A nicosiai lecke

Már minden lehetetlenné vált. Nem lehetett adót emelni, mert akkor a „vállalkozók/befektetetők” máshova települnek. Az olcsó importdömping ellen – olcsó, mivel az exportáló országokban a bérek a béka feneke alatt vannak – nem lehetett védővámokat bevezetni, mert az sértené a szabadkereskedelmi egyezményeket. A pénzügyi tranzakciók akár csak minimális megadóztatása is lehetetlen volt, hiszen ehhez meg az államok nagy részének összefogására lett volna szükség. Az áfa csökkentéséhez pedig Brüsszel jóváhagyását kellett volna megszerezni…

Körtánc  Pyla i.e. IV.Azután 2013. március 16-án, szombaton, hirtelen minden megváltozott és minden lehetségessé lett. Az olyan ultrakonzervatív és ortodox intézmények, mint az Európai Központi Bank (EKB), a Nemzetközi Valutaalap (IMF), az Eurogroup és az Angela Merkel vezette német kormány kitekerték a ciprusi hatóságok (remegő) kezét, és arra kényszerítették, hogy megcsapolja a bankbetéteket. Ha Hugo Chávez bolívari kormánya vezetett volna be ilyen intézkedéseket, akkor azt egész biztosan szabadságellenes, diktatórikus és zsarnoki lépésnek ítélték volna, és a venezuelai elnök ellen több kilométernyi felháborodott vezércikket írtak volna, szerte a nagyvilágban. Eredetileg a 6,75 és 9,9 százalékos elvonás közel ezerszerese lett volna annak a Tobin-adónak, amelyről már vagy tizenöt éve beszélnek és beszélgetnek minden eredmény nélkül. Így már tisztán látszik: Európában, ha akarunk, tudunk!

Persze minden a célpontok megfelelő kiválasztásán múlik: nem lehet abajgatni sem a részvényes-tulajdonosokat, sem a csődközelben lavírozó bankok finanszírozóit. Helyettük fizenek most a betétesek! Valóban sokkal liberálisabb kifosztani egy ciprusi nyugdíjast azzal az ürüggyel, hogy rajta keresztül egy adóparadicsomba menekült orosz maffiózóra célzunk, mint hogy fizetésre bírjuk a német bankárt, a görög fegyvergyárost, illetve az osztalékát Írországba, Svájcba vagy Luxemburgba menekítő multinacionális vállalatot.

Merkel asszony, az IMF, és az EKB folyamatosan szajkózza, hogy helyre kell állítani a hitelezők „bizalmát”, és ezért nem lehet növelni a közkiadásokat, de nem lehet újratárgyalni az államadósságokat sem. A pénzpiacok – mondják – azonnal szigorú szankciókat léptetnének életbe a renitens államokkal szemben. De mennyire „bízhatunk” ma a közös pénzben és a híres európai betétgaranciában, amikor egy európai bank ügyfele arra ébredhet egy szép tavaszi reggelen, hogy a betétjét megcsapolták az éjszaka folyamán?

Az Eurogroup tizenhét tagállama ezzel megtette, amire gondolni sem mertünk. És készek újrakezdeni! Mostantól az Unió egyetlen polgára sem hagyhatja figyelmen kívül, hogy első számú célponttá vált, és az egészséges pénzrendszer ürügyével elszánták magukat arra, hogy megfosszák egy élet munkájával összegyűjtött tartalékaitól. Úgy tűnik, hogy Rómában, Athénban vagy Nicosiában a helyi bábpolitikusok ebbe már beletörődtek, és készek megvalósítani a Brüsszel, Frankfurt vagy Berlin által kidolgozott ilyen irányú terveket – akár saját lakosságuk nyílt elutasítása ellenére is (1).

A lakosságnak azonban a határtalan keserűségen kívül másmilyen tanulságot is le kéne vonni a ciprusi helyzetből: ha minden lehetségessé vált hirtelen, akkor tudatosodhat bennük is, hogy itt az ideje, hogy felszabaduljanak! Minden lehetővé vált számukra is! A puccskísérlet másnapján néhány európai miniszter zavarodottsága talán arról árulkodott, hogy attól féltek, a harminc évig tartó liberális „pedagógia” állításával szemben, most kiderül, az állam nem is olyan tehetetlen. Az Eurogroup politikusainak döntése – akaratukon kívül is – arról árulkodik, hogy a „tehetetlen államgépezet” a liberális mesék világába tartozik és a „nem hatékony” és „nem beavatkozó” államra a jövőben már nem hivatkozhatnak majd.

Figyeljünk oda: a nagy felfordulás közepette, az európai miniszterek más, a szokottnál keményebb intézkedéseket is elfogadtak, amelyekről várhatóan kiderül majd, hogy nincsenek ínyére Németországnak. Ugyanis a nicosiai kisbetéteseknél vagyonosabb célpontok ellen is hatékonyan alkalmazható intézkedésekhez vezethet.

 

 

(1) Fate of Island depositors was sealed in Germany [Az izlandi betétesek sorsa Németországban dőlt el], Financial Times, London, 2013. március 18. Egyetlen ciprusi képviselő sem merte megszavazni az Eurogroup és az IMF tervezetét.

 

Fordította: Vargha Benjámin    

Hozzászólások   

0 #5 gais 2013-05-03 09:26
Az öreg bemegy a kocsmába a fiával, ahol éppen nagy verekedéssel szórakozatja magát az úri közönség.
Az öreg kap egy nagy pofont, a fia erre fölordít: Ki az aki meg merte ütni az apámat!
Az öreg kap még egyet, hogy belerendül a feje.
A fia fölordít: aki még egyszer meg meri ütnia z apámat....!
Erre az öreg kap mégy egyet, hogy csak úgy hullikm a korpa a hajából.
A fií ordít: aki még egyszer meg meri.....!
Erre az apa: Fiam ne védjél annyira, mert végén nagyon meg fognak verni.
0 #4 Judit Morva 2013-04-23 00:18
Első lépésként a kisbetétesektől is el akartak vonni 6-7%-ot!
Ha tényleg a nagyjövedelmeke t és nagyvagyonokat vagy az off shore-ba menekülteket akarják megadóztatni, az igazán nem komplikált: törvényt kell hozni és be kell tartatni.
0 #3 Veterán 2013-04-22 10:19
A kisbetétesek védettek. A kiemelt VIP-sek pedig jócskán kaszáltak nekik fussa. "A tehetetlen államgépezet" úgy tűnik valóban mesék világába tartozik, hiszen a hazai vezetés ékesen bizonyítja hogy átállítható a hatalom gyakorlók kizárólagos érdekképviselet éért. A szegényeknek morzsák és hogy ezzel egyetértenek aláírás gyűjtéssel kell bizonyítaniuk.
0 #2 Pogi 2013-04-20 22:19
Vegre vki megadoztatta az offshoret. Ennekorulni kene. Halimi totsl felrelott...
0 #1 ludtalpas 2013-04-20 11:39
Jóóóó!
A ciprusi bankbetétesek lenyúlása nem volt ultra+ortodox lépés?
Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad az ökörnek? :-)

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés