyi zára, és a bennünk szunnyadó ösztönös trágárság felszínre tör. A nyelvi parancsnak ez a megszegése rendkívül erős emócióval jár, ami a fájdalomérzést jelentősen enyhíti.” A szentségelés tehát lehet fájdalomcsillapító is, és mint minden gyógyszer csak körültekintéssel és mértéktartással alkalmazható, máskülönben erejét veszti, hatástalanná válik. Mint annyi másban, itt is a mértékletesség, az arányérzék meg a jó ízlés az irányadó.

Utóvégre nem vagyunk az őserdőben! Nom d’une pipe, on n’est pas des sauvages !

(1) Paris, coll. Le Livre de Poche, 1994, 361. o.

(2) À Ernest Chevalier [Croisset] Dimanche, 15 juin [1845]

(3) Paris, Presses Universitaires de France, 2004.

(4) Mint pl. a mille pétards, a sapristi vagy a saperlipopette.

(5) Problèmes de linguistique générale, Paris, Édition de Minuit, tome II, 256. o.

(6) Ezeket a káromkodás-fűzéreket nevezi a francia un chapelet d’injures-nek.

(7) Molière, Dom Juan, coll. Nouveau classiques illustrés Hachette, Paris, 1976, II. felvonás, első jelenet, 36–41. o. Természetesen az eufemisztikus formákat használják.

(8) Ugyanott, 58–60. o.

(9) IV. Henrik gyóntatópapjának nevéből: Coton atya (1564–1626) a legenda szerint arra kérte a királyt, hogy Isten neve helyett az övével káromkodjon.

(10) A szó azt a nyílást jelöli a régi hajók oldalában, amelyeken kikandikál az ágyúcső vége. Míg a sabord hn mindig négyzet alapú és üvegezetlen nyílás, az hublot hn (hajóablak) kör-alakú és mindig üvegezett.

(11) Pierre Enckell, id. mű, 21–24. o.

(12) Neuroreport, 2009 20 (12), 1056–1060. o.

Ádám Péter

Megosztás